Four Roses hatás

Amber

Már megy le a nap, amikor bezárom az üzletet. Egy unalmas nap vége. Még szerencse hogy a fél délutánt Cherry nálam töltötte. Nagyon nincs forgalom. A fő gond, hogy többségében antik bútoraink vannak és mindenki a DeNoir új bútorokat keresné. Drew leküldte a bútorkatalógusukat és mindenki a katalógust nézegeti. Antik bútor olyan helyekre illik mint az a szép 19. századvégi vadászház, amiben Drew él. A többség már új bútort akar. Hát legalább a rendelést leadtam a gyártás felé Andrew vállalatának. Drew már ott parkol a bolt előtt. Engem vár. Az ablakon keresztül összenézünk, mielőtt beülök mellé.

• Mond - fújom ki egy nagy levegővétellel.
• Elviszlek - teszi sebességbe az autót Drew.
• Már elvittél, a hétvégén - felelem rá. Drew kisorol és gázt ad.
• Miért nem akarsz valami mást is?
• Valami mást fogunk csinálni? - nézek rá kétkedve. Drew behajt az erdőbe, ez az út nem a faházhoz vezet és nem is a Faipari vállalathoz, nem is a várhoz. Nagyon sokáig nem tudom merre tartunk. Csak jönnek a fák velünk szembe. Egyre sötétebbek. Megy le a nap.
• Még elkapjuk a naplementét - nyomja a gázt Drew. Nem kíméli a pick upot az erdei úton, de tényleg kiérünk. A kocsiból nézzük végig, ahogy az aranyló narancssárga fények lassan egyre lejjebb ereszkednek a tengerbe. Mintha hideg óceáni fürdőt akarna venni. Drew a slusszkulcsáról egy dugóhúzót hajt ki és a kesztyűtartót lenyitja. a Four Roses van benne, amit én vittem neki a házavató bulijára. Nagy pukkanással bontja ki a bort, s odakínálja nekem. Hosszan nézek azokba a sötét igéző szemeibe, mielőtt átveszem. Drew felém dőlve figyel, végül kiveszem a kezéből az üveget és lassan belekortyolok a borba. Jó íze van. Még hosszúkat kortyolok belőle, mielőtt visszanyújtom és Drew is a szájához emeli. Aztán ülünk egymás mellett, nézzük a naplementét és borozunk. Már percek óta lement a nap. Csak a lassan sötétedő horizontot nézzük.
• Átfordítom a kocsit - morogja rekedten, s egy Y-nt tesz, hogy háttal álljon a tengernek. - Szállj ki! - Drew kiszáll és becsapja a kocsiajtót. Lehajtja a platót, s ahogy mellé érek megragad a derekamnál fogva és felültet a pick up hátuljára. Még magamhoz se térek és nyelve a számban van.  A hullámok csapkodják a partmenti sziklákat.  Drew felajzottan zihál a fülembe. Ujjai a combomat dörzsölik, a térdkalácsomtól a csípőmig. Az üveget lerakom magam mellé és átvetem a karjaimat a vállán. Drew előreránt a fenekemnél fogva, hogy a csípőnk találkozzon. Feketében van, és nagyon céltudatos. Érzem, ahogy zubog az ereimben a vér. Szédülök a Four rosestől és Drew csókjától. Nekem feszíti az ölét és én is megfeszülök.  combjaimmal rászorítok a csípőjére s tesz egy lassú köröző mozgást a csípőjével. kitapogatom a hajgumimat és leengedem a hajam. Drew a testemet ostromolja az ajkaival, az ujjaival és fel sem fogom, hogy ezeket a furcsa artikulátlan hangokat én adom ki. Csak a tengermorajlást, a csapkodó hullámok zaját, Drew zihálását és a saját szívem dübögését hallom. Forog velem a világ. A csillagok feljönnek az égre. S a hold is lesüt ránk. Pont félhold van, talán dagadó hold. Nem tudom meddig húzza az idegeinket Drew Nagyon sokáig. De most én se akarom elsietni. Four roses és Drew. A kiindulópontunk. Drew annyira tudja, hogy mit akar. Ezért nem kérdőjeleztem meg sose, amit tett. Csak hagytam, hogy elvegye amit akar. Most is akart.  Beletúrok a hajamba és hátravetem a fejem. Drew nedves ajkai végighaladnak a nyakamon és a mellkasomon, a melleim közé szorítja az arcát és rángatni kezdi rólam a  nadrágot.  Megtámaszkodom a pick upon. Most érzem, hogy egy vastag minőségi szőrme van alattam. Megemelem a csípőm és Drew nagyon következetesen megszabadít minden alsó ruházatomtól. Megszorítom a csípőjét és magamhoz húzom. Az arcomat a fekete pólójába fúrom és nyöszörgöm, ahogy eggyé válunk.  Drew megtámasztja a homlokát a vállamon, aztán lassan mozogni kezd. Furcsa torokhangokkal válaszolok minden rezdülésére. Hangjaim belevesznek az éjszakai csendbe, az ég felé, a fenyvesekkel a hátunk mögött Drew vállai mögött a tenger sötétlik és beleveszek az örvénybe, ami magával ránt.  Drew vállába kapaszkodva sürgetem meg és éles sikollyal fogadom a rám hulló gyönyört.

Drew ma igazi művészlélek. Végülis zenész volt. Talán még ma is az, ahogy előveszi a gitárját. A pick upja platóján ülünk és a tengert nézzük. Drew lágyan pengeti a húrokat. Már nem tudom mióta zenél. Kellemesen bódult vagyok. Kikapcsoltam teljesen. Egy kicsit beittunk, egy hatalmasat szexeltünk és most csak ülünk egymás mellett a holdfényben. Enyhe éjszaka van. Drew a felhúzott térdének dönti a gitárt és időnként pengeti. Nem énekel hozzá. Csak a gitárakkordokat pendíti meg. Csoda, ha szerelmes vagyok ebbe a pasiba? A maga módján egy romantikus lélek. Elhozott, szánt rá időt, hogy együtt nézzük meg a naplementét. Mi ez, ha nem egy jel? Drew nem ért a szavakhoz. Nem tudja kommunikálni amit akar. S őszinteségi rohamomban kifakadok:

• Szeretlek Drew… szerelmes vagyok beléd… már évek óta - túrok a hajamba. Drew a zöldtea témát játsza, felismerem. A mi dalunk. Ismernem kell. - Ne mondj semmit. Nem kell semmit mondanod, nem kell semmit kérdezned. Ezennel kijelentem a fel sem tett kérdésedre a választ, igen. leszek a barátnőd. Járni akarok veled Drew.

Drew

Egész délelőtt a munkavédelmis van nálam. Nagyon nem ott járnak a gondolataim. Hanem Amber körül. Kimondta. Nem akartam elhinni. Szeret engem. Legalább mint egy summa cum laude diploma. Vagy egy lottóötös. Nem akartam elhinni. Egyszerűen madarat lehet velem fogatni. Elértem. Amit annyira akartam. Amber Moon az enyém!

Nem feleltem rá. mert nem tudtam volna felelni. Még mindig van egy komoly probléma a háttérben. Nekem jelenleg van már egy barátnőm. Egyszerűen nem tudom, hogy kellett volna ezt Amber előtt még csak véletlen is megemlítenem, de nem mertem. Most annyira jól összehangolódtunk. Most annyira eltaláltam mindent. S Amber kimondta. Mindig is szerelmes volt belém. Egyszerűen tökéletes most minden. Ebbe nem lehet belerondítani egy ilyen értelmetlen kijelentéssel. Hogy barátnőm van. Ezzel mindent elcsesznék. Megvárom, amíg Brenda hazajön. Találkozom vele és szakítok vele. Ezt így kell tisztázni. Nem kell Ambernek tudnia semmiről. Ez egyébként is lezáródott egy fél éve. néhány telefonhíváson kívül fél éve nem történt semmi Brenda és köztem. Tehát végülis ez Amberrel szemben sem… hülyítés.

Az az este a tengerparton, tökéletes volt. Amber, a szex. Minden. Amberrel nagyon jó a szex. Nem volt még egy ilyen nőm. Soha. Se előtte, se utána. S most már igazán elértem, amit akartam. Amberrel lehetek.

• Drew figyelsz egyáltalán rám? -
• Jaj Bocs, elkalandoztam - veszem fel a szemkontaktust újra a munkavédelmisünkkel.
• Statisztikailag még mindig a faiparban a legmagasabb a balesetek arányszáma. Ezen mindenképpen változtatnunk kell.
• Igen, tudom.
• Nálatok különösen az oktatás terén érzek hiányosságokat.
• Nem értem.
• Üzemen belül a hónapban háromszor is volt olyan, hogy valakit átraktatok egyik munkakörből a másikba. Bár egy üzemen belül van, és valószínűleg érti is meg látta is tehát nyilván tudja kezelni az adott új gépet, de… ez munkavédelmi szempontból támadható felület egy baleset esetén érted?
• Igen értem, akkor szükséges egy-két főnek is megszervezni az oktatást, akkor is ha üzemen belül kerül át?
• Igen, pontosan. Mert ha baleset éri, akkor hivatkozhat arra, hogy nem kapott megfelelő képzést ehhez a munkakörhöz, ehhez az új technológiához. Én mellettetek állok, lehet hogy egy ilyen képzés díja magas, de ha bírságot kaptok az sokkal több. Érted? - sóhajtva csapom fel a határidőnaplómat és a jegyzetekhez beírom, hogy oktatásszervezés! Még nagyon-nagyon sokat kell tanulnom ezt a vállalatvezetést.
• Még valami?
• Igen. elkészítettem az éves kockázatelemzést.
• Már megrendeltem az új védőszemüvegeket.
• Viszont nincs elég hallásvédő fültok még mindig. Hol marad az utánrendelés? - Basszus, hogy mindig mindennel nekem kell cseszkálódnom. Rácsörgök az illetékes üzemvezetőnkre valami ki tudja hanyadrangú unokatesóm.
• szia! Rendeltünk új hallásvédő fültokokat? Ühüm… miért mi történt a csomaggal? Jó akkor hívd újra a céget, és még a héten küldjék meg. - Leteszem a telefont. Kezd fájni a fejem.

Előttem még mindig a bútoripari részleg jelentése fekszik. Bele se néztem.  Valahogy biztos lehetne ezt hatékonyabban működtetni, hogy ne nyomjon össze ez a rengeteg feladat, de még nem jöttem rá, hogy hogyan. gondolkodtam rajta, hogy felveszek egy asszisztenst, de egyelőre jobban kézben tudom tartani a dolgokat, ha minden üzemrészlegről jelentéseket kérek be. Mire elmondanám, hogy mit akarok addigra megcsinálom én. Tehát egyelőre ez nekem nem lenne hatékony megoldás. Ráadásul én helyben vagyok a telepen. Általában a héten egyszer teszek egy kört az üzemeknél és akkor személyesen átbeszélhetek mindent, minden más jön postafiókra, bár sokszor csak rámcsörögnek. Havonta kérem be a jelentéseket és ezek után ülünk össze Liammal. Eddig így tudtam kézben tartani úgy ahogy a dolgokat.

Amber

Hosszú idő után végre boldogan ébredek. Annyira békében a világgal, mint talán még sosem. Átgondolom az elmúlt időket Drew-val vagy Drew nélkül. Igaza volt Drew-nak, a Four Rouses bátor választás. Talán abból merítettem erőt a vallomásomhoz is. De kész, kimondtam. Függetlenül attól, hogy Drew érdemben nem reagált rá. Szeretni sosem hiba. Még akkor sem, ha az viszonzatlan. Hát most ebből próbálok erőt meríteni.

Újra ihletett vagyok, tehát előveszem a festővásznat és a színkeverő palettámat. Az én festészetemet nem lehet megérteni, mert én benyomások alapján festek. Nem konkrét tárgyakat, dolgokat, hanem elvont fogalmakat. Érzelmeket, gondolatokat. S ezeket a legjobban színekkel lehet kifejezni, és különböző ecsetkezelési technikákkal. Döntően akvarellel dolgozom.  Ahogy keverem a színeket kezd körvonalazódni a fejemben, hogy mit is szeretnék elérni. A Four Roses színét szeretném visszaadni a vásznon. S a Hold kapja a Four roses szinét a kedvenc témám. Most ott lesz a fenyvesek illata és a tenger morajlása is. S egy gitáron egy könnyű dallam is cikáz, s ragyognak a csillagok.

Belemerültem a festésbe. Ilyenkor kicsit elveszítem az időérzékemet is. Mindent. Csak a paletta, az ecset és a vászon van. Kivettem egy szabadnapot, mert ma nem akarok bámészkodókat nézni. Ma boldog vagyok, és az ilyesmit ki kell élvezni. Hosszan. Ameddig csak tarthat. Apu kopog rám, s áthív ebédelni. Alapvetően kétlem, hogy jóllakhatnék azzal, ami odaát fogad, de elfogadom és leteszem a festési eszközöket s átsétálok az udvaron.

• Hallom újrakötötted a szerződést a de Noirokkal.
• Tényleg? Hümmm… úgy tudtam én irányítom az üzletet, nem kell kikérnem az engedélyeteket.
• Persze, csak ilyesmiről azt hittem tájékoztatsz minket is - anyám támadásba lendült.
• Nem vettem észre, hogy érdekelne titeket még az üzlet.
• Összefügg Andrew de Noirral a dolog? - most már biztos vagyok benne, hogy rámszálltak. Mint a régi szép időkben. Na ezért utálok például itthon lakni. Gondolkodom, hogy beköltözöm Ezüstharmatra albérletbe.
• Mivel ő a  Faipari vállalat vezetője, igen az ő aláírása szerepel rajta - felelem nyugodtan. Bár érzem, hogy ott bujkál a gúny a hangom mélyén.
• Tudod Amber, hogy nem erre kérdeztünk? - a szemem egyikükről a másikukra téved. Anyám sötétbarna szemekkel néz rám. Az apám kék szemét örököltem. Mindenben az apámra ütök. Még az üzletvezetésben is. Történetesen, hogy nem igazán érdekel.
• Akkor mire?
• Andrew de Noir egy vállalatot vezet. Érted ezt?
• Persze, hogy értem. Igen és?
• Csak fel akartuk hívni a figyelmedet, hogy bár szerintünk csodás lány vagy és minden férfi boldog lehet ha téged választ. De nem egy körökben mozogtok. társadalmilag.
• Szerződésben állunk.
• Igen, és ebben Te vagy az alárendelt.
• Értem - leteszem a kanalat, úgyse ízlett a kaja. Legalább nem kell úgy tennem, mintha ennék. - Valamilyen oknál fogva feltűnt nektek, hogy Drew túl sokat jár itt. És hogy talán több is van közöttünk mint üzleti kapcsolat.
• Mi lennénk a legboldogabbak, ha ilyen férjed lenne, de nem akarjuk, hogy csalódj. Amber annyira naiv kislány voltál mindig is. Mi a legjobbat akarjuk neked és most féltünk, hogy beleképzelsz dolgokat ebbe az érdeklődésbe, amit ez a De Noir fiú mutat irányodba. - anyám már megint a medáljával játszik. A szülők kiborítóak.
• Ez nem egy egyenlő kapcsolat - teszi hozzá apám. Apám összefoglalta címszavakba a lényeget. Keveset beszél, de az lehetne a tanulás mintaalapja. Minden bekezdésnek adjunk címet. Na most anyám bekezdésének adott egy címet. Keresztbe fonom a karjaimat magam előtt és most már tényleg sötéten és bosszúsan nézek rájuk. Egy cseppnyi boldog percem volt, de ezt is garantáltan befeketítik. Szerencsére a szülőkre mindig lehet számítani. Már értem Drew miért költözött el olyan gyorsan az anyjáéktól. Persze neki ez anyagilag se jelentett gondot, hiszen igen, ő egy cégvezető. Nem is akármelyiknek. Itt a régióban szinte mindenki a fapipari vállalatnál dolgozik már generációk óta. Itt mindenki de Noir alkalmazott. Egyszerűen a de Noir vállalat beitta magát az emberek tudatába. Olyanok mint a hegycsúcsok. Meg sem moccannak és felénk magasodnak. Az, hogy Andrew vette át a vezetést és ezzel egy nagyon régi vállalat feje, valóban ő lett az egyik legnagyobb és legbefolyásosabb tekintély a környéken. Ezt egy kívülálló nyilván sokkal jobban érzékeli mint én. Aki az évfolyamtársa voltam. Sőt annál azért több is. Legalábbis hát mégiscsak dugtunk néhányszor. Tehát csak én nem vettem észre, hogy Andrew azóta vállalatvezető lett? élet és halál ura? Nem kellene ennyit gúnyolódnom tényleg nem. S nem gondoltam még ebbe bele, hogy mit jelent számomra az, hogy Andrew a Faipari vállalat vezetője. De tudom, hogy ebből mit vontak le következtetésként a szüleim:
• Szerintetek csak hülyít.
• Nem fogalmaznánk ennyire illetlenül, de valóban óvatos fenntartásokkal fogadjuk az érdeklődését irányodba - tologatja a láncon a medált anyám, ide-oda, ha ideges gyorsabban mozgatja, aztán csak billegteti.
• Értem. Köszönöm az észrevételeket...és az ebédet - nézek a a tányérra magam előtt, s hátratolom a székem, s otthagyom őket.

Ettől függetlenül belém ültették az ideget. Egy kendőt dobok a vállamra és le-fel járkálok az apró nappalimban. Én is tisztában vagyok vele, hogy egy vállalatvezetővel kavarok? Mert lehet, hogy én csak Drewt láttam. Egyszerre ideges leszek. Tényleg. Nem mértem fel ennek az egésznek a súlyát. Hogy Drew nem egy osztálytárs már. Neki pozíciója van. Nem is akármilyen. De Noir örökös. Nagyon vagyonos. Mindig is tudtam, hogy gazdag. És hogy egyenes útja van az életben.  Hogy sosem lesznek gondjai. Igazán azzal nem tudok mit kezdeni, hogy mi vagyok én a képben. Kétségbeesésemben a telefonom keresem és Cherryre csörgök. Amikor felveszi étteremzajt hallok. Evőeszközök koppannak porcelánon, halk beszélgetések a háttérben.

• Amber!? Mi a baj? - kérdezi Cherry.
• Adj tanácsot! - szólítom fel Cherryt.
• Drew? - hát igen, ezért ő a barátnőm.
• Tegnap szerelmet vallottam neki! - már a körmömet rágom miközben idegesen járkálok.
• És ő?
• Nem mondott rá semmit.
• Értem - Cherry hallgat.
• Hiba volt igaz? Sose kellett volna neki bevallanom.
• Nem tudom. Amber… nem tudom.
• A szüleim szerint ne gondoljak sokat az egészbe, mert hát Drew a DeNoir Faipari vállalat vezetője.
• Igen, valóban az. De hát ezt te is tudtad nem?
• Persze… csak ebbe így…. még sosem gondoltam bele. Máshogy illene viselkedni egy vállalatvezetővel? Annyira lotyónak érzem magam!
• Nem vagy az.
• Mit csináljak? Szembesítsem? Kérdezzek rá?
• Lehet, hogy nem kellene erőltetned.
• Mármint?
• Drew tudja, hogy előbb vagy utóbb de be kell sorolnia téged valahova. Vagy komolyan gondolja vagy nem. Talán hezitál. talán neki is ott van a szülei nyomása. Mégiscsak egy vállalatvezető. Elméletileg megfelelő partnert kellene választania. Tudod milyenek a gazdagok. A vagyon a vagyonhoz házasodik.
• Nem vagyok elég gazdag! - a kanapémra rogyok.
• Csak azt mondom, ha Drew szembemegy a család akaratával akkor szakítania kell valószínűleg a családdal. Ez komoly döntés Amber. Ő egy örökös. Nem feltétlenül követheti a szívét. Szerintem erre gondolj. Drew nagyon nehéz helyzetben van és valószínűleg most halogatja a döntést. Ne sürgesd! Hagyd hogy ő meghozza a maga döntéseit. Vezető, hidd el képes rá. Napi szinten hoz döntéseket.
• És addig nézzem ölbe tett kézzel és várjak? Nekem ez nem megy.
• Akkor hassál rá, hogy megéri téged választania a család és elvárások  helyett - nevet fel Cherry a vonal túlsó végén. - Az egészen jól megy neked.
• Igazad van. Meglepem és Dave-től tudom is, hogy mikor. Köszi Cherry! imádlak!
• Légy rossz kislány Amber! - kinyomom a telefont és az udvaron elkiáltom magam.
• David!
• Bármi történt is az csak a karmád Amber! - kiáltja az öcsém vissza. Igazi kis szemétláda!
• Mikor lesz a következő Manchaster meccs ami hétköznapra esik?
• Csütörtökön! - kiáltja vissza és még én is hallom, hogy meglepődött hogy én ilyet kérdezek tőle.
• Oké! Kösz! Na és most már magadba borulhatsz!

Tehát csütörtök. Van egy elképzelésem, hogy hogyan is tudnám megfigyelni Andrewt döntéshelyzetben.