Válságmenedzsment

Wave

"Válságok mindig lesznek. Történelmi tapasztalat, hogy a dolgok idővel összeomlanak. Wave"

Körülbelül nem tudom mi van velem. Vasárnap délelőtt óta mintha jól gyomron vágtak volna. Nagyon gáz, hogy hétfőn értekezlet van, amin ott az én előterjesztésem is. Teljesen szét vagyok csúszva és képtelen vagyok bármire is odafigyelni. Lefagytam.  Amy már… valaki másé. Persze én hülye, gondolhattam volna. Amy egy rohadt jó csaj. Baromira szép arca van. Gyönyörű, vonzó, formás. Nyilván nem csak én láttam meg ezt. Nem csak nekem tetszhetett meg. Csak valahogy Amy sosem sugallta, hogy feleség és anya. Egyszerűen olyan szinten padlón vagyok, hogy fel sem akartam kelni ma. Délelőtt tíz van és már három kávét magamba öntöttem, de nem álmos vagyok, csak agyban járok totál máshol.

A kérdések. Valóban mindig csak bajt hoznak. Mindig is ezen az elven voltam. Nem kérdezni. Csak lenni egy kapcsolatban. Kár volt kérdezni, mert egyszerre máshogy látom Amyt is. Tudatilag. Felruházva a feleség és anya szereppel. Teljesen összezavarodott a kép előttem.

• ...amennyiben a pénzügyi osztály vezetése is úgy tartja. - Csak erre riadok fel valamennyire. Körbenézek és kábé fogalmam sincs mi van.  Csak támasztom a fejem és úgy teszek, mintha itt lennék. De fejben képtelen vagyok koncentrálni. Mindenki rám néz. Basszus, miről volt szó? Apámra nézek, aki hidegen pillant rám vissza.
• Egy kávészünet? - kérdez közbe Liam. A mentő helyzet. Mindenki csoszog, hátratolják a széküket és kivonulnak. Liam rámnéz és bezárja az ajtót maga után, ahogy kimegy.  Ketten maradunk ülve a tárgyalóban. Apám és én.
• Wayne, tudod nem véletlenül ruháztam rád a pénzügyet. Az egyik legfontosabb osztály.
• Tudom.
• Markra biztos, hogy nem bíztam volna pénzügyeket. Csak hogy lásd mennyire próbáltam kifejezni mire tartalak.
• Aham. Kösz. Bocs, ma kicsit diszorientált vagyok.
• Wave, ez a becenév- apám a fejét ingatja. - Tudod fiam, mindig is úgy gondoltam, hogy valójában a hullámzó teljesítményedet fejezte ki a tanulmányaid alatt is - apám mindig bámulatos abban, hogyan kell a földbe taposni, ha már éppen csak fetrengek a földön.
• Értem.
• Most miféle magyarázatod van arra, hogy egy teljes osztály képviselete hiányzik a mai értekezletünkről?
• Én… pfhhh…. Ez a hétvége most nagyon nem alakult úgy.
• Otthon sem voltál - emeli meg a szemöldökét apám.
• Igen, nos kicsit félrementek dolgok.
• Ez valami magánéleti gond?
• Fogjuk rá, ja.
• Nem akarom mérlegre tenni a dolgot, de ha a magánéleted hullámzása ilyen befolyással van a munkádra, akkor lehet, hogy nem ez a neked megfelelő pozíció. Én ezért nem támogatom azt sem, hogy nők kerüljenek a vezetésbe. Túl sok érzelmet visznek dolgokba, hullámzó a teljesítményük. Pont mint te. Ha  a magánéletben is hullámzó a teljesítményed, akkor nem csodálom, hogy ott is gondjaid vannak - atyaég! Apám szarrá oszt. Egy monológon belül megkaptam, hogy alkalmatlan vagyok a vezetésre, olyan vagyok mint egy lány, és szar vagyok az ágyban. Nem semmi. De olyan szinten szét vagyok esve, hogy még destruktív válaszra sem telik tőlem. Simán csak kihasználja, hogy indiszponált vagyok. Mint mindig is. Úgy edz, mint egy acélt.
• Értem. Jobb, ha küldök egy helyettes képviselőt az osztályról - hátratolom a székem és távozok. Nyomás alatt vagyok. Talán annyira nem is vagyok különböző az öcsémtől. Jelenleg úgy érzem egy összeroppanás szélén állok. A folyosón Liam állít meg.
• Ne vedd magadra! Akármit is mondott! Csak lazán, és menni fog - a vállamat fogja, és ettől megint az az érzésem van, mint gyerekkoromban annyiszor, rádőlni és kisírni magam. - Ne feledd! Énutánam öröklöd! A címet, a várat, a vállalatot, mindent. Nem apád után.
• Aham - csak ennyire telik tőlem.
• Apád megfelelési kényszerben van, énmiattam. Neki kell a fiaiból kinevelni a vállalatvezetőt, mert én elcsesztem. Lányom született.
• Aham.
• Szóval mindaz, amit kapsz. Énmiattam kapod. Törölj képen, ha már unod - rámvigyorog.
• Kösz. Ezerszer jobb fej vagy nála.
• Én ezért hagytam a francba az egész vállalatot. Van saját cégem, nem vakarom itt a sebeimet, mint ők mind - súgja nekem, ahogy átkarolja a vállam. - De egyenesági leszármazás kell, tudod.
• Tudom.
• Figyelj! Apádnak sem könnyű. Az ahogy te és az öcséd teljesít elvárások szerint megy. Mindenki tudja, hogy vezető leszel Wave! Persze, hogy mindenkinek a szeme rajtad van, és azon, hogy hogyan állod meg a helyed a vállalatvezetésben. Kíváncsiak rád, hogy milyen vezető leszel!
• Ezért aztán magasan szar vagyok benne - összegzem fásultan.
• Hagyj időt magadnak! Egyszerre csak egy dologra koncentrálj!
• Ok.
• Mennyi ideig tart ennél a vállalatnál egy kávészünet? - apám hangját hallom a háttérben, úgyhogy Liamnak biccentek és lelépek.

London csak délután ötre ér a Seven Oaksba. Addigra én már a sörömet kortyolgatom. Nem a pultnál ülök, hanem szélen egy sarokasztalnál. Beletelhetett egy kis időbe, mire megtalált. Vigasztalhat a tudat, hogy London sincs jobb állapotban. Corn jobban ráért volna, de  Corn jelenleg egy amőba szintjén van. Osztódással szaporodik. Teljesen életfunkciótlan, ha kapcsolatokról van szó. Vele nem lehet megbeszélni, mert nem érti. London legalább kellően benne fetreng már a mocsárban.

• Na tied a gyerek? - kérdezem Londont.
• Abban maradtunk, hogy nem cseszkáljuk, amíg meg nem születik. Akkor megcsináltatjuk a tesztet.
• Jó gondolat - biccentek rá. - De ha azt állítja, akkor az úgy van.
• Ja. De azért biztos, ami biztos.
• Persze. Emlékszel a Silent Discos csajra?
• Aham, a vörös.
• Ja. Képzeld, gyereke van, és házas.
• Az igen! És erre most jöttél rá?
• Hát ja.
• Be vagy késve.
• A franc se gondolta, ki nem néztem belőle. De komolyan. Nem úgy viselkedett.
• Miért hogy viselkedik, aki házas és gyereke van?
• Nem tudom. Olyan konszolidált. Vagy ilyesmi.
• Mint anyáink?
• Hát… az én anyámat hagyjuk. Művész, totál elvont. Az más.
• Akkor?
• Mit tudom én!
• A mai nők tökre nem “anyukásak.”
• Akkor nem tudom. Legalább egy karikagyűrű tényleg lehetett volna rajta, hogy… úgy bemérjem, hogy merre hány méter. Vagy valami.
• Ez nem elvárás. Pofára estél, és szarul esik. Ez kábé ennyi. Azt hitted tiéd a nemes vad és kiderült, hogy csak másodhegedűs vagy. Valaki más minden este baszhatja!
• Leállnál? Így is szarul vagyok.
• Bocs, próbáltam összegezni a helyzetedet. Hogyan tovább?
• Még a kezdeti sokk alatt vagyok. Teljesen át kell kalibrálnom fejben mindent. Egyszerűen… én már más irányba indultam vele. Egészen más irányba - a fejemet rázom és csak tologatom a söröskorsómat. - Én ezt nem is értem. Durván benéztem az egészet.
• Zavar, hogy házas?
• Persze, talán, nem tudom.
• Mert magadnak akartad volna?
• Lehet, már magam sem tudom.
• Mi lesz? Folytatod?
• Semmit sem tudok, annyira szétestem. Egyszerűen nem tudok napirendre térni felette. A tények felett. A valóság felett.
• Hát szerintem csak rajtad áll, szóval gondold át. Nézd a jó oldalát! Tutira nem akarja, hogy feleségül vedd - nevet fel London.
• Lon, nem érted. Én...többet akartam… nem csak szexet - nézek fel rá. London elkomolyodik. Belekortyol a sörébe és a korsó felett néz. London az egyetlen, aki talán megérti nálam mit jelent ez.
• Már késő. Beleszerettél, igaz? - a zene és a körülöttünk ülök beszélgetésének hangfoszlányába belevegyül London cigarettától mély hangja. A kérdése kijelentés, ami szíven üt. A hajamba túrok és a csomót igazgatom a fejemen. Erre a kérdésre képtelen vagyok válaszolni. Londonnak nem is kell. - Atyaég, Wave! Neked soha nem voltak egyszerű kapcsolataid.

Este a gép előtt ülünk, Mark és én. Már órák óta játszunk váltakozó sikerrel. Nem is érzékelem az idő múlását. Mark időnként kimegy elszívni egy cigit. A  közös chaten KittyCat jelentkezik be.

• Szia Cicus! Sokára jöttél! - köszönnek rá.
• Csak feljöttem szólni, hogy ma ne várjatok. Egy liverpooli buliban leszek!
• Na akkor jó mulatást csajszi! - az elköszönésbe én is bekapcsolódok.
• Kitty! Hol lesz a buli? - szólok be a közös chatbe. Ahogy bemondja a szórakozóhely nevét, már eltökéltem mit akarok. Ki sem kapcsolom a gépet. Mark a ház előtt szívja a cigit. Meglepődve néz rám, hogy kocsikulccsal a kezemben jövök.
• Te meg hova, ilyen későn?
• Randim van Liverpoolban - csippantom a kocsit és kinyitom az ajtót.
• Nem is tudtam, hogy jársz valakivel.
• Szexrandi - intem le, és beülök az autóba.
• Ja, aha. Az más - biccent rá Mark és kidobja a csikket. Sokat szoktam éjszaka vezetni. Már megszoktam, hogy mindig megyek valahova. Elgondolkodom, hogy fel fogom-e ismerni a csajt. Hiszen videochaten láttam már, de az mégsem olyan, mint élőben. De tulajdonképpen felesleges volt aggódnom, mert KittyCat ismert rám. Kellően be van állva, ahhoz hogy tudjam nem lesz nagyon nehéz célba érnem. Liverpoolban úgy látszik mindig mellém áll a szerencse. Talán itt kellene csajoznom. Manchesterben sosem ment ennyire könnyen. KittyCat részeg és nevet, én csak simán céltudatosan akarom, szóval nem nagyon spirázza egyikünk sem túl, amikor a szórakozóhely mosdójában egymásnak esünk. Minden egészen jól megy addig a pontig, amíg óvszert nem keresgélek és leesik, hogy nincs nálam, mert.... Amyvel már jó ideje nem használtunk óvszert, ha egyszer úgyis tablettát szed. Már értem miért. Hiszen házas! És ezzel kész, elszállt a hangulat, a vágy, minden. KittyCat megfektetése már réges régen nem opció, mert… nagyon jól tudom, hogy Londonnak igaza van...