Egy pár

Amy

"A jókislányos stílus. Nem az én világom, de ha hivatalos helyre megyek általában ezt választom. Fáradt rózsaszín az egyetlen, ami jól áll nekem a világos blúzok közül, dupla masnis megkötővel. Szép, nem? Amy blogbejegyzés 22:25"

Egész héten a hétvégét várom. Blackpoolt és Wavet. Nem tudom mennyire ül ki az arcomra, de úgy érzem tényleg a föld felett lebegek néhány centivel. Könnyebbek a lépteim, nem akadok fenn semmin, elégedett vagyok és boldog. Úgyhogy péntek este a mélypontra zuhan a hangulatom, amikor Kelly belázasodik. Dől a terv. Minden. Egyszerre nagyon nem szeretem azt, hogy anya vagyok, és kötelességeim vannak, és minden nyűg mindig az én nyakamba szakad. Annyira vártam ezt a szombatot. Csak magamnak. Már akkor elkezdtem gyanakodni, amikor este csak pudingot kért Kelly.

 Törvényszerű, hogy a gyerek a hét végére lesz beteg. Gary már munkában. Egyedül leszek a beteg Kellyvel és ez az egyetlen, amiből nem tudok és nem is engedhetek. Kelly betegen extrém anyás. Úgyhogy bevackolunk a kanapé elé, egy takaró alá ketten és meséket nézünk. Kelly bealszik időnként, alig eszik, főleg csak teázik és hozzám bújik. Mivel Blackpool lefújva kénytelen voltam Wave-re írni, hogy a hétvége nem lesz jó. Korrektül kezelte, nem kérdezgetett. Elfogadta a tényt. 

De szombaton egész nap nyűgös vagyok. Wave-re gondolok. Vele akarok lenni. Már szinte odáig megyek a gondolataimban, hogy áthívom magunkhoz.  Egész nap ingerült és feszült vagyok. Járna nekem is ennyi kikapcsolódás. Helyette itt ülök a kanapén egész nap.

“Bárcsak itt lennél” - küldöm át az üzenetet Wavenek.

“Bárcsak együtt lennénk” - érkezik rá a válasz. Elmosolyodom. Tehát ő is utánam vágyódik. Ettől valahogy megmelegszem itt a takaró alatt.

“Mit csinálsz?” - kérdezek rá.

“Pénzügyi tervezethez csinálok vezetői összefoglalót.”

“Komolynak hangzik.”

“TE mit csinálsz?”

“Lázat mérek.” - halkan felnevetek. Eléggé össze nem egyeztethető dolgokat csinálunk mi ketten. Ennél jobban talán már nem is különbözhetne az életünk.

“Jobban van?” - alapvetően kedves, hogy rákérdez, tényleg. Nem indokolt, hogy ő érdeklődjön az én gyerekem felől.

“Ha hat a gyógyszer kutya baja és elalszik, igazán azt kell megvárni. Onnantól már nyugis az éjszaka.” - Fáradt vagyok, és kimerült. Kár volt várnom ezt a hétvégét.  Kelly láza lemegy, és a megkönnyebbüléstől engem is elnyom az álom. Fél órával később riadok fel, hogy elaludtam. Kelly egyenletesen szuszog, békésen alszik.

Én viszont csak Wave-re tudok gondolni. Jól esett volna kikapcsolódni vele. A telefonommal a kezemben átsétálok a konyhába. Habozok pár pillanatig, végül tárcsázok. Elég gyorsan felveszi a telefont.

• Szia! Minden oké? - kérdezi halk rekedtes hangon, ahogy beleszól.
• Igen… csak… kikészültem. Annyira jól esne veled lenni egy kicsit. Kilépni innen, ebből az egészből - nézek körbe a házban magam körül.
• Összefuthatunk, egy városban vagyunk, na ma Föld két ellentétes pólusán. És nem is ittam, érted mehetek.
• Tényleg?
• Persze.
• Ha csak pár percre is? - Wave nem habozik:
• Hol találkozzunk? - az ajkamba harapva gondolkodom. A legközelebb ide egy kicsi postahivatal van, végül ezt adom meg találkozási pontnak. Az itt van az utcasarkon. Közel vagyok Kellyhez. Bár neki még bőven két óra, mire kimegy a lázcsillapító hatása és újra rá kell figyelnem alvása közben. Csak egy kötött köntöst és cipőt húzok. Egyáltalán nem hasonlítok sem a Silent Discós önmagamra, sem a Kaszinóban viselt szerelésemre. Meggyötört, fáradt, hétköznapi anyuka vagyok, Még a hajam is csak egy csattal van feltűzve, sem a ruházatom, sem a sminkem nem egy randihoz hasonlatos. De most nincs már időm mindezzel bajlódni. Lesietek a postahivatalig. Gyorsnak éreztem magam, de Wave kocsija már itt áll. Ráesik az utcai világítás fénye. Ahogy észrevesz, hogy közeledem kiszáll és kinyitja a hátsó ajtót.
• Hátul kényelmesebb lesz - suttogja, ahogy bemászok előbb én, majd ő utánam és magunkra csapja az ajtót.
• Kösz, hogy eljöttél mégis. Ilyen későn is. -  A műszerfalon 23.25 az idő. Késő van. Tényleg. Wave magához von és ráhajtom a fejem a mellkasára.
• Ugyan, untam már az egészet, alig fogott az agyam -  simítja át a haját. Nagyon kimerültnek néz ki ő is. Ahogy hátradönti a fejét és csak bámul ki az utcára. Egyáltalán nem zavarja, hogy éppen mit viselek, vagy hogyan érkeztem. Rajta is csak egy fari és póló van, otthonról ugrott el az éjszaka közepén, miattam, hozzám. Egyikünket sem az foglalkoztatja, hogy hogyan néz ki a másik, elég a tudat, hogy együtt vagyunk. Wave mellkasán csak még álmosabbnak érzem magam. El akarnék aludni itt az audija hátsó ülésén és elfelejteni minden mást az életemből.
• Mesélj egy kicsit nekem a munkádról! - helyezkedem el a karjai közt, ásítozva.
• Ettől biztos el fogsz aludni - mosolyogja Wave, de eleget tesz a kérésemnek. - Lássuk csak. Tudod, pénzügyi vezető vagyok a vállalatnál. Ez… a felsővezetés egy része. Tulajdonképpen a vállalatnál a második pozíció.  Minden vállalati stratégiai lépés kezdeményezője a pénzügyi menedzsment. Minden pénzügyi vonatkozású kérdés hozzám tartozik. Sőt tulajdonképpen általánosan az a gyakorlat, hogy még a vállalatvezetők sem bírálhatnak felül, vagy utasíthatnak.  Ha bármilyen hitelkérdés, vagy egyéb pénzügyi kérdés vetődik fel az értekezleten, akkor tulajdonképpen nekem egyetértési- és vétójogom van. Az aláírásom egyben vagyoni felelősséggel is jár. Minden vezetői döntésben a vezérigazgató mellett társaláíró vagyok. Vagyis mindent nekem kell ellenjegyeznem. Részint alám tartozik az értékesítési osztály is, hiszen a rövidtávú ügyintézések, adás-vételek, számlázások is a pénzügyhöz futnak be, de ezt az értékesítési osztály intézi. Most, ahogy átvettem a pénzügyi osztály vezetését egyből élesben belefutottam egy válságkezelési helyzetbe. Nem kell bemutatnom szerintem, hogy mit jelent egy pénzügyi válság. Ilyen helyzetekben, pedig a pénzügyi vezető kerül az egész vállalatvezetés és igazgatóság felé. Nincs kimondva még, de egyre inkább látom, hogy szembe kell nézni a tényekkel ez válsághelyzet lesz, vagyis… mindenki felé kell helyezkednem. Nem tudom, hogy fel vagyok-e erre készülve…
• Ez nagyon komolynak hangzik.
• Az is. Ráadásul a válsághelyzet felismerése egyet jelent azzal, hogy ha ezt bejelentem, akkor fel kell állítanom egy válságstábot és krízis helyzetben megtalálni a megoldásokat. Az egész hetem ebben a hangulatban telt. Rengeteg minden a nyakamba szakadt. Beléptem a céghez, nyakamba vettem az osztályt és döbbenten látom, hogy mi a helyzet.
• Annyira fiatal vagy Wave, egy ilyen volumenű dologhoz - ingatom a fejem a mellkasán.
• Félek, hogy erőmön felüli dologba nyúltam. De… már nem tudok leállni. Azt hiszem az egész jelenlegi életemet ez jellemzi - érzem, ahogy erősödik a szorítása. Nem mondta ki, de tudom mire gondol. A magánéletben és a munkában is a lehető legproblémásabb helyzetet találta meg. Egy pénzügyi válsággal küszködő vállalat és egy házas nő.
• Nem tudsz leállni? Nem tudsz továbblépni? - kérdezek rá halkan. Rajtam sem tudott tovább lépni. A vállalati ügyekben sem tud.
• Nem. Nem kérek új lapot, nem dobom el ezeket a lapokat. Lehet royal flush-öm lesz viccelsz? - nevet fel, de fáradt nevetés ez. A legmagasabb értékű kártyakombináció a rojálflös. Megemelem a fejem, hogy lássam Wave arcát. Az éjszakai fények árnyékot vetnek rá, csak a szeme csillog.
• Mit tehetnék?
• Nem is tudom, énekeld el az eső menj innen dalt /Rain, rain go away/ - vigyorog Wave. Jöjjön egy új nap, ahol nincsenek felhők és nem esik az eső. Az mindkettőnknek jól jönne most. Úgy éneklem, ahogy Kellynek szoktam elalvás előtt énekelni. Mindenkit beleveszek a dalba. S egyre erőtlenebb a hangom és akadozik a szöveg is. Nem ez az első eset, hogy ének közben egyszerűen bealszom a kimerültségtől.

Ahogy felriadok arra ébred fel Wave is. Bealudtunk a kocsi hátsó ülésén. Másodpercek kellenek, hogy felfogjam, hogy hol vagyok és miért vagyok itt. A műszarfalra kapom a tekintetem. Már fél kettő is elmúlt. 

• Elaludtunk! Nekem vissza kell mennem! - elhúzódom Wavetől.
• Nekem is ideje lenne ágyba kerülnöm. Jövőhét szombat?
• Igen - az ajtónyitó felé kapirgálok, de Wave visszaránt és megcsókol. 
• Jó éjszakát! - súgja mielőtt kiszállunk.  Wave átül a vezetőülésre, nem kutatja, hogy hol lakok, halkan indítja a motort és szinte hangtalanul gurul végig a csendes utcán. Eljött, mert kértem. 

Az üzletház élelmiszerboltjában vásárolok ebédidőben. Kifizettem a csekkeket, bementem a bankba. Púderárnyalatos blúz van rajtam. Egy sálmasnis fáradt rózsaszín felső. Olyan fáradt, mint amilyen én vagyok. Talán valami vitaminhiány. Úgyhogy a zöldség és gyümölcsrészlegen kóválygok. Nincs étvágyam és közben kizabáltam a hűtőből a jégkrémeket. Vigaszdíj. Fájdalomdíj, akármi az elmaradt hétvégém miatt. Nem tudom. Megint a szokásos dolgokat veszem, eper, szőlő, banán, alma. Salátát és burgonyát is veszek. A rossz hír, hogy ezeket haza kell cipelnem. Nálunk csak Garynek van kocsija, és azt is csak hétvégén használja, amikor dolgozik. Hét közben nem használjuk. Nem igazán indokolt. Bejárható távolságban van minden. Ez egy kisváros.  Fizetek és bevásárlótáskába pakolok mindent. A fehérneműszalon felé haladva elhaladok a Gieves & Hawkes üzlete előtt. Már magam sem értem min akadt meg a pillantásom. Talán a mozdulaton. Talán a kontúrvonalon. Az ismerős alkaton. 

Elakad a lélegzetem. Wave az. Ingeket és pólókat válogat. Itt van. Az üzletházban. Elfelejtettem levegőt venni. Egy városban lakunk, nem olyan döbbenetes dolog, ha az ebédidejében ruhát vásárol magának.  Ő is vásárol, én is. Nincs ebben semmi meglepő. Hogy itt van, az üzletházban. 

De egyszerre rádöbbenek, hogy mennyire vágyott utána minden porcikám. Hogy a szemeimmel iszom a látványát. Wave az. Business formalban, úgy, ahogy fényképezve is van. Hivatalos vezetői dress code ruházatban. Fantasztikusan néz ki. Ilyen külsővel le sem tagadhatná, hogy felsővezető. Úristen! Hogy tudtam én egy felsővezetővel összejönni? A fehérneműs cégtulajon kívül még életemben nem találkoztam vezetőkkel. Ahogy ott állok és csodálom mint egy értékes ékszert a kirakatüvegen keresztül, Wave észrevesz, és otthagyja az ingeket kijön hozzám.

• Szia! Én csak… éppen bevásároltam - nyögöm, Wave lenéz a két megrakott szatyromra. Leharcolt anyukának nézhetek ki, aki a gyereke iskolai ünnepségéről szaladt be a boltba, meggyötörten.
• Látom, gondoltam, hogy szoktál ilyesmit is csinálni nyugi - vigyorog rám Wave és átveszi a szatyrokat a kezemből. Próbálok nevetni, de képtelen vagyok, nem akarom, hogy Wave megismerje a megfáradt háziasszony énemet. Wave pirosbetűs ünnepnap. Akkor zárva vannak a boltok, és a patikák is. Csak az éjjelnappalik és az ügyeletes patika van nyitva. végülis...

• Én… ööö…. Nekem át kell öltöznöm… a bankban voltam… - úgy hebegek, mint egy elsőéves a felvételin. 
• Átöltözöl? - Wave rekedt hangja  belesimul a levegőbe, a fülembe és a szívembe. - Az nagyszerű gondolat. Had segítsek! - közelebb lép, esküszöm remegek. A szemében sötét vágy és nem jut időm kinyitni sem a szám, maga előtt tol.
• Nem akartál inget venni? - nézek értetlenül, de Wave már előreindul a fehérneműszalon felé az én krumplijaimmal a szatyorban.  Júlia kikerekedett szemmel nézi, ahogy Wave-el lépek be az üzletbe.
• Üdv. Szép napunk van - mosolyog és közben kérdőn rám néz. Csak vállat rántok. 
• Összefutottunk a boltban.
• Hová? - kérdezi Wave a szatyrokat megemelve a kezében. A hátsó személyzeti raktárban van a váltóruhánk és a holminkat is ide rakjuk, tehát hátravezetem Wavet. Fehér szekrények és fehérkeretes tükrök. Wave becsukja mögöttük az ajtót. 
• Wave! - lehelem, alig van erőm.
• Beszélünk is. Ígérem. De van… ami nem várhat - mormolja és nem hagy reakcióidőt. Tenyere a derekamon. Beterít a parfümillata, arcát az arcomhoz simítja, ajkával a bőrömet érinti és beleolvadok két ölelő karjába. Talán utálja a masnira kötött két szalagot a nyakamnál, türelmetlenül oldja ki és kihámoz a blúzomból. A vintage rózsaszín szettemben állok előtte. Wave-re nem hatástalan a látvány. Az ajka a kulcscsontomon és a melleim közt, végigcsókol minden bőrfelületemet. Úgy pásztáz az ajkaival, a szemeivel és az ujjaival, mint egy kiéhezett farkas a nagylakomán. Lerángatja rólam a szoknyámat a bugyimmal együtt és végigcsókolja a lábaimat, a combjaimat, a fenekemet. Az ajkait az ujjai simítása váltja fel. Fel sem fogom, hogy mi történik velem, csak érzek, és érzékelek. Erőtlen sóhajtással kapaszkodok az előttem álló párnázott széktámlára, és lecsukódó szemhéjam előtt az utolsó kép a tükörben, ahogy Wave tenyere a mellemre simul. 

Teljesen értelmetlen és logikátlan az egész. De mégis megértem. Ugyanazt érzem. Ami felé vonzott, aminek a hiányától szenvedtem. Nem áltatom magam. Erősen szexre épül a kapcsolatunk.  A mosdónál szedem rendbe magam. Wave hallgatagon néz. Karikásak a szemeink, engem a folyamatos éjszakai lázmérés, Wavet a vállalat pénzügyi helyzete nem hagyja aludni. Most egyenlőbbek vagyunk mi ketten, mint valaha. Végtelenül emberiek. Két kártyalap, amik együtt szerepelve akár értékes lapok is lehetnek. Egy pár.