Szívbe zárt fa

 500.

Gondoltátok volna? Észrevétlenül kúszott fel a számláló. De hihetetlen! Ez az 500. bejegyzésem ezen a blogon. Minden 100-as nagy forduló a blogtörténetben. Örülök, hogy visszataláltam. S remélem még sok-sok jublieum lesz itt...

Köszönöm, hogy itt vagytok és olvastok.

Callie

Alex

Charissa a párnára könyökölve a széthajtott tervrajzokat nézegeti. Még a takaró alatt vagyunk, a faltól falig ablakokon beáramlik a fény, mintha a felhők között terveznénk itt a Beetham Torony tetején.

• A jövő vagy zöld vagy semmilyen - húzok néhány párhuzamos vonalat a ceruzával.

• Tehát egy zöld céget alapítanál - szögezi le Charissa.

• Igen. Zöld és fenntartható cég. Egy fenntartható technológiák iránt elkötelezett cég. Rendkívüli, kivételes és zöld. Csupa ökoinnováció az építészetben. 

• Ez a zöldtető a kedvencem. A függőkertünk, a mi függőkertünk - nézegeti a nyomtatott képeket Charissa.

• S te akkor még nem is tudtad, hogy ez mind zöldépítészet - mosolygok rá és csókot hintek az ajkaira. - Nézd készítettem egy életciklus költség elemzést is.

• Te mindenre gondolsz! Jó magas a beruházási költség - sóhajt nagyot Charissa, ahogy az adatokat nézi.

• De ami fontos, hogy az éves költség szinte elenyésző. Önfenntartó ház. Energiahatékony. S nagyon sokára lesz szükség felújítási költségekre.

• Igen, igaz ez így hosszú távon egészen kellemes.

• Kihasználjuk a teljes napenergia potenciált. Ennyit tesz a jól tájolt lapostető. Szoláris nyeresége van a háznak. Déli tájolású üvegezés. S ezt nézd! A víztakarékosság, a szürke víz - értsd újrahasznosított ivóvíz és az esővízgyűjtés felhasználásával hatvan százalék az ivóvízmegtakarítása a háznak.

• Alex ez tényleg nagyon tudatos építészet! Szeretem ezt a teraszmegoldást is, olyan szép!

• Nem csak szép, de a felmelegedés hatásai ellen is véd. Ebbe a házba nem kell klímaberendezés. Nyáron árnyékol, de télen beengedi a meleget. Ezért zöld ház. Széndioxid semlegesség, konkrétan zéró karbonkibocsátás, vízhatékonyság, és önellátó.

• Imádom! Egyszerre tudatos és szép.

• Mint te! - simogatom meg a takaró alatt. - Tetszik?

• Viccelsz? Imádom ezt a házat! Ha eddig nem lettem volna szerelmes beléd, most biztosan beléd zúgnék!

• Egy igazi üvegpalotát terveztem neked. Csupa fény, és minden zöld. 

• Szeretem az üvegpalotánkat! - suttogja, ahogy megfordul és lágyan átsimítja az arcom aztán a vállaimat. Félreteszem az ágyból a tervrajzokat. Mielőtt megcsókolhatnám az ajkamra teszi a mutatóujját.

• És mi lesz a neve?

• Minek? - állok meg és az ujjára csókolok.

• A cégednek.

• Nem is tudom. Talán Goodwin Építész Stúdió.

• Tetszik ez a szó: Stúdió, több mint egy iroda.

• Mert több is, ki lesznek állítva a makettek is és vizualizálnék mindent. 3D kisfilmek, vetítések, a makettek, és a tervrajzok egymás mellett.

• Mint ahogy a vizsgaanyagokat kéred.

• Pontosan.

• Mikor jegyezteted be a céget? - kérdezi megemelt szemöldökkel. A tekintetem már a melleit keresi a takaró alatt. - Alex!

• Még nem tudom. Előbb szeretnék erről beszélni a feleségemmel - túrok a hajamba és Charissa felé könyökölök. 

• Már megint csak álmodozol. Alex, tegyél az álmaidért! - néz rám komolyan Charissa.

• Komolyan teszek érte - az ujjaink a takaró felett játszanak egymással. - Mondtam Stefinek, hogy utazzunk el és beszéljük át az egészet. Még nem tudja, hogy mit, de nyugodt körülmények között akarom végigcsinálni. Döntenie kell, marad a DeNoir irodánál? Vagy jön velem? Vagy egyesítjük a két céget? Esetleg olvasszam be a saját cégembe? Nyissak simán egy külön székhelyet? Szerinted?

• Ha engem kérdezel, akkor ne maradj! Ott mindig második leszel. Mindig. Te győztes vagy Alex. Nívódíjas főépítész. Nincs szükséged egy irodára, ahol nem te vagy az ügyvezető.

• Persze, csak lehet nem most kellene ez az egész…

• Gondolom mindig ezzel halogattad.

• Valóban. Csak most más a helyzet - tényleg olyannak tűnik az egész, mintha folyton kibúvókat keresnék. Még én is érzem.

• Miben?, 

• Pályaválasztás előtt a fiam, ráadásul van egy olyan észrevételem, hogy ráhajtott a cégtárs lányára.  Ha most kilépek, kábé az jön le ebből, hogy én szakítottam szét őket. Lehet ki kellene várni, hogy lefusson a dolog magától és ha tisztázódott akkor nekiugrani a kilépés projektnek.

• Alex, mi lenne, ha egyszer a saját érdekeidet tartanád szem előtt és nem másokét? Hüm? - kérdez rá Charissa. Szeretem, hogy ilyen. Szeretem, hogy úgy beszél hozzám, mintha az anyám lenne. Egy nő, akinek én vagyok a legfontosabb. Az én életem. Az én álmaim, az én terveim. Aki maximálisan mellettem áll.  Stefi miért nem volt soha ilyen? S Vanessa? Miért nem tudtak ilyenek lenni? Miért kellett nekem ennyi év, hogy találjak valakit, aki képes engem látni, olyannak, amilyen vagyok. Bár legalább Vanessa felismerte, hogy Charissa jó hatással lenne rám.

• Gondolod?

• Gondolj bele, mi történik, ha ők egymásnak az igaz szerelem? Bent ragadsz a DeNoir cégnél. A fiad miatt. Meg a lány miatt. És mi történt? egy másik férfi nevével jegyzett cég alatt maradsz másodrangúként.

• Nem tudok érvelni ellened - adom meg magam. Charissa igazat beszél és ezt én is tudom. A fény, az igazság fénye. Charissa a napsugaram. Az én életem napsugara. Rávilágít mindarra, ami eddig árnyékban volt évtizedeken át. Én voltam árnyékban. Én.

• Alex, nem tudom eléggé nyomatékosítani. Talán nem tanultál cégalapítási és vállalkozási ismereteket az egyetemen? Elméletileg minden építészmérnök tanul ilyet is - kérdez rá incselkedve.

• Dehogynem tanultam.

• Véletlenül nem te vagy itt a nívódíjas, városi főépítész egyetemi tanár? Mi kell még neked ahhoz, hogy higgy magadban? Egyedül is menne! Nincs szükséged másokra! Nincs szükséged senkire. Alex Goodwin vagy és meg tudod csinálni a saját cégedet, úgy, ahogy azt te akarod! - Charissa után az önbizalmam mindig az egekben van. Istenem miért találkozunk mi ennyire rossz időben? Már rég feleségül vehettem volna. Ha nem lennénk házasok, megtenném. Tényleg megtenném...

• Szeretlek! Charissa, annyira szeretlek! - fordulok vissza felé az ágyban, és  egy csókkal betapasztom a száját. Elég a beszédből…

Liam

A Thompson teraszán ülünk Dawn és én. Mentolos cigarettát szív. A szivacsos bársonyba húzott fekete szalagon nézegeti a legújabb charmját. Szívbe foglalt életfa. A feketémet kavargatom és figyelem Dawn reakcióit.

• Kezdelek nem érteni. Eddig értettem, hogy bejössz vidékről ide az ipari város füstjébe némi szennyezettebb városi levegőt szívni, véletlen éppen az én társaságomban. De most… beállítasz egy ékszerrel, miközben hozzám sem nyúltál.  Legalább néhány numera után vártam volna ezt - emeli meg az ékszerdobozt Dawn.

• Értékelem a terapauta dumáidat.

• Kösz, de  nekem jobban pörögne a a pulzusszámlálóm, ha inkább a kezedet tennéd rám - szívja a cigit és engem néz.

• Úgy érzem nem lenne most semmire sem megoldás a szex - felelem rá fáradtan.

• Senkivel.

• Senkivel. Ez nem neked szól. Totál bejössz nekem. Tényleg. De sem saját feleséggel, sem más nőkkel, most ez nem megy.

• Tudtam. Arra vagyok kárhoztatva, hogy egy kávéházi asztal két oldaláról beszélgessek veled mindenféléről, de semmilyen szexuális hatást nem érek el ezzel - sóhajt szarkasztikusan.

• Nem erről van szó. Kedvellek. Valahol még tényleg folyton érdekelnek is a dolgaid, a sorsod, hogy mi van veled. De egyszerűen teljesen más fókuszokra áll az agyam.

• Reménytelenül balek vagy, ahogy az első megállapításom volt, amikor beléptél a kávéházamba. Az első benyomás a nyerő, tudhatnám már - morogja és ettől nevethetnékem támad. - Mi nyomja a kicsi szívedet? - kérdez rá nagyot tupákolva.

• Ha meg akartad volna menteni a házasságodat, mivel tetted volna?

• Passzolom a kérdést.

• Ne tedd! Mit lehet tenni?

• Házassági krízisre? 

• Egy krízissel, amit felismertünk. Tudjuk. Kibeszéltük, túltárgyaltuk, megvitattuk, agyonszexeltünk. Minden megvolt. Kivéve a párterápia.

• Azt sosem ajánlanám. Max azt erősítené meg, hogy mennyire nem vagytok egymáshoz valók.

• Remek. Akkor? Te mit tennél?

• Lássuk csak… ha már túl beszéltétek, akkor a legjobb, ha lemégy a mélygarázsba.

• Ez mit jelent?

• Tedd parkolópályára az egészet! Szünet, pausa. Mint amikor egy rohadt unalmas operaelőadásban az első felvonásban szétuntad és szétszenvedted magad, mindenki szenvedett és óbégatott. Mondjuk szabadtéri darab. Még az eső is szemerkél. Esik is, unod is, este is van és mindenki kiszenvedte magát. Ti ebben az állapotban vagytok. Túl hosszúra nyúlt első felvonás, amiből a szünetre maradandó emlékként csak az a sok üres szenvedés maradt. Érthetetlen szavakkal és fárasztó túlterhelt sztakkátókkal, dobpergésekkel és teli torokból kiénekelt felső trillákkal. Az ilyen felvonások után ott a kérdést: ott hagyod az egész előadást és inkább hazamégy, vagy a szünet után maradsz és végignézed amire befizettél. Ha hazamégy, az a válás, ha maradsz akkor végignézed mindazt, amire befizettél egészen addig amíg lemegy a függöny.

• Te leléptél a szünetben - emlékeztetem.

• Valóban én igen. Átmentem a sarki cukiba befalni néhány makaront és otthagytam az egészet, nem mentem többet vissza. Elváltam. Te nem vagy a válós típus. Vagyis visszamégy a második felvonásra. De Liam, hidd el, az operák nagy része is olyan mint minden dramaturgia, ezután jön a java. Cselekmény, bonyodalom, izgalom, tetőpont, szerelem, még több szenvedés bármi, de igazán csak a végén derül ki, hogy vígoperát néztél, komédiát vagy valami borzalmas Wagner operát.

• Ez nem tudom megítélni, hogy jó vagy inkább rossz - nevetek és a kávémat kortyolom.

• A második felvonás általában jobb. Már fel vagy vértezve. Tudod, hogy az első felvonás szar volt.  Plusz ott volt a szünet, amiben igyekeztél kárpótolni magad. Mint te itt a kávézómban. Charmot vásárolgatsz egy másik nőnek, élvezed az ingyen kávéimat. Időnként a seggemen legelteted a szemed. Az operában pezsgőt kortyolgatnál, unalomból elmennél meglocsolgatni a piszoárt.  Éppen azt megteheted előadás közben is, bár lehet néhányan utálnának érte. Azok akik szintén nézik az operádat.

• Tehát? Mit csináljak?

• Élvezd a szünetet. 

• Mi a szünet?

• Kelts hiányt! Tarts távolságot. Hagyd hogy idővel mindenki elfoglalja a helyét a második felvonásra és fellebbenjen a függöny és akkor belépsz mint tenor. Te vagy a főszereplő. Várd ki a megfelelő pillanatot és lépj színpadra.  A szünetben pedig gyere át a sarki cukiba és együnk néhány makaront. Aztán visszamehetsz az előadásra. Ígérem.

• Ezt most csak azért mondod, mert ékszert vettem neked.

• Amit még mindig nem értek, miért tetted.

• A feleségem nem kért ékszert.

• Én sem.

• Hát akkor a lányomnak viszem - nyúlok a dobozért, amit Dawn odatart nekem.

• Tedd fel a többi közé. Te! - súgja és elnyomja a cigarettát a hamuzóba. Elém tartja a csuklóját és én szétpattintom az ékszert s ráhúzom a szív alakú charmot. Ahogy összepattintom a csuklóját a szám elé emelem és megcsókolom. Érzem a parfümje illatát a bőrén. Itt ahova a csuklójába hintette a permetet. 

• Milyen hosszú is egy szünet? - kérdezek rá halkan.

• Lássuk csak, lehet legalább húsz perces is. Át kell rendezni a színpadot.

• Milyen igaz. Új díszletek kellenek. Az még rengeteg idő. 

• Rengeteg idő, még meg is fogod unni a szünetedet. A cél, hogy érezzék is, hogy szünet van. Otthon. Nálad is. Ne hagyj kétséget senkiben. Nincs szórakoztatás, a szünetben újrahangoljuk a hangszereket. 

• Itt nálam már sok minden elhangolódott.

• Ugyan, én megoldom a hangulatodat ne aggódj - vigyorog.

• Köszönöm.

• Nincs mit.

• Amiket mondtál. Tetszik?

• Rád emlékeztet. Szívbe zárt fa. Az erdőről te jutsz eszembe. Hogy mennyire szereted ezt az elvonult életformát.

• Szívbe zárt fa… vagy tobozba zárt szív.  

• Ott hagytad a szívedet igaz? Az erdőben.

• Igen.

• Helyes. Nekem nincs szükségem a szívedre. A szerelem csak bonyodalom. Nem szeretem. Az veszélyes dolog. Beérem minden mással.

• Egyébről éppen lehet szó - felhörpintem a kávémat. Csörren a kiskanál, ahogy a csészét visszateszem mellé.