Kedves Max_1

 Max Glover, a nevem a postai borítékon. A barátaim csak Corn-nak becéznek. Mert az egyetemi éveim alatt én voltam a Cornwallból érkezett srác. Mindig is utáltam ezt a becenevet. Mintha  a Pop Corn-ból származna. Vagyis egy kicseszett kukorica lennék. Nincsenek sztereotíp előérzeteim a kukoricát illetően. Tényleg. Még a maga módján kedvelem is a moziban egy jó film társaságában. De alapvetően nem tartozom a kukorica-rajongók közé. 

Felforr a víz a főtt tojásokkal és a kávé is kész. A reggelimhez saját sütésű péksüteményt készítek. Egyszerűen azért, mert kitelik az időmből. Teljesen más a napirendem, mint az emberek átlagának. Én a pókerjátszmákhoz igazítottan élek. És harmincegy éves koromra elértem, hogy van annyi passzív jövedelmem, hogy nem szükséges még pókereznem sem.

 Manchesterben is van egy ingatlanom, amit bérbe adtam. S itt a blackpooli lakásom mellett is van egy lakásom, amit bérelnek.

Anyámnak kezdetben tetszett mindez. Ma már nem annyira. Még egy lányt sem vittem haza, úgy gondolja, azért költöztem el Cornwallból, mert homoszexuális vagyok. Ezért élek itt Blackpoolban és nem otthon Cornwallban. Valójában egyáltalán nem érdekel semmilyen szexualitás. Egyáltalán. 

Legutoljára huszonegy éves koromban találtam érdekesnek az egyik krupié lányt. De még hozzá sem vonzódtam fizikálisan. Valahogy nem izgat a szex. Aszexuális vagyok. Kitölti az időmet, a napjaimat és az energiámat sok minden más is. Nem gondolom, hogy ettől kevesebb lennék, mint mások, egyszerűen nem a szex tölti ki az időmet, az életemet és a gondolataimat. Csak hát a 21. század még inkább a szexualitásról szól. Ilyen a világ. Nem tudják értelmezni azt, ha valakit nem érdekel a szex, egy teljesen szexközpontú világban.

Csörög a telefonom a reggelizőasztalon. Anyám hív. Kár, hogy már nyugdíjas. Több az ideje.

• Jó reggelt! - szólok bele és magamhoz húzom a Blackpooli programfüzetet. Ebben a városban folyton programokat szerveznek. Ha nem a fények hónapjai vannak szeptembertől januárig akkor is van valami.

• Egyedül vagy? - kérdezi anyám. Mintha nem tudná.

• Természetesen anya. Mit szeretnél?

• Reméltem, hogy zavarok. Vagy megzavarok valamit - nevet anyám.

• Semmit nem zavarsz meg. Éppen a helyi újságot olvasom és kávézok - belekortyolok a kávémba.

• Keresned kellene már egy lányt.

• Anya!

• Nem forgolódsz eleget a világban.

• A heteim nagy százalékában az éjszakai életben vagyok. Vagy éppen fitnessz termekben. Szerintem éppen eleget forgolódok.

• Felirattalak egy randioldalra - kuncogja anyám.

• Anya!

• Már három lány is rád írt!

• Anya kérlek! - kezd felkavarodni a gyomrom anyám erőlködéseitől.

• Max, csak próbáld meg!

• Nem akarok vakrandikra járni. Fölösleges.

• Néha Cupidónak is segíteni kell - biztosít anyám. - Vagy fiúkat keressek neked?

• Anya!

• Jó, csak kérdeztem. Szóval azért még a lányokat szereted?

• Igen! - csattanok fel.

• De harapós lettél.

• Mert hülyeségeket kérdezel. Ezért hívtál fel?

• Azért hívtalak mert a nevedben megbeszéltem egy randit délután háromra. A Blackpooli kikötőbe. Ugye ráérsz? Persze, hogy ráérsz.

• Miért szervezel nekem ilyen elcseszett programokat?

• Mert az anyád vagyok. Menj el. A lány bájos, vallásos, tanult, családcentrikus.

• Unalmasnak tűnik - kavarom a kávémat és belelapozok az újságba. A Tóvidék Nemzeti Parkba szerveznek vezetett természetjáró túrát. Végre valami értelmes ezektől a Blackpooliaktól. Bekarikázom az elérhetőséget és a laptopomhoz fordulok. Chelsea Cooper lesz a vezető, nála kell jelentkezni. Miközben hallgatom anyám szóáradatát, a lányról, akivel ma találkozóm lesz megírom az emailt a szervezett túrára. Kikanalazom a lágytojást és befejezem a beszélgetést anyámmal is. A naptáramba felírom a randi részleteket.

Futócipőt húzok és nekiindulok a partnak. A délelőtt nyugodt a parton. A szokásos körömet futom. Az éjszakai esőtől még nyirkos minden. Csobog a víz, ahogy nyaldossa a partot Blackpoolnál, előszőr távolodom a toronytól, majd toronyiránt tartok. Kutyát sétáltatnak. Két idős egymásba karolva sétálgat a parton. Kisgyerekek keresgélik mit hordott ki a tenger. Most békés a part. Nem hasonlítható Cornwall elzárt világához, de nyugodt. Éjszaka minden felpörög itt.

A parti reggeli tornát Milja Swanson tartja most is. Éppen galoppoznak széltében le-fel a part mentén. Odaintek neki. Miközben szökken visszaint nekem és szélesen mosolyog.  Szürke sporthajpánt van a hajában és sötét haját lófarokban hordja. Én is jártam hozzá hónapokig, ide a reggeli tornára. Egy másik sráccal együtt és még hat nővel. Aztán a srác megunta a nőkkel az ugrabugrát és nem jött többet. Én meg cikinek éreztem, hogy ennyi nővel legyek egyedül pasiként. Megint olyan érzésem volt tőle, mintha beálltam volna nőnek.

Amikor a Blackpool torony felé veszem az irányt már látom, hogy Milja éppen végzett a nyújtással, elköszön a csoporttagoktól. Lazán odakocogok hozzá.

• Szia Max! - kiált előre nekem, ahogy közeledek.

• Szia! Jó idő volt a tornához. Hűvös és nem esik - mosolygok rá szélesen.

• Igaz. Max, amióta itthagytad a csoportot hiányzik a koedukáció - nevet.

• Úgy látszik manapság már csak nők akarnak part menti tornát. Ha lesz egy hím jelentkeződ jelezd, hogy már van egy - biccentek.- Megigyunk egy shaket? - intek előre. Az álló pultnál shaket iszunk és mindketten a tenger felett elhúzó magángépet nézzük.

• Mi a helyzet veled? Jó a lapjárásod?

• Tűrhető - biccentek. 

• Az remek. 

• Neked?

• Voltak már jobb napjaim - biccent Milja.

• Már esik is - ingatom a fejem, ahogy a napernyőn kívül már szemerkél is az eső.

• Akkor legközelebb, Max! - Milja megigazgatja a hajpántját és kocogva búcsút int. Telefonálnom kell a pszichológusomnak is.

• Dr. Christina Richardson.

• Szia Chris, Matt vagyok. Bocs, de le kell mondanom a mai időpontot - sóhajtok.

• Felárat fogok felszámolni neked Matt. Ez zsinórban a harmadik alkalom, amit lemondasz. Mi az oka?

• Anyám vakrandit szervezett nekem pont háromra.

• Pompás! Akkor gyere közvetlenül a randi után, hogy a friss benyomásaid legyenek.

• Nem is tudom.

• Gondold át.

• Rendben.

Nulla kedvem van vakrandira készülni. összeszedem magam és tisztességesen felöltözök. Főleg anyám miatt. Mintha a cornwalli vasárnapi iskolába mennék. Anyám azt mondta a lány vallásos. Amint meglátom a lányt, térdig érő virágos ruhában nem kételkedem ez a lány olyan vasárnapi iskola-típus. A molóra látunk és a tengerre, meg persze a Blackpool toronyra. 

• Szia, Matt Glover - mutatkozom be.

• Carla Mendez, nagyon örülök - mosolyog rám, ahogy kezet fogunk.

• Már rendeltél? 

• Igen.

• Akkor én vagyok lemaradva. Későn érkeztem - egy kávét kérek és várakozón nézem a lányt. Fogalmam sincs mi lehet azon a randioldalon rólam. Így elég tanácstalan vagyok.

• Én jöttem túl korán. Láttam közgazdaságtant végeztél - mosolyog rám.

• Igen.

• Tehát szeretsz pénzzel dolgozni.

• Mondhatni - felelem zárkózottan. Ha tudná, hogy esténként zsetonokra váltom azt a pénzt és szerencsejátékban forgatom lehet mást értene ez alatt. A közgazdaságtan olyan komoly, és stabil, fontos dolognak hangzik. A szerencsejáték meg ennek éppen az ellenkezője. 

• Te mivel foglalkozol? - kérdezek rá, bár lehet fent van az adatlapján.

• Iskolapszichológus vagyok.

• Akkor szeretsz gyerekekkel foglalkozni. Gondolom szeretnél is néhányat.

• Lehet nem erről kellene beszélnem az első randin - mosolyog és kedvesen elpirul. Belefuthatott már néhány dologba ebből arra tippelek. 

• Hány éves is vagy?

• Huszonkilenc - feleli zavartan. Az érdeklődési köröm kábé ennyiben ki is merült. Tudom mi a foglalkozása és hogy hány éves. Más nem is nagyon érdekel egy nőben. Tehát részemről már nincs is mit kérdezzek.

• Szeretsz Blackpoolban lakni? - kérdezi Carla.

• Igen, azt hiszem - felelem közönyösen. Fikarcnyit sem érdekel ez a lány sem. Sem a külseje, sem a mondanivalója nem hoz lázba. Igazán csak untat. Az, ahogy beszél, az, amiről beszél.  Tényleg próbál, ismerkedni. Legszívesebben közölném vele, hogy hagyjon fel vele. De ez is anyám baromsága volt. Hogy itt legyek. Kiiszom a kávém és próbálom fenntartani az udvariasság minimumát mintha figyelnék rá. De csakis a diplomám miatt,egyébként unottan telefonoznék már mellette. Egy órát se bírok ki vele. Kezet fogok vele köszönésképp és szinte bemenekülök a kocsimba. Áthajtok a városon a pszichológushoz.  Legalább ezzel lezavarva minden kötelező kör a hétre.

Christina Richardson. Mindig miniszoknyámban van. Bőrcipővel. Muszlinujjú blúzokban. Aranybarna a haja és intellektuális fekete szemüvegkerete.  Olyan elkényeztetett, kitaníttatott lány, akinek csináltak egy magánpraxist a szülei. Valahogy mégis motivál az, hogy ezt a fizetett egy órát nekem szánja az életéből. Érdeklődő, finom nő. Nem hiszem, hogy érdemileg tesz hozzám ez az egész pszichológus téma, de legalább egy nő akivel beszélgetek és meghallgat és nem akar tőlem semmit. Csak a pénzemet. Egy-két óra pókerrel visszahozom ezt a kis pszichológus kiesést is.

• Randi után vagy Max. Mesélj milyen élmény volt?

• Elmeséljem neked Max Grover mai napját?  Felsorolom a neveket is, minden hölgyét, akivel csak érintőlegesen, de kapcsolatba lépett. Ma levelet írtam Chelsea Cooper-nek a hölgy a Tóvidék Nemzeti Parkban szervez esti csillagtúrát. Érdekesnek tűnt. Jelentkeztem. Már válaszolt is, hogy örül a jelentkezésemnek és várja, hogy csatlakozzam a túrához. Kommunikációs interakcióm volt vele írásban. Egy levélváltás. Aztán szokáshoz híven reggel futni mentem. Ott volt Milja Swanson, akivel több hónapon át tornáztam a tengerparton minden hétköznap kilenctől fél tízig. Megittunk együtt egy shake-t. Szerintem még mindig nem dolgozta fel, hogy dobta a pasija. Rémesen lehangolt volt. Aztán találkoztam a vakrandis csajjal, akit anyám szervezett be. Egy óra tömény unalom. Carla Mendez keresztény, ügybuzgó, kétségbeesetten házasodni akar. S ide sorolhatom Dr. Christina Richardsont is, akivel éppen most beszélgetek, a pszichológusomat. A mai napomon négy nő, aki semmit nem mozgat meg bennem.  De ez a nap semmiben sem különbözik az elmúlt tíz évemtől.

• Mit érzel, amikor ezt kijelented.

• Közönyt. Nem is érdekel.

• Akkor mi az oka, hogy mégis jársz hozzám?

• Szeretek neked fizetni. Inkább mint másnak. Az anyám meg ragaszkodik hozzá, hogy kezeltessem a rendellenességeimet. Történetesen az aszexualitásomat.

• Mennyire ül rajta az életeden az édesanyád?

• Elköltöztem tőle. Vagy szerinted egy láthatatlan köldökzsinórt még mindig nem vágtam el?

• Te mit gondolsz erről? Kötődsz hozzá? Teljesíted a magánéletedet érintő kéréseit is?

• Nárcisztikus az anyám?

• Én csak beszélgetek veled Max. 

• Anyám szerint HDDSem van. Szerinted is?

• Nem kategorizáltalak be sehova Max. 

• Akkor mi a diagnózisod rám?

• Aktivitás hiányos nemi rendellenesség? Ez a problémád Max?

• Tény, hogy még soha nem feküdtem le senkivel. Harmincegy vagyok. Ez normális?

• Mikor maszturbáltál utoljára Max?

• Már arra sem emlékszem, hogy tettem-e ilyesmit.

• Mit érzel ha ilyesmire gondolsz? Maszturbálás, szex, vonzalom, vágy?

• Mintha ételhozzávalókat olvasnék egy unalmas recepteskönyvből, vagy tartalomjegyzéket, műsorismertetőt. Listaszerű felsorolások, amik engem nem érdekelnek.

• Tehát voltaképpen egyáltalán nem tapasztalsz szexuális izgalmat. Soha, semmikor.

• Pontosan. Nem téma nálam a szex.

• De a környezetedben mindenki másnál igen.

• Az egész világ ilyen. Megnyugtat, hogy az állatvilág 3%-ában is a hímek teljesen aszexuálisak. sőt az amerikai lakosság 2%-a is. Tehát ez normális.

• Gondolkodtál már azon, hogy szeretnél kapcsolatot Max?

• Mi a kapcsolat?

• Kapcsolat a kommunikáció, bizalom, közelség, humor, izgalom. Mi az, ami alapján te kapcsolatokat építesz Max?

• Talán… a kommunkáció. Nem tartom igazán sem humorosnak, sem izgalmasnak magam. Átlagos fickó vagyok.

• Max, az aszexuálisok jelentős része párkapcsolatban, vagy házasságban él. Attól függetlenül, hogy aszexuálisok.

• Mert meg akarnak felelni a társadalmi elvárásoknak.

• Voltál már szerelmes Max?

• Plátóian, azt hiszem igen. Többször is. De… a szex nem a szerelem megkoronázása szerintem.