Játékban maradni

Kellyért éppen, hogy beérek időben. Mosolyogva fogad és hozzám bújik. Mindig mélyen belélegzem az illatát, amikor újra találkozunk. Mindig olyan illata van, mint amikor kisbaba volt. Porcukros piskóta illat. Imádom. Ha tehetném egész nap csak puszilgatnám és ölelgetném, de már ki is bújik a karjaim közül és öltözik. Egyre önállóbb. Felhúzza a cipőjét, és kézen fog. Sietünk haza. Nemcsak azért, mert jó lenne otthon lenni, hanem mert hatalmas szürke fellegek kergetnek minket haza. Hatalmas vihar és égszakadás közeledik.  Hiába iparkodunk, a ház előtt néhány nagy kövér esőcsepp a nyakunkba szakad. Még éppen, hogy nem áztunk el. Gary itthon van, a cipőjébe botlunk, ahogy belépünk a házba. Egy csomó sarat behordott. Hol járt? Nem tudom, de most fel kell porszívóznom, mert így nem maradhat. Kelly nyűgösen várja, hogy egyen valamit. Rohangál és nyaggat. A porszívó hangjára Gary is mintha feléledne, lejön az emeletről.Nálad van még pénz? - kérdezi.

• Mert nálam már nincs és jött két csekk! - bök az étkezőasztalra. Kikapcsolom a porszívót.
• Nekem kell kifizetnem. Azt hittem még nálad lesz valamennyi - sóhajtok.
• A játékreklámból most semmi nem jött még a hónapban - elpakolom a porszívót a lépcső alatti gardróbba, és kedvetlenül megnézem a két csekket, ami az asztalon rám vár. Gary a hátam mögött egy tálca pirítóssal már felfelé igyekszik a lépcsőn. Na erre hazajönni egy ilyen nap után nem a legjobb. A falinaptárra nézek, hó közepe van.Megint alig fogunk kijönni a  hónapban, ha Gary pénze elfogyott utána jön az enyém. Ez annyira küszködés. Már ezerszer váltani kellett volna munkahelyet. Talán mindkettőnknek. Csak mindig beleragadunk helyzetekbe. Kapcsolatokba, munkába. Képtelenek vagyunk váltani. Kedvetlenül csoszogok a hűtőhöz. Táplálnom kellene egy fejlődésben lévő öt évest. Mit adjak neki?
• Maradt tegnapról hal és krumpli - nézek kérdőn Kellyre aki a hűtőnél állva vár.
• ü-üm ! - rázza a fejét. - Azt nem kérem.
• Süssek valamit? Húsos pite?
• Nem.
• Brokkoli? - vigyorgok rá.
• Fúj nem!
• Akkor mit kérsz?
• Tuna! - kiáltja lelkesen és elszalad. A gyerekek ízlése fura. Simán főznék neki, de neki a vacak konzerv tonhal kell. Ilyenkor megy el a kedvem a gasztrobloggerkedéstől. Feladom, és bekeverem neki egy serpenyőben a konzerv tonhalat a kész halfűszerkeverékkel, és főzök ki hozzá rizset. Nem is értem. Hogy lehet ezt ennyire imádni, de Kelly szereti. Az ízlése egy konzervkaján élő macskával vetekszik. Pedig esküszöm mindent megtettem, hogy normális ételeket egyen. De ő nem. Kelly izgatottan ül asztalhoz. A kedvenc kajája van. Én fanyalogva nézem ezt a borzalmat, nekem a rizs kicsit unalmas is. De együtt vacsorázunk mi ketten. Gary a gép előtt az emeleten. Már ezer éve nem volt közös étkezésünk hármasban, és igazán közös programunk sem. Leszámítva a kerti partit. De itthon… minden más.
• Képzeld, ma leltáraztunk a boltban. Utána pedig valami olyat csináltam, amit igazán veled lett volna jó csinálni. Odáig lettél volna és megőrülve rohangáltál volna - mosolygok Kellyre.
• Ó ne! Mond, hogy nem ugrálóvárban ugráltál nélkülem - fintorog Kelly.
• Nem - nevetek rá.
• Akkor trambulinoztál nélkülem?
• Nem - nevetek és segítek neki. - Nem az üzletházban voltam, hanem a parton.
• Sárkányt eregettél? - kérdez rá azonnal Kelly.
• Igen. És rád gondoltam - mosolygok rá sajnálkozva. - Hogy mennyire imádnád ezt!
• Mi is eregethetünk sárkányt - bólint rá Kelly.
• Ebben az esőben legfeljebb pocsolyában ugrálhatunk - nézek ki. Dörög az ég, villámlik, esik, annyira sötét van, hogy villanyt kapcsoltunk. - Te mit csináltál ma? -  Kelly végeláthatatlan meseáradatba kezd. Az egész napját elmeséli, a legfurább kombinációval, mert a logika nem mindig követi az értelmet, tehát csak úgy kapkod, én pedig próbálom kihámozni a történetből az eseményeket.  Lepakolom az asztalt. Átülünk a nappaliba, és megnézzük együtt a Teáscsésze meséket. Elrévedve még a parton járok gondolatban. Wave-re gondolok. A csókjára, az érintésére, a nevetésére. Kelly kérdése zökkent ki.
• Anya léteznek igazi hercegek? - fordul felém Kelly.
• Aham, persze. Ott van a királyi család, a fiúk hercegnek születnek.
• Ó de jó! És angyalok?
• Angyalok? - elgondolkodom, egy pillanatra. - Ha hiszel benne, akkor léteznek - felelem rá végül. Kelly elgondolkodva néz egy ideig, végül rábólint. Elfogadta a magyarázatot. Már este hét is elmúlt. Ahogy megy le a nap egyre dekoncentráltabb vagyok. A mai nap után meg főleg. Képtelen vagyok figyelni, szétszórtan csinálok mindent. Persze visz előre a napi rutin. De Kelly fürdővize majdnem túlfolyik, mert elfelejtem elzárni a vizet.  Én is premier plán fürödtem, mert a fürdőablaknál elfelejtettem elhúzni a függönyt.

Kellyt elaltatni igazi küzdelem. Holnap bábszínházba mennek és ettől szörnyen felpörgött a holnapi napra. Végül báboznom kellett neki a kézbábjainkkal. Megváltás, hogy végre megadja magát és elalszik. Gary a gép előtt. Világít a fülhallgatója és az egere is. Gamer cuccok. Én is bekapcsolom a gépem, de közben a félbehagyott varrásomat nézem. Anyósom egyik ruhája már megint. A varrás mentén kezdtem szétszedni darabjaira az anyagot és át akarom szabni ismét.  Egy ideig bontogatom az anyagot, miközben azon merengek milyen témában írjak most a blogomra, amikor rezzen a telefonom. Látom a felvillanó képernyőn a szöveget is.

“Hívhatlak most?”

Wave írt rám üzenetet. Jézusom! Gary meg sem rezzen, éppen csatában van. Leteszem az anyagot és a telefonommal kivonulok a mosdóba.

“Most nem.”

Válaszolok röviden.

“Annyira jó lenne hallani a hangod.”

“Tudom, nekem is a tied.”

“Akkor?”

Felnézek és gondolkodok. Talán a lépcső alatti gardróbba állva pár perc? Garyn füles van. De végül megrázom a fejem, nem ez nem jó. Gary nyit rám a mosdóba.

• Te mit csinálsz itt? - kérdez rá, ahogy a wc-n ülök.
• Semmit, mindjárt megyek.
• Igyekezz, fürödnék is.
• Jó! - Gary becsukja az ajtót, én meg a telefonomat nézem.

“Szombaton.”

“Ok. Délelőtt 10?”

“Rendben.”

Wave nagyon álmosnak néz ki szombat délelőtt. Vagy nagyon keveset aludt a héten, vagy ma reggelre aludta ki szörnyen magát, mert egyszerre nagyon fiatalnak látom. Álmoskás a szeme és közben mégis szédítően vonzó. Nem tudom, hogy csinálja. Talán a feltűrt pulóverujja, a csomóba fogott haja, vagy a művészien borotvált arcszőrzete teszi, de állati jó pasi. Nagyon arányos testalkatú, és még nincs elhízva. Fiatal kész. Ennyi. Talán sportol is. Nem tudom. De ahogy az ajkaink találkoznak mintha varázsütés érne. Egy másik világban vagyok. Egy másik életben. Valaki más vagyok. Szeretem ezt a másik Amy Sullivant is, aki Wave mellett vagyok. Most lehet jobban szeretem mint az eredetit.

Úgy indulunk a hétvégének, hogy tudjuk rengeteg időnk van együtt. Ettől valahogy egészen másabbak is vagyunk. Ráérősek. Az időjárás is nekünk kedvez. Nekem ez a kedvencem. Nem esik az eső, de borult az ég, picit fúj a szél, enyhén hűvös van, de az a frissítő hűvös. Ha süt a nap, az mindig elnyom, ellustít, én jobban szeretem ezt az eső előtti állapotot. Blackpool egyáltalán nem olyan kisváros, mint ahol lakunk. Hatalmas terület, és hosszan lehet sétálni a parton. Toronyiránt sétálunk a Blackpool Torony felé. Hétvége van, sokan ülnek ki a partra. Elvitelre kérünk ebédet és a tengerre néző lépcsőkön ülve esszük meg. Apály van. Nagyobb a partszakasz. Olyan az egész part most mint egy korzó.  Wave felcsábít a toronyba is, hogy onnan nézzük meg a várost és a tengert.

Egyszerűen nem érzékelem, hogy telik az idő. A borulat miatt időtlen minden, nem látni a nap mozgását, nem figyeljük az időt. Wave-el kocsiban ülünk és köröz kicsit a városban. Jól tette, hogy inkább a parton sétáltunk ott hangulatosabb volt, a várost autóból nézzük, egyik lámpa a másik után. Wave sem tudhatja merre vezet, csak amerre a lámpák engedik halad. Végül visszatalál  a kikötőmenti ház utcájára. Alig beszélünk, csak egymásnak esünk.

Nem nagyon gondolkodtam azon, hogy vajon laknak-e itt szomszédok. De annyira hangos vagyok, hogy most egyszerre elgondolkodom ezen. Garynek néha az a kifogása, hogy azért nem fekszik le velem, mert túl hangos vagyok az ágyban, és a szomszédok meghallják. Annyira frusztrált lettem ettől, hogy utána folyton arra figyeltem, hogy véletlen se adjak ki hangokat, amitől igazán nem is élveztem az egészet. Így már én is egyre ritkábban próbáltam kezdeményezni. Amióta Wave-el vagyok azóta meg valahogy Garyvel sosem alakult úgy. Furcsálom, de Gary se próbálkozik.

Csupa ilyesmin kavarog a gondolatom, amíg Wave zuhanyzik. Wave folyton kaját rendel. Az ebédet se étterembe ettük meg. Kijön a zuhanyzóból és  a pultról áthozza a dobozokat a franciaágyra. A Greggs reggeli kínálatából hozott szendvicset és édessüteményt, sőt egy gyümölcssalátát is. Reggeli zuhany után vagyunk. Lusta vasárnap délelőtt, egész napos Blackpool után. A szőlőt szemezgetjük felváltva. Wave a párnára könyököl, a derekán a törülközővel olyan, mint egy római arisztokrata. Meg is jegyzem neki. Mire csak nevet és a szájába dob egy szőlőszemet.

• Aham, figyelj, már egy ideje meg akartam kérdezni. Mi történt? Ez valami műtét? - ujjával átsimít az alhasamon húzódó vékony csíkon. A szőlőszemet rágja a fogai közt. Ahogy én is. Egy ideig nézem. A kérdő tekintetét. A nyugodt arcát. Ez a válasz, mindent meg fog változtatni. Túl hamar jött? Talán nem. Talán időszerű lett volna már. Réges régen közölni, mielőtt átváltunk a nappali Blackpool látogatásra.
• Ühm… igen. Egy… nos ez egy császármetszés volt - lenyelem a szőlőszemet és idegesen megnyalom a számat. Figyelem Wave arcán a reakciókat. Először is abbahagyja a rágást. Mered a semmibe. Aztán ő is lenyeli a szájában ragadt falatot és könyökre fordul, ezzel közelebb gördülve hozzám.
• Mi van? - összevont szemöldökkel néz rám.
• Igen - bólintok rá megerősítve. Még mindig ugyanúgy félig felé gombölyödve a párnámnak dőlve ülök, de érzem, hogy ideges feszültség költözik belém.
• Neked gyereked van. Neked gyereked van? - a kijelentést értetlenkedő és hitetlen kérdés váltja fel. Végignéz rajtam, mintha most látna először.
• Igen… Kelly, egy öt éves lányom van - feljebb ülök és magamra húzom a takarót. Wave szeme ide-oda ugrál rajtam.
• De...de...egyedül neveled?
• Nem, házas vagyok.
• Basszus! - Wave az összefogott hajába túr a halántékától. - A kurva életbe is, miért nem hordasz te karikagyűrűt vagy valamit, mint más normális emberek.
• Mert kicsi lett rám a gyűrűm.
• Kicsi lett? - Wave felül és magára rántja az alsónadrágját. - Hát ez kurvára nem kis dolog - köröz felettem idegesen.
• Mondtam, hogy nem tudsz rólam semmit - vágom hozzá. - Mondtam, hogy ha mást is akarsz talán tisztázhatnánk dolgokat.
• Végig csak szeretőt kerestél? Mi van nem kapsz otthon elég szexet? Ez hiányzott? Erre kellettem? - Wave indulatos és támad.
• Azt mondtad nem számít, hogy mindent leszarsz.
• Amy! Egy egész kibaszott paklit dobtál a black jackbe baszd meg! Totálisan új játék! - nehezen veszem a játékhasonlatait, de azt azért értem, hogy a kártyaszámolókat szokták új kártyapakli bekeverésével összezavarni a játékban, hogy ne tudják számolni a lapokat.
• Sajnálom Wave - én is kiszálltam az ágyból. A francaágy két oldaláról nézünk egymásra. Wave teljesen kiakadt. Én inkább beletörődött vagyok. Tudtam, hogy el fog jönni ez a pillanat. Csak nem akartam még idáig eljutni. - Gondolom most menjünk vissza inkább! - a ruháimat keresgélem.
• Hát ez fasza! - Wave a fejét rázza és körülbelül szétesett minden körülöttünk. A blackpooli lakást feltúrva hagyjuk magunk után, tehát Wave még vissza fog jönni elpakolni és kitakarítani utánunk, de megértem, hogy most egyedül akar maradni. Emészteni. Mindazt, amit hirtelen a nyakába zúdítottam.  Wave játszani akart. Elérkezett a kockázatra játszás ideje. A kérdés az: játékban marad-e?