Januári pörgés

Liam

Megint a Merryweather Kastélyszálló előtt vagyunk. Úgy látszik nem szabadulok a helytől. Nyirkos az erdőtalaj. Nem rossz gondolat volt az ünnepek után ide jönni. Szinte alig van szállóvendég. Valószínűleg Vanessa is erre gondolt. Január második hétvégéje tényleg egy  kevésbé forgalmas hétvége. Vanessa készülődik a kocsimban. Kikeresi a nyereményt igazoló papírt, és az okmányainkat.

• Tudom. jelentkezzek be - mondja és meg sem vár bemegy a szállóba. Néha meglep mennyire össze vagyunk hangolódva. Persze az alkalmazottam már két éve. Elég jól kiismerte magát, hogy kell összedolgozni velem. Szeretem, ha gördülékenyen mennek a dolgok. Magammal viszem a két bőröndöt. A Recepción szerencsére egy Merryweathert sem látok most. Vanessa kitölti a papírokat és átveszi a szobakártyánkat. Vanessa bevár és megindul a lépcsőn felfelé. A széles lépcsőn bársonyszőnyeget vezettek végig. Még azt sem tudom kiélvezni, hogy Vanessa feneke előttem ring. Kicseszés, hogy a legfelső emeleten van a szobánk, mert mire felérünk már lefáradok a bőröndcipelésben.  Vanessa benyit a szállodai szobába, kisebb lakosztály, de nem tolakodó, a hálószobában egy franciaágy van.
• Gondolom nem ez a nászutas lakosztályuk - jegyzem meg hűvösen.
• Nézd van pezsgőbekészítésük! - mutatja a tálcát Vanessa.
• Marianne figyel a részletekre - biccentek.
• Mi legyen a program?
• Elmondom. Vacsorázunk, megiszunk valamit a bárban, feljövünk, szexelünk - betolom a bőröndöket és lihegek. Közben próbálok vigyorogni.
• Jó terv -  egyezik bele és ezzel őszintén meglep.

Vanessa

Nem emlékszem pontosan, hogy mennyit ittunk az éjszaka. Az biztos, hogy végighenteregtük a lakosztályt és végül reggel Liammal egy ágyban ébredek. Immáron harmadjára. Csak kicsit tompa a fejem. De kellemesen fáradt vagyok. Hatalmasat ásítok, a szám elé emelem a kezem és… rajtam jegygyűrű van? Elkapom a kezem és riadtan bámulom a gyűrűt. Elakadt lélegzettel forgatom a kezem  és tagadhatatlanul azok a gyűrűk azok.

• Liam! - nyöszörgöm. Liam a párnába mormol valamit, s a takarót rángatom rajta.
• Még korán van - morogja és megragadja a takaró szélét, hogy visszatartsa. Az ő gyűrűsujján is ott van a karikagyűrű.
• Jaj nekem - nyekkenem. - Mi az éjszaka komolyan...? Komolyan felhúztuk a gyűrűket?
• Aham - fúrja a fejét a párnába Liam.
• De mikor?
• Olyan hajnali három körül.
• De miért?
• Fel akartad próbálni.
• Én?
• Ja. Esküszöm, hogy te ragaszkodtál hozzá.
• Túl sokat ittam.
• Hát. Én már akkor elgondolkodtam, hogy mit szívhattál, amikor azt mondtad milyen helyszínt választanék ahhoz, hogy felhúzzuk a gyűrűt.
• És mit mondtál?
• Hogy a De Noir várat.
• Nem voltunk ott ugye?
• Dehogyisnem. Taxival. Oda-vissza. A várudvaron. Letérdeltem, totál színpadias volt. Bár lehet nem voltam biztos az egyenesben, azt hiszem a lábadba kapaszkodtam kicsit.
• Ez… egy kicsit kiesett - elég homályos emlékeim vannak. A taxi hátsó üléséről, meg macskakövekről, meg hogy vihogva turkálok az ujjaimmal Liam hajába, aki a hasamba fúrt arccal nevet és imbolyog.
• Nem gáz. Annyira én se emlékszem minden részletre.
• Kac-kac. Figyelj, hol van az a dobozka? - nézek körbe az éjjeliszekrényeken.
• Valahol a kabátzsebemben, szerintem a folyosón maradt - ül feljebb Liam is.
• Meg kell keresnünk vissza kell tennünk - túrok a hajamba. Készülök sietve felülni és meg nem történtté tenni ezt az egészet. De Liam hangja megállít.
• És… mi lenne...ha mégis az ujjunkon hagynánk? - kérdezi vontatottan Liam.
• Komolyan?
• Aham.
• Azt nem lehet.
• Már miért nem? A tiéd - Liam komolyan néz, én meg méregetem a gyűrűket az ujjaimon. Tényleg az én méretem. Nem tudom eldönteni, hogy ha lehúzom az ujjamról azzal megsértem-e Liamot. Nem akarom elrontani a hétvégénket sem. Eddig egészen jól elvoltunk. Mi legyen? Hagyjam az ujjamon? Akkor ez most eljegyzésnek számít?  Ezt most nem tudom felmérni és felérni gondolatokkal, úgyhogy egyelőre ejtem a témát.
• Reggeli? - kérdezek rá végül.
• Jöhet - jelenti ki Liam.

Lent a reggelizőhelyiségben kevesen vannak. A nagy osztott ablakokhoz ülünk és élvezzük a kilátást. Kávézunk mint mindig. Liam lekvárt ken a péksüteményre és állandóan megakad a jegygyűrűjén a tekintetem. Olyan furcsa. Rajta. Meg rajtam is. Állandóan megállok a mozdulatban és rácsodálkozok.

• Leghamarabb február tizennegyedikén házasodhatnánk - mondja Liam, ahogy lenyeli a falatot.
• Február tizennégy?
• Igen. Ha hétfőn bemegyünk az anyakönyvvezetőhőz az január tizennegyedike. Igazi szerelmes klisé, ha február 14-én van az esküvőnk. Ráadásul így tutira emlékezni fogok az évfordulónkra. Egy hónap  és házasok vagyunk.
• Nem is tudom. Mármint… hova sietünk?
• Mire várunk? - kérdez vissza Liam.
• Oké, kicsit felpörögtél Liam.  Nem kellene megszervezni?
• Mit? Vendégeket akarsz hívni? - nyalogatja az ujjairól a lekvárt Liam.
• Nem tudom, azt hittem neked nagy a családod.
• És jól megvagyok nélkülük is. Fölösleges a felhajtás. Két tanú, meg mi ketten.
• Gerillaesküvőt akarsz?
• Csak nem akarok senkihez jó pofát vágni. Ennyi. Téged akarlak törvényesen. Ennyi.
• Még aludjunk rá. És most hagyj ezzel, megfájdul a fejem.
• Akkor egyél és igyál. Másnapos vagy - mondja Liam.

A főnökömmel veszélyes alkoholizálnom. Ez a megállapításom itt a Kastélyszálló reggelizőjében. Mármint először majdnem teherbe ejt, most meg eljegyez. Igazándiból nem akarom visszacsinálni. Nem akarom meg nem történtté tenni. S amit nagyon értékelek, hogy Liam alapvetően ugyanolyan maradt velem mint volt. Nem lettünk szerelmes gerlepár. Ugyanúgy isszuk a kávénkat, Liam ugyanúgy néz rám.

Liam

A szálloda uszodájában ülünk. Egy hidegvizes kőterápián. Vanessa lépked a természeti elemeken. Előttem köröz a mozaikos oszlop körül. Egyensúlyoz a nagy köveken. Rózsaszínre festett lábkörmeit nézem a bokáig érő vízben, s közben azon agyalok, hogy mi az esélye hogy ránknyitnak, ha itt szeretkezek a fapadokon Vanessával.

• Na és kik legyenek a tanúk? - kérdezi felnézve.
• Természetesen Alex. és szerintem Andrew. Alex neked, nekem meg Andrew.
• Ühüm igen ez logikus - biccent Vanessa. - Legyen fátylam?
• Úgy jössz, ahogy szeretnél - elkapom a derekát és az ölembe húzom. Tenyeremmel lassan végigsimítok a combján a frottírköntöse alá.
• Biztos?
• Persze.
• Mármint biztos vagy benne? - néz rám fürkészően Vanessa.
• Miben?
• Hogy engem akarsz. Hogy tényleg együtt akarsz élni velem. Nem is ismersz! - néz rám felvetett fejjel. Annyira édes az állának az íve, hogy nyomok rá egy csókot.
• Ó, szóval nem ismerlek. Lássuk csak naponta háromszor iszol kávét, de csak a reggeli tényleg koffeines. Ebéd után mindig tejeskávét iszol, általában valamit nassolsz hozzá. Mindig próbálkozol a főzéssel, de az esetek nagy részében kudarccal végződik és inkább rendelsz valamit.  Délután imádsz a kanapén heverni és romantikus történetek közben tovább nassolni. Általában tévé mellett alszol el, kivéve ha velem vagy egy ágyban. Az ágy jobb oldalán alszol Nincs jó kapcsolatod egy rokonoddal sem. Minden hónapban kitalálsz egy életritmus és étrendjavító kúrát, de már a hét végén biztos hogy feladod. Keveset sportolsz, rossz az önbecsülésed, de imádod a vőlegényed!
• Annyira lökött vagy! - Vanessa átkarolja a nyakamat. - Aggódom. Fog ez egyáltalán működni Liam?
• Mármint? Nézd. A hétköznapokon összesen 40 órát együtt töltöttünk, ha otthon voltam. 40 órát általában te is és én is alvással töltünk, a maradék 40 órát csak fel tudjuk valamire használni, amit eddig egymástól függetlenül csináltunk. Valójában irtó sok benne a szükségletkielégítés.
• Hogy te milyen perverz vagy!
• Úgy értettem, evés, zuhanyzás...
• Az igaz...így már nem is hangzik olyan vészesen. Na de… én most költözzek hozzád?
• Hát tudom neked ez fura, de a férj és feleség általában együtt szokott élni, tudod egy háztartásba tartoznak.
• Azt én is tudom. De hova tegyem a cuccaimat?
• Hidd el, van hely a gardróbomban.
• Nem csak ruháim vannak.
• Akad néhány könyvespolc is a házamban. És ne mond, hogy abban a zöldséges feletti albérletben te több mindent is tárolsz, mert voltam nálad.
• Jó feladom. Nyertél. De csakis az esküvő után költözöm hozzád.
• Oké!
• Hé ez az én szövegem - vigyorog rám.
• Hát most elloptam - az aggódó ajkait egy csókkal hallgattatom el és  úgy döntök kiderítem milyen ez a pad, ha fekszünk rajta.

Vanessa

Tulajdonképpen a De Noir várba át sem megyünk. Liam pedig nagyon pörgeti az eseményeket. Mármint nem nagy kaland egy esküvőt nyélbe ütni, főleg, ha csak négyen lesznek jelen rajta. Kitöltjük a papírokat. Úgy döntöttem, hogy felveszem Liam nevét. Ezüstharmaton van hely az adott napra. Eleve egy normál hétköznapi nap. Liam ezt is úgy intézi mint mindent. Gyorsan, hatásosan. Pörgeti.

Ahogy visszaérünk az erdei házba Liam ezerrel dolgozik a Northamptonshire-i logisztikai központ tervén. Amióta elkezdődött az újév csak ezt  csinálja. Munkamániás. Nekem is begyűrűztek a feladatok. Elég sokat kell számláznom, és újra berendelnem a szükséges mérnöki anyagokat. Észre sem veszem, hogy eltelt a hét és tulajdonképpen én menyasszony vagyok.  Halkan szól mellettem a rádió és kávét kortyolok, amikor belép Alex az irodába.

• Szia! Látom barnultál a hegyekben - pillantok rá.
• Vonzóbb lettem?
• Abszolút - biccentek.
• Te gyalog, vagy futósportoló lettél itt az erdőben? Nem láttam a kocsid - jegyzi meg Alex, s közben bekiált Liamnak.
• hahó! Francia pipik a láthatáron - tárja szét a karjait. - Két francia lánnyal is kavartam érted? Hogy ezek ott az Alpokban milyenek már!
• Kímélj meg a részletektől - morogja Liam, s a sablonokkal gyorsan huzogatja a félköríveket.
• Jól van, hoztam nektek francia pörkölésű kávét. Úgyis állandóan kávéztok itt - teszi Liam íróasztalára a tasakot Alex. - Mit rajzolsz?
• A logisztikai központ. Még decemberben Vanessa rámsózta ezt a melót - morogja Liam
• Bocsi! - kiáltom be nekik.
• Nézd ide tehetnél  felső szerkezeti ablakokat - mutat rá Alex.
• Aha, nem rossz gondolat. Tudtam, hogy te hiányzol az irodából - Liam újabb vonalakat húz és Alex követi a mozdulatait. Egy idő után lefagy.
• Izé…. mi a rézfán… - Alex kisétál és engem néz ahogy a billentyűzeten jár a kezem. - Na ne…. ti most tréfáltok és gúnyolódtok.
• Mert? - kapjuk fel mindketten a fejünket.
• Nektek meg mi a fene van az ujjatokon? Mindkettőtökön gyűrű van ne tetessétek a hülyét. Ti itt suttyomban eljegyeztétek egymást és egy árva mukkot se szóltok róla? - néz egyikünkről a másikunkra Alex.
• Jaj, de én szólni akartam. Alex. Te leszel a tanúm - jegyzem meg. Olyan nyugodt pillantást próbálok vetni rá, amennyit csak tudok, de közben majd megpukkadok a nevetéstől.
• Húúú apám! Most leülök  - húzza ki a velem szemközti széket Alex és lihegve vigyorog rám. - Eeerr… oké… szóval miről maradtam le.
• a kastélyszállós hétvégén.
• Nem. a Kamarabálról mentetek el úgy hogy…?
• Azóta történt egy s más.
• Alig három hete volt! Könyörgöm - néz Liamra aki megáll felette.
• Felpörögtek az események.
• Ühüm…. nagyon felpörögtek - nézek sötéten Liamra.
• Hol a poroltó mindjárt meggyulladtok - vigyorog Alex. - Oké, izé gratulálok, de még emésztgetem itt kicsit.
• Azért pezsgőt bonthatunk igaz? - kérdezi a borhűtőhöz lépve Liam.

Liam

Jó. Beismerem. Azért siettetem az esküvőt, mert rettegek, hogy meggondolja magát. Vanessa a makacssága mellett csapongó és addig akarom ütni a vasat amíg forró szóval, ha most hangulatba jött, akkor most kell elvennem, mert ki tudja mi lesz. Feszült vagyok, hogy most kell elutaznom Northamptonshire-be és napokra magára hagynom Vanessát, mert ha egyedül van fogalmam sincs merre kalandoznak a gondolatai. Nem akarom, hogy rossz irányba haladjon.

Sok nővel voltam ahhoz, hogy tudjam, már nem akarok keresgélni. Vanessa nekem teljesen jó. És nem akarok már mást. Mi van ha megriad és elmenekül? Oda a de Noir sármom.  Út közben elintézek néhány telefont is.

• Szia. Már ott vagy? - Vanessa hangja könnyed, ez jó hangnem.
• Még nem. Hiányzom?
• Milyen mértékben?
• Nem tudom, mint a vőlegényed kérdezem.
• Azt hittem már megint variálsz a szállással.
• Nem az okés. - tényleg kezd átragadni rám Vanessa szava járása. - Elleszel nélkülem?
• Liam! Mindig is itt voltam az íróasztalnál. Nem először mégy üzleti útra.
• Tudom, csak… most más.
• Nyugi nem fekszem össze Alex-el se a pizzafutárral.
• Na jó, mert az a srác a pizzával az annyira nem néz ki rosszul, és szokott is téged méricsélni.
• Csak azért, mert mindig óriáspizzát rendelünk és mindig én nyitok ajtót. szerintem azt nézi, hogy fér belém - Vanessa csilingelően nevet.
• Jó volt hallani a hangod.  És tudni fogom ha a pizzafutárra hasonlít a kölyök!
• Liam vezess inkább! - Vanessa kinyomja én pedig újra tárcsázok.
• Szia Drew!
• Rég beszéltünk.
• Tele vagyok melóval.
• De?
• De február 14-én szükségem lenne rád öltönyben.
• Velem akarsz Valentin-napozni? Neked meg mi bajod?
• Igen veled. Meg Alex-el.
• Szerintem kezeltesd magad - Drew röhög. de nagyon.
• És mellesleg Vanessa is ott lesz.
• A báli partner titkárnőd, akit majdnem...?
• Igen ő.
• Ha tippelhetek, akkor a házasságkötő teremben lesz jelenésem.
• Bingó!
• Mh lottóznom kellene.
• Számíthatok rád?
• Természetesen. És Liam! Gratulálok. Egyébként tudtam hogy előbb utóbb elveszed.
• Mégis miből? Én magam sem tudtam egy héttel ezelőttig.
• Láttam rajtatok. Akkor februárban.
• Kösz. Jövök neked eggyel.