Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2019. június 18., kedd

Dress code

Amy

“Dress code, a meghívásos események öltözködésre vonatkozó szabályai, de létezik az üzleti életben is. A Business formaltól egészen a casualig terjedően enyhített viselettel. Vagyis formal az öltöny nyakkendős változat és casual, ami a farmert is elviseli. Imádom a dress code-okat leegyszerűsítik az életet, és ötleteket adnak ahhoz, hogyan legyél mégis formabontó egy konform világban. Amy Blogbejegyzés: 18.15”

A  fehérneműszalonban a gépen keresgélek, az üzletsor online webshopjából. Fogalmam sincs vegyek-e bármit is vagy alakítsam át anyósom valamelyik ruháját, bár ha a pénztárcámat nézem, akkor ruhaátalakítás lesz. De akkor is keresnem kell valamit, amihez hasonlatost akarok.
  • Mi a csudát vegyek fel egy kerti partira? Ami közben eljegyzés is.
  • Gary bátyja? - kérdez rá Júlia.
  • Igen, otthon tartják, a lány szüleinél. Ötletem sincs, semmi értelmes ruhám nincs. Főleg egy ilyen családi eseményre. Érted.
  • Amy mindig ezt mondod.
  • Egy valamire való nő, mindig ezt mondja. Mert tényleg nincs elég ruhám. Csupa idétlen ruháim vannak. Egy férfi felvesz egy öltönyt és kész. Egy inget, legyen akármilyen színű is. Utálom a családi rendezvényeket. - Nem tudom tovább görgetni az oldalt. A szalon emailjére üzenet érkezik, és átkattintok, hogy megnézzem milyen levél jött.

“Vérzel még? Wave”

Basszus! Felkapom a fejem és körbenézek. Totál elvörösödtem. Úristen! Tőlem senki nem szokott direktbe ilyet kérdezni. Még Gary sem. Erre ez a srác, csak így bekérdez. Egy ilyen intim kérdést.
  • Mi van? - tekintve, hogy elég ritkán szoktam elvörösödni Júlia azonnal a képernyőre néz. Hiába törlöm az emailt, már látta.
  • Hogy kérdezhet ilyet, egy idegen nőtől? - fújtatok.
  • Jaj, ne légy ennyire prűd! - Júlia a képernyőre bök. - Írj neki!
  • Nem válaszolok! - rázom a fejem.
  • Csak írj neki! Felültetted és ott hagytad! Ez nem járja - nevet Júlia.

“Most hétvégén sem érek rá. Más programom van. Amy”
“Szándékosan kerülsz? Wave”
“Nem. Csak dolgom van. Amy”
“Ez is a játék része? Wave”
“Nem. Tényleg programom van. Amy”
“Hétközben? Munka után? Wave”
“Nem. A hétvégék nekem jobbak. Hétköznap dolgom van. Amy”
“Neked mindig valami dolgod van. Titokzatos vagy. Tetszik. Kívánlak. De, igazán nem csak kívánlak. Többet akarok. Wave”

  • Istenem ez a srác! - sóhajtok és kimegyek a mosdóba, átmosom az arcom. Júlia kiszolgálja a vásárlót és utánam jön.
  • Mi az? - néz rám a tisztítószeres szekrénynek dőlve.
  • Nem tudom. Azt se tudom már, hogy mit csinálok. Mi ez az egész. Nem akarok belebonyolódni. Legutóbb azt mondta, a játék kezd komolyra fordulni. Nem akarom, hogy komoly legyen.
  • Majd kiforrja magát Amy - rábiccentek. Örülök, hogy Wave nem a munkahelyemre jön zaklatni. Nem nagyon tudnám most kezelni a rohamait. Talán ő is ezt érzi. Az a vallomás, mintha mindkettőnket megzavart volna. Engem biztosan.

Semmivel se úsztam meg a családi összejövetelt. Gary szabit vett ki. Kelly muffinmintás ruhában és selyemszalaggal a derekán, hullámos vörös hajjal, talán tompítja az én nyomott megjelenésemet. Mivel semmi értelmes nem volt a ruhatáramban, anyósom egyik fehér ruháját alakítottam át. Térd felett elvágtam a szoknyahosszt, és hogy elnyomjam ezt a tőlem testidegen színt, egy meleg zöld árnyalatú kendővel igyekszem enyhíteni az összhatást. Nem érzem igazán a toppon magam. Meg úgy semmit sem. De Gary olyan mint mindig, ha társaságban vagyunk. Lehengerlő. Bár mindig társaságban lennénk mi ketten. Kedves, udvarias, figyelmes. Jó a humora. Élénk. Mint amikor megismertem. Júlia erre azt mondta, vannak olyanok, akik társaságban tudnak csak viselkedni.

Gratulálok a párnak, táncolunk Garyvel, a lányunkkal, pezsgőt is iszunk. De én csak kényszeredetten eszem. Nem találom a helyem. Idegesít, hogy anyósom felismeri-e rajtam a saját ruháját. Valahol máshol lennék. Egészen máshol. Igen, talán, Wave-el Blackpoolban.
  • Mi a baj? Úgy elgondolkodtál! - Gary kedvesen rám mosolyog. - Töltsek még? Pezsgőt? Bort? Alkoholmenteset?
  • Egy pohár limonádét, kösz - biccentek neki. Kelly odaszalad hozzám és megölel.
  • Anya, táncolsz velem? - kérdezi és már húzza is a kezemet. Megadóan követem a táncolók közé. Lengetjük egymás karját, aztán forgunk is jobbra, majd balra, végül csak én tapsolok és Kelly forog. A többi gyerek elhívja Kellyt, úgyhogy Gary csatlakozik hozzám.
  • Jó, hogy megházasodik végre. Nem?
  • Remélhetőleg így már nem fogja kibérelni többet hetekre a kanapénkat - biccentek rá. A házasságunk elején volt néhány ilyen kellemetlen hét, amikor Gary bátyja becuccolt hozzánk, átmenetileg, ha éppen a szülőkkel összevitatkozott, vagy ki tudja, kidobta a csaja, tök mindegy mi volt. Akkor se igazán érdekelt, csak az, hogy nyugodtan még tévézni sem lehetett este.
  • Mi lenne, ha hazamennénk?
  • Máris?
  • Kelly maradna, mi pedig… - Garyre kacsintok.  - Aludhatna a szüleidnél kivételesen.
  • Ez a bátyám napja, ne lépjünk le, én leszek a tanúja tudod.
  • Oké - bólintok rá, és úgy döntök, ideje erősebbet is innom ma este. Tehát miközben a lampionok fénye alatt beszélgetek, Kellyt keresgélem, vagy időnként Garyvel vagyok szépen elázok ezen az estén.

Talán az alkohol teszi velem nem tudom. A terített asztal romjainál fellépek a céges fiókra és üzenetet küldök Wave-nek. Benne csak a telefonszámom számsora. Egy perc sem telik el és egy ismeretlen szám hív.
  • Igen? - szólok bele bátortalanul.
  • Atyaég, fantasztikus a hangod telefonba. Ittál?
  • Kicsit - nevetek fel halkan.
  • Akkor jól érzed magad.
  • Nem annyira.
  • Akkor nem írtál volna nekem, igaz?
  • Talán.
  • Érted menjek? - annyira megnyugtató a hangja. Megmelegít. Sokkal jobban, mint az elfogyasztott alkoholmennyiség. Mély levegőt véve végignézek a társaságon, akik olyan jól érzik magukat. Gary és a családja. Kelly a kertben rohangál, bújócskáznak a bokrok és fák között a gyerekek. Elképzelem, hogy Wave-el mit csinálnánk itt. A parkett közepén táncolnánk, és Wave a fenekemet simogatná, egyre bizalmasabban, aztán egymásnak esnénk. Megtámasztom a fejemet a kezemmel, ahogy az asztalra könyökölök.
  • Amy, itt vagy még? - kérdezi halkan Wave.
  • Igen… én… bocs, elbambultam. Jó lenne, ha itt lennél, csak ennyi.
  • De ne menjek. Jövőhét?
  • Öhm… ok. Szerdán leltározunk. Hamarabb végzek, ha gondolod.
  • Érted megyek. Akkor szerdán? Mulass, ne csak igyál!
  • Oké, jó volt hallani a hangod.
  • Nekem is a tied, hiányzol - Wave hangja cseng a fülemben, miután megszakítom a vonalat. Tanácstalanul nézek szét a kiüresedett asztalnál magam körül. Nyugtalan vagyok és nem tudok mit kezdeni ezzel a belső feszültséggel. Megkeresem Garyt, aki éppen valami filmes munkahelyi történet közepén van.
  • A fejembe szállt a pezsgő, sétálok kicsit - nyomom a számat az arcára.
  • Veled menjek?
  • Csak kiszellőztetem a fejem - rázom a fejem és a kendőmbe burkolódzva a kertből kilépek a kis utcára. Borult az ég. Csak az utcai lámpások fénye világít. De enyhe most az este. Esőillat van a levegőben. Mit csinálok én? Nem kellene lázadni, nem kellene semmit sem felborítani. Le kellene nyugodni. Beletörődni a dolgokba. Megállapítom, nekem nem kellene silent discóba járnom. Nem kellene belehabarodnom egy srácba. Nem kellene visszahívnom. Kicseng. Istenem!
  • Szia! - Wave hangja, mély, és búgó férfihang. Szexis még a hangja is.
  • Szia én...nem is tudom miért hívlak - túrok a hajamba összezavarodva. Kalapál a szívem.
  • Én kitalálom. Játszani akarsz. Beszélni akartál velem. - felnevetek. Wave olyan mint volt. Laza, könnyed.
  • Rendben. Mesélj magadról!
  • Magamról?
  • Mit csinálsz most?
  • Szerintem a világ legunalmasabb dolgát. Költségvetési bevételekre vonaktozó számításokat, költségvetési beszámolókat, kifizetési és levonási elszámolásokat nézek át.
  • Atyaég! Azt hittem még az egyetemen lógatod a lábad. Mit dolgozol?
  • Hát most épp számviteli, pénzügyi és kontrolling osztályvezető vagyok.
  • Hű…. - csak ennyire tellik tőlem. Úristen. - Éjszaka is dolgozol?
  • Annyira kezdő vagyok, hogy szinte állandóan csinálok valamit, mert soha nem tudom éppen mit csinálok. Általában hétvégén próbálok előre dolgozni, meg bepótolni, amire hét közben nem jöttem rá. Szerintem gáz vagyok ebben a pénzügyben - nevet fel csendesen.
  • Biztos, hogy jó vagy. Ilyen felelősségteljes munkát nem bíznak akárkire.
  • Ja - csak ennyi a válasz.
  • Hogy jutottál be, még egyetem mellett?
  • Hát… az apám a vállalatvezető.
  • Öhm… oké, nem kérdeztem semmit - nevetek zavartan.  - Bocs, tényleg… nem tartozik rám. Ne haragudj!
  • Nincs gond, előbb-utóbb úgyis kiderült volna - előbb-utóbb? Tényleg ezt mondta? Istenem! Forgok magamban. Előbb vagy utóbb…. Miért, mennyire akarja ezt a játékot komolyan venni?
  • Wave… én… nekem mondanom kell valamit - veszek nagy levegőt.Vallani kell. Nem húzhatom ennek a srácnak az agyát a végtelenségig.
  • Ne rontsd el a játékunkat! - vág közbe Wave.
  • Jó, rendben. - a fákat nézem a fejem felett. Talán nem fair, de igaz, Wave nem akar tudni semmit. Szeretem ezt, hogy nem tudunk egymás életéről. Dolgokat. De mégis, egyszerre szeretném tudni, hogy ki Wave, és mit csinál, amikor éppen nem Balckpoolban vagyunk, vagy a fehérneműszalonban vásárol. - Otthon vagy?
  • Persze, a szobámban. Az ágyamon mindenfelé iratmappák és már pár füzetet telejegyzeteltem magamnak. Vagyis éppen most a saját ágyam elég lehangolóan olyan mint egy irodai tárgyalóasztal.
  • Akkor hét közben azért vagy Business dress code-ban! Már mindent értek.
  • Ja, kötelező, benne van a szabályzatban.
  • Tetszel öltönyben, de… fariban is.
  • Azt hittem meztelenül tetszem neked a legjobban - flörtölős a hangja. Nagyon bejön.
  • Hát… úgy is - kuncogok. Csak az alkohol beszél belőlem. Az vitt rá a telefonhívásra is. - Figyelj Wave, nekem most vissza kell mennem.
  • Persze, tudom, a fontos hétvégi program. Na jól van, leltár után...Ne igyál többet, még elcsábítanak ott a pasik - a fejemet ingatom. Ó ha tudná! De nem is akarja tudni. Vagy nem gondolja. Nem tudom. Jó beszélgetés volt. Jobb lett tőle a hangulatom. Elképzelem Wave-t amint mindenféle fekete fűzött mappák közt a szépen fazonra, és karakteresre borotvált arcát simogatja, és számadatokat elemez. Talán ezért van összefogva a haja is mindig, hogy ne idegesítse, ne túrja a haját.  Elteszem a telefonomat és visszatérek az eljegyzési mulatságra. Kelly élvezi, hogy társaságban van, és hogy tovább fent lehet, mint szokott, de amint észreveszem rajta, hogy álmosodik, jelzem Garynek, hogy ideje indulnunk.

Kelly fogmosás után már az ágyában alszik. Gary a gép előtt ül, nem játszik, de olvasgat. Ezt- azt.

  • Menjünk aludni? - kérdezem a küszöbön állva.
  • Menj csak, én még fent maradok kicsit.
  • Játszol?
  • Talán. Majd meglátom - ezzel ott hagyom és én is bezuhanok az ágyba. Álmos vagyok, s valamiért azzal a képzeletbeli képpel alszom el, hogy Wave az ágyában ül, és iratmappák felé hajol.

4 megjegyzés:

  1. Az ég őrizzen az olyan pasiktól, mint Gary... Bah, hányingerem van, ha rágondolok.
    Jaaj, végre megadta neki a számát! Wave biztosan majd kiugrott már a bőréből örömében :D Alig várom azt a szerdát :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gary nem annyira rossz ő, csak kicsit unalmas. Ezzel a váltott szemponttal én is sokszor érzem ezt, hogy adott pillanatot jó lett volna megírni a másik nézőpontjából is. Csak akkor meg nehezebben halad a történet, ha leragadok egy-egy résznél. Nem tudom, lehet ezt még gyakorolnom kell. :)
      Szerda, kigondoltam pár dolgot, csak most nem megy az írás...

      Törlés
  2. Szia Callie!
    Megint pont az izgalmasabb résznél nem voltam rögtön. Pedig mindig bezsongok, amikor elkezdenek függni egymástól, olyan siker szagú lesz a dolog, bár visszatekintve is Liv és Ace a legnagyobb rejtély. Amire került egy titokzatos esküvői fotó is. Kár, hogy a betűk nem mondanak többet, irtózatosan kíváncsi vagyok, hogy ott vajon kire volt osztva az újdonsült férj szerepe. :)
    Bevallom őszintén, nagyon bekavarodtam ebbe a vállalat dologba, valami eszméletlen, hogy milyen profinak tűnik a leírásod. Ezen mindig elagyalgatok. Bármilyen téma és külsős szemmel azta.:)
    Amy és Gary kapcsolata egy önkínzásnak tűnik. :/ Persze nem Garynek, aki csak játszik, míg Amy harcokat vív meg, talán konkrét célok nélkül, már ami a kapcsolatot illeti. Ez a befásult, ragaszkodó kapcsolat borzalmas... És Kellynek sem lehet könnyű ilyen "apa" mellett... Wave felüdülés, sokkal masszívabb és férfiasabb karaktere van. Talán még Cupidora sincs szükség ilyen háborgó vonzások mellett.:)
    《Bius》

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bius!
      Ó hiányoltalak is, most mindig olyan tettre készen lecsaptál az új fejezetekre. Sajnos én se mindig tudom kiszámítani, hogy mikor van időm írni. Nem kell megrémülni, ez alapvetően egy sikerszagú történet lesz, előbb-utóbb :) A titkos esküvői fotó... nem nem árulok el semmit. Wave után úgyis jön Liv és Ace kettőse :)))
      Köszönöm, dolgozok mindig a profizmuson. Hogy a fanatizmusom éppen meddig megy el, az kiszámíthatatlan. :)) De most egészen messze elment... mert cégvezető menedzser is lettem. Szóval ha túl szakmai akkor bocsánat, mert már tényleg túlírtam a témát, tekintve, hogy most eléggé benne vagyok. Kim miatt meg erősen munkálkodik bennem még mindig az a mérnöki téma szóval.... a nyáron majd kiforrja magát a dolog.
      Most olvastam egy elég jó véleményt, amit gondoltam magamévá teszek: a lényege ez volt, ahhoz túl kíváncsi vagyok, hogy egyetlen hivatás mellett megmaradjak. Na akárki is fogalmazta meg, teljesen mintha csak az én gondolataimat mondta volna ki. :) Kábé én is így érzem magam. Hivatásból sem elég egy-kettő...
      Wave és Gary ellentéte még nagyon jó téma lesz a későbbiekben. De Wave önmagában is egy nagyon erős karizmatikus pasi. Nagyon bírom. :) Na igyekszem írni is valahogy... most még a meleg sem kedvez, na meg már vége ugyebár a disszertáció írásnak is, nincs indok, hogy akkor most helyette inkább a melegben történetet írok.
      Callie

      Törlés