A nagy nap és utóhatásai

Amber

Az esküvőm napja. itt felér egy kisebb helyi rendezvénnyel. Mint amikor a Buckingham palotából kivonul a királynő, vagy a királyi család házasodik. Itt ez helyi ünnepnek számít. A De noir zászlócskákkal van egész Ezüstharmat feldíszítve. És virágokat helyeztek végig a templomtól a várig vezető útra. Feldíszítették a főutcát végig és többen már a menetet is végigkövetik zászlócskákkal integetnek és virágszirmokat dobálnak.  Apámmal ülünk a  fehér hintón. Szerencsére nem esik az eső. Nyitott fedelű hintó, ami a szüleim házától visz a templomig. Andrew-val majd ezzel megyünk tovább a várig. Ideges vagyok. Izzad a tenyerem. Ezüstharmaton többen integetnek, a postás, a patikus, a zöldséges, az újságárus. Szörnyen sokan néznek. Istenem. Rendben van a sminkem? Nem túl sok? Megőrülök. Életemben nem voltam ilyen bizonytalan. Rengetegen néznek, hiszen egy De Noir menyasszonya vagyok. Nem is akárkié. Andrew csak az oltárnál fog meglátni. Így lett megalkotva a forgatókönyv. Utálom az egészet. Apám nem egy beszédes fajta. Most még a címszavakat is elhagyta. Szünetjel. Pausa. Három csillag. Pont, pont, pont. Apám meg sem nyikkan itt ül a de Noirok fogatában és nem tud mit mondani. Egyszerűen kővé dermedt.  Olyan mint egy fadarab.

A főtéren, a templom előtt megáll a fogat, mindenki idáig követ minket. A járda széléig vörös szőnyeget gördítettek. Úristen! Apám lesegít, különben biztos leájulnék erről a csupa vörös bársony, aranydíszes hintóról. Ahogy talajt fog a lábam a bársonyszőnyegen úgy érzem összecsuklom. Lehet többet kellett volna ennem néhány marék gabonapehelynél, de egyszerűen ideges voltam. Szédülök. Húz a fejem. A csokrom vörös rózsa és fagyöngy, keveréke, hosszú könnycsepp alakban. Kiszáradt a szám. Innom kellene mert nem fogom tudni kimondani a szavakat. Kapar a torkom. A templomban már orgona szól.  Felnézek a templomtoronyra és mélyeket lélegzek, hogy valamennyire összeszedjem magam. A téren rengetegen vannak és mind néznek. Egy pillanatra átsuhan a fejemen a gondolat, hogy itthagyom az egészet. Andrewt az oltárnál, hogy csinálja nélkülem, vagy azzal, akivel akarja. De nem mozdulok. A bársonyszőnyeg szélénél szalagot húztak végig, hogy szabadon hagyják az utat. Rengetegen vannak. Egész Ezüstharmat, meg még ki tudja, hogy kik. Hát pont nekem kell egy ilyen esküvő? Aki  egész életemben kerültem mindig a feltűnést, aki mindig félrehúzódott, aki elrejtőzött, a fekete ruhák mögé és festék mögé bújva, sőt festővászon mögé bújva, pont nekem jutott egy ilyen puccos esküvő...

Mert nekem pont egy De Noirba kellett beleszeretnem.

Nagyon sokan vannak és mindenki engem néz. A menyasszonyt. Nem tudom hogy fogom végigcsinálni, hogy ne essek fel, hogy ne tegyem teljes közröhej tárgyává magamat. Rettegek. A templom kapujához közeledünk. A sorokban már ott ülnek a De Noirok, a barátaink, valahol Cherry és Alan is. Meg anyám. Az öcsém a legelső padban, hiszen ő lesz a tanú. Rosszul vagyok. Apám karjába kapaszkodom, ő legalább masszív kőkemény szikár fadarab. Mint egy jó méretes gerenda a Faipari vállalat üzeméből.

Ahogy belépünk a kapun felhangzik a nászinduló és mindenki hátrafordul a templompadban. Én most itt helyben összeesek. Feldobog a szívem a torkomig. És végignézem ezt az egészen aprócska folyosószakaszt, aminek a végén az oltár van. Fuh nem akarok arcokra nézni, nem, mert mindenki engem néz. Szóval csak az oltárt nézem. Semmi mást. Még jó, hogy sima egyenes bársonyszőnyeges utam van, mert orra esnék. A bársonyon nagyon súrlódik a szoknyám anyaga. Meg kell emelnem, hogy ne tapossak rá, amitől enyhén kivillan az alsószoknyás abroncsom. Tragikus, de nem akarok felesni. Már csak néhány lépésen kell átvonszolni ezt a rengeteg ruhaanyagot.  Apum felhajtja a fátylam és arcon csókol. Megérkeztem. Az öcsém feláll és ott van valahol lemaradva mellettem. Drewra nézek.

Ideges ő is. Ideges a mosolya is. De nagyon jól néz ki. Nagyon helyes, gyönyörű a vőlegényöltönye. Jobbat nem is kívánhatna senki sem nála. S a pap felé fordulunk. Egy örökkévalóságig beszél a pap. Úgy érzem sosem lesz vége. Csak mondja és mondja, és már fáj a lábam a bőrcipőmben, a menyasszonyi csokortól is szeretnék már megszabadulni. Aztán jönnek a szavak, és még a hangomat is megtalálom. Nagyon sok procedúra egy házasságkötés. Reszketek, hogy nem tudom megfogni a gyűrűt és alig várom, hogy Andrew ujjára igazítsam. Az én kezem az övéhez képest vízben úszik. Andrew a derekamra csúsztatja a tenyerét és magához ránt és egy eléggé tökös csókkal pecsételi meg az eskünket. Egy éles fütty is belehasít a zöld tea témába, ami valószínűleg Alantől érkezett a csókot elismerően. Andrew nevetve húzódik el. Tényleg jó kis csók volt. Amber de Noir lettem.

Andrew végigintegeti az utat. Nem esik az eső, tehát a nyitott fedelű fehér hintóval közlekedünk továbbra is.  Vörös bársonyüléseken ülünk. A templomból már Andrew-val teszem meg az utat. Ő segített fel és suhanunk a de Noir zászlók alatt.

• Azt hiszem óvodáskoromban pont ilyen esküvőről álmodtam. A hercegemmel!
• Én vagyok a herceged? - kérdezi Drew.
• Abszolút. Te vagy a hercegem - mosolygok rá, s Andrew megszorítja a kezem. Zúgnak a harangok. Ma bezárt minden az eseményre. A templomlépcsőnél vadidegenek is gratuláltak, fogalmam sincs mennyi ideig voltunk ott. Andrew vetett véget az egésznek, azzal, hogy erőteljesen megindult a hintó felé.
• Láttad Cherry-éket?
• Viccelsz? A saját anyámat nem láttam - rázza a fejét Andrew.
• De az Alan volt.
• A füttykoncert? Ki más - vigyorog Andrew. - Elég szenvedélyesnek tűnt vajon külső szemlélőknek is?
• Majd visszanézzük. De szerintem igen.
• És most duplázunk - áthajtunk a de Noir vár kapuján. Hatalmas zászlók lengenek a szélben. S itt is kisebb tömeg gyűlt össze. Csak a hintónak van elkerítve kordonnal a terület, épp, hogy ki tudunk szállni. A várból a Kakasdal dallamai zengenek, az a régi középkori dal, középkori hangszereken.

Amíg megvárjuk, hogy a templomból mindenki átérjen addig átesünk a hivatalos fotózáson. Nem gondoltam, hogy ilyesmi is lesz. de van. A várral, és a vár különböző pontjain. Körülbelül egy órát fényképeszkedünk és már kezd az arcomra fagyni a mosoly. Fáradok. Andrew is érzi, mert megkéri Marianne-t hogy had pihenjünk egy pár percet nála. Végre pisilhetek.

Drew

A várban az anyakönyvvezető előtt minden megismétlődik. Talán elfogódott vagyok, de én gyönyörűnek látom Ambert. Nagyon szépen rögzítették a haját és a kontraszt a fekete  haja és a fehér fátyol között még ünnepibbé teszi. A sminkje kiemeli hatalmas kék szemeit és magas homlokát. Komolyan őrületesen jó érzés Ambert nem feketében látni. Nagyon jól áll neki a ruha. Még jobban kiemeli a dereka karcsúságát és magas termetét. Csak iszom a szemeimmel a látványát.  Marianne némi frissítővel és szárazsüteményekkel tartott minket életben. De már nagyon várjuk, hogy végre leülhessünk a vacsorához. A lovagteremben is őrületesen hosszú az esketési ceremónia. Amberrel időnként egymásra pillantunk. Már ő is nagyon unja. Én is. De hát dukál, hogy ezen a napon szétfüggjenek minket és totál megbámuljanak. Tehát újra Amber ujjaira húzom a gyűrűt, újra megcsókolom, aláírjuk az anyakönyvet, gyertyát gyújtunk.  A lovagterem széléig megyünk Amberrel és itt fogadjuk a gratulációkat. ezzel a hivatlan vendégek távoznak is a többiek a lovagteremben maradnak a lakodalomra. Ahhoz képest hogy délelőtt 11-kor volt a templomi esküvőnk már délután öt óra van. Fáradt vagyok, és éhes. De hiába ülünk fel Liam mellé az asztalfőre, képtelen vagyok enni. Amber is csak turkál a tányérjában. Bár tőle ez nem meglepő. Ritka, ha jó étvággyal eszik.

A saját esküvői lakomámat nem tudom élvezni.  Amberrel megnyitjuk a lakodalmi mulatságot, és Amber táncol az apámmal, Liammal, az apjával, az öccsével, Alannel és csak azokkal, akikkel a vállalat miatt tényleg táncolnia kell. Másfél óra után azonban kimentem. Fél tizenegy van. Este. Tizenkét órája megerőltetett menetben és tempóban csak megyünk és csináljuk és mindenki minket néz. Amber becsületére legyen mondva hősiesen végigcsinálta az egész esküvőt. Tőle telhetően még mosolyogni is próbálkozott. De már szörnyen fáradt. Lekérem a következő táncra és ezzel véget vetek a folytatásnak. Ahogy távozunk az én kocsimba ülünk.  Csodálom Ambert, hogy kibírta. Bevallom tartottam tőle, hogy lefújja az esküvőt. Az utolsó pillanatig nem voltam biztos benne, hogy végigcsinálja velem.Amber lerúgja a cipőit. Olyan fáradtak vagyunk, hogy nem is szólunk egymáshoz. Amber felnyalábolja a ruhatengert maga körül és cipő nélkül megáll az ajtó előtt. Beérem és éppen csak átemelem a küszöbön és segítek felmenni az emeletre. Lesegítem róla a ruhát, lekapok magamról is mindent és bezuhanok az ágyba.

Másnap dél körül ébredünk, nem oltottam le a villanyokat, még égnek, Amber is fehér harisnyában és kombinéban fekszik. Teljesen szétzúztuk magunkat ezzel az esküvővel. Már nem csak Ambernek van zombikülseje, nekem is.

És csak harmadnapra háljuk el a házasságunkat.

Amber

Az esküvő óta nehezen találom magamat.  bevallom abban reménykedtem, hogy Drew kárpótolni fog a hetekig nélkülözött szexért, sőt tulajdonképpen én évek óta nem csináltam. De szembesülnöm kell a ténnyel: egy rockzenekar énekesébe szerettem bele és egy vállalatvezetőhöz mentem hozzá. Csalódott vagyok? Igen. Rohadtul. Nem azt kaptam a csomagban, amire vártam. Drew elfoglalt, esténként fáradt és kicsit nyűgös is. Én is. Korán kelünk későn fekszünk és igazán nászutunk sem volt. Mert Drew nem mehet el sok napra. Drew vállalatánál a bútoripari részlegen vezetem a bútorértékesítési irodát. Valójában azt csinálom mint a Moon Bútorszalonban, csak itt nem kell azzal foglalkoznom, hogy leporoljam a bútorokat, vagy hogy hogyan újítsam fel őket. Cherry hív a mobilon.

• Kész a meghívottak listája? - érdeklődöm.
• Messze nem lesznek annyian mint a ti esküvőtökön. Két szót nem tudtunk váltani. Még azt sem vettétek észre, hogy odamentünk gratulálni.
• Bocs, olyan ideges voltam, semmit sem láttam.
• Döntöttetek a helyszínt illetően?
• Jó lesz. Nos milyen a házasélet Mrs. De Noir?
• Fura. Ne hívj így, olyan...szokatlan.
• Akkor Lady De Noir?
• Ne szivass! - nevetek fel.
• Egy nemes felesége a barátnőm. Ejha, vajon akkor most már közelebb kerültem a királyi családhoz? - tanakodik Cherry.
• Nem tudom, nem szoktam ilyesmin rágódni -
• Akkor min szoktál rágódni Amber?
• Utálom az egészet! Tudod azt hittem, hogy azért fogunk néhány részeg menetet nyomni, mint ott az elején. De… Andrew egyből a családalapításos részre ugrott - fintorgok.
• Tehát nem védekeztek
• Hát nem.
• Akkor várom a fejleményeket.
• Cherry - elhal a hangom.
• Igen Amber?
• Mennyire lehet megbánni egy esküvőt?
• Ne csináld! Megbántad?
• Nem tudom. Én azt a Drewt szeretem, akivel csak úgy minden logika nélkül egymásnak estünk. Aki felkapott és megdöngetett bárhol, ahol csak ért.
• Jaj Amber! Ez a Drew ugyanaz a Drew. Csak felnőtt.
• Nem! - nyafogom.
• De igen. Nem várhatod hogy úgy éljen és úgy gondolkodjon mint egy gimis srác. Mert már nem tizenkilenc éves! Nem annyi a dolga, hogy néhányszor felugorjon a színpadra, megtanulja a matek tételt, meg néhány szót franciából, aztán pénteken beigyon és szexeljen. Drew átvette az apja vállalatát! Hány száz ember dolgozik abban az üzemben? Amber ha bármi történik az az ő felelőssége! Az ő vállalata! Nagyon sok gondja van. S ezért felelősségteljes is. Nem várhatod el, hogy részegen belehányjon a környező bokrokba és aztán henteregjetek. Ő felnőtt. Vezető. Talán neked is ideje lenne felnőnöd hozzá. Ahelyett hogy nyafogsz, inkább engedj neki egy forró kádvizet este!
• Te könnyen beszélsz! Alan olyan mint volt!
• Dehogy olyan! Alan a napok nagy részében itthon sincs. Ha itthon van akkor is a számítógép mögött csavarokat meg csuklóelemeket meg mit tudom én miket illesztget a programmal. Legalábbis a Halálcsillagot csinálja! Van, hogy azt se tudom mikor feküdt le.
• Igen?
• Hát persze. Ha valaki sokat keres annak mindig ára van Amber. Hidd el. Rámegy a magánélete.
• Jó, akkor egy kérdés, hányszor szexeltek egy héten?
• Nem tudom pontosan. Olyan heti egy, kettő? Nem számolom. Amber, én eleve sokáig vagyok a színházban, Alan meg reggel korán indul… többnyire csak hétvégén vagyunk együtt.
• De nekem fontos a szex! - dühöngöm.
• Amber! Mindenkinek fontos a szex, de nem vagyunk már tinik! Nyugodj le. Menj haza, főzzetek együtt és engedd meg neki azt a kádvizet! Drew is megmondta, nem épülhet a szexre a kapcsolatotok.
• Jól van - morgom erőtlenül. Fáradtan kinyomom a telefont.

Éppen telefonálok, amikor Drew benyit az irodámba. Már a nap vége felé kapom a legostobább telefonokat. Én is fáradt vagyok.

• Igen. Idén növeltük a termelési kapacitásunkat öt új gyártási tevékenységhez kapcsolódó gép beszerzésével… - a szememet forgatom, miközben Drew leül velem szemben. - … maximálisan igyekszünk kielégíteni a vevői igényeket…. nem ezt már festékszóró robotok végzik… termékeink felületkezelése ezzel sokkal hatékonyabb…. igen… természetesen… kérem. Viszonthallásra! - lecsapom a telefont és Drewra nézek. - Utálom! A hülye telefonokat! Az egész hülye De Noir Vállalatot! Eladtam a lelkemet a vállalatodnak. Befeküdtem neked is meg a vállalatodnak is. Én Amber Moon! Mert nekem pont egy De Noirba kellett beleszeretnem! - fakadok ki.

• Megnyugodtál? - kérdezi Drew.
• Nem igazán - morgom durcásan a telefont bámulva. - Had legyek inkább a szociális részlegen. Mi lenne ha csak a titkárnőd lennék? Munkaidőben szexelhetnénk.
• Amber. Jó vagy a bútoreladásban.
• De utálom.
• Még ha utálod is. Ebben legalább nagy tapasztalatod van.
• A baszásban is nagy tapasztalatom van, és azt nem utálom. Akkor kiálljak az út szélére? - kérdezem felemelt szemöldökkel.
• Ma kezelhetetlen vagy - állapítja meg Drew. A forgószékemben ülök és még igazán kibámulni sem tudok az ablakon. Mert tetőtéri ablakom van, a bútorüzem felett egy kis apró iroda, hangszigetelt falakkal, hosszított szoba. S csak az eget látom, megnéhány fenyőfa tetejét. Hát ezt az irodát tutira nem Liam de Noir tervezte. - Valamit akkor is csinálnod kell.
• Tudom - kedvetlenül nézek szét az íróasztalomon. Már megint szanaszét van minden. Próbálom megtalálni a helyem a DeNoir Vállalatnál, de valójában nagyon nehezen megy. Nem vagyok DeNoir. Jogilag persze igen. De… a véremben Moon vagyok. Egy meg nem értett művész. Egy elveszett művész. AZ én életmódom az életművészet. Élek, ahogy élek, szabadon szexelek. Amióta De Noir lettem nem találom a helyem a világban. Nem tudom ki vagyok én?
• Vannak érzéseid és gondolataid? - érdeklődik Drew.
• Tele vagyok érzésekkel és gondolatokkal de nem túl pozitívak - húzom el a számat.
• Remek, akkor most kivételesen elengedlek egy órával hamarabb. Gyere! - Drew maga után húz. Bezárom az irodát, Drew a vadászházhoz hajt, kiszáll és kézen fogva felvezet az emeletre. A legszélső, folyosóvégi szoba kulcsát kiveszi a zsebéből és kinyitja az ajtót. Előreenged és meghökkenten lépek be a szobába. Egy modern műterem az. Hatalmas panorámaablakok vannak az északi oldal felé végig egymás után sorban. A sarokban egy elkülönített mosdóval, több festőállvány és fagerendák, oszlopok és döntött  tetőelemek. A műterem egyben a hátsó tetőtér is, tehát ez egy magasmennyezetes szoba. Loft stílus, tágas tér, üveg és fa.
• Ez Liam munkája igaz? - nézek Drewra oldalt.
• A műtermed. Amúgy igen. Leadtam a rendelést Liamnak. Hogy jól jönne egy műterem ide. Bármikor elvonulhatsz. Festhetsz kedvedre. Beszereztem pár akvarellfestéket - a tartóban nagyon sokféle szín van. - Nagyon szeretném, ha újra festenél. Bár ma már De Noir vagy, de ugyanaz az Amber Moon aki a festésben fejezte ki magát.
• Ó Drew! - sóhajtva nekidőlök. - Ma fáradt vagyok a festéshez, de ígérem megpróbálom a hétvégén.
• Már az is valami - biccent rá Drew. MEgfogadom Cherry tanácsát és engedek egy kádvizet Drewnak. De megkér, hogy csatlakozzak hozzá, úgyhogy ketten fürdünk, de csak fáradtan hátradöntött fejjel bámulunk ki a fenyvesekre. Este korán fekszünk, mert mindketten nagyon kimerültünk. Aztán hajnalban arra ébredek, hogy kavarog a gyomrom. Visszaköszön a vacsorám és a kád peremén ülök, amikor Drew felébred és bejön a mosdóba.
• Szerintem terhes vagy - jelenti ki Drew.
• Nem. inkább csak kimerült - Drew kétkedve rámnéz és fogkrémet nyom a fogkeféjére. - Csinálj egy tesztet!