Olvadás

 Alex

Szombat van. Lemondtam a levelezős hallgatók óráját. Csak Charissa és én. Kettesben. Sehogy máshogy nem lehetett megoldani egy lopott napot, ami csak a miénk. Talán tanulok a fiamtól. Ki tudja? Ő Devonig ment, le délre. Én keletre tartok. Manchestertől egy óra  a Humber-híd. Kivételesen tiszta az idő. Kicsit szeles, de napsütötte. A Humber-parton átkulcsolom Charissa ujjait.  Összefonódnak az ujjaink. Egy könnyű kötött kendőbe burkolódzik a szél elől. Nézzük a Humber vizét.

• Nyugtalan vagy - állapítja meg Charissa.

• Pedig melletted egészen nyugodtnak érzem magam - karolom át.

• Igen, de mégis érzek rajtad valami feszültséget - átölel és a mellkasomhoz dől.

• Hosszú idő óta, te vagy az első nő, akit érdekelnek igazán az én dolgaim. Hogy mi van velem? Hogy hogyan élem meg a dolgokat én, személy szerint. Charissa úgy örülök neked - szorítom magamhoz.

• Ha rám is tartozik, mond el ami bánt - mondja nyugodtan és kézen fogva magához húz a folyóparti padra. Charissa mindig tud határt tartani. Érzi, hogy valami olyan dolog foglalkoztat, ami erősen a magánéletem. A magánügyem. A családom. Mindig ilyen tapintatos. Sosem kérdezünk egymás házasságába. De ez most más. Egészen más.

• Nagyon úgy fest a dolog…, hogy a fiamnak… gyereke lesz - sóhajtom el messze a Humber felett a friss tavaszi levegőbe. A vizet nézzük mindketten.

• Úgy érzem, nem ez a helyzet az, amikor gratulálnom illene - jegyzi meg óvatosan.

• Alig múltak tizennyolc évesek ő is és a lány is.

• A legjobb családokban is előfordul ilyesmi Alex - néz rám komolyan Charissa.

• Meg akarják tartani, sőt...össze akarnak házasodni - a fejemet ingatom. Zarándokút a Humberen.  Ezért jöttem ide. Végre szembe kell néznem a Humberrel. A szenvedéseim folyójával. De nem akartam egyedül jönni ide. Ezért hívtam meg Charissát erre a kirándulásra. Mert vele akartam itt lenni. Az egyetlennel, aki anyám után képes mellettem állni. Csakis énmellettem. Engem támogatni. Ahogy egy nő sem tette meg mellettem igazán soha. 

• Ez egy nagyon szép és felnőtt döntés részükről Alex. Haragszol rájuk?

• Nem vagyok tisztában a saját érzéseimmel ebben a kérdésben. Tudod, nagyon komoly elvárásaim voltak, a fiammal szemben.

• Az élet élni akar Alex. Minden élet egy csoda. Hagyd hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie - feleli Charissa. Elreked a hangja és szinte suttogás lesz, ahogy szellőre kap.

• Igazad van, egy igazán okos és bölcs nő vagy Charissa - emelem a kézfejét a számhoz és kézcsókot hintek rá.

• A szeretet ritka kincs Alex. Ha teheted ragadd meg és ne engedd el. Soha. Ha meg akarnak házasodni, és a babát is akarják, akkor szeretik egymást Alex. Szeretik. Az életben éppen ez a szép, nemigaz? A szeretet.

• A te olvasatodban annyira máshogy hangzik ez - sóhajtom a két kezem közé fogva Charissa kezét. Dédelgetem a kézfejét. - Nem tudok elvonatkoztatni magamtól. Én is ugyanígy belekényszerültem egy házasságba, mert teherbe ejtettem a tanítványomat. 

• Az élet él. Engedd el ezeket a félelmeket Alex. Nem ismétel téged a fiad. Engedd el ezeket a negatív érzéseket, a haragodat, a félelmedet. Nem áldozat vagy Alex, hanem nyertes! Győztes vagy, erre gondolj! Hagyd, hogy megtörténjen ami megtörténhet. És minden jó lesz és szép.

• Csak ne lenne ez a sok emlék a múltból…

• A múltból csak annyit őrizz Alex, amennyi a jövőhöz kell. Tudod mi kellene? A zöldház projekt! Az lehetne a te győzelmed ebben az egészben.

• Mármint?

• A kettőnk álomháza. Építsd meg! A fiadnak! A fiad gyerekének!

• Nem tudom, az… az a mi házunk Charissa.

• S milyen jó, hogy tökéletesre tervezted! Akarnál-e jobbat a saját gyerekednek?

• Charissa, azt neked terveztem! Együtt terveztük!

• S én most boldogan átengedem az unokádnak, hogy felnőjön benne! Építsd meg nekik Alex és vidd pályázatra! - Charissa megszorítja a kezemet. - Milyen nagyszerű, hogy megterveztük! Alex! Ez jel! Hogy építsd meg azt a házat! Fordítsd az energiáidat pozitív irányba! Fektess új álmokba és célokba! Szerintem remek lehetőség. Értelmet kapott az álomházunk!  Kiléphet a tervek és makettek világából a valóságba! Alex, te ilyen vagy! Produktív és győztes!

• Sosem terveztem családi házat, csak neked. Charissa mindig azt képzeltem, hogy te és én, mi ketten élnénk ott. Elválnál miattam Charissa? - nézek rá felindultan.

• Építsd meg a házat a fiadnak! - leheli az ajkaimra és csókban forr össze az ajkunk. A szellő és a nap csiklandozza a tarkómat a Humber partján. Nincs szenvelgés. Charissa velem van. 

• Szeretlek Charissa! - suttogom az ajkaira.

• Ahogy én szeretlek téged Alex, építsd… meg… a házunkat! - minden szóhoz egy egy csókot nyom az ajkaimra.

• Meggyőztél! - suttogom megadva magam.

• Tényleg? Hű, de jó! - sikkant halkan és széles mosollyal néz rám.

• Együnk egy hamburgert? - kérdezem és kézen fogva felhúzom magammal part menti sétára.

Itt a Humber parti Hessle-ben Charissa elrángat a helyi kézműves műhelybe és készítünk ketten egy festett dream betűkerámiát. Főleg aqua kék árnyalattal festettük be. Amikor fizetünk Charissa átnyújtja nekem.

• Az irodádba, a Goodwin Építész Stúdióba! - mosolyog rám. - Ha már az álomház projektünk lesz az első, amit megépít a Goodwin Építész Stúdió - teszi hozzá mosolyogva. A part felé menet megvesszük a hamburgert és kiülünk a parthoz.

• Ennek az íze egészen emlékeztet arra a burgeresre, ami az egyetemi kolim mellett volt. Minden este kiszaladtam egy hamburgerért  a koliból - nevetek.

• Akkor ez egy jó emlék?

• Igen, ott hittem, hogy eljuthatok valamerre, a rajzzal. Azzal az egyetlen dologgal, amit szeretek.

• Látod, és meddig elvitted a szeretettel - mosolyog Charissa.

• Szeretek veled lenni Charissa. Inspirálsz. Ha veled vagyok magabiztosabb vagyok. Van fényem! Hitem. Bár mindig veled lehetnék - Charissa a nap felé fordítja az arcát élvezi a napsütést, ahogy én is. A Humberen tényleg kisütött a nap. Vége a ködös szenvelgésnek. Charissa fénye ragyogja be az én Humberemet.Sem köd, sem eső, sem tél, sem jég. Csak a napsütötte Humber a folyó felett fújdogáló tavaszi szellővel.

Liam

A lányom a nappaliban menyasszonyi ruha katalógust nézeget a telefonján. Legszívesebben a falba verném a fejem a látványtól. Vanessa már bekísérte a tárgyalóba a következő tervező-jelöltemet. Fáradt vagyok ehhez a pályáztatáshoz.  Továbbra is bosszankodom, hogy miért nem vettünk fel már réges-régen egy-egy bejáratott gárdát. Persze én szerettem a csendes irodai magányt. Nem akartam ebből kilépni. Alex meg sosem talált senkit sem elég jónak. Hozzánk.

Vanessa becsukja az ajtót a srác mögött. A többségnek az a baja, hogy túl messze van az iroda. Nekem meg egyik sem Alex. Aki jött és két mondatot mondott és továbblendített, bárhol elakadtam.

• Ő sem? - kérdezte Vanessa.

• Olyant úgy se találok még egyet mint Alex - rázom a fejem és fáradtan leülök az étkezőasztalunkhoz.

• Kim, gyere egyél! - hívja át a kanapéról Kimet. Kim suhogó hajjal átül. Az ujján szikrázik az eljegyzési gyűrűje. Ritka szép ékszer. Nagyon illik Kimhez. Különleges, kecses, szép. Látszik Kimen is hogy nagyon szereti viselni. Nekem irritáló még a látványa is. Elmegy az étvágyam is tőle.  Könnyed dudálás hallatszik. 

• Be sem jönnek? - néz rám Vanessa. A Goodwinok azok.

• Kimegyek értük - tolom hátra a székemet. Kinyitom a bejárati ajtót.

• Be sem jöttök? - kérdezem ugyanazt mint Vanessa. Alex csak a jaguár ablakát húzza le.

• Nem akarjuk rontani a DeNoir levegőt - feleli hűvösen.

• Bocs, amiket mondtam. Nagy része idegből volt.

• Világos. Értettem - feszültek vagyunk. Mindketten más irányba nézünk, az erdő más fáját bámuljuk, de nem egy irányba nézünk. Ki tudja már mióta nem.

• Hiányzol az irodából - adom meg magam, és bevallom.

• Már csak Vanessa maradt akit utasíthatsz - biccent Alex.

• Nem vettem el soha semmi érdemedet Alex. Tervezőként a te neved volt feltüntetve.

• Egy másik cég neve alatt igen - feleli hidegen Alex.

• Tárgyalhatnánk mi ketten - intek az iroda felé.

• Most nem alkalmas az időpont. Szeretnék Londonba érni még ma. Párizs még onnan is öt órányira van.

• Veletek megyek és dumálhatunk az úton - nézek a jaguárra.

• Felőlem - ránt vállat Alex. 

• Vanessa, foglalj szobát a déli partoknál - szólok be Vanessának és Kim beszáll hátra Alexhez én meg előre az anyósülésre. 

Alex steril jaguárja mindig csendes, tiszta, új. Lízingelt kocsi. Karban van tartva. Olyan mint Alex felesége. Csendes, tiszta, kölcsönben van, amíg gyereket nevelnek. Alexnél a kocsiban nem volt sosem kajálás. Pedáns még az autója is.

• Láttam az új partneredet, éppen kifelé haladt az erdőből. Nem lesz a kedvence esőzéskor - jegyzi meg Alex.

• Nem lesz a partnerem sem - felelem rá. 

• Alex, mindig is utáltad a cégvezetéssel járó nyűgöket - emlékeztetem.

• Ja, majd megbízok vele valakit - feleli közönyösen.

• Mindig is hatottunk egymás tervezésére.

• Én hatottam terád - feleli Alex zárkózottan.

• Jó igaz, ez a te érdemed. De Alex, én építettem a házat, amiben laksz - dobom be a legütősebb kártyalapomat. - Az én tervem, én csináltam neked.

• Én meg a közös unokánknak húzok fel egy házat, amit terveztem - feleli rá. Kábé félrenyelem a saját nyálamat.

• Micsoda?Unoka?...- asszem beakadt a lemezem.

• Ja, tudod a lányod, terhes - emlékeztet Alex és rámnéz. Hátranézek Kimre, az eljegyzési gyűrűjén kívül más éppen még tényleg nem látszik rajta, ezért alig tudatosult bennem, hogy előbb utóbb háromszor ekkora lesz.

• Az unokámnak?

• Ja közös unoka. Tudod a te gyerekedé, meg az enyémé - magyarázza Alex.

• Építesz nekik egy házat? Hol? Kendalban?

• Hát mivel ott vagyok főépítész ott tudtam a leggyorsabban elintézni igen. Már megvan a területelőkészítés is.

• Ez… komoly? - én még semmire se gondoltam. Semmire. Alex már megint lépésekkel előttem van.

• Persze, mert szerinted hova vigyék haza a kórházból a babát? Hozzád a fenyvesekbe? Vagy mi? Alex eleve velünk él Kendalban.

• Hát én…

• Tudom, el voltál foglalva, hogy nem tudsz egyedül tervezni. Gondoltam jó lenne nekik egy saját ház, amiben kialakíthatják a saját családi életüket. Vagy több generáció együttélésére gondoltál Liam?

• Én… még bevallom nem gondoltam semmire - túrok a hajamba.

• Nos én megtettem mindenki más helyett is. Felhúzom a kecót, tóparti ház lesz, hasonlóan az enyémhez.

• Meg sem kérdeztél, lehet Kim szeretne közelebb lakni hozzánk?

• Alex már megkérdezte a lányodat és Kim jóváhagyta, tetszik neki az ötlet, hogy Kendalban lakjanak.

• De...de… -  magamba zuhanva nézek ki az ablakon. A lányom el fog költözni tőlünk. Férjhez megy és gyereke születik. Én… erre nem vagyok felkészülve.  Itt fog hagyni minket? Oké, hogy többet idegesített, mint amennyi örömöm volt benne…

• Nekünk közös unokánk lesz? Mi rokonságba kerülünk?

• Liam, amnéziád volt vagy mi? Igen, ha a fiam elveszi feleségül a lányodat, akkor képzeld rokonok leszünk.

• Hát akkor igazán lehetne közös az irodánk is. Családon belül - vetem fel gyorsan.

• Ragaszkodom a Goodwin névhez és a Kendali irodára szükségem van.

• Oké. mindkettőt megkapod.

• Szerintem ezt nem kocsiban kellene megbeszélnünk.

• De miért ne? Mi is mindig mindent a kocsiban beszéltünk meg - szól előre Alex. - És lehetne DeNoir & Goodwin az iroda neve

• Vagy inkább Goodwin&Denoir - szúrja közbe az apja.

• Részletkérdés - vetem közbe.

• Majd megbeszéljük - hagyja ránk Alex.

• Szerintem meg is beszéltük - nyújtom ki a lábaimat a jaguárban elégedetten.

• Szerintünk is - kotyogják közbe a fiatalok hátulról.

• Le vagy szavazva Alex - nevetem rá. Alex csak fejét ingatja. Ez a párizsi út valahol még jól is sül el. Úgy érzem, végre olvad a jég. Mindenki körül.