Kávé négy főre

 Alex

Leszállt az este. Mind a nappaliban ülünk. Percenként nézem a telefonomat. Semmi. Ettől én is kezdek ideges lenni. Hol vannak már? Miért nem ültek kocsiba? Hat és hét óra között vártam a jelzést, hogy mozgásban lesz a jaguár. De semmi. Nyolc után már tényleg jeleztem, a többieknek is, hogy még mindig semmi. Szerencse, hogy Liaméknél hat óra körül vacsoráztunk. Mert most már egy falat sem menne le a torkomon.  Ég a villany, a két nő a kanapén ül. Liam kifelé bámul a fenyvesekre, mintha azt várná, hogy megjelenik a  jaguár fényszórója a fák közt. 

• Még mindig semmi? - kérdez rá Liam.

• Semmi - rázom a fejem a telefonomat nézve. - Az autó áll. Nincs hibajelzés, semmi. 

• Menjünk le a kocsihoz? - kérdezi Stefi.

• Nem bírnám, kimerült vagyok - Liam rámnéz és tudja mire gondolok. Nem akarok karambolozni még egy jaguárral és nem érzem biztosnak magam az utazás utáni éjszakai kocsikázáshoz. Félek, hogy bealszom a volán mögött. Vanessa idegileg nem bírna egy ilyen utat és nem is vezet olyan jól, különösen éjszaka. Liam meg már akkor ivott, amikor megérkeztünk. Tehát egyikünk se alkalmas egy öt órás út levezetéséhez. Csoda, hogy a fiam bírta. Ennyit még soha nem vezetett egyhuzamban. Ezért aggódom én is. Egyrészt nem örülnék, ha Alex éjszaka vezetne és főleg nem még öt órát vissza. Az huszonnégy órán belül tíz óra vezetés. Túl fiatal hozzá. Szóval valójában reménykedem, hogy nem ül kocsiba, mert nem tudom, hogy bírná. Engem az jobban nyugtalanít, hogy nem küldött üzenetet és nincs bekapcsolva a telefonja. Alexre ez nem jellemző. Lehet rá számítani. Tudja, hogy aggódunk érte. Vagy legalábbis tudnia kellene. Nem volt neki tiltva semmi, de cserébe elvártuk, hogy tájékoztasson minket. Ez eddig jól működött. S erre mondom, ez a Kim hatás. Ami nagyon-nagyon rossz hatás a fiamra. 

• Hívjuk a rendőrséget! - mondja ki Liam. A két nő csendben ül a kanapén. Instrukciókat várnak. Mint mindig.

• Nem - rázom a fejem. - Még nem tűntek el huszonnégy órája. Azt meg kell várnunk. Ha reggel kilencig nincs róluk információnk, akkor értesítjük a rendőrséget.

• Aludnunk kellene. Megágyazzak nektek a vendégszobában? Vagy itt a kanapén? - kérdezi Vanessa erőtlenül.

• Nem tudnék most aludni, bár hulla fáradt vagyok - morgom. Stefi is a fejét rázza.

• Hát akkor… főzök… egy kávét - áll fel Vanessa a kanapéról. Próbálja lekötni magát. De látom rajta, hogy remeg. - Kértek? - mindenki biccent. Még én is.

• Jövök segítek - követem Vanessát a konyhába. Nem mintha nem tudna lefőzni egy kávét, világéletében ezt csinálta itt Liam házában. De még összetöri a teljes kávéskészletet. Vanessa felteszi a kávét és kikészíti tálcára a csészéket. - Nekem is tölts - veszem el tőle a tálcát.

• Neked is? Alex, hány éve ismerlek és még soha nem ittál kávét - néz rám Vanessa és könnybe lábad a szeme.

• Úgy látszik valamikor meg kell törni a szokásokat. A kávéval én éppen ma kezdem. Van, hogy a kávé jobb mint a tea - felelem. Kettős üzenet ez és Vanessa elsírja magát.

• Alex! - bátortalanul, de végül a mellkasomnak borul. Nem ma sír itt először. És ettől kétszer szarabbul érzem magam, mint ahogy egyébként is vagyok.

• Vani! - simogatom meg a hátát és ahogy becézem még jobban megremeg. - Semmi baj nem lesz.

• Az egyetlen gyerekem - zokogja Vanessa és én is száraz torokkal nyelek.

• Nekem is - suttogom és legszívesebben én is sírnék. Minden értük volt. Vanessa benne maradt a házasságban, mert végre terhes lett. Én meg megházasodtam, mert gyerekem lett. Mindez a húsz év házasság, a gyerekek miatt volt és miattuk működtettük. Ma ezek szerint nem csak én forgok ezen, hanem Vanessa is. 

• Ugye nem lesz bajuk? - néz fel rám könnyes arccal.

• Persze hogy nem. Okos, ügyes értelmes fiatal felnőttek. Nagykorúak. Meg tudják csinálni. Nem kisbabák már, megélnek nélkülünk is - szorítom meg Vanessát.

• Tőled hallani, ez… megnyugtató. Tényleg. Liam csak idegesít, te megnyugtatsz. Miért van ez?

• Hát biztos, velem nincs annyi kémiai reakciód, mint vele - mosolygok rá. - Legalábbis más okot nem tudok elképzelni, hogy miért az ő felesége lettél - meg hogy igen, miért vele feküdt le és nem velem. De hát ezt úgyis tudja.

• Szeretlek Alex - mosolyog rám.

• Kösz, kicsit megkésett vallomás, de semmi baj, sosincs késő - mosolygom rá és érzem, hogy az én szemem sarkában is ott ül egy könnycsepp. - Nem lesz baj. Itt vagyok. Kimmel pedig nagy a valószínűsége, hogy Alex van.  Veled is és a lányoddal is van egy Alex Goodwin.

• Ez… így jól hangzik. Oké - szipogja Vani.

• Kész van már az a kávé? - Liam jött utánunk. Elengedem Vanessát. - Csak hátráltatod - morogja rám Liam és kikerül minket és ő tölti ki a kávét a csészékbe. Én több cukorral és tejjel iszom, így jobban emlékeztet a teára.  Stefi mellé ülök a kanapén. A De Noir házaspár is csatlakozik hozzánk. 

• Már nem indulnak útnak - jelentem ki, ahogy ránézek a telefonomra. Este tizenegy múlt. - Kizárt. Alex nem hülye. Nem vezet éjszaka. De ez, hogy kikapcsolta a telefont. Ettől falnak megyek. Hogy nem lehet elérni - bosszankodom.

• Ez tisztára Kim. Tudja, hogy ha be van kapcsolva a telefonja jobban lehet követni. Régen is ezt csinálta, ha nem bízott abban, hogy figyeljük-e. Fogta és kikapcsolta a telefont - biccent Liam.

• Nagyszerű, és persze Kim hatására Alex is kikapcsolta - rázom a fejem. Igen, ez nem tetszik a Kim és Alex kettősben. Kim a karakteresebb és ezért elnyomja Alexet. Kicsit sem örülök ennek. Persze Alex túlságosan az anyjára ütött.  - Remélem megszálltak valahol. És alszanak.

• Vagy buliznak? - ötletel Stefi.

• Vagy éppen sodródnak a Temze torkolat felé - jegyzi meg Liam.

• Alex nem bírná a visszafele utat levezetni, ha nem alszik, tehát remélem, hogy alszanak, de ha nem, akkor legalább a telefont kapcsolja már be valamelyikük - dobolok a kanapén türelmetlenül.

Liam

Ez az éjszaka, akárcsak a lányom születése. Akkor is csak teltek a percek és az órák. A furcsa izgatott várakozással. S csak a kérdés: még mindig semmi? Örökkévalóság volt az is. Most ez is. Már veszekedni sincs erőnk. Én túl sokat ittam hozzá. Mind a négyen a telefonjainkat nézzük. Hátha valakit kegyeskednek felhívni. Óránként egyre dühösebb üzeneteket írok Kimnek. Aztán hajnal négykor már azt is feladom. Alex a forgószéken hátradőlve bóbiskol. Szerintem én is valami fura álomból riadtam. Kegyetlen egy éjszaka ez. Nem bírom már én sem úgy az éjszakázást. A nők a kanapén beszélgetnek halkan. Elképzelni sem tudom miről duruzsolhatnak. Alex tényleg nyugtató hatással van ránk. Olyan érzésünk van tőle, hogy kézben tartja a dolgokat. És ez jó érzés. Most még nekem is. 

• Ébren vagy? - kérdezem, ahogy Alex megmoccan a székben.

• Persze, nem tudnék most aludni, csak pihentettem a szemem - feleli Alex.

• Mond, mit szeretnél? - kérdezem fáradtan.

• Mire gondolsz?

• Mostanában alig volt időnk normálisan tárgyalni egymással, mint partnerek. Érted? Azt hiszem ez cégügyekben sem mehet. Ahogy egy házasságban sem. Nem figyeltem rád, Vanessára sem. Mit akarsz? Vanessát? A céget? Mindkettőt? - lehet kicsit ittas vagyok ehhez a beszélgetéshez?

• Honnan veszed?

• Alex! Haverok voltunk évekig. Pontosan tudom, hogy az, hogy ennyire leszarod a cégügyeket az jelzés. Ki akarsz lépni?

• Nem mondtam ilyet - zárkózik el Alex.

• Egyelőre. De?

• De szeretnék saját utat. Igen. Még nem gondoltam át igazán a részleteket. De szükségem van egy irodára Kendalban. Ha mint főépítészt keresnek én semmi esetre sem az otthonomban akarom fogadni az ügyfeleket és nyilván nem hozhatom őket ebbe az irodába sem.

• Jogos érv, ja, érthető.

• Tehát néztem pár helyet, még nem igazán találtam meg a megfelelőt, de nyilván közel szeretnék lenni a városházához, ha bármikor át kell mennem egy tanácskozásra akkor közel legyen. Igazán azt nem tudom hogy legyen? Csináljak egy saját céget?

• Kölcsönös partnerségre gondolsz?

• Vagy csak simán nyitok egy al-irodát, csak gondoltam te nem akarsz terjeszkedni, mindig elvetetted a manchesteri iroda tervet is.

• Ami totál hülyeség volt részemről, mert cserébe a Thompsonsban kellett fogadnom az ügyfeleket. Tudom, hülyeség volt részemről. Csak az egóm beszélt belőlem, mert ha belemegyek akkor neked van igazad, hogy kellett volna az az iroda Manchesterben a legelejétől.

• Mint mondtam Liam, a jó házasság titka, hogy a másiknak mindig igaza van - nevet fáradtan Alex és az arcát dörzsöli. - Egy jó partnerség is ezen múlik.

• Ezért nekem adtál mindig igazat - állapítom meg. - Alex… már értem miért engedted át Vanessát.

• Persze, kellett a jó partneri kapcsolat veled - biccent Alex, és ezen mindketten nevetünk.

• Komolyra fordítva a szót, értem a problémádat és gondolkodom a dolgon oké? - bólogatok, és úgy érzem, ezt tényleg végre megbeszéltük. 

• Ok.

• Kiokoskodunk valamit együtt, mint általában - bólintok. Alex teljesen érthető. Kendali főépítész és nincs egy tisztességes irodája. Ez tényleg nem méltó egy főépítészhez. Tehát kell Alexnek egy iroda Kendalban. Jelenleg túlságosan másnapos vagyok ahhoz, hogy ezen érdemileg gondolkodni is tudjak. De felvettem a napirendembe. - Te Alex látod milyen hasznos, ha egész éjszakára nálunk maradtok?

• Szerintem tutira nem ezt fogod mondani, ha a két gyerek előkerül - Alex a telefonjára néz.

• Van valami? - ülök feljebb a székemben.

• Igen. A gázpedáljelzés - Alex izgatottan feljebb ül és figyeli a jaguárt.

• Nos?

• Volt egy kisebb motorjáratás ezt látom, de még nem tett meg távot. De Alex ül a kocsiban ez egyértelmű. Jól tippeltem reggel indulnak. Kérdés, hogy tovább, vagy haza?

• Mi? Tovább? Természetesen hazafele jönnek, vagy megyünk utánuk! - csattanok rá és Alex kettőnk közé teszi a telefonját s figyeljük a Jaguárt. Egyszerre látjuk, hogy bejövő hívás van Alextől. Alex lecsap rá és felveszi.

• Alex?! - szól bele. - Hol vagy?

• Kérdezd meg, hogy Kim vele van-e? -  szúrom közbe gyorsan. Alex csak biccent nekem és már kérdezi is.

• Kim veled van? - Alex rámnéz és biccent. Ó hála az égnek!

• Kinyomott - húzza el a száját Alex.

• Jól vannak? - kérdezem.

• Nem úgy tűnt mintha nem lennének. Jönnek haza - Alex még egy ideig figyeli a jaguár nyomkövetését. - Devonnál voltak, most mennek fel az M5-ösre.  Hazafelé tartanak.

• Nagyszerű. 

• Délre itt lesznek - teszi el a telefonját Alex. - Stefi! Megvannak! Tényleg a parton voltak, jönnek hazafelé - a két nő felül és megkönnyebbülten bejönnek az irodába hozzánk.

• Nem tudom felfogni, hogy miért kellett ezt titkolni - morgom.

• Jól vannak?

• Kutya bajuk, gondolom partyztak valahol - dühöngöm. - Én meg majdnem agyvérzést kaptam itthon.

• Jaj Liam! - szól Vanessa. Kövek gördültek le mindőnkről ez látszik.

• A baj nem múlt el - jegyzi meg borúsan Alex. - Felnőttek, nem tartoznak nekünk számadással és ez azt jelenti, hogy sosem tudhatjuk mi lesz a következő lépésük. Titkaik vannak előttünk.

• Ez...nem jó.

• Valahol érthető, a magánéletük nem ránk tartozik - biccent Alex.

• Amíg a házamban lakik addig igen - csattanok fel.

• Lehet Liam, hogy Kim pont ezért lépett le - néz rám komoran Alex. - Szerintem jelenleg örüljünk, hogy visszajöttek és talán hajlandóak leérettségizni.

• Hát nagyszerű! Még meg is dicsérem érte! - jegyzem meg gúnyosan. Legalább már úton vannak. Alex telefonon követi a kocsit, tehát pontosan tudjuk, hogy éppen hol tartanak az úton. Jó, hogy van azon a jaguáron ilyen biztonsági nyomkövetés. Ez csakis Alex előrelátása… csak legyen már itthon az a két gyerek!