Event management

Wave

“ A valódi kreativitás nem abban nyilvánul meg, hogy a fafeldolgozás alkalmazásának kitaláljuk a századik újabb módját, hanem az új problémák megoldására való képességben.”  Wave

A kormánykerekes kulcstartó a zsebemben lapul, amikor a lehúzott rácsokon át benézek az üzletbe a fehérneműszalon kirakatüvegén. Amy észrevesz és lehajolva átslisszan a rács alatt.

• Jobban tetszett volna, ha limbózva jössz ki - nézek rá, és Amy futólag mosolyog. Még csak tizenegy óra és mi Blackpool felé tartunk. A mélygarázsban parkoltam az üzletház alatt. Én irányítom a lépteinket, Amy némán követ. Az üzleten kívül fényes nappal nem igazán találkoztunk még. Nekem is új élmény. Megkerüljük az autómat, piros fényekkel köszönt, ahogy csippantom.  Lehetőleg minden összejön egy időpontban, a parkolókártyámat keresem a tárcámban, amikor Marianne hív.
• Bocs, ezt fel kell vennem - a fülemhez tartom a telefonom, miközben a kártyával vacakolok. - Wayne! Találtam egy rendezvénybútorkölcsönzőt. Megfoghatnánk a témát.
• Szia Wayne! Mit találtál?
• A mi fenyőnkből és tölgyfánkból csinált bútorlapokból készítik az asztalokat. Rakásolható forma, ráadásul nagy mennyiségben tudják biztosítani. Kinéztem néhány sátort is, minden benne van, padozat, csillárok, ablakok, és stílusban illeszkedő székek és asztalok. A Forest időket kellene idézni az egésznek, úgyis egy koszorúzással kezdünk a Forest emlékműnél.
• Jó gondolat! Hasznos volt a csütörtöki megbeszélésünk - mosolyog Marianne, hallom a hangján.
• A hétvégén átgondoltam az egészet, csak közben borult az egész projekt tervezés, mert valami gebasz van a  vállalatirányítási rendszerünkkel. Szerintem váltani kellene, nem bírja a rendszer a vállalati forgalmat. A pénzügyi osztályon már én bekértem a költségterveket, de még vezetés elé kell vinni engedélyeztetésre, értekezlet meg már volt a héten, és a vezetéssel elfogadtatni az ötletet még egy külön hadjárat lesz. Nem is tudom hol kezdjem az egész stratégiát, mert ha otthon vetem fel apámnak, akkor azt csődeljárásnak tartja, hátulról támadva. Úgyhogy lehet csak a vezetői értekezleten dobom be az ötletet. Mindegy, szóval most sok minden összejött, ezért nem tudtalak hívni.
• Ahogy szeretnéd Wayne, végülis a ti vállalatotok, küld át a kölcsönző számát és egyeztetek.
• Most nem vagyok gép előtt, de holnap átküldöm! Köszi! - megszakítom a vonalat. Közben már Blackpool felé haladunk, enyhén szemetel az eső. Nem vészes. - Bocs, most elég sok minden van. Meg elméletileg még munkaidőben vagyok.
• Sok a dolog?
• A nyakamba zuhant egy esemény menedzsment.  Nem untatlak vele - Amy izgatott és szép. Felüdülés mellettem ez a vörös hajú, igéző szépség. Ma olyan felsője van, mint amilyenben megismertem. Látom a kulcscsontját, és újra az az érzésem van, mint akkor a silent discóban.
• Nem untatsz. Teljesen más vagy, mint amikor megismertelek - jegyzi meg. Elgondolkodom, hogy néztem ki a discoban. Fariban, fekete pólóval, idegesen, hogy géphez jussak. Lenézek a fehér vasalt ingemre, a fekete szövetnadrágomra.
• Te ugyanolyan vagy, mint akkor - nézem Amy vörös hullámos hajjal keretezett arcát. Képtelen lettem volna kiverni a fejemből. Megkerestem volna, akármibe is kerül.
• Milyen voltam?
• Provokáló, izgató, gyönyörű és harcias. Arra gondoltam, hogy megkereslek és az egyik babzsákfotelen felfedezem a tested.
• Nem! - Amy nevet, de igazán, kiengedett, nagyon felszabadult. - Utáltál, mert a gépedet akartam.
• Nem. Te mit gondoltál?
• Hogy igazi mai egyetemista vagy, nem tiszteled a nőket és csak az informatikának élsz!
• Ma is ilyen vagyok - biccentek rá.
• Nem, nem egészen - rázza a fejét Amy. Meglepődve fordul a ház után, ami előtt elhajtok. - Nem…?
• Nem - felelek rá egy titokzatos mosollyal. Amy látom, hogy meglepődik. Nem Corn házában kezdünk, tovább hajtok a part felé.
• Hová megyünk? - Amy izgatottan nézi az elhaladó házakat. Több autó is parkol már a közelben, de a délelőttre tekintettel még kevesen vannak. A parton erősebb  a szél. - Ez mi?
• A blackpooli Sárkányeregető verseny - intek a fejemmel a part felé.
• Wave! Ez komoly! - Amy kiszáll az autóból és utánam jön.  - Sárkányrepülőt is hoztál? - ámulva nézi, ahogy felnyitom a csomagtartót és egy vörös sárkányrepülőt emelek ki. - Hűű! Ez… annyira jó! - Amy ugrálva belém kapaszkodik.
• Nem akartam előtted szerencsétlenkedni az összeszereléssel, úgyhogy tegnap este ezzel hülyültünk az öcsémmel.
• Jó program lehetett.
• Ja, ezer éve nem eregettem sárkányt, szóval ne röhögj nagyon hangosan jó? - csapom le a csomagtartó tetejét.
• Nem nevetek. Amúgy is egy profival érkeztél.
• Tényleg? Szoktál sárkányt eregetni?
• Előfordul aham - Amy elgondolkodva néz és valami különös van a tekintetében. Most füstösebb a szeme.
• Gyere! - kézen fogom és magam után húzom. Mi nem nevezünk a versenybe, de azért sárkányt lehet eregetni, többen is ezt teszik, nem csak a versenyzőket nézik. A bőrcipőm alatt sercegnek a kagylódarabok és a kavicsok. Amy izgatottan néz szembe a széllel és velem. Szélnek háttal fordulok és a fejem felé tartom a sárkányt. - Jól csinálom? - nézek Amyre, aki csatlakozik mellém a hátrálásba.
• Igen, kezd el engedni az eresztőzsinórt! -  landol a vörös sárkányom eléggé kifulladva. Felemelem és újra próbálom.
• Dobd fel a levegőbe! - utasít Amy és meglököm a sárkányt, hogy szelet kapjon, de kudarcosan a földnek csapódik.
• El kell kapni a jó szelet - újra felemelem a földről. Visszatekerem az eresztőzsinórt és újrapróbáljuk. Amy izgatottan figyel, és utasít felváltva. Az elején kellene nagyon jó szelet elkapni, mert onnan már vinné a sárkányt a szél. Hátrálok, tekerem a zsinórt, Amy szakértő szemmel figyeli a kézmozgásomat, én meg őt.
• Megvan, fent van, fent van! - Amy kiáltozása ráz fel a révületemből. Annyira szép, a nyaka íve az izgatottan csillogó szeme. Minden nap sárkányt reptetnék vele. Elszakítom a tekintetem Amy arcáról és én is felnézek a sárkány vörös farka vidáman lobog a szélben. Tényleg fent van, feszül a zsineg és száll a sárkányunk. Megcsináltam. Egy ideig gyönyörködünk a repülő sárkányban.
• Csináljuk ketten! - jelenti be Amy.
• Hosszú indítással? Hát nem tudom, próbáljuk - keresek egy szélablakot és hagyom hogy leessen a sárkány a földre.  Tekerek még az eresztőzsinórból és átengedem Amynek. - Kezdhetjük? - Amy izgatottan bólogat és én a sárkányhoz futok, negyven-ötven méterre húzom és Amyre kiáltok: - Mehet?
• Igen! - kiáltja vissza és a szélbe tartva feldobom a sárkányt. Küzdünk vele néhány próbát, mire jó szelet kapunk a sárkány alá. Ahogy fent marad Amyhez futok és segítek lejjebb engedni az eresztőzsineget kicsit. Mellettünk a távolban is kiabálnak, nevetnek, figyelik a sárkányt. Átölelem Amyt és nézzük a sárkányunkat a magasban. Vidáman ficánkol, mint Corn halai a nagy üvegakváriumban.
• Egész nap elnézném, csak kiáll a nyakam - állapítom meg.
• Igen, nekem is, de olyan szép! - Amy álmodozva és lelkesen nézegeti a vörös sárkányt a szürke kormos égen.
• Tényleg az! - megfordítom és az ajkaira hajolok, ahogy felfelé néz. Lehet olyanoknak tűnünk mint a heves tinédzserek, nem tudom, de alig tudok uralkodni magamon.
• Van kedved szétnézni az árusoknál? - emelem meg a fejem. A sárkányunk figyelemhiányosan a parton hever, azt sem tudom meddig faltam Amy ajkait. Kiesett néhány perc az biztos. Friss tengeri levegő csap az arcunkba, egy-két esőcseppel. A sárkányt visszateszem a csomagtartóba. Az árusoknál rengeteg kacat van. Még egy jégkrémes stand is áll kint, pedig kevesen vágynak ebben az időben jégkrémre.
• Sziasztok! Háromféle vaníliajégkrémünk is van, kértek kóstolót? - szólít le minket a lány. Habozva állunk meg. Tényleg három féle vaniliát is kínál, Egy sárga-fehér csíkos, egy fekete homokszemcsés sárga, és egy natúr citromsárga színűt.
• Kóstoljunk? - kérdezi Amy.  A lány egy kóstoló pálcikával egy kenetet emel ki a krémből.
• Nekem ez az ideális kóstolóhely - mutatok Amy kulcscsontjára és a pálcát kiveszem a lány kezéből és Amy vállára kenem a vékony vaníliakrémet, majd azonnal lehajolok rá az ajkaimra. Mint akkor először a silent discóban. Ugyanazt érzem. Az illata, a bőre íze, a haja vörös színe, a szeme zöldes villanása. Amy hátravetett fejjel nevet és próbál elhúzódni, de már átöleltem.
• Wave! - a vállamra teszi a tenyerét. El akar húzódni, de a foglyom, tartom a karjaim közt.
• Még? - kérdezi a lány, és újabb kóstolópálcát tart felém.
• Még, hát ebből nem lehet elég - már rég nem érzem a vanília ízét, csak Amy finom kulcscsontján szívom a bőrt. Amy megborzong és felületesen veszi a levegőt.  Végigkóstolom az utolsó vaníliát is, s elhúzódom Amy vörösre szívott bőréről. - Mindegyik fantasztikusan finom. Legyen a vaníliaszemcsésből kettő - kérek mindkettőnknek. Amy a tengert nézi, amíg fizetek.
• Tessék! - nyújtom át a jégkrémet, Amy csendesen átveszi. Végigsétálunk az árusok közt, jégkrémet eszünk. - Mi a baj? - kérdezek rá, tekintve, hogy kézen fogva sétálunk, de Amy még mindig hallgat. Kicsúsztatja az ujjait a fogásomból.
• Nekem… vissza kell érnem fél ötre - a szalvétával törölgeti az ujjait és kidobja a legközelebbi szemetesbe. Kerüli a tekintetemet. Kidobom én is a jégkrémes pálcikát és Amyt a derekánál fogva megállítom.
• Rendben, akkor visszaviszlek fél ötre - Amy el akar húzódni, de fogva tartom. - Amy? Mi van? - Amy vonakodva felnéz rám.
• Túl jól érzem veled magam!
• És az olyan nagy baj? - nevetek fel könnyedén.
• Nem tudom. Lehet - feleli elnézve Amy. Annyira gondterhelt.
• Nem akarsz érzelmileg belebonyolódni igaz? - kérdezek rá egyenesen, a feje felett elnézek a háborgó tenger felé.
• Pontosan - néz rám vissza komolyan Amy.
• Értem. Tudod… én is ezt érzem. Szóval tudom mit érzel és mire gondolsz. Kvittek vagyunk - felfedtünk egy kártyát. Mindketten. Állunk egymással szemközt a blackpooli parton. Amy hajába belekap a szél, összehúzza a szemeit és a smaragdosan csillogó szemek most is megigéznek. Szarok az egészbe bele. Magamhoz rántom és lecsapok az ajkaira. Fél ötre haza kell érnie, szóval már nincs időnk szeretkezni, a parkolóban smárolunk, ami kívülről talán ömlengős enyelgésnek tűnhet. Alig tudom leállítani magam.

Komoly önuralomba kerül összeszednem magam, és beülni a volán mögé. Amy idegesen túr a hajába és  az ablakba könyököl mellettem. Fújja a szél a vörös haját és gondolkodik. Én is feszültebb leszek tőle.  Amyvel fantasztikusak az éjszakák, de a nappalok még jobbak. Ettől a gondolattól én is megfeszülök. Nem tudom hová tart ez az egész Amyvel. Lehet nagyon rossz ötlet volt nappal megnézni Blackpoolt, mert őrületes vihart kavart közöttünk, a gondolatainkban.

• Nem szexeltünk - suttogja rekedten Amy.
• Tudom - futólag az órára és a sebességmérőre nézek. Lehet kicsit sietnem kell, hogy visszaérjünk időre. - Hiányzik?
• Persze. De… nem csak erről van szó.
• Tudom - én is az ablakba könyökölök és a homlokomat dörzsölöm.
• Miért nem?
• Nem tudom, mondtam, lehet… hogy többet akarok.
• Úgy volt, én… én azt hittem, ez csak szex és kész. Erre ma…
• Jó, lehet barom ötlet volt. Felmehettünk volna csak baszni és kész, de...egyébként meg te jöttél azzal, hogy jó lenne nappal megismerni Blackpoolt! . csattanok fel.
• Mert most én vagyok a hibás!? - támad rám Amy kifakadva.
• Fogalmam sincs ki hibás vagy nem hibás, de kurvára nem tudom hova haladunk Amy! -  na tessék! Itt vagyok újra! Jó szex és oltári nagy viták! Igazi kapcsolatba keveredtem, bravó! Végre egy ismerős helyzet! - Tulajdonképpen mi most min veszekszünk? - kérdezek rá ingerülten.
• Nagyon is jól tudod, hogy min veszekszünk.
• Azon, hogy talán az ágyon kívül is jól megvagyunk egymással?
• Igen.
• Ez valahol elég fura nem? - nézek rá oldalt. Amy vállat rántva idegesen felnevet és én is elnevetem magam.
• De. Figyelj Wave!
• Komolyan mondtam, hogy többet akarok Amy, nem csak szexet, nem csak…
• Wave ez nem volt benne a pakliban! - szól rám hevesen Amy.
• Van úgy, hogy változik a lapjárás nem? - tárom szét a karomat, ahogy elengedem a kormányt. Jó a kocsi úttartása simán gurulunk tovább. Amyben rekedt a szó. Egy ideig fürkészve nézzük egymást. Végül Amy nagy levegőt vesz.
• Jó, álljunk meg! - elveszem a lábam a gázról és megfogom a kormányt, már a fékre taposok, amikor Amy folytatja. - Úgy értem tisztázzuk. Szerintem nem vagy képben elég sok mindennel velem kapcsolatban. Persze én se veled. De mielőtt túl sokat akarnál nos kezdjük ott, hogy én… idősebb vagyok nálad.
• Nem hiszem.
• De.
• Tutira nem vagy ötven a többi nem érdekel.
• Jó, de én idén harminc leszek. Te?
• Huszonöt. És leszarom, hogy hány éves vagy.  Kábé mindent leszarok, mert nem érdekel, mert tényleg akarlak. Maradjunk most ennyiben jó? Próbáljunk ki még egy napot, egy teljes napot. Hétvégén?
• Feladom. Veled nem lehet értelmesen beszélni - dől hátra Amy.
• Szerintem egyszerűen te vagy a jolly joker, vagy a bingó, tök mindegy. Játszunk tovább Amy!
• Ez a játék kezd veszélyes lenni Wave!