Alex
Kim terhes...tőlem.
Egyetlen mondat. Ami mindent megváltoztat.
Normál hétköznapi nap. Egy rövid telefonbeszélgetés Charissával. Hosszú duplaóra a tájépítészekkel. Hazaút. Stefi jól ismert zöldfűszerkeveréke a húson.
Ettől a mondattól szünet.
El sem jut a tudatomig, hogy hallom a széttört üveg csattanását a járólapon. Stefi ejtette el az üvegtálat.
A számban ragadt a falat. Megdermedtem a mozdulatban. Görcsösen markolom a villát, az egyetlen fizikai tárgy, ami itt tart a valóságban.
Lefagytam. Sokk, totális sokk… olyan, mint amikor rájövök, hogy a gyerek, aki Stefié… az az enyém is. Komolyan mint egy amnézia.
Nem térek magamhoz, egyszerűen képtelen vagyok.
A villa a kezemben és csak ebből jövök rá, hogy éppen ettem valamit. Már fogalmam sincs mit. Nem érzem az ízt csak megforgatom a számban a falatot és lenyelem. Szárazon. És a fiamra nézek. Aki kurvára felcsinált valakit!
Te ennyire hülyegyerek vagy?! - életemben nem hallottam saját magamat ennyire ordítani. Fel sem fogom, de érzem, hogy itt a világvége, valami elpattant bennem. És nem foglalkozom semmivel. - Szerinted mi a fasznak volt annyi pénz a zsebedbe tolva? Hogy mondjuk kibaszottul vegyél gumit a kurva életbe már! Egy ekkora ribanccal összefeküdni! A tiéd egyáltalán az a gyerek vagy csak behülyít?! Hogy elvidd a balhét helyette!
Alex! - szól közbe Stefi.
Te most fogd be! - ordítom rá. Meg tudnám fojtani. Egy kanál vízben! Stefi és az átkozott Brooks-vér. A túl korai párválasztás, a túl korai gyerekvállalás, és a kényszerházasság. Ez Stephanie Brooks öröksége a fiamra! A kurva életbe velük! És az én balfaszságom! Hogy akaratom ellenére felcsináltam! A kurva életbe az egésszel! És a fiam ugyanez! Íme a példa! A generációk megismétlik a saját szüleik hibáját. Nem léphetünk át a saját árnyékunkon!
És ettől ismét visszazuhanok oda, ahol mindig is voltam. A kibaszott Humber partján szenvelegni. Mint minden Goodwin. Anyámék boldogtalan házassága, és válása. Miért? Miattunk? Ismétlem őket? Aztán a fiam is?
Nem akartam ezt. Kurvára nem akartam ezt! Hogy ismételjem! Hogy magam is egy legyek a végtelen ismétlődő családtörténelem sorában.
Nem akarok elválni és nem akarok folyton házas nőkbe szerelmes lenni! Nem! A picsába már az egésszel!
Az enyém! Száz százalékosan biztos vagyok benne, hogy az enyém - feleli Alex.
Pompás! - hát ettől ledurran az agyam. Fiatalon, mint az anyja, és balfaszul mint az apja. Megcsinálta a fiam is! Bravó! Még csak jó példával sem szolgálhatok! Mert ugyanezt a balfékséget követtem el én is! - Csak egyet árulj el szándékos volt? Szándékosan nem húztál gumit cseszd meg!?
Nem. Én nem.
Akkor meg? Hogy lehetsz ilyen hülye gyerek?! Hogy találtátok ki, hogy nem védekeztek? Mondjad már? Honnan jött nektek ilyen hülye ötletetek? Az egész életedet el akarod baszni? Normális vagy fiam? Normális? Mondjad már mi a fasznak nem húztál gumit? Hah?
Én nem…
Mert ezzel most aztán garantáltan szétszedtétek az egész irodát! Ha eddig volt is esély arra, hogy Liammal mehet tovább bármi valahogy, hát akkor ez most már kizárt! Szóval ha be akartatok nekünk ezzel tartani, hát az kurvára nem jött össze. Mert én fix hogy nem maradok és Liam sem akarja szerintem ezek után, hogy mi Goodwinok maradjunk. Mond Alex, nem világosítottalak fel eléggé? Hát akkor most megteszem, ha Kim úgy dönt, hogy marad a gyerek, akkor kurvára húzhatsz el dolgozni, mert én nem fogom fizetni a gyerektartást az garantált!
Alex! - szól közbe Stefi.
Most ne szakíts félbe Stefi! - mordulok rá ingerülten. - Szándékosan csináltátok? - kérdezem Alexet.
Nem, tényleg nem.
Szimplán hülyék vagytok. Világos. Bár éppen Kimből kinéztem volna, hogy szándékosan csinálja, mert benne van a jellemében. De Tőled több felelősséget vártam Alex. Sokkal többet - megcsörren a telefonom. Liam nem is kérdés. Ki más?
Gyertek át most! Nem érdekel mennyi az idő.
Indulunk - felelem és Alexre nézek. - Szerintem gratulálni akar neked a kimagasló teljesítményedért. Kocsiba! - kiáltok rájuk és mind megszeppenten beülnek a jaguáromba. Ez a vég kezdete!
Liam
Sötét van. Három ajtócsapódás. Néhány lépés és tudom ki nyit be az irodába. Alex Goodwin. Ez a beszélgetés…Alex bezárja az ajtót maga után.
Szóval…
Ki kezdi?
Mert szerinted melyikük kezdeményezte ezt az egész faszságot?
Mert szerinted az én lányom?
Hát az fix, hogy nem az én fiam.
De a te fiad kurvára teherbe ejtette az én lányomat! - ordítom rá.
De a te lányod meg rámászott az én fiamra! - kiabálja vissza Alex.
ÉS? A te fiad nem védekezett!
Hát a te lányod se! - csattan vissza.Tehetetlenek vagyunk. És egymást marjuk tehetetlenségünkben. Semmi értelme. Ebből nem tudjuk kimenteni a gyerekeinket bármennyire is szeretnénk.
A picsába ezzel a két gyerekkel! - fakadok ki és whiskyt töltök magamnak. A hajamat túrom idegesen. Pontosan ezért nem akartam gyereket. És szerintem Alex se. Mert csak a gond. A teher. Csinálják a hülyeségeiket és mi most simítsuk el. De hogyan? Alex a zsebébe dugott ököllel sétál le-fel a fal mentén. Nyugtalan és ideges. Ő is, én is. - Az én lányom! - fakadok ki dühösen.
És az én fiam! - áll meg Alex ingerülten.
Most mi a francokat csinálunk? - kérdezem feszülten.
Fogalmam sincs... gondolom... abortusz - szorítja a tenyerét a homlokára Alex.
Hát marha jó, hogy a tizennyolc éves lányomat abortuszra küldöm. Azért mert a te fiadnál még gumi sincs kéznél.
Gondolom úgy beszédítette Kim, hogy azt se tudta mit művel. Teljesen tapasztalatlan hülyegyerek!
Nagyszerű… és… ha probléma lesz?
Naponta több ezer művi vetélést csinálnak - morogja Alex.
Neked ez csak ennyi! De ez az én lányom élete!
Akkor mit vársz mit mondjak? Nem én csináltam azt a gyereket! - kiabál rám.
A te fantasztikus nevelésed az, aki teherbe ejtette!
A lányod is jobban vigyázhatna éppen!
Ez egy parttalan vita - adom fel széttárt karokkal. Egymásra veszekszünk, holott nem a másikra kellene, hanem a gyerekére. Meg a saját gyerekemre.
Nekik kell dönteniük. Mi helyettük semmit nem mondhatunk ki. Azonban úgy gondolom, innentől nincs értelme a partneri együttműködésünknek sem. Kilépek a cégtől.
Menj, és vigyed az egész családodat, mert kurvára elegem van belőletek! - csattanok rá.
Akkor ezt megbeszéltük - biccent Alex.
Meg - felelem rá és csak nézem Alex hátát, ahogy kinyitja az ajtót és kilép.
Gyertek lefelé! - kiáltja fel Alex az emeletre.
Hagyjad - megyek utána. - A legrosszabb, amit együtt csinálhattak, azt már megtették - a fiatalok lejönnek az emeletről.
Döntöttetek? - kérdezi őket Alex. Végülis mind ezt várjuk.
Ne sürgessétek őket! - szól közbe Stefi védelmezőn.
Azt csak azért mondod, mert te is… - néz Alex a feleségére.
Igen, alig voltam idősebb, mint most ti ketten - néz rájuk Stefi. - én nem egy támogató családi közegbe szültem Alexet. Szeretném, ha mi nem követnénk el ezt a hibát. Bárhogy is döntsetek én mellettetek állok - mondja Stefi a két gyereknek. A tarkómat dörzsölöm.
Rendben - biccent rá Alex.
Mit szeretnétek? - néz egyikről a másikra a szemüvege mögött Stefi.
S ha megtartanánk a babát? - kérdezi halkan Kim. Lehunyom a szemem. Ezek nem épeszűek! Tizennyolc évesen! Ez kizárt.
Elvesztegetett tehetségek - rázza a fejét Alex. A két kinevelt építészünk. Egyszerre úgy tűnik egyik sem lesz az soha. Hiába küszködtünk itt tizennyolc évet velük. Kukába dobhatjuk az egészet.
Ez, egy hülyeség - teszem hozzá megerősítésként.
Miért? Tulajdonképpen feleségül is vehetném Kimet - mondja ki Alex.
Ez a kijelentés kábé fejbeütött. Mármint nem tudom eldönteni, hogy röhögjek rajta, vagy inkább bosszankodjak. Mert ostobaságnak tartom. Teljesen nem ide valónak, nem megoldásnak erre a helyzetre. S nem is tudom kire nézzek. Vanessán átsuhan a tekintetem, de mégis Alexen állapodom meg. Ő mély levegőt vesz. Rám néz, aztán a fiára..
Oké, szerintem most a legjobb, ha mi elmegyünk. Ma már semmit nem fogunk kiokoskodni - lép közbe megmentve a helyzetet.
A Goodwinok távoznak. Mi meg ott maradunk a levegőben hagyott lánykéréssel, egy hónapos magzattal, meg a ténnyel, hogy elvesztettem az építész partneremet. Ez a nap lepipálja az összes legszarabb napomat, hogy első helyre kerüljön végső befutóként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése