Építészgenerációk

 Alex

Ez a helyzet egyre komplikáltabb lesz. De az alapokat kellett volna jól kiásni, mint minden építkezésnél.  A terv és a makett után előfordul, hogy a helyszínen adódnak a meglepetések.  Amíg valami tervrajzon szerepel minden szép és jó. Aztán ahogy leássuk az alapokat… minden előkerül a múltból. Ideje régészeti ásatást kezdeni a mi kettőnk múltjában. Liam és én.

• Ne rajtuk vezesd le azt, ami valójában  a kettőnk konfliktusa!

• Azzal, hogy teletömöd a fiad zsebét pénzzel még nem kompenzálod azt, hogy neked nem volt anno pénzed - pofon. Ez a megjegyzés az. De végülis kinek? Nekem? Vagy önmagának?

• A szerencséd, hogy a cégedben vagyok csak annyi, hogy akkoriban nem volt pénzem egy cég alapításához. S ezt te is tudod - vágom vissza keményen. Igen, én sem tudom elfelejteni, hogy nem lennék abban a helyzetbe, amiben vagyok, ha akkoriban jobb anyagi lehetőségeim lettek volna. De hát Liam a pénzével mindent vitt. Engem is. Vanessát is.

• Azt hiszed Vanessa csak a vagyonosabbat választotta kettőnk közül? - kérdezi gúnyosan Liam, még harcias. Aztán… mintha elengedné az egészet... aztán megrázza a fejét. -  Hát… jól hiszed. Lezavarhattátok volna az egészet egymás közt és akkor  átléphetünk ezen. Hogy neked Vanessa kell. De hát az is csak pénzéhes kurva volt, mint a lányom. Az alma nem esik messze a fájától.

• Ne mond ezt Vanessáról. Te is tudod.Liam! Ez azért több volt. Vagy nem? - kérdezek rá enyhén. Látszik, hogy problémáik vannak.  Persze mindig is voltak, csak a mostaniak talán mélyebbek, mint eddig. Vagy csak régebbiek és több rakódott rá. Már meg sem próbálják tagadni. -  Mi a bajod?

• Semmi. Minden.  A lányom a kezére varratott egy tetoválást. Építészmérnök akar lenni? Ilyen külsővel? - túrja a haját fáradtan Liam. A tartásából semmi nem marad. A szemem előtt néhány pillanat alatt a megtört, karikás szemű, fáradt arcú Liam lesz.

• Vannak design építészek is, és azok általában lazábbak. Szerintem Kim ilyen. Amúgy sincs kőbe vésve, hogy egy építésznek nem lehet tetoválása.  - érvelek Kim mellett. Tényleg a védelmem alá próbálom venni legalább a fiatalokat ebből az egészből. - Liam. Nem politikus lesz. Csak tervez. Kreatív és ez jó!

• Mi van köztük? - kérdez rá Liam. Szárazon nyelek. A fiamnak falazok? Vagy magamnak? Vagy már mindenkinek?

• Szerintem ez nem barátság - Liam persze úgy értelmezi, hogy csak érdek volt a pénzért, de én tudom, hogy ez valóban nem barátság, ez több annál. -  Gondolom Kimnek kellett a pénz. Együttérzek vele. Ismerem ezt az érzést.  Amikor egyetemista voltam ugyanezt éreztem: Nincs pénzem soha semmire. Az egyetlen kiutam kábé az, amihez értek, a rajz - Lehet jobban megértem Kimet, mint az apja? - Lehet, hogy te teszed Liam azzá, ami.

• Gondolod ha lenne nála elég pénz értelmesebben használná fel? Még rosszabb lenne. Semmi esetre sem. De elég szemétség, hogy éppen Alex fizette neki ezt.

• Alex hibázott. A legjobbakkal is előfordul - ismerem be végül. - Még beszélek vele erről. Kim nagyon befolyásolja. Én is érzem rajta. Kim hatása alatt van - bólintok hozzá megerősítésként, ez teljes mértékben igaz. Különösen, ha belezúgott. Akkor bármi esztelenségre képes. Mint én Vanessáért.

• Lehet nincsenek jó hatással egymásra - mérlegeli Liam. - Azt hittük jó lesz.  Húzzák egymást. Lehetőleg Alex Kimet felfelé. De mégsem. Kim húzza vissza Alexet is. Ez így nem jó. 

• Lehet - hagyom rá.

• Szüneteltessük  az előkészítőt. 

• Szünet? - nézek rá.

• Ezt a javaslatot kaptam. A szünet a legjobb megoldás. Mindenre. Az én életemben és az én családomban biztosan.

• Értem. Nem fog ellenreakciókat kiváltani?

• Nem tudom. Legalább kiforrja magát minden. 

• Támogatom a szünetet - bólintok rá. Az nekem is jobb lenne most. Legalább, amíg Stefivel megbeszélem a jövőt. A terveinket. A zöld jövőnket, a zöld céget. Mindent.

• Akkor közöld velük, nekem most nincs idegzetem beszélni velük. Küld le Kimet! Indulunk!

• Rendben - a fiam szobájához megyek és szinte rájuk nyitok. Nem kétség, van köztük valami. - Kim, szedd össze magad, indultok haza! -  az ágyban vannak egymásba gabalyodva. Alex vörös, Kim a haját próbálja lesimítani. Kim kislisszan mellettem az ajtón és ott maradok a fiam hálószobájában. - El vagytok tiltva. Koncentrálj a tanulmányaidra Alex.

• De…

• Az egyetemen találkozhatsz Kimmel, de csak ott!

Kora este a kocsit takarítom. A bőrülést kenegetem a bőrápolóval, amikor Alex csatlakozik hozzám. Látszik rajta, hogy egész délután azon forgott, amit mondtam.

• Ne haragudj apa, nem… nem igazán tudom mi történik velem… - mondja erőtlenül.

• Nem haragszom. De a szünet nem szidás, egyszerűen hirtelen jött ez az egész. Hogy te összekattantál Kimmel. Ezt még nekem is és Liamnek is értelmeznie kell. Én is azon az állásponton vagyok, hogy időt szeretnék nyerni - áttörlöm a bőrt és intek Alexnek - Húzd fel az ablakot! - Becsapjuk az ajtót  mindkét oldalról. Alex mindig tudja mi ez. Megbeszélés. Kettőnk közt. Riadtan néz rám. Talán azt hiszi a beporzásról fogok beszélni.

• Szeretnék beszélni veled...mint férfi a férfival - mondom komolyan.

• Elméletileg mindent tudok… a … a szexről...kihagyhatnánk ezt a beszélgetést? - nyögi zavartan.

• Nem… erről akartam beszélni. Bár… ha most feljött, akkor ha van kérdésed még előtte tedd fel mint utána - nézek rá türelmesen. Alex arca lángban van.

• Nincs - nyögi teljesen megsemmisülten.

• Tudod, amit itt beszélünk az itt is marad - megvárom, hogy Alex bólintson. - A cégről szeretnék veled beszélni - sóhajtok. Alex kikerekedett szemekkel néz rám. - Anyád még nem tudja… de… fontolgatom… hogy kiválok a DeNoir Irodától - érzem, hogy amit most kimondtam súlya van. Még Alex életében is. Alex szeme elkerekedik és sápadtabb, mint szokott. Kiment az összes vér az arcából.

• De… de… hát miért? - Alex teljes képzavarban van.

• Alex… én ezt húsz évvel ezelőtt is meg akartam tenni… - olyan nehéz a múltat magyarázni. Tele van érzelmekkel és indulatokkal. Vanessa miatt. Ezt a kontextust Alex pedig hogyan is érthetné. Ő már értelemmel abba az időszakba nőtt bele, amikor az anyja és én együtt jártunk az irodába és tettük a dolgunkat. Terveztünk. Dolgoztunk. Én is érzem, hogy ezt nagyon nehezen tudom átadni Alexnek. Hogy miért.

• Miért? - sóhajtok és a hajamat túrom. Próbálom összerendezni a gondolataimat.

• Köze van Vanessához, ahhoz, hogy nem az én feleségem lett és ahhoz, hogy végül ő marasztalt. Vanessa kérése tartott itt Alex. De… de most mondjuk úgy olyan életciklusba léptem, amikor azt szeretném mondani, hogy elég volt. Minden adott. Van vagyonom, van egy szűk csapatom, az egyetemről kiválogathatom a legjobbakat a cégembe, ha akarom. Magamnak. Megért az idő rá. Sem érzelmileg, sem anyagilag nem kötődöm ahhoz az irodához. Minden okom megvan rá, hogy saját cégem legyen. Különösen szakmailag. Tehát, bár nem ismerem a kapcsolatotok milyenségét, de ezzel csak azt akartam mondani, hogy Kim ne tartson sakkban téged azzal, hogy függünk a DeNoir cégtől. Érted? Nem vagyunk hozzájuk kötve. Nem kell azt érezned, hogy ők adják nekünk a pénzt, vagy a munkát vagy bármit. Érted amit mondok?

• Ez… ez nem erről szól… igazán… fogalmam sincs… hogy miről szól…

• Jó, csak szeretném ha mindentől mentes lenne a kapcsolatod Kimmel. Kényszerektől mentes. Nem kell semmilyen szempontból oda kötődnöd, ha nem akarsz. Sem érzelmileg, sem szakmailag. Kim. Ha akarod, menj végig vele az úton, de nem függsz tőle, vagy az apjától. Senkitől. Goodwin vagy, érted?

• Igen, értem.

• Nem tudom mit hoz ez az egész neked, Kimmel, nem tudom és fogalmam sincs mi a jobb, maradni, vagy menni.

• Ezt...ööö… én sem tudom - nyögi Alex.

•  Tehát a kérdésem az, hogy velem tartanál-e, lennél-e az én cégemnél építész?

• Én… nem tudom mit mondjak erre. Én mindig úgy képzeltem el, hogy a De Noir cégnél leszünk Te, meg én, meg anya, Kim és Liam és Vanessa…

• Lehet Alex, hogy ez már nem működne… Főleg az én ambícióim miatt. Nincs szükségem a De Noir cégre.  Máshogy gondolkodom az építészetről, mint Liam. Liam loft stílust képviselt mindig is. Loft és penthouse. Beton, üveg, acél és fa. Fa. Minden fa. Mert neki egy faipari vállalatot kell pörgetnie. Nincs bajom a fával, környezetbarát dolog, de nem akarok folyton faházakban gondolkodni. Szeretném a teljesen egyéni saját stílusomat képviselni az építészetben függetlenül a DeNoir világtól.Egy normál kérdést teszek fel neked Alex. Dolgoznál nekem?

• Én… izé...ööö...erre most kell válaszolnom? - érzem Alexben a habozást. Mitől lennék én jobb, mint Liam. Különösen, hogy Alex gondolkodása az építészetben közelebb áll Liamhoz. A tömbház-projektje tökéletesen ezt mutatta. Imádta a betonelemekbe zárni az életet és a világot. Zárt tereket létrehozni. Ez a monumentalitás és tömegerő fitogtatás ez Liam. Ő dolgozik ilyen karakteres épületekkel. Igen építészetileg Alex és Liam gondolkodása jobban összecseng, mint én és a fiam. A sors fura fintora, hogy én több ötletet látok Kimben. Ahogy ráérez az építészetre. Ismerem Kim rajzait, pontosan tudom, hogy design építészként ő képes egyedit alkotni, nem szokványosat. Meglepőt és meghökkentőt. Nekem ezerszer inkább kellene Kim a cégemhez, mint Alex. Micsoda hülye egy szituáció ez is. 

• Nem most kell döntened, gondolkodhatsz. Anyáddal elmegyünk egy hetes konferenciára. Szeretném, ha választ adnál utána, hogy tudjam hogyan számoljak a cégalapításnál - felelem kimérten. Természetesen nem vártam, hogy a nyakamba ugrik az ötletre, hogy saját céget alapítok. Bár azért némi támogatást jobban vár az ember a családjától, mint másoktól. De Alex a kérdésre inkább még jobban magába zárkózik. Bár belelátnék a fejébe, hogy mit gondol! Komolyan úgy érzem ő ezerszer inkább dolgozna Liamnek mint nekem. Igazán kíméletlen észrevétel és bevallom, Stefin is ezt érzem. Bár még nem is beszéltem vele, de tudom, Stefi szereti ezt a kicsit leültetett munkatempót, és a Vanessával trécselést az irodában. Én ezeket fölöslegesnek tartom. Én sose voltam ez a nyolctól ötig beülök az irodába és  töltöm a munkaidőmet. Képtelen vagyok  így tervezni. Nekem inspiráció kell. Mozgás. Ha mozgásban vagyok jobban tudok tervezni is. Nem gondolkodom munkaidő-sávokban. Projektekben gondolkodom. Picit ezért érzem magamhoz közelebb Kimet, aki mindig rajzol. Mindig tervez. Megszállott.  Művészien megszállott és kreatív. Olyan mint én. Nem feladatokat lát, hanem belső késztetést. Van saját belső motivációja a rajzra. Alex feladatorientált. Beül az egyetemre és megcsinálja a feladatot.  Külső motivációból. Tehát ha feladatot kap megcsinálja, de nem érzelemből és nem szívből, hanem kötelességből. Mint Liam. Hát akkor kap feladatot Alex. Különben egész héten egy rajzlapot se venne elő.  - Az asztalomra tettem egy új versenypályázati anyagot. Szeretném ha indulnál rajta és amíg a konferencián vagyunk addig elkészítenéd a pályázati anyagaidat a versenyre - Alex arcán a szokásos nem tetsző rándulás suhan át, de nem szól. Vonakodik és bólint. Nem jutottunk előbbre.  Sőt, távolodtunk. Alex és én. Érzem, hogy ha áthozom a cégemhez lesznek súrlódásaink. Mit mondjak erre? Az én fiam. Maradjon a DeNoir irodánál? Egy Goodwin? Persze… ő Brooks is. Imádják a de Noirokat. Megerősíthetem a tényt, én nem illeszkedem a kirakósba. 

Amikor másnap Alex és Kim egy kocsiban jönnek velünk szembe érzem, hogy nem fog ez a cégkiválás könnyen menni.  Alex a De Noirokhoz húz, lehet, az anyja is. Én meg lehet, hogy ezt nem akarom. Sőt nem is tolerálom. Fogalmam sincs. Kendálban akarok céget. Nem akarok ingázni folyton a fenyvesekbe. Minek? Mi dolgom nekem ott? Alexnek most éppen úgy tűnik Kim a dolga ott. Stefinek meg Vanessa. Nekem? Semmi. Liammal szinte alig beszélünk, főleg, amióta a két gyerek összeakadt. Nem akarunk egymás torkának esni, ezért inkább kerüljük a konfliktusokat. Kezdem azt érezni, ha kiválok a cégtől egyedül maradok. Tehát csak magamra számíthatok. Nem igazán tudom mi lesz azokkal, akikből én csináltam építészt. Stefi és talán Alex. Nincs szépíteni való a dolgon. Stefi azért lett építész, mert gyereket szült nekem és nem azért, mert annyira alkalmasnak találtam az építészetre. Tehát személy szerint én sem ragaszkodom hozzájuk, mint építészekhez. Ha teljesen érzelemmentesen tekintek a cégemre, akkor ez az igazság. S megint belefutottam abba, amibe mindig. Az érzelmek határozzák meg az életemet? S a cégügyeimet?

Liam

Este ránézek még az üzeneteimre a telefonomon. Dawn írt rám. 

“Mit szeretsz jobban, zuhanyozni vagy kádban fürdeni? Zuhanyzós típusnak gondollak. Aki sokáig folyatja a fejére a vizet, mert közben is gondolkodik és relaxál. Ma én is zuhanyoztam. De közben rád gondoltam. Ahogy megérintesz. Szeretnék veled együtt zuhanyozni egyszer. Élvezd a szünetet! Tarts távolságot! Kérsz egy makaront? Válassz ízesítést! Dawn”

Vanessa mellettem alszik az ágyban. Habozok aztán előhívom a billentyűzetet és válaszolok.

“Zuhany. Veled, és legyen maracujás mogyorós makaron. Kávéval. Neked is jó éjt! Valahogy jó ma este úgy elaludni, hogy neked írtam utoljára.”

Kivételesen egy este, amikor nem küzdök insomniával. Könnyű és mély álomból ébredek. Volt benne valami zuhany, Dawn és a kerek idomai. Egészen tűzbe jöttem tőle. Még álomittasan meleg a testem a takaró alatt, ahogy kinyúlok az éjjeliszekrényre  a telefonomért és szemmagasságba emelem. Nem is meglepő, de baromira jó érzés, hogy Dawn-tól fogad egy újabb üzenet.

“Jó reggelt! Frissen pörkölt kávé, a kedvenced, erősen, két cukorral a Thompsonból. Szombaton? Remélem jól aludtál. Dawn.” Mellékelt egy képet is. Hivatalos Thompsonos reklámfotó, de látszik, hogy ma készítette. Elmosolyodom.

“Kösz a kávét, bár a hatását nem érzem, de máris jól indult a napom. Szombat…vagy még hamarabb... duplakávé? Liam”

Ráérősen készülődök. Megborotválkozom. Nyugtatom az idegeimet.  Felfrissülten érek le az irodatérbe. Vanessa már kikészítette a kávékat. A kávéspohara felett gyanakvóan figyel.

• Jó reggelt - lépek el mellette és magamhoz veszem a kávémat.

• Ki ez a Dawn? - kérdez rá Vanessa.

• Belenéztél az üzeneteimbe? - kérdezek rá nyugodtan.

• Válaszolj!

• Csak…. Egy ismerős.

• Akivel rendszeresen kávézol - jegyzi meg Vanessa.

• Mert a kávézójában szoktam kávézni - felelek rá.

• Milyen egyéb szolgáltatásokat nyújt? - kérdez rá Vanessa.

• Van mára tárgyalás beütemezve? 

• Nincs.

• Akkor bemegyek Manchesterbe - felelem és felkapom a kocsikulcsomat.

Vezetek, miközben Alex hív.

• Holnap utazunk a konferenciára. Elméletileg Vanessa mindent átütemezett. Rendben  lesz minden?

• Kint vagytok az irodában? - kérdezek rá. 

• Aham. Te merre?

• Bejöttem Manchesterbe.

• Kitalálom… Dawn…

• Ahogy neked… Charissa.

• Pontosan. Szólhattál volna. Elmehettünk volna együtt csajozni, mint a régi szép időkben, az egyetemen.

• Utáltál velem csajozni.

• Mert folyton rád kattantak a csajok én meg kábé a szárnysegéded lehettem, aki végignéztem, hogy elillegsz valami csajjal. Tényleg utáltam - kedélyes a hangja. Nyugodt, kisimult. Fiatalos.

• Ezer éve nem beszéltünk ilyen nyugodtan - jegyzem meg.

• Most szünet van nem? 

• Fegyverszünet?

• Fegyvernyugvás - bólint rá Alex.

• Hallom beakasztottad.

• Ez annál több. Sokkal több. Inspirál. 

• Szárnyalsz, én is észrevettem. Hogyhogy beszélhetünk nyugodtan a nőkről?

• Stefi és Vanessa bementek a városba, cukrászdáznak.

• Elhívta Vanessa Stefit az irodából? Akkor biztos fontos női dolgokról beszélgetnek.

• Holnap úgyis elutazunk. Lazítós nap legyen. Te sem voltál itt.

• Kell egy kis rekreáció.

• Talán mindannyiunknak. 

• Lehet frusztrálnak minket a feleségeink az irodában?

• Lehet… nem szerencsés házastársaknak egy munkahelyen dolgozni.

• Hát mi akkor mindketten jól belefutottunk - nevetek.

• De tényleg. Nem is különbözünk olyan nagyon - nevet Alex halkan.

• Ugye? S mindketten meg vagyunk áldva egy tinédzserrel. 

• Hát minden gyerekből lesz egyszer tinédzser. A legcukibbakból is - röhögi Alex.

• Ezek kicsiként annyira cukik voltak. De tényleg. Miért lettek ilyenek tiniként?

• Passz. 

• Alex, jó, hogy hívtál - tényleg szinte a régi baráti hangulatunk van. Olyan ritka mostanában. Alex folyton elfoglalt, túl sok mindent csinál, én meg állandóan ingerült vagyok. -  utoljára kábé akkor beszéltünk normálisan…

• Most hagyjuk ezt..  Ha visszajöttünk a konferenciáról beszélnünk kell Liam.

• Igen. De nem az irodában.

• Nem. Manchesterben. De nem a Thompsonban.

• Rendben. Jó utat nektek.

• Kösz. Figyelj a srácokra! 

• Oké.