Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2021. április 10., szombat

Apály és dagály közt az idő

 Alex


Leszáll a gépünk a Manchesteri repülőtéren. Alapvetően elégedetlen vagyok a konferencia-utunkkal kapcsolatban. Konklúzióként annyit vonhatok le, hogy Stefi egyáltalán nem figyel rám. Nem érdeklik igazán a dolgaim. A jóllétem. És nem is ért meg. Ezzel pedig felszínre törtek  azok a kérdések, amik sosem lettek feltéve. Stefi elsősorban a gyerekem anyja volt mellettem mindig is és nem a feleségem. Tehát őt igazán a fiunk, Alex és a dolgai érdekelték és nem én és az én dolgaim.  Persze ezt mindig is tudtam. De igazán kellemetlen felismerés volt ezzel ennyire nyíltan szembetalálkozni. A család anyagi közösség. A társadalom alapja.  Nálunk úgy tűnik nem is több. Ahogy bekapcsolom a telefonomat elég sok értesítés ugrik fel. Liamé, az utolsó.

“Nem érjük el egyik gyereket sem. Van ötleted mi lehet ez?” 

Amíg várom a csomagjainkat átpörgetem a rendszerüzeneteket. Próbálom én is hívni a fiamat. Tényleg ki van kapcsolva a telefonja. Stefi a reptéri üzletekben nézelődik, míg én felhívom Liamot.

  • Végre! Olvastad az üzenetet?

  • Igen. Még a reptéren vagyunk - fogom a vállamhoz a telefont, miközben a bőröndjeinket tolom. 

  • Tudsz valami információt?

  • A jaguáron rajta van az autónyomkövetés.  A napi mérföldlekérés alapján öt órás autóút volt eddig a kocsival.

  • Öt óra? Az jó sok, basszus!

  • Jelzett, amikor az M6-oson volt és, amikor áttért az M5-ösre.

  • Az M5-ös, ami délnek megy Manchester után?

  • Igen.  A gázpedál állása alapján jelenleg áll az autó  öt órányira Kendaltól.

  • Ez kábé a déli part. Távolsága lehet.

  • Igen, viszont vagyonvédelmi szempontból nem érkezett riasztás, tehát a kulcs a jaguárban volt és…

  • Gondolod elrabolták őket? Úristen, vagy kilökték őket valahol út közben?

  • Nem tudom. Elméletileg a biztonsági kód bekapcsol, ha állás után újrainduláskor nem nyomják meg a biztonsági gombot. Tehát miután újra mozgásban lesz a kocsi tudni fogjuk, hogy Alex vezeti-e a kocsit. Ha nem jelez a riasztó, akkor Alex van a volán mögött.

  • S ha kifigyelték?

  • Akkor passz. Akkor a rendőrség, mert ellopták a kocsimat - felelem nyugodtan.

  • Együtt vannak?

  • Nem tudom Liam. Lehet - hagyom rá. Sejtem, hogy igen, de neki nem mondom. - Figyelj hazamegyünk Kendalba. Kicsit körbenézek a házban, hogy legyen valami rálátásom, mi történhetett, amíg oda voltunk. Nektek is ezt javaslom, nézzetek szét Kim cuccai közt. Van-e arra utaló jel, hogy több napra készültek? Ha nincs akkor jobban kell aggódnunk.

  • Jobban?

  • Igen, mert azt is jelezheti, hogy nem ők tervezték a kiruccanást - felelem nyugodtan.

  • Kösz. Ez jó észrevétel. Kösz. 

  • Nyugi, lehet, hogy tényleg együtt vannak valahol...ketten… együtt.

  • Annyira ez sem nyugtat meg, de…

  • Liam, nézz szét Kim szobájában! Jelentkezem! - Bevárom Stefit és együtt megyünk le az őrzött reptéri parkolóba a jaguáromhoz. - Gond van - szólalok meg. Stefi rámnéz.

  • Mi?

  • Nem tudom. Alex nem veszi a telefont és Kim sem.

  • Szombat van, ma van az előkészítőjük. Talán kikapcsolták és úgy hagyták.

  • Nem csinálnak ilyet egy kis rajzolás miatt - rázom a fejem.

  • Megszöktek? Együtt? - kérdezi Stefi teljesen elsápadva.

  • Fogalmam sincs, szét kell nézni otthon - felelem nyugodtan, bár erősebben markolom a kormányt. A fiamért volt minden. Az egész Stefi házasság. Jó lenne nem értelmét veszíteni ennek a házasságnak. 


Egész úton hazafelé alig beszélünk. Alexen gondolkodunk valószínűleg mindketten. Stefi is én is. Bár én a házasságunkon is. Leállítom a motort.

  • Menj nézz szét Alex szobájában! - küldöm be Stefit. Kinyitom a garázst és körbenézek. Minden rendben van. Alex végigment az M6-oson Manchesterig. Mi történt utána? Visszakeresem az útvonaltérképet. Úgy tűnik, a hét átlagos volt. Nem ment semmi különös helyre Alex. Minden a szokásos, hétköznapi menetrend. Kivéve a mai nap. Körbenézek… egyetlen dolog tűnik fel, ami hiányzik a garázsból. A SUP-deszka. A Jaguár pedig a déli parton áll jelenleg. Ezt egészen jól össze lehet párosítani. De minek ment Alex délre SUP-ozni éppen Kimmel? A homlokomat ráncolom és bemegyek a házba. Kérdőn nézem Stefit.

  • Semmi különös? - kérdezem.

  • Semmi.

  • Utazótáskák? A ruhái?

  • Minden a helyén. Nem érzékelem, hogy bármi hosszú távra készülődés lett volna. Úgy látom mindent behajtott a szekrényébe, nincs szennyes sem - néz körbe tanácstalanul Stefi. - Te láttál valamit?

  • Nincs itt a SUP-deszka. Tehát biztos, hogy tervezett valamit. De kizárt dolognak tartom, hogy SUP-deszkával a hóna alatt rohangálna a világban, tehát az a kérdés, hogy az M5-ös vonal Alex terve-e vagy úgy gondolta, előkészítő után kimegy a tóhoz SUP-ozni. Igazán akkor kell aggódnunk, ha leszáll az este

  • Miért is?

  • Mert Alex a jelek szerint nem akart éjszakára maradni.

  • Mennyi pénz van nála?

  • Attól függ, ha készpénz nincs is annyira sok, nála van a kártya.

  • Tiltsuk le a kártyáját!? - kérdez rá Stefi.

  • Semmi esetre sem. Nem tudhatjuk, hogy mikor és mire van szüksége. Kár, hogy zárva a bank és nem tudjuk a jelszavát. Legalább a kártyaforgalomból látnám, hogy van-e kártyahasználata valahol és miket vesz. Abból sok mindenre lehetne következtetni. Egyelőre várunk. Menjünk át Liamékhez. 

  • Rendben.

  • Két dolgot gondolok. Alex jobban szervez, de jobban vigyáz arra is nehogy lebukjon. Kim kevésbé szervez, viszont nem is figyel a részletekre. Nála több esélyt látok, hogy lebuktassa magukat.


Liam


Megérkeznek a Goodwinok. Valahogy, mintha fellélegeznénk. Nem vagyunk egyedül. De rajtuk is érezni a feszültséget. Nincsenek annyira kikészülve mint mi. Alex szimplán fáradt. Egy repülőút után hazavezetett, aztán ide ki hozzám. Gyorsan ideértek, tehát biztos, hogy nem kímélte a jaguárt.

  • Találtatok valamit? - kérdezi Alex.

  • Semmit. Bár annyi alsóneműje meg cicomái vannak, észre se vesszük, ha egy hiányzik belőle - rázom a fejem.

  • A rajzai közt szétnéztetek? - kérdezi Alex és erre mind felkapjuk a fejünket.

  • Ez… eszünkbe se jutott - nyögi Vanessa és felsietünk mind Kim szobájába. Vanessa keresgél rajzokat, mappákat. Alex csak a falra kitűzött képeket figyeli. A hajamat túrom és idegesen járkálok a szobában.

  • Látsz valamit? - kérdezem Alexet.

  • Sok a tenger képe. Innen tőletek - biccent Alex. - De… nézd, van egy ismétlődés - mutat a falra Alex. 

  • Tényleg? - lépek mellé. 

  • Igen, az Eiffel-toronyról három kép is kint van. Egy teljesen akvarell festmény, egy építészeti szerkezetrajz, és ez a vázlatos szénceruzarajz. Ezt a témát szereti. Ehhez kötődik - mondja elgondolkodva és közben előkapja a telefonját. 

  • Igazad van - biccentek rá. - Jó meglátás.

  • Elég sokszor kell kitalálnom az egyetemen rajzokból, hogy mit akarnak a hallgatók lerajzolni. Olvasni kell a vonalak mögött - feleli Alex. - Ha Párizsba akartak együtt menni, akkor Londonnak kellett volna tartaniuk. Persze, lehet Alex félt vezetni Londonnál ezért kerülőt tesz a kisutakon. De akkor is a La Manche Csatorna-úton kell átmenniük, ha kocsival mennek. Vagy Alex nem volt annyira tökös, hogy kocsival elhagyja az országot és ezért kikötőt keresnek. Semmi más logikát nem látok miért áll a kocsi  a délnyugati partnál. Ha vonattal vagy busszal akartak volna menni, ahhoz számtalan felszállási lehetőségük lett volna a Manchester-London vonalon. 

  • Szerinted együtt mentek?

  • Egy darabig valószínű. De Alex nem tervezte Párizst az biztos, mert nála van a SUP-deszka. Ő vízközelben akar lenni. Ebből pedig arra gyanakszom, hogy inkább a tengernél vannak. Méghozzá az apály időszakában - Alex a telefonján pötyög.

  • Mit csinálsz?

  • Lekérem a déli partok apály-dagály információit - morogja Alex, de fel sem néz. Bámulatos logika. Mind a hárman Alexet bámuljuk.

  • Nem gondoltad még Alex, hogy inkább nyomozó leszel? - kérdezi Vanessa enyhe viccelődéssel.

  • Nem bírom az éjszakázást - feleli rá futólag Alex. - Nézd, ez teljesen klappol. Apályra értek a déli partokhoz. 12.40-kor volt apály. Ez tiszta Alex logika lenne. Ha SUP-ozik ahogy jön a dagály leszáll a vízről, este hétkor lesz a dagály. Hamarabb indulhatnak, tehát legkésőbb tizenegyre itthon kell legyenek. Természetesen csak abban az esetben, ha ennyi volt a cél. Este hatkor legkésőbb indulniuk kell. Sötétedik is és hosszú út áll előttük visszafelé. Azt látni fogom, ha a jaguár mozgásban lesz újra - ütögeti meg a telefonját Alex. - Arról jön az értesítés.

  • Jó, hogy ilyen jól ismered a fiadat - mondja Vanessa, és elsírja magát. Stefi öleli át. Én csak feszülten a farzsebembe dugom a kezem.

  • Menjünk - intem ki Alexet Kim szobájából. Visszamegyünk az irodába. - Kérsz whiskyt? - kérdezem feszülten.

  • Nem. Nem tudom, nem-e kell értük menni. Lehet balesetük volt és azért áll a kocsi - feleli szűkszavúan Alex.

  • Minden eshetőségre gondolsz igaz? - kérdezem, miközben töltök magamnak. - Jobban mint én.

  • Muszáj. Valakinek. Nálatok más, mert Vanessa is tud vezetni. De nálunk folyton ott volt, hogy ha én iszom, akkor ki megy a gyerekért. Amíg Alex nem volt otthon épen és egészségesen, addig soha nem ittam egy kortyot se - Alex fáradtan ül a forgószékébe.

  • Igaza van Vanessának és úgy utálom, ha igaza van - morgom, miközben a whiskyt öblögetem a számban.

  • Feleségnek mindig igaza van. A béke kedvéért - nevet fáradtan Alex.

  • Ja, jó álláspont - biccentek Alexre, nekem is ezt kellett volna alkalmaznom, nem folyton vitázni Vanessával. - Azt mondta ma, hogy te jobb apa vagy, mint én.

  • Ez nem is kérdés - vigyorog rám Alex. - Nekem fiam van, neked meg lányod. Egy lánnyal én se tudtam volna hogyan is kezeljem.

  • Kösz, megnyugtatsz. Tényleg. Kösz - bólogatok és a whiskyspoharamat nézem. - Jó lenne együtt whiskyzni.

  • Ja, jó lenne. De az nem ma lesz - túr a hajába Alex.

  • Irigyellek.

  • Most éppen miért? - vigyorog Alex.

  • A feleséged, szebb, fiatalabb, dekoratívabb. Csinosabb! Szőke és szép.

  • Mi van, bejön mi? - röhög Alex.

  • Persze, hogy igen. Stefi olyan mint Kim. Minden pasi megnézi, mert jelenség. Egyszerűen meglátod és azt gondolod, na ezt a csajt meghúznám. Nem csak Vanessa utál tengerparti nyaralásra menni, az idomai miatt, de én is utálok, amióta Kim serdült. Jézusom, hogy néztek rá a pasik, amikor bikiniben volt! Úristen! Komolyan semmi pihenésem nem volt az egészben, folyton azt néztem, hogy kit kell megverjek már csak a tekintetéért is.

  • Őrködhettél a lányod erényein mi? Sejtem mi lehetett. Hosszú fahéjvörös haj, hosszú lábak, karcsú, fiatal, különleges és belevaló. Igen Kim veszélyes egy tengerparton.

  • Tudod, hogy ha jó a tipped, akkor a fiad éppen vele van egy tengerparton? - kérdezek rá és Alex a hajába túr.

  • Bakker! Tényleg! - Alex hátradől a forgószékben és a fejét rázza. - Hát akkor meglehet a tippünk, hogy vajon mit fognak csinálni…

  • A te fiad, meg az én lányom. 

  • Akkor se értem miért kellett öt órát utazniuk ezért.

  • Hogy tutira ne zavarjuk meg őket a menetben?

  • Akkora hülye barom vagy!


2 megjegyzés:

  1. Szia Callie!
    Alex nagyon durván nyomta végig, azta! Nagyon karakteres volt az egész, komolyan, mint egy nyomozó. Csak néztem, ahogy jöttek az eshetőséget, az elemek. *-*
    Azt hiszem, az egyik legerősebb kérdés világított most ki. Alexnél a fiamért volt minden mondatban foglalt hátteres téma, hogy vajon együtt kell-e maradni a gyerek/gyerekek miatt. Hogy jobb-e ha két boldogtalan ember által összefogott családban nő fel, mint két egymástól függetlenül boldog ember gyerekeként. És főleg, hogy a gyerek valójában hogy tud boldogan felnőni. Meg persze hasonlók. Annak függvényében, hogy ez mind személyiségfüggő is, a legnehezebb kérdések, döntések. Még belegondolva is nyomasztó.
    Jól összerakták a dolgokat a végére. És ha tudnák... Egyre bonyolódik. Izgalmas. :)
    《Bius》

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bius!
      Alex. Imádom, amikor ilyen tökös, ilyen nyugodt és intézkedő. Ez az egész fejezet... Alex és Stefi házassága körül forog. Én azért nem ítélem el az Alex-Stefi párost. Ők nem "boldogtalanok". Kihasználták a lehetőségeiket és összekötötték az életüket. Szeretetben. Nem utálják egymást vagy ilyesmi. Szerintem lehetőségeikhez képest nagyon jó döntést hoztak akkor, amikor megházasodtak és konszolidált életet éltek. Múködött. És itt a lényeg ezen van. Működőképes házasságuk van. Majd most Alex szituja azért rendesen borítja a bilit és felhánytorgatja a múltat, végülis most ez fogja kiforgatni az egészet... még vekengenek ezen jó sokat :) Lesz mit kibogozni.
      A másik két boldog ember külön szegényebb, mint két kevésbé boldog ember együtt. S ez az Alex-stefi kapcsolat legelején le lett szögezve. Alex kész volt anyagilag támogatni Stefit, de természetes, hogy a feleségeként és egy családként anyagi biztonságban élnek. Amit Alex teremt meg. Anyagi stabilitás. És érzelmi is. Nem lángol semmi, de működik. Szeretetben... néha ennyi is pont elég a boldogsághoz. Alex nem élt magányosan, mint addig... szerintem Alex boldog és Stefi is, hiszen az lett a férje, akibe ő szerelmes volt. Sokkal összetettebb dolog ez, mint ráhúzni hogy boldogság-boldogtalanság... Alexéknél és Liaméknél is szerintem pont ez az izgalmas ebben az egész storyban. Hogy ők maguk is kérdezik egymástól és önmaguktól... jó így? Lehetne Jobb? Lehetne rosszabb is? Kim és Alex...hamarosan mindent felülírnak... átírnak...
      Folyt. köv.
      Callie

      Törlés