Esküvőszervezés

Drew

Egy szombati napon megyek Amberért Manchasterbe. Kétlem, hogy említette a szüleinek, hogy hazaköltözik a fenyvesekbe.  Amber feszülten zárja le a bőröndöket. Én hurcolom le és pakolom a csomagtartóba. Amber beül mellém a kocsiba.  Annyira feszült, hogy beindítana egy elektromos autót is. Mintha most nehezedne ránk a nyomás, hogy mostantól nem csak éjszakai összefekvésekről lesz szó. Hanem egy véglegesített kapcsolatról.

• Jók leszünk együtt, ígérem - nyugtatom meg.
• Hát persze - hebegi Amber.  Elhelyezkedik és elindulunk hazafelé. Együtt. El sem hiszem. Az egész olyan szürreális. Amber meg én. Nagyon nem akarok túlgondolkodni rajta, de már érzem, hogy én is azt teszem. Ezért úgy döntök feladatkoncentráltan kell hozzáállni. Tehát esküvő. Most már fixálnunk kell a dolgokat.
• Kik lesznek a tanúk? - nézek Amberre.
• Cherryre gondoltam.
• Nem opció.
• Miért nem? gondolom neked Alan.
• Nem játszik Alan a képben. Ez egy normál de Noir esküvő lesz.
• És mit takar a normál de Noirság.
• A tanú családtag kell, hogy legyen és férfi. Szerintem tesód tökéletes lesz - mondja Drew.
• David? Ne már, az öcsém egy kis pöcs! - Amber kinéz az ablakon, s ezzel elfordul. - Miért neked ki lesz?
• Liam, természetesen.
• Természetesen. Csak nekem kell a hülye öcsémmel parádéznom - grimaszol.
• Amber kérlek!
• Legyen ahogy akarod - legyint fáradtan.
• Lehet Cherry a koszorúslányod.
• Hagyjuk. Úgy lesz, ahogy akarod. Cherry eleve már asszony lesz. Az nem olyan.
• Tévedsz, mi esküszünk hamarabb - felelem.
• Mi? - Amber most már tényleg megrémül.  - Sietünk valahova?
• Nem vagy terhes. Szóval nem - vigyorgok rá, de annyira nem tartja humorosnak. - nem akarom elcseszni Amber. És a nászéjszakán szeretnék újra veled lenni. Addig nem.
• Addig nincs szex? - Amber kikerekedett szemekkel néz rám. Hát igen, a mi kapcsolatunkban, és eddigi előéletünket nézve ez tényleg kicsit furcsa dolog. -  Mi van, ha nincs is micsodád és engem meg belekényszerítessz egy házasságba?
• Annyira azért nem kényszerítelek szerintem - pislantok felé.
• Jó csak azt hittem… hogy azért…
• Amber mindent elrontottunk a szexszel tudod jól. Csak azt csináltuk. Állandóan. Találkoztunk, egymásnak estünk. Aztán hibát hibára halmoztunk. Mi lenne, ha kivételesen nem a szex határozná meg a kapcsolatunkat? - már Ezüstharmaton gurulunk.
• Te tényleg nagyon megkomolyodtál - sóhajtja Amber.  - De most már értem miért akarsz annyira sietni azzal az esküvővel.
• Hát igen. felvázolom a tervet. Holnap ebédre elmegyünk a te szüleidhez, elmondjuk a szitut, aztán vacsorára átmegyünk az én szüleimhez és ott is elmondjuk a szitut.
• Hát egyikük sem fog repesni az örömtől. Ráadásul mindenki azt fogja hinni, hogy teherbe ejtettél, azért kapkodunk.
• Az már az ő verziójuk - lekanyarodok a Faházhoz vezető útra. - Tehát hétfőn délelőtt elintézzük a formaságokat. Aztán beviszlek a vállalathoz és egyeztetünk, mit is szeretnél csinálni.
• Feszített tempó - nyögi Amber.
• Igen, ma este esküvői meghívókat válogathatsz.
• Istenem mibe csöppentem bele? Ez az Andrew de Noir féle rémálom, amiből nem lehet felébredni? Segítség! - kiáltja Amber és kiszáll a kocsiból - Becsapja az ajtót és a kocsi felett összenézünk. - Jól van. Tehát nincs szex. Tisztázzuk mi számít szexnek?
• Hát Clinton óta csak a behatolás - vigyorgok rá.
• Jól van ezzel ki tudok békülni. Akkor azért mást csinálhatunk igaz? - kacsint rám.
• Minden másról lehet szó.
• Jól van, akkor had nézzem meg alaposabban azokat a bútorokat - Amber magabiztosan lépked fel a házamba.

Amber

Mindenre számítottam de erre nem. Tudtam, hogy ezek a de Noirok valahol emberek és Istenek között vannak. Nevezzük őket félisteneknek. Na de ez…. ez… valami a mennyországból. Ez nem lehet földi. Ez tökéletes. Ez maga a paradicsom. Ami leszállt ide a völgybe. Egyszerűen a csúcsok csúcsa, álmaim netovábbja. És mostantól az enyém.

Drewnak faelemek közé épített igen szép, méretes csillogó villogó kádja van és a kádból rálátni az erdőre. Bakker! Ez állati! Tehát ülök a habokban és hatalmas panorámaablakokon át nézem a fenyveseket. Ez… ez a jóga magasiskolája vagy nem tudom. De itt aztán ki lehet kapcsolódni. Ez a Liam egy istenkirály! Akárki akinek ilyen az eszébe jut az egy félisten kész! Habok között ülök és élvezem ezt a csodás panorámát. Ki sem akarok szállni. Itt akarok meghalni ebben a kádban, ezt a gyönyörűséget látva. Imádom úgy ahogy van!  Nagyon kényelmes a kád, olyan mintha egy illatos puha kanapéról néznék egy természetfilmet. Már kiáztam, már nem tudom hányszor újraengedtem a kádvizhez, hogy kicsit melegebb legyen a víz, de nem akarom abbahagyni. Drew azonban bekopog.

• Amber jól vagy?
• ÜHüm - mormogom ki. Drew benyit.
• Mit csinálsz még itt?
• Élvezkedem. ez a kád, ez a fürdő ez a kilátás. Ez… Drew imádom!
• Amber. Minden este fürödhetsz nyugodj meg! Ez nem kivételes alkalom. Évi egyszer. - nevet Drew és a kád szélénél leül a faberakásra.
• Jó tudom, de most először csinálom nálad és nem akarom abbahagyni.
• Ó, hát majd az esküvő után is mondj ilyesmiket - vigyorog Drew.
• Drew! Csak egy kérdésem van. Egyetlen kérdésem.
• Tessék Amber!
• Beköltözhetek a fürdőszobádba? - ártatlan szemekkel pislogok fel rá, s Drew lassan az ajkaimra hajol. Tulajdonképpen amióta újra találkoztunk most csókol meg először. Már el is felejtettem milyen észbontó dolog Drew-val csókolódzni. Hirtelen azt sem tudom hol vagyok és eddig mit csináltam. Csak azt tudom, hogy hirtelen nagyon szeretnék vele többet is, mint egy csók. De Drew elhúzódik.
• Amber… ez most nem az az út! - figyelmeztet.
• Milyen kár - sóhajtok.
• Nem kár. Ez annál sokkal jobb lesz - mosolyog le rám Drew. - Alig várom, hogy a feleségem legyél - mondja felindultan.
• Én is - nyalom meg az ajkaimat, és most az egyszer nem csak a szexre gondolunk.

A fürdőszobai kéjelgésemnek így vége szakad. Egy vastag frottírköntöst kapok magamra és egy nagy törülközőbe csavarom a hajam és mezítláb lépek ki Drew hálószobájába. Egy nagyon elegáns hálószoba. Az emeleten Drew fürdőszobája és hálószobája egy kis miniparadicsom. Én nem gondoltam, hogy egy alapvetően kék hálószoba nézhet ki jól. De most komolyan tévedek. Nagyon elegáns az egész, mégis kicsit antikolt régies hatással. Van benne fehér fonott szék, egy puha takaróval az oldalsó talajig érő keskeny ablaknál, hogy ki lehessen látni a tisztásra. Az ajtót kinyitva egy kis kilépő tartozik hozzá, korláttal, hogy ki lehessen könyökölni és álmodozni a csillagokat nézve. Meg is teszem és gyönyörű a telihold, ami ránk ragyog. Mintha mosolyogna rám. Ez a hold ma vidám. És ugrál az égen apró remegésekkel.

• Amber vizes a hajad! Megfázol! - Drew az ágyban ül egy laptoppal az ölében. Végighordozom a tekintetem a fehér keretes festmények mentén. A fehér komódon, a fehér éjjeliszekrényeken. A méretes franciaágyon, aminek fehérbőr húzott ágytámlája van. Csak az éjjeliszekrény lámpaernyője alól szűrödnek ki a fények. - Gyere be onnan! - paskolja meg maga mellett az ágyat Drew.
• Andrew! - szólok neki, ahogy leülök mellé az ágyra.
• Hümm - Drew futólag felpillant a meghívómintákból.
• Hitted volna? Ott a gimiben… hogy mi ketten…?
• Nem tudom erre őszintén kell felelnem? - ráncolja a homlokát Drew, ahogy rámnéz.
• Válaszolj! - nevetek rá és hátradőlök a párnáimra.
• Azt hiszem nem. Fel sem merült bennem, hogy a jövőben egyszer mi ketten itt fogunk ülni a faházban, a hálószobámban egymás mellett egy ágyban és esküvői meghívókat válogatok veled. Kizártnak tartom, hogy gondoltam volna ilyesmire - mondja komolyan. - Ehhez mit szólsz? - felém fordítja a laptopot és egy konzervatív, aranyozott karikákkal dombornyomott fényes felületű, aranymintás kártyát mutat.
• Nem tudom ilyet akarsz?
• Irtó sokat kell rendelni. Elég sok hivatalos vendég lesz.
• Mármint?
• Üzleti partnerek, családtagok, rokonok és barátok, ismerősök, Ezüstharmat polgárai.
• Basszus ne már! - nézek rá döbbenten.
• De. Egy rendhagyó de Noir esküvő ilyen. Előbb a templom aztán fel a várba. A vacsorára csak a család és meghívottak maradnak - ezt gondolom megnyugtatásként szánta de nem igazán nyugodtam meg.
• Ez hány főt jelent?
• Mivel az esküvő benne lesz a helyi lapban, a nyilvános ceremónián akár egész Ezüstharmat is ott lehet, szóval cirka kétezer fő? - tippel Drew.
• De vannak akik betegek azért nem? - próbálkozom.
• Vagy éppen nincs kedvük felkelni aznap. Persze. Amber. két örökös van, összesen. Ne feledd én itt De Noir vagyok. A Faipar vállalatvezetője. Nem házasodhatok sunnyogva és titokban.
• Értem - legalábbis próbálom megérteni. De képtelen vagyok. kétezer fő fogja végignézni, ahogy Drew megcsókol. Én ezt nem fogom kibírni. Én nem bírom a reprezentálást. Én a sarokban szeretek meghúzódni, lehetőleg valami nagy cserepes növény mögött. Mint egy pók a sarokban. Vagy ilyesmi. Semmi esetre sem akarok előtérben lenni. - Erre nem vagyok felkészülve - mondom ki őszintén.
• Nyugi a templomba csak ötszáz-hatszáz ember fér be. A többiek a templom előtti téren nézhetik kivetítőn.
• Hát ezzel megnyugtattál kösz. A város főterén fogják közvetíteni! - már tényleg vonyítok. - Miért mondtam én erre az egészre igent?
• Gondolj arra, hogy én fogok bevonulni előbb anyámmal az oltárhoz. Te utánam jössz apáddal.
• Mondtam már, hogy tömegiszonyom van?  - a törülközőt dörzsölöm a fejemen.
• Életed legszebb eseménye lesz és a városi tévé is közvetíti  - oké, most hányok. vagy elájulok, vagy… - Amber jól vagy? kicsit lesápadtál.
• Bocs, ki kell mennem! - nyögöm és bevonulok a fürdőszobába. Leülök a WC-deszkára és a térdeimre könyökölök. Úristen! Elfelejtettem, hogy egy de Noir örökösbe szerettem bele. Hogy egy közvetlen nemesi leszármazott felesége leszek. Istenem! Hogy leszek képes ezt végigcsinálni? életemben nem reprezentáltam. Ha kihívtak felelni félig bepisiltem. Istenem! Az egész város. Archiv dokumentum lesz róla. Most azt hiszem kidobom a taccsot.  A gyűrűsujjamon nézem a szikrázó drága eljegyzési gyűrűmet. A körmeimmel babrálok. Halk koppanás hallatszik.
• Amber! Amber! jól vagy?! - kérdezi Drew halkan. - Legalább csak szólj hogy élsz!
• Élek! - mormogom ki. Felállok és megmosom az arcom hideg vízzel.  Mély levegőket veszek és kilépek. Andrew aggódó szemekkel néz rám.
• Vegyek két repjegyet Vegasba? - kérdezi szárazon.  Bágyadtan pislantok és nagy levegőt veszek.
• Nem Drew! Igazad van. Ez a völgy a tietek. A De Noiroké. A várhoz tartozik minden. S ha a vár örökösei házasodnak az az egész völgynek esemény. Ez hagyomány. S a hagyományok tartják itt az embereket. A De Noirokat is. Akik munkát és megélhetést adtatok ennek a völgynek. Azt hiszem nagyon szeretnek titeket az itt lakók. Megérdemlik, hogy a boldogságotokban ők is osztozzanak. Hogy a nagy ritka jelentős eseményeken ünnepeljenek titeket. Én is itt nőttem fel, a vár vonzáskörzetében. Tudom, hogy ez az itt élőknek sokat jelent. Nem kellene megfosztani ettől ezt a vidéket. Végigcsináljuk. még nem tudom hogyan. De végig fogjuk csinálni.

Drew

A szüleink ismernek minket és egymást is. Számtalan szülőit és tanári rendezvényt, farsangi bált és osztálybulit végigküzdöttek a gimis öt évünk alatt, tehát nyilván tudják kiről van szó. Amikor közöltem anyámékkal, hogy elveszem Amber Moont feleségül, láttam ahogy lesápadnak. Aztán felveszik a nem hallottam semmit és nem akarok tudni róla arckifejezést. Nem nagyon érdekel a véleményük. De ennek következtében nem meglepő, hogy Amber szülei inkább óvatossággal fogadták a hírt. Az én szüleim zsigerből elutasítóak Amberrel. Tudom jól, nem tartják hozzám valónak. Sem nem szép, sem nem csinos, sem nem gazdag. Legalábbis az ő szemükben. Úgyhogy a vacsora közepén meguntam és eljöttünk. Amber szótlanul ül mellettem. Én morgok, Amber sértett. Jól nyitunk.  Beparkolok a garázsba és leállítom a motort. Bámuljuk a szemközti álszekrényes faszerkezetet a garázs hátuljában.

• Utálnak engem! - böki ki Amber és kiszáll a kocsiból. Mély levegőt veszek. Tudtam, hogy nehéz lesz anyámék torkán lenyomni, hogy Ambert választottam. Amber a belső ajtón, a garázson keresztül megy fel a házba. Lezárom a kocsit és a garázst és követem.
• Éhesek maradtunk - állapítom meg és a konyhába lépek. Amber a pulthoz ül és bontok egy üveg bort s két pohárba töltök. A poharakat a pultra állítom. Amber azonnal belekortyol. - Főzök valamit! - dobolok a pulton és a hűtőszekrény felé fordulok.
• Egyszerűen csak kefélj meg! - néz rám Amber. - Kell valami megerősítés. Kérlek!
• Nem Amber. Most nem cseszem el! Értsd meg! - egy magasított falú serpenyőt teszek a tűzhelyre és az előkockázott húst beleszórom és olajat öntök alá. Amber figyeli a mozdulataimat, mintha csak egy látványkonyhában ülne. Kortyolja a bort és engem méreget.  Kezembe veszem a borosüveget és töltök még neki. Aztán a maradékba már csak beleiszok. A borosüvegből kortyolgatom a bort.  Amber a hajába túr és a pultra könyököl.  Pocsék esténk van. Alig költöztünk össze de máris ránknyomja a bélyegét a szülői hozzáállás. Meglöttyintem a borral a húst, aztán újra belekortyolok, felváltva öntöm a bort a serpenyőbe és a számba.
• Mit tettem én? - bosszankodik Amber.
• Igent mondtál nekem - vigyorgok rá vissza. - Ne foglalkozz velük. Velem élsz, nem velük.
• Drew! Ott leszel minden nap a telepen, én is… és...ők ott laknak…
• Szard már le őket! - nézek rá és nagyot húzok a borból. Amber hosszan néz, végül lecsúszik a bárszékről és a  lejátszóhoz lép. Nagyon sokáig válogat a cd-k közül. Végül betesz egyet. Amikor az egész nappaliban és a konyhában is felcsendül a zöld tea téma ránézek.
• Legyen ez a zenénk! - mondja Amber.
• A bevonuló? - fordulok vissza a serpenyőhöz.
• Aha.
• Hát talán a gyűzűhúzásnál megoldható - mérlegelem, a bevonuláshoz biztos hogy nem lesz átvihető a családon ez a zene. - Mit szólsz?
• Jó - biccent rá Amber. Folyamatos lejátszásra állította a dalt, mert amíg megfőzök végig az megy, még akkor is amikor a pultnál eszünk. Fura, de nem szoktunk rá az étkezőasztalra. Valahogy hangulatosabb itt a pultnál. Egy üveg bort eltüntettük vagy a poharunkból, vagy benne van a kajában. - Cherryéknek biztos könnyebb ez az egész.
• Nem hiszem. Cherry mégiscsak egy színésznő érted.
• Nem nem értem. Mi a baj ezzel?
• Nem tudom. Nekem semmi. De lehet Alan szülei ettől kikészülnek.
• A szülők kiborítóak.
• Azok.

Nem sokkal jobb a helyzet a vállalatnál se. Amber elég sok helyről megkapja, hogy hát igen az ő helyzetében és pozíciójában  - tekintve, hogy az én menyasszonyom - persze, hogy a De Noir vállalatnál köt ki, anélkül, hogy igazán normális iskolái lennének. Ez az egész nagyon megviseli Ambert. Kicsit engem is.  A hét végére tényleg kicsit magunkba zuhanunk. Alapvetően nem egymással van bajunk, de a család mégis kicsinál minket. A hét végén csak ülünk egymás mellett és beszélni sincs kedvünk. Tele vagyunk a  héten ránk rakód

ott szarral. Hogy az ő családja is meg az enyém is agyba-főbe bunkóznak. Kikészültem.  Amber is. Szinte

süt róla, hogy úgy érzi már megbánta az egészet. Hogy belevágott velem. Egy De Noir pakkba.

• Öltözz, sétálunk! - szólok rá, ahogy a kanapén hever egy könyvvel a kezében, amin épp kisírja a
• lelkét.
• Hova?
• Az erdőbe! - Amber farmert és kényelmes cipőt húz. Kézen fogom és bezárom a faház ajtaját, s behúzom az erdőbe.
• Miért?
• Amikor nyugtalan vagyok mindig sétálok egyet az erdőben. Az erdő megnyugtat.  Hidd el. Szóval ha sírni akarsz, akkor ne a kanapén itasd az egereket gyere ki és bőgd ki magad. Tessék! - megállítom a fák között, s Amber csak pislog fel rám nagy kék szemekkel. - Sírj! Gyerünk! - szólítom fel. Elegem van, hogy minden este szipog, hogy minden este belemenekül valami romantikus történetbe, ahol mindig mindennek happy end a vége. S ezért úgy érzi nálunk minden csak gáz.  - Nem kell nekem mondanod semmit, ha nem akarsz. De gyere és töltődj fel, sírd ki magad aztán gyere vissza hozzám. Mindig. Jó?
• Jó - biccent rá Amber.
• Tessék, sírd ki magad!
• De most már nem is akarok sírni - tiltakozik Amber.
• Nem?
• Nem - néz rám Amber.
• Akkor mit akarsz?
• Hát egy kis szex jól jönne - sóhajt Amber.Hát már nekem is - vallom be, s magamhoz rántom. Addig csókolom, amíg bírjuk szuflával, aztán csak levegő után kapkodva nézünk egymásra. - Gyere, engedek egy kádvizet kettőnknek.
• Jól hangzik - néz rám Amber megenyhülten.

Amber

A kádban zubog a víz. Drew egy üveg pezsgőt bont és két poharat állít a faberakásra, s teletölti a poharakat. Átnyújtja az egyiket és a habok közt lubickolva átveszem és kortyolgatom. Gyertyák égnek a faberakáson körbe és egymással szemben ülünk a kádban.

• Mi lenne a legnagyobb katasztrófa az esküvőnkön? - vetem fel. Drew elzárja a csapot és hátradől a kádban. Miközben iszik elgondolkodik.
• Ha otthagynál az oltárnál - feleli. - Szerinted?
• Ha… elgurulna a gyűrű. Az rossz jel - ízlelgetem a bort.
• Ha nem tudjuk meggyújtani a közös élet gyertyáját.
• Ha elmegy a hangom és nem tudom kimondani az igent - folytatom.
• Ha elbénázom az első hitvesi csókot.
• Ha meglátsz a ruhámban és elhányod magad - nevetek fel. Egy A szabású hosszú, uszályos ruhám lesz, áttetsző hosszú fátyollal. Aggódom, hogy tetszeni fog-e neki. Tényleg.
• Ha annál a kérdésnél, hogy tud-e valaki valami kizáró okot, valaki tudna - mérlegeli Drew.
• Na az tényleg gáz lenne - értek egyet vele.
• Elméletileg most vasárnap prédikálnak ki minket. Elmenjünk?
• Ha nagyon akarsz elmehetünk - elgondolkodom. S az egyik aggodalmam elsütöm neki: - Drew szerintem azon gondolkodik majd mindenki, hogy terhes vagyok-e.
• Még nem vagy. De azzá teszlek - kacsint Drew.
• Mikor?
• Az esküvő után - vigyorog rám Drew.
• Fel vagyunk mi erre készülve?
• Fel leszünk - Drew mindent olyan magától értetődőnek vesz. Borzasztó magabiztos és nyugodt. Persze Drew mindig is ilyen volt.
• Félek.
• Ne félj, itt vagyok. Együtt csináljuk. Az esküvőt is meg a babát is - Drew megsimogatja a lábam a víz alatt. Félreteszem az üres pezsgőspoharat és megnyalom az alsó ajkamat. - Nem lesz semmi több Amber. Nem.
• Pedig elég sokat ittunk - vihogom halkan ahogy közelebb húzódom hozzá. Drew a pezsgőspohár felett néz rám:
• Ma már nagyobb az önkontrollom.
• A fenébe! Kár - dőlök hanyatt és kisebb vizet loccsintok a fapadlóra. Hagyom, hogy a meleg ital és a forró fürdő egyaránt ellazítson. Most Drew-val egy kádban nagyon jól érzem magam, és úgy érzem elégedett vagyok az életemmel.