Változások

Drew

Alanék esküvőjén én vagyok Alan tanúja. Azért Alanék is értenek a puccos esküvőhöz. Bár nekik főként kollégák és barátok vannak jelen a család mellett. Egy Alan által tervezett hajó fedélzetén szervezték meg a Liverpooli kikötőben. A hajókürt jelzi a pár érkezését. A szertartás alatt lassan úszik a hajó a vizen. Amber megkönnyezi az eseményt. Tényleg gyönyörű a helyszín. A naplementében a tengeren mondják ki az igent. Abszolút romantikus. S nagyon ízléses. Cherry egészen visszafogott vörös hajszínnel, és enyhén alakot követő hosszú menyasszonyi ruhában van.  Alan pedig tényleg nagyon boldognak néz ki. Jókedvű, nem annyira ideges mint amilyen én voltam. Bár mi már a készülődéskor ittunk egy-két cidert csak úgy hangulatkeltésre. A vacsora idejére kiköt a hajó Blackpool kikötőjében. Cherryékkel egy asztalnál vagyunk, tekintve, hogy én vagyok az egyik tanú. Könnyed az egész esküvő. Semmi görcsösség. Sok a fiatal, mindenki nagyon laza, nagyon vidám. Az egész olyan jó hangulatban telik. Még én is jobban érzem rajta magam, mint a saját esküvőmön. Cherry és Amber folyton nevetnek. Egy csomót dumálnak.

A menyasszonyi torta felvágásával kezdetét veszi a nyílt vízen a tüzijáték. Aztán hajnalig tart a bulihajózás. Cherry s Alan sokat táncolnak. Amber az asztalnál a torta maradéka felett ülve nézi őket.

• Olyan boldogok! - sóhajtja álmodozó hangon.
• Mi is azok vagyunk.
• Persze. Csak ők… olyan…fiatalosak.
• Az ő esküvőjük nagyon modern. Egy hajón naplementében kimondott igen, csillagos ég alatti tánc. te is ilyet szerettél volna?
• Nem tudom. Nekünk más jutott - mosolyog rám bágyadtan Amber.
• Mást szerettél volna - állapítom meg keserűen.
• Drew. Te De Noir vagy. Természetes helyszín volt a vár. és jó volt úgy Drew. Csak az a sok ember…
• Ezt örökre a fejemre fogod olvasni - ingatom a fejem. Kézen fogom Ambert és a kabinunkba húzom, hogy valamennyire kiengeszteljem.

Amber

Cherryék esküvője volt az egyik kitörés a mindennapokból. A másik a vállalati ünnepség. Mint kiderült évente szokott ilyen esemény lenni, s az egész vállalat itt van. Természetesen a várban tartják. Rájöttem, hogy ez a várnak is jó üzlet és végülis oda-vissza tologatják a pénzeket. Nyilván így forgatják a pénzt a várba is. Ezek a De Noirok nem hülyék. Liam is az egész cégét úgy építette fel, hogy pörgesse a Faipari részleget, bár sokszor a bútoripart is ő lendíti tovább, egy-egy irodaháznál például a teljes íróasztalszettet a DeNoir Bútoripar szállította. Láttam, én írtam alá a szállítást.Nem kis tétel volt. Szóval igen, el kell ismernem értik a dolgukat.

A vállalat felső és középvezetői mind De Noirok. De most az egész vállalat itt van, nem csak a vezetés, a legutolsó targoncásig és takarítóig mindenki. A várudvaron sátrat állítottak fel, és a két  várfal között is sátrak nyílnak egymásba.  Andrew és Liam körbejárnak mindent és szinte mindenkivel beszélnek. De tényleg. Talán ezért működik annyira jól a vállalat. Mert le tudnak ereszkedni a vezetői székből. Mindenki úgy érezheti, hogy beszélt közvetlenül a vezetővel, és családias a hangulat. Egy ekkora cégnél, még akkor is, ha sok a tényleges rokon, nehéz megtartani ezt a látszatot. Andrew a héten eleve minden nap kint van valamelyik üzemnél, szüntelen irányít, megbeszéléseken van. Állandóan azt látom ahogy jön megy a telepen általában gyalog, hogy út közben is oda-odaszólhassanak neki és aztán megállnak a két üzem közt beszélni.

Andrew és Liam is ugyanazzal az egy üveg sörrel járnak-kelnek a családtagok és alkalmazottak között és mindenki úgy érzi, hogy ivott egyet a vezetővel.  Liam ér vissza hamarabb.

• Sikerült beilleszkedned a De Noir-klánba? - kérdezi Liam, miközben futólag odabiccent valakinek.
• Próbálom - Andrew szülei felé pislantok. Vasárnap vacsorára csak Drew szokott átmenni. Addig én festek.
• Ne próbáld! fölösleges - néz rám egyenesen Liam. Annyira átható a tekintete. - A fél klán ért
• ékkonzervatív. Főleg a közvetlen rokonság. Mármint az idősebb generáció. Ne akarj nekikmegfelelni, úgyse menne. Ne aggódj Andrew  már úgyis kivívta a lázadó címet velem együtt - vigyorográm Liam. - Csak azért tűrnek meg minket mert mi vettük át a vezetést.
• Ha te mondod - enyhén vállat vonok.
• Unod igaz? végpályára érkeztél ezt érzed? hidd el itt szinte mindenki ugyanezt érzi. A De Noirok
• beleszületnek, a többiek beleházasodnak. Tudod mi a vicc? Ha egy De Noirhoz mész itt kötsz ki.
• Ezen a rendezvényen - néz körbe Liam. - Előbb-utóbb a vállalathoz tartozik mindenkinek a
• házastársa. Nem tudom miért...Beszippant magába ez az egész. Amúgy Drew valósította meg mindazt,
• amit nekem kellett volna. A Faipari vállalatvezetést, a De Noir-nagyesküvőt. Szóval sokkal tartozomneki.
• De Te vagy a “várúr” - rázom a fejem.
• Igen… de én nem fogok a várban esküdni az biztos. Ezt már nagyon régen tudta Drew. Még amikor nagykorúak lettünk elmondtam neki, hogy engem nem fognak betörni. De tudtam, ha kettőnk közül egyikünk se csinálja meg, a nagyesküvőt akkor… szóval Drew azt mondta, oké, ő megcsinálja. Szóval...miattam szenvedted végig azt az egész napot, nem Drew miatt.
• Ezt megnyugtatásként mondtad? - kérdezek rá.
• Drew említett valami olyat, hogy neheztelsz rá az esküvő miatt. Hogy nem a te stílusod volt egy ekkora esküvő… gondoltam ezt megemlítem neked enyhítő körülményként. Drew azért ragaszkodott annyira a nagyesküvőhöz, mert tudta, hogy neki kell megcsinálnia. Vagy ez a generáció kimarad belőle. Nem Drew kért meg, hogy elmondjam, csak… gondoltam jó ha tudod.
• Kösz.
• Amúgy… gratulálok - Liam rámkacsint és otthagy. Amikor Andrew visszaér felháborodottan fogadom.
• Te elmondtad nekik - sziszegem.
• Csak Liam tudja  - védekezett azonnal Andrew.
• Miért?
• Hát mert hamarosan leadod az irodavezetést, a vezetői megbeszélésen említettem meg, hogy megint üresedik a pozíció, szóval valakit be kell tennünk a helyedre. Csakis ezért tud róla. Esküszöm Amber.

Drew

Magába szippant a munka. Még a hétvégéken is dolgozom, mert az esküvő meg minden elvitte az időt és nem jutottam el a faállomány átellenőrzéséig, tehát végigjárom a szokott útvonalamat az erdőben. Hívtam Ambert is, de inkább azt mondta pihen. Attól tartok fest. Mármint ez jó, csak azt is jelenti, hogy inkább az ecsetekhez menekül minthogy velem legyen. Persze nem lett volna izgalmas, ahogy időnként megállok és a műszeremmel vizsgálgatom a fákat. Szóval végülis beláttam, hogy ezt a pár órát hasznosabban is el tudná tölteni. Viszont szinte alig vagyunk együtt. Amber a műteremben van, csaknem egész nap. Én a meccs előtt sörözök. Nagyon nem az a kapcsolatunk mint ott az elején.

Alanékkal csak hetekkel később tudunk találkozni, tekintve, hogy ők két hetes hajóútra mentek nászútra. A rá következő héten futunk össze újra, a lányoknak annyi mesélni valójuk van, hogy azonnal elvonulnak a vendégszobában beszélgetni. Alannal pedig meccset nézünk, sört iszunk és végigbeszéljük a munkát. Alan a félidő szünetében kapcsolgat a csatornák között. Nem is figyel arra amit mondok.

• Alan! - szólítom ismét.
• Ja bocs, nem figyeltem - nyögi és a képernyőre meredő tekintettel belekortyol a sörbe.
• Mondjak valami meghökkentő újságot?
• Mond.
• Amber terhes - Alan rámpillant.
• Úton a trónörökös? - vigyorog rám.
• Úgy tűnik - mosolyodom el.
• Hát figyelj, ez extrém titok - Alan közelebb hajol és szinte csak tátogja. - Cherry is terhes. De kábé két napja tudjuk.  Szóval elég friss a dolog. Ne említsd előttük - int a fejével a nők felé.
• Akkor ezért vagy ennyire bamba jószág.
• Hát még az emésztés fázisában vagyok. Próbálom felfogni, hogy érted. Gyerekem lesz. Beismerem nem gondoltam, hogy ennyire gyorsan összejön. Én még szerettem volna kicsit kettesben élni Cherryvel. De… ő már nagyon rákapott a gyerektémára… nem akartam ebből túl sok vitát, gondoltam majd lesz, ahogy lesz…
• Én nem akartam, hogy Amber nagyon rászokjon, hogy csak ketten vagyunk. Tudod hogy nagyon egy dolgon járt az agyunk. Nem  akartam, hogy ez megismétlődjön, hogy ennél maradjunk. Csak most meg már… szinte semmilyen kapcsolatunk nincs. Egész nap a telepen aztán este kedvünk sincs beszélni. Hétvégén meg fest. Én meg az erdőt járom. Azt hiszem alig… alig…vagyunk együtt.  ez nem házasság Alan.
• Hát, most már ez van - elkezdődik a második félidő és erre csendben maradunk a magunk gondolataival.

Amber

Cherry hálószobájában fekszem a puha süppedős szőnyegükön. Cherry az ágyon. Én a függöny rojtjaival játszom. S mindketten mélázunk.

• Én nem értem mi ez a gyorséttermi kiszolgálás - fakadok ki újra.
• Hümm
• Cherry alig… fél éve futottunk össze újra és tessék, házas vagyok és gyereket várok - dühöngök és már megint elerednek a könnyeim - Hülye hormonok! - törölgetem a tenyeremmel a halántékomon lefutó könnycseppeket. - Nem vagyok erre felkészülve. Hogy anya legyek… én… én még szexelni akarok. Sokat.
• Hát… én tudod, hogy már szerettem volna egy gyereket - nyújtózkodik Cherry.
• Jó csak… nálatok ez egészen más. Ez itt bent a pocakomban egy De Noir. Érted? Oda tartozik. Az erdőbe. Hozzájuk.  Lesz múltja. Meg jövője is. Nekem… csak egy dolgom van, világra hozni.
• Jaj Amber ne legyél ennyire borúlátó.
• Nem te élsz közöttük. A de Noirok közt. Nyomasztó teher a tudat… Te felneveled itt a gyereked, ellesztek Manchasterben, teszitek a dolgotokat. Nekem egy egész klánba kell tartoznom. Egy nagy családhoz. Én nekem ez a családtéma nem fekszik.
• Drew vállalatvezető. Természetes, ha a vállalatát szeretné a saját fiára hagyni Amber. Igen, neki ez már fontos volt.
• Tudom. Csak… itt már elvesztettem mindazt, ami mi ketten voltunk. Ráálltunk erre a projektre és ebben maradtunk. Én vissza akarom kapni a zöldtea hangulatot. A régit. Drew-val.
• Lesznek még közös perceitek ne aggódj!
• Most már minden csak a gyerek körül fog forogni. Jobb inkább egész nap a műteremben, a festővásznakkal - motyogom magam elé.

Drew

Amber, már megint szétkente a szemfestékét. Tehát már megint sírt. Titkolja, de látom ha sír. Amióta a feleségem egyszerűen csupa érzelem Amber. Régen mindig olyan cinikus és közönyös volt.  Szerettem a beszólásait. De… nagyon sokat változtunk. Próbálom visszaadni Ambernek azt, aki volt. De nagyon nehéz. Nehezebb mint hittem. Kitettem őt egy puccos esküvőnek. Ami teljesen természetellenes cselekedet volt részéről. Tudom, hogy Amber a másik irányba menekült volna, mégis végigcsinálta. Miattam. Kettőnkért. De… beismerem úgy érzem, hogy ott megtörtem. Az az Amber Moon, akit én ismertem a magassarkú cipőin hiperhajtóműket indított volna és fénysebességre kapcsolva elmenekül.  Vagyis áldozatot hozott. S ha egy kapcsolatban áldozatokat kell hozni, ott baj van. Én is kézzel tapintom, hogy vannak feszültségek közöttünk. Most a terhesség csak olaj lett a tűzre.

Tudom, hogy én se vagyok az a gimis srác, aki punk-rock zenét nyomott a zenekarával, és a semmiből lenyomott egy menetet bárkivel. Főleg Amberrel. De akkor azzal bántottam és törtem a lelkét, a gyors menetekkel, mindenütt. Most tényleg csak ágyban csináljuk csakis ott a hálószobában a franciaágyban. Vagyis frissen mosakodva, fogkrémízzel és kicsit mindig ugyanúgy.  Van benne valami, ami a házasságok sajátja. Hogy belekényelmesedsz és belelaposodsz. Hogy minden szex ugyanolyan. Hogy már ismered a kezdetét és a végét is. Hogy semmi sem új, vagy más, vagy különleges.

Talán az sem tesz jót, hogy mindketten ugyanott dolgozunk. Együtt indulunk munkába és együtt jövünk haza. Amióta kiderült, hogy Amber terhes, azóta... szinte nem is szexeltünk. Néha azt érzem többet szexeltünk a gimiben, meg amikor hazaköltöztem a fenyvesekbe. Amióta komolyra fordultak a dolgok… valahogy… ugye az esküvőig várni akartam. Esküvő után kimerültek voltunk, sőt onnantól folyamatosan azok vagyunk. Az egy-két besikerült éjszakából pedig most itt van az eredmény is, Amber hasában. Azóta Amber is letett a témáról. Már szóba se hozza, hogy szexeljünk.

Fekszünk az ágyban egymás mellett. Már egymáshoz sem érünk. Az elején minden estét úgy zártam, hogy megcsókoltam elalvás előtt. De aztán Amber háttal feküdt le, mint most is. Hosszú fekete haját hátralöki és bekucorodik. Már csak nálam ég az éjjelilámpa.

• Lehet átfestem a hálószobát.
• Mert?
• Azt olvastam, hogy a kék hálószoba a legpihentetőbb.
• De hát az jó nem? - fordul hanyatt Amber és nézi a mélykék falszínt.
• Igen, ha aludni akarsz. De ebben a szobában már csak alszunk.
• Talán mert ez egy hálószoba?
• Azért nem csak aludni szoktak a házaspárok egy hálószobában - vetem ellen.
• Szóval, hiányzik valami?
• Persze, hogy hiányzik - Amber felkönyököl.
• Ez új - egészen érdeklődve figyel.
• Miért mit gondoltál, hogy erdei remete lettem? Aszkéta?
• Mit tudom én? Sose kezdeményezel - veti fel.
• Mert állandóan fáradt vagyok! Nem vagyok benne biztos, hogy érted… végig tudnám vinni - túrok a hajamba. - Gáz dolog felnőni.
• Ja én is utálom, hogy felnőttünk.
• Tudom, hogy többre vágynál, tudom, hogy sokkal többre. Csak ne lennék ilyen kibaszottul fáradt! - bosszankodom és ajkaimmal végigsúrolom a szabadon lévő bőrfelületeit, aztán azokat is, amik eredetileg nem voltak szabadon, de én szabaddá tettem, aztán mégiscsak végig tudom vinni. Amber hozzám bújva szuszog.
• Cherry azt mondta egyszer, neked biztos fiad lesz, mert olyan férfi vagy akinek fia lesz - szólal meg rekedten Amber.
• Tényleg? Hát ez… kedves tőle.
• Igen, szerintem is - motyogja.