Az osztó

Amy

“A varrással rengeteg munka van. Nemcsak a szabás, a varrás, a méretezés, számolás és próba és egyebek. De még a takarítás is ott marad. Ma cérnavadászatra mentem. Az egész házba szét tudom hordani a cérnákat. Mindenre odatapadnak, mint a bogáncs. Amy blogbejegyzés 22.07”

Ha magától szárad a hajam, akkor is kissé hullámosra szárad. A nedves tincseimet enyhén fújja a szél, ahogy az ablaknál ülök és gépelek. A blogomra mindig új és új témákat keresgélek, de van, hogy csak kiöntöm, ami éppen bennem van.  Az íróasztalom is folyton tele van gombostűkkel, cérnadarabokkal. A cérna a legrosszabb. Felporszívózni sem lehet rendesen, mert beleragadnak a szőnyeg puha anyagába. Gary már morgolódott, hogy mindenütt minden cérna. Én csak azért morgolódok, hogy ki fogunk futni a pénzből a hónapban és fehérneműn kívül az elmúlt négy-öt évben semmit nem vettem úgy igazán magamnak. Ruhát.  

Feladom és a szőnyegre térdelek. Egyesével kiszöszölöm a cérnadarabokat a szőnyegből.

• Igazán elmehetnénk kirándulni - jegyzem meg. Gary hol hall, hol nem hall. Sosem tudhatom, hogy érkezik-e válasz.
• Majd egyszer, talán - biccent rá Gary.
• Kellynek is kellene élményt gyűjteni valahonnan - teszem hozzá, ahogy a tenyerembe gyűjtök egy újabb cérnaszálat.
• Beleléptem egy tűbe. Nem volt kellemes - jegyzi meg Gary. - Most nincs pénzünk Amy.
• Tudom. Csak gondoltam, gyűjtsünk erre most.
• Én különösebben nem vágyom kirándulni - jelenti ki Gary. Egy ideig nézek rá, aztán folytatom a cérnaszedegetést. Mire végzek csak arra jutottam, hogy kár, hogy nincs saját autóm. Beülhetnék Kellyvel és elmennénk mi kirándulni. Mondjuk a Teáscsésze kalandtúra nyomán Scafell Pike 978 méterét megmásznánk Kellyvel. Itt van végülis nem messze a Lake District Nemzeti Parkban. 

Anglia legmagasabb pontja sem lenne elég. Annyira szeretnék most valami mást csinálni. Nem reggel bemenni a szalonba, és egész nap bugyikat rendezgetni, meg vadidegeneket fehérneműben bámulni. 

Most pillanatnyilag nem esik. Beérném már egy esti sétával is. Garyvel is jó. Mindegy. Csak… értelmetlen szépítenem. Wave vitt lendületet az életembe. Hatalmas az űr most nélküle. Olyan, mint elérni az űr utolsó ismert pontját és hátrahagyni az utolsó koordinátát a helyzetemről.  Légüres térbe kerültem. Zuhanok, vagy csak lebegek. Az ismeretlenbe. Szorongás és félelem. Wave kipótolt valami nagy űrt a szívemben és az életemben, és egyszerre most ráébredtem, hogy hiányzik. Nagyon.

Nyugtalanul fekszem le és nagyon zavart álmaim vannak. Amikor reggel kelünk alig bírom kivakarni magam az ágyból. Csak Kelly lelkes, hogy új nap a kis barátaival a csoportban.  Én csak arra gondolok, hogy nem akarok végigküszködni egy unalmas napot megint. Nincsenek célok előttem. Eddig se nagyon voltak. De most valahogy szembesülök is vele.

Júlia már itt van. Nyitott és éppen felmos. Kelly és az én cuccaimmal teli szatyorral besurranok  a rács alatt és egy ásítást elnyomva köszönök.

• Jó reggelt!
• Neked is - Júlia hosszan vigyorog rám. A szeme csillog. Értetlenül nézek rá. 
• Mi az? - furán nézek ki?
• Emailed jött! - jelenti be és kacsint hozzá.
• Nem létezik! - már nem is számoltam hány napja. Mindegy is. Nem bíztam benne. - Komolyan? 
• Nézd meg!  Tudni akarom mi áll benne! -  Júlia türelmetlenül követ. Át sem öltözök egyenesen a géphez nézek leteszem a táskáim a lábam közé és belenézek a szalon levelezőrendszerébe. Izgatottan tapadunk mindketten a monitorra és remegő ujjakkal rákattintok a  vastagon szedett sorra.

“Amy! Folytassuk!!!”

Elnehezedik mindenem. A fejem, a karjaim. Látom, de tucatszor kell elolvasnom, hogy fel is fogjam. Tényleg akarja. Még így is. 

Júlia megragadja a kezem és izgatottan ugrál. 

• Tudtam! Tudtam! - suttogja és annyira örül, mintha nyert volna a Jackpoton. Én nem tudok felocsúdni a megdöbbenésből. Nem akarom elhinni. Mi lesz? - Válaszolj neki! - a levél küldési időpontját nézem, hajnal fél egy után küldte. Tehát Wave se nagyon tudott aludni az elmúlt napokban. Rákattintok a válaszra és egy ideig nézem a kurzort, ahogy villog mielőtt elkezdek gépelni.

“OK. Mikor? Hol? Hétvége? Üzletház?”

Alig küldöm el, néhány másodpercre rá jön a válasz.

“Ha meg tudod oldani, akkor ott ahol az egész elkezdődött. Liverpoolban a Központi könyvtárnál. Szombat este.”

Júliával közel egyszerre jutunk az üzenet végére és Júlia hosszú elnyújtott Ó-t hallat.

• Amy! Én nem is gondoltam… ez a pasi egészen romantikus. A Liverpool Központi Könyvtár a Silent Disco! De cuki!!! - Júlia nosztalgikusan a pultra könyököl és rám néz. - Na mit szólsz?
• Nem tudom. Ez...izgalmas és új is egyszerre - emelem meg a szemöldököm. - Mi lesz?
• Mit számít az! Élvezd ki! Ennyi!
• Azért kicsit rizikós nem?
• Végre valami történés az életedben, ugyanmár! - legyint el Júlia. - Menj öltözz át! Szombaton elviszlek! 

Tehát itt vagyok újra.  Liverpoolban, egy nagy könyvtárban. Sok az egyetemista. Végigpásztázom a szememmel a területet, az asztalokat, a tanulókat, Wave ismerős alakját keresem. Még nem hívott. Idegesen visszacsúsztatom a telefonomat a zsebembe és csak egy ideig habozok, hogy hol lehet. Aztán beugrik. Lent a földszinten, a gépeknél. A lépcső mellett. Az első majdnem csókunk helyszíne lesz. Tudatosan vágok át a termen, le  lépcsőn és Wave szemmel láthatóan kibérelte a helyet. Az a középső asztal, amiért azon az estén harcoltunk. Wave várakozón keresztbe tett karral áll. Feszülnek a karján az izmok. Szorosan simulnak a feje tetején a hosszan hagyott hajszálak a hajgumi szorításában. Nagyon szép férfi. Tényleg. Nem szól semmit, nem mozdul, csak néz. Ahogy lassan közelítek. Megállok előtte.

• Elnézést, szabad ez a gép? - kérdezem hetykén.
• Természetesen, de ára is van - felel rá. Az asztalnak döntött fenékkel kényelmesen maga előtt keresztbe tett lábakkal áll.
• És mi az ára? - kérdezem, de elcsuklik a hangom. Mosolyogni próbálok, de valahogy mégsem sikerül. Előre tudom a választ.
• Úgy tudom,  az a szokás itt, hogy egy csók - Wave szemében fény villan. Lehunyom a szemem, miközben elmosolyodok. Tökéletes újrakezdés! Egy tökéletes pasitól! Imádom! Az összefont karjára tenyerelek és lábujjhegyre állva számat az arcára simítom. Frissen borotválkozott. Érzem az arcvize illatát. Belélegzem a böréről felszálló párát és tapintom a testmelegét. Annyira...szeretem. Riadtan húzódom el, de Wave elkapja a derekam.
• Ezek a mai feminin nők. Még egy tisztességes csókra sem telik tőlük? - kérdez rá engem idéz. Tudom. S lecsap a számra. Űr betöltve. A koordináták alapján rámtaláltak a fekete semmiben lebegve. Kiteljesedett az életem. Wave elhúzódik és rámnéz.
• Ez a legutóbb lemaradt itt.
• A csók?
• A tisztességes csók. Mehetünk? - Wave válaszra sem várva kézen fog, és kihúz a központi könyvtár parkolójába. A kocsija ismerősen köszön ránk. 

A kocsiba ülve áthajol hozzám, Carmen típusú blúz van rajtam, tehát a vállam szabad. Wave a vállamat ,a kulcscsontomat és a nyakamat fedezi fel. Csak utána indít. Kiengedtem. Az éjszakai fények alatt Wave-el autózni remek érzés. 

• Hová menjünk? - kérdez rá mély hangon Wave. Lehet, hogy annyira nem vetett még fel nekem választási lehetőséget? Nem tudom, de egyszerre  megakadok a kérdésen. Wave irányított mindig. Elég céltudatos volt. Most egyszerre úgy érzem átadta nekem a vezetést. Nem tudok mit kezdeni vele. Van más opció is mint Blackpool? A kikötői lakás? Választhatok én? Tényleg? Miért akarom ettől elsírni magam? Hogy ma este én mondhatom meg, hogy mi legyen? Talán mert évek óta nem volt ilyen az életemben? Hogy nem valaki más irányít?
• Hajts a blackpooli lakáshoz! - utasítom. Wave arcán egy leheletnyi árnyék suhan át. Sebességet vált, és az utat nézi maga előtt.
• Rendben - mintha egy kicsit metsző éle lett volna. Tudom mire gondol. Ritka, de most tényleg érzem mire gondol. Ő átlépett a tények felett. Erre úgy hat, én csak szexet akarok. Mintha ő nekem többre nem is kellene. Csak magamban mosolygok. Várom, hogy Wave átszállítson minket az úti célunkhoz. Leparkol, a zsebében a kormánykerekes kulcstartót keresi és ki is veszi. Kiszállunk. Wave az ajtóhoz lépne, de elkapom a kezét és visszatartom.
• Sétáljunk le innen a partig! - nézek fel rá, és Wave kutatva néz, végül bólint. - Talán már évek óta arról álmodozom, hogy teljesen gondtalanul csak sétáljak az éjszakában. Itt van rá az alkalom! - húzom magam után. Toronyiránt megyünk ismét A blackpooli torony magasan kiemelkedik a parton, ki van világítva és végig a part mentén is lágy világítás van. A tenger hullámzása hallatszik csak. Néhányan szintén sétálnak itt a parton. 
• Szóval… te olyan álmodozós típus vagy? - kérdez rá, ahogy kézenfogva haladunk a torony felé.
• Csak szófordulat volt. Eléggé sok minden tart a talajon, hogy racionális legyek.
• Nem is tudom melyik Amy lenne a jobb. Megmaradok annál, aki velem van - apró mosoly bujkál az ajkain és átölel. A tengerpart mentén friss szél fújdogál. Kiülünk a lépcsőkre és nézzük a tengert. Hallgatjuk a szórakozóhelyekről kiszűrődő zenét és a fényeket.   Néhány kavicsot gyűjtöttek a gyerekek a lépcsőre, azokat rendezgetem mintába. Leborul a hajam, és kicsit kitakarja az arcomat. Wave a térdén könyökölve néz előre.
• Zavar? Hogy házas vagyok?
• Az zavar, hogy már másé vagy. Az ő nevét viseled.
• Ha hamarabb találkozunk?
• Nem szeretek semmilyen alternatívát, ami a ha, a talán és a lett volna kategóriába sorolható. Okkal találkoztunk most. Az életben a sors a krupié. Hogy milyen lapokat oszt, az nem rajtunk múlik - Wave komoly. Nagyon máshogy gondolkodik mint én. Értelmes, okos férfi. Ritka. Ettől még különlegesebbnek találom, mint amilyennek eddig tartottam. 
• Csak a döntés, hogy abbahagyjuk-e a játékot, igaz? - kérdezek rá.
• Vagy elkezdjük-e. Minden lap egy lehetőség, hogy fordíts a játékmeneten. Ennyi. A lapokat a sors osztja, de te döntesz, hogy mit kezdesz a lapjaiddal. Van jó lapjárás és rossz lapjárás. Egy lapot el is dobhatsz és újat kérhetsz. Az élet egy ilyen játék. - emésztem amiket mond. Nagyon komoly játékfilozófiai gondolkodás. Próbálom belőle kihámozni azt, ami ebből nekem szól. Wave életében én is egy kártya vagyok. Úgy tűnik, játékban maradtam. Ahogy Wave is egy kártya az én életemben.
• Szeretem a jelenlegi lapjárásomat - jelentem ki és hátrarázom a hajam az arcomból.
• Én is. Egy jó taktikus minden lapot mérlegre tesz, mielőtt eldob. Taktikai játék az egész.
• Mi a taktikai cél?
• Boldogság? Elégedettség? Siker? Pénz? A játékos dönt -  nézi a számat Wave. Már nem beszélgetni akar, és én sem. Wave kitakarja a blackpooli világítás fényeit és a csókja mindent elfelejtet velem.