Házibuli

Drew

Amber a tisztás szélén áll. Fekete ruha van rajta. Könnyű anyag, harangszabású szoknyával, ami a térde felett végződik. Abszolút bulizós ruha. A haja félig fel van tűzve. Így még sosem láttam. Olyan… lányos vele. Bizonytalanul áll a fák védelmében. A lampionok fénye világítja csak meg. De bárhonnan megismerném. Hosszú lábai vannak, és a magassarkúval még karcsúbb. S még magasabb, pedig eleve elég magas termetű. De már megszoktam, hogy versenyeznem kell a cipősarkaival, hogy ő nyer vagy én a magassági versenyben. Otthagyom én is a sörömet az ablakban, és elindulok lefelé az emeletről. Amber csak az utolsó métereken vesz észre és onnantól nem kereső a tekintete.

• Szia - köszörüli meg a torkát. - Gratulálok, gyönyörű a házad - nézi a kivilágított faházat. Tényleg szép. Olyan, mint egy karácsonyi képeslap. A fenyőfák, a kivilágított faház. Olyan otthonos. Pedig csak egy megkomponált modern fával borított épület.
• Kösz - biccentem rá. Még mindig zsebredugott kézzel nézem. Nem merek hozzáérni. Nem akarom, mert nem tudom mi történik velem, ha megérintem a  bőrét. Azt a gyönyörű hideglelős, sápadt bőrt. Ahogy látom, hogy azok a gyönyörű kék szemek fennakadnak az élvezettől. Képek villognak előttem, de csak Ambert látom. A komoly arcát. Azokat a szépen festett szemeket. Nagyon jó a sminkje. Mint mindig. Amber ért a színekhez.  Csak bámuljuk egymást perceken át. Nekem ez a buli csúcspontja. Amber mégiscsak eljött. Annak ellenére, hogy értésemre adta, mit gondol rólunk, rólam, eddig. Hogy csak arra használtam. Sőt kihasználtam. A testét.
• Ja, ezt… neked hoztam - töri meg a közénk telepedett hosszú, morózus csendet. Félmosollyal nyújtja át az ajándékzacskót és én is felocsúdok megkövült rezignáltságomból és belepillantok. Kihúzom az üvegpalackot. Elolvasom a címkét. Rajta az arany betűket: Four Roses. Amber humorára mindig lehet számítani. Az első közös esténk. Eltelt hat év. De újra megtenném. Ugyanúgy. S nem engedném el.
• Four Roses? - kérdőn Amberre nézek. - Bátor választás. Biztos vagy benne?
• Csak akkor veszélyes, ha ketten fogyasztják - feleli komolyan Amber.
• Akkor nagyon óvatosan bánok vele - teszem vissza a táskába és  beállítom az asztalra a többi közé. - Gyere - kézen fogom és magam után húzom be a vadászházba. Amber bizonytalan léptekkel követ. Csak jön utánam, léptei hangját elnyeli a basszus hangja. - Öhm, mit kérsz, van itt rengeteg minden, de a felének a nevét sem tudom - mutatok a fal mentén húzódó asztalokra. - Marianne annyi féle furcsa dolgot készíttetett. Itt elég sokan ették, szóval biztos finomak - Amber futólag lepillant a terített asztalokra, a konyhaművészetileg megkomponált tálakra, de aztán visszatér a tekintete rám.
• Nem vagyok éhes - feleli Amber nyugodtan.
• Nem? Rendben, akkor… - a tarkómat dörzsölöm. Hülye szokás, de ha zavarban vagyok mindig ezt csinálom. Még a gimiben feleletkor is mindig a tarkómat dörzsölgettem. Körbenézek. - Akkor esetleg…. táncoljunk? - nézek fel rá futólag.
• Tánc?
• Aha. Csináltuk már egy párszor együtt.
• Igen, de úgy jártunk mint a Four Roses esetével - néz a táncolókra Amber.
• Igen, hát persze - ideges leszek ettől, hogy Amber minden jelzésével visszaigazolja az állítását. Valóban mindig minden tettem oda lyukadt ki, hogy megfektettem. Amber megnyalja a száját. Teljesen elvarázsol a mozdulat, mert innentől csak a szájára tudok fókuszálni. - Kérsz esetleg valamit… inni?
• Inni? Tudod nagyon spéci az ízlésem. Van nullás véred? - kérdezi félrebiccentett fejjel Amber. A haja enyhén hátraesik a mozdulattól.
• Még nem tudok róla, de tehetek az ügy érdekében. Nagyon szeretnék táncolni veled Amber. Ígérem, csak tánc. Kérlek - közelebb lépek hozzá és bekerülök a zöld tea aromavilágába. Beterít Amber illata és a fejembe száll, eddig azt hittem nem vagyok részeg, de most eléggé elbizonytalanodom a megállapításban. Most kifejezetten részegnek érzem magam. Hozzá akarok érni. Nem tudok jelenleg más megoldást, mint hogy táncoljunk. - Egy házibuliba jöttél, ha nem iszol és nem eszel, legalább táncolj egyet a házigazdával.
• Rendben - egyezik bele, bár sokért nem adnám, ha inkább mégiscsak evett volna vagy ivott volna inkább.  Mert érzem, hogy megint elindultam vele azon az úton, amibe mindig belebukok. A fülemben dobog a ritmus. Összefűzöm az ujjainkat és rászorítok összekulcsolt ujjainkra, s magam után húzom. Amber követ,  szoknyája anyaga simogatja összekulcsolt kezeinket. A táncolók közepén szembefordítom magammal és átölelem a derekát. Nagyon kellemes tapintású a ruhája. Suhog az anyag a mozgásra. Amber bizonytalanul áll, s engem néz. Nem tudom róla levenni a szemem. A sűrű fekete szempillái fátyolos árnyékot vetnek a kék szemekre. Mindkét kezem a derekára teszem, s így végül ő is a karomra támasztja a tenyerét. Mivel Amber nem valami jó táncos kénytelen vagyok én mozgatni őt. Ami miatt muszáj közelebb vonnom, pedig tényleg igyekszem jófiú maradni. Annyira szeretném neki megmutatni, hogy tudok normális is lenni vele. Nem csak az a szemét barom, aki állandóan a bugyijában akar lenni. A bőréről párolog felém a zöld tea illata. teljesen beterít. Az agyamat, a gondolataimat. Egyszerűen ott van bennem az inger. ez az illat a bekapcsoló gombom. Lehet meg kellene mondanom neki, hogy váltson parfümöt, mert nem állok jót magamért.
• Még mindig ugyanazt a parfümöt használod - mormogom a fülébe. Amber megremeg a karjaimban. Leheletem súrolja  a bőrét és hajszál választ el, hogy megérintsem a vállát az ajkaimmal, annyira akarom érezni a bőre ízét.
• Igen, miért? - kérdezi.
• Nagyon… tetszik ez az illat - lehelem és ahogy felpillant rám érzem, hogy elvesztem. Egyszerűen nem megy. Nem érdekel senki. Hogy ki mit gondol rólam. Hogy mit fogadtam meg, hogy hogyan is akartam ezt az egész bulit, vagy Amberrel szemben milyen korlátokat akartam húzni. Mert itt van a karjaimban, a zöld tea illattal, és már megint kicseszettül kell nekem ez a nő. Lassan a két tenyerem közé fogom az arcát s lehajolok az ajkaira. Nem csókol vissza, de nem is érdekel, ujjaimmal belefésülök nehéz esésű fekete hajába és a csípőmmel nem hagyom abba a ringást. Ennél jobban nem lehet imitálni egy aktust. Tovább vándorolok, az arcát érintem meg az ajkaimmal, az orromat a füle mögé dörzsölöm, ahova az a ravasz zöld tea illat hívogat. A haja is zöld tea illatú. Nehéz és egyenes és csupa selyem hollófekete haj. Beletúrok az ujjaimmal, abba a gyönyörűre kifésült hajába és az ujjaimmal le fel járok a haja mentén a hátán, a tarkóján, s a mozdulattal még közelebb vonom magamhoz. Ajkaimmal a nyakára és a vállaira vándorlok, s Amber térdei megroggyannak.  ujjai a karomról a vállamra és a tarkómra vándorolnak, majd beletúr a hajamba.  Már megszűnt számomra a környezet. Csak Amber és én vagyunk.
• Drew!Drew…. - Amber elfordítja a fejét és zihál. - Itt sokan vannak.
• Leszarom, ez az én házibulim, azt csinálok rajta, amit akarok és azzal akivel akarom. és én veled akarom. Amber megfogadtam, de nem megy...őrülten kívánlak - szinte fuldoklom, annyira nagyon érezni akarom őt, annyira közel akarok lenni hozzá, amennyire csak képes vagyok.  s mohón birtokba veszem az ajkait. Amber hevesen csap vissza és úgy csókoljuk egymást, mintha az utolsó lélegzetet akarnánk kiszívni egymásból.

• Hol van? - zihálja Amber teljesen felpörögve.
• Mi?
• A baszó szoba. Minden házibuliban van - pihegi, a haja borzas, az ajkai duzzadtak és  úgy emelkedik és süllyed a mellkasa, mintha idáig futott volna. Ellépek tőle, és a kezénél fogva húzom magam után. Az emeleten a korlátnak dőlve rengetegen vannak, kerülgetem az embereket, mire végre bejutok a hálószobámba. Behúzom magam után Ambert és becsukom.
• Nincs ágy? - néz körbe Amber.
• Nem ajánlottál.
• Gondoltam te akarod kiválasztani az ágyadat.
• Válassz nekem egyet és küld el.
• Akkor hol alszol?
• A kanapén - felelem és egymásnak esünk. Amber minden őrültségben benne van. Már megint. Pedig megmondta. Hogy nem akarja ezt. S mégis itt van, és akarja. Mégsem tudja megállni. A csípőjét  felém tolja, miközben csókolom és ujjaimmal dörzsölöm a szoknyája redőin át.
• Istenem Drew! Soha… senkivel nem ilyen…. mint veled.
• Tudom…. tudom - mormogom, ahogy elé térdelve végighúzom az orrom a ruháján, mindenhonnan ki akarom szívni azt az illatot. - Én is… én is ezt érzem - fújtatom felindultan és lerántom róla a  fekete csipkebugyiját.   Zöld tea illat van mindenütt és feltűröm Amber szoknyáját. Figyelem ahogy leereszti a szemhéját. Nézem a szép sötétkékes árnyalatokat. S sóhaj szakad fel az ajkain. Túl gyorsak leszünk. Már most tudom. Ahogy nekicsapódunk az ajtónak és szinte felkenem a falra Ambert. Annyira fel van izgulva, hogy csúszkálok benne ki-be, és bár sürgetnénk a kielégülést így nem tudunk elmenni.
• A francba Amber! - leeresztem és a komódnak döntve megfordítom. A fenekéről félreseprem a szoknyaanyagot és belécsapódok. Amber kéjesen felnyögdécsel és félrehúzom a tincseit a válláról, beleharapok a kerek formás vállívébe,  Tenyeremmel a csípőjét tartom, s  mellkasommal a hátára simulok, hogy végigszívjam a nyakánál és a vállánál, forró nyomokat égetve a bőrébe. Amber hosszú elnyújtott kiáltással zuhan a komódra s néhány lökéssel később én is követem.  Lecsúszunk a komódról a földre, s Ambert az ölembe vonom. A földszinten dübörög a zene, a ház tele van vendégekkel, de én ájult, kielégült álomba merülök Amberrel a karjaimbana a hálószobai magányunkban.

Amber

Az üzletben a nyakamba szakad minden. Nincsenek vásárlók és állandóan ötletelnem kell. Kimerült vagyok. Nem tudom jó ötlet volt-e elmenni arra a házavató bulira. Mert menthetetlenül szerelmes vagyok Drewba. S méghozzá bolond is vagyok, mert újra és újra visszaesek ugyanabba a hibába. Odaadom neki magam. Csak úgy. Mert nem tudom megvonni magam tőle, és nem tudom megfosztani magamtól azt se, amit ő tud adni. Még ha csak egy-egy gyors numera is az. Nincs mentségem. Egy ribanc vagyok. Tehetetlenül sóhajtok és  nekilátok a következő egység törölgetésének. Egy bútorszalonban is keletkezik por. Nem gondoltam volna, hogy nekem itt is port kell törölgetnem. De két nap után különösen az üvegfelületeken látszik.

Ezt a törölgetést is úgy végzem, mint Hamupipőke, időnként megállok, csak éppen nem kezdek sem énekelni sem táncolni. Helyette kibámulok az utca szerény forgalmára.

• Hahó! Van itt valaki? - Cherry hangja az. Mélyebb a hangja, mint néhány évvel ezelőtt, amiből egyértelműen süt, hogy rákapott a dohányra, nem is kicsit. Még mindig vörös és göndör a haja. S fura színes ruhában van. De ő már csak ilyen.
• Cherry?-  Félreseprem a csurkámból kiszabadult hajszálakat és felnézek.
• Ejha! Semmit sem változtál? - mér végig Cherry. Még én is magamra nézek. Fekete passzos fari van rajtam és egy fekete top, amin most éppen porcicafoszlányok díszelegnek, van néhány bőr karkötőm is, és két fekete hajgumi, hogy biztosan össze tudjam fogni a hajam, Most épp egy lapos puha balerinacipő van rajtam.
• Nem tudom, az jó? - kérdezem, ahogy Cherry futólag átölel.
• Persze - mosolyog Cherry. - Tehát ez a Moon birodalom - néz körbe.
• Jah, nézelődj, mert be fog csődölni - mondom a bútorokat bámulva. - Mikor utazol vissza?
• Holnap. De találkozni akartam veled. Azt hittem ott leszel a buliban. Mégiscsak Andrew háza.
• Ott voltam - feleltem kitérően.
• Ott?
• Igen ott. Andrew-val.
• Szóval a történelem megismételte önmagát.
• Ne légy ennyire drámai - rázom a fejem, s kihúzom az egyik szekrényt a sarokból. - Szerinted van esély, hogy egerek legyenek a raktárban? Állandóan attól rettegek, hogy valami kisállat fog itt rohangálni a lábaim alatt. Egyszer az egyik szekrényből kiugrott egy menyét. Érted? Egy...menyét... - Visszahúzom a bútort és a tetejét futólag letörlöm. Cherry olyan merőn néz, hogy tudom nem fogom tudni elterelni a témát. Megadóan sóhajtok. - Drew csak Drew. Nem kell túlmisztifikálni a dolgot.
• Melyik a legkényelemesebb bútorod? - kérdezi Cherry. Egy rózsamintás háttámlás, habosbabos lányos franciaágyra mutatok. Cherry beledől. - Ó Amber, ez mennyei. Egész nap ebben az ágyban lennék, ha itt dolgoznék.
• Érdekes lennék itt heverészve. De tény, hogy Drewnak tetszene - én is belezuhanok az ágyba. Cherry felkönyököl. - Szóval együtt voltatok.
• Igen -  a lábamat rázom és ettől ring az egész ágy. Kihúzom a hajamból a hajgumit és a hajvégeimet nézem. - Mit csináljak Cherry? - kérdezem felvont szemöldökkel, miközben a hajgumimmam játszom.
• De csak úgy vagytok együtt, mint a gimiben?
• Igen - Cherrynél jobban senki nem érti a helyzetemet. Ő végigszenvedte velem azokat az utolsó heteket a gimiben. Az összes nyavalygásomat.
• Ennek mi értelme Amber?
• Nem tudom. Semmi.  - hasra fordulok és a párnába nyomom az arcom , a karjaimmal pedig magamhoz ölelem ezt a csupa rózsaszín lányos párnát. fodrokkal és rózsaindákkal. - Még mindig szerelmes vagyok bele Cherry. Még mindig… mit tehetnék? Mond mit?
• Inkább normális kapcsolatot keresnél és próbálnál valakivel igazán együtt lenni.
• De nekem Drew kell - nyüszögöm. - Annyira gyenge vagyok Cherry. Mert… mert igen megint beértem annyival, hogy legalább szeretkezünk.
• Ez még nem szerelem Amber.
• Tudom…. én tudom… de… majdnem olyan nem? - nézek rá oldalt kétségbeesve. Cherry kétkedve néz. - Képtelen vagyok visszautasítani. Legalább… ennyi hagy jusson belőle nekem.
• Jaj Amber! Vigyázz a szívedre. Össze fogja törni.
• Már összetörte - sóhajtom. - Reménytelen szerelmes vagyok. Nem tesz jót az imidzsemnek.Veletek mi történt?
• Beszéltünk Alannel.
• Az jó. Hazajön?
• Egyelőre nem - Cherry letörten néz rám. - Elszívok egy cigit.
• Kimegyek veled - felállunk és az üzlet előtt dumálunk tovább. - Gondolom jól megfizetik.
• Eléggé - biccent Cherry.  - Sosem fogja otthagyni.
• Ki tudja. Mégiscsak egy más kultúra - készülök újra összefogni a hajam. Lehúzom az egyik hajgumit a csuklómról, és újra és újra áthúzom az ujjaimmal a tincseimet és elkezdem feltekerni a gumit jobbra-balra és vissza. Egy fekete pick up fékez le. Cherry rám néz, én meg belevörösödök. Drew le sem állítja a motort, kiszáll, becsapja az ajtót és odajön hozzánk.
• Szia.
• Szia - zavartan söpörgetem az apró kavicsokat a lábam alatt. Cherry teljes nyugalommal szívja a szál cigit mellettem és érdeklődve minket figyel.
• Szia Drew. Jó volt a  tegnapi buli. Bár… téged nem nagyon láttalak.
• Aha, ja hát… nagyon belemerültem valamibe - mondja Drew de engem néz. - Mondta Alan, hogy ma együtt vacsoráztok.
• Igen, eszünk együtt az asztal két végén.
• Amber, zárásra érted jöhetek? - kérdezi komolyan.
• Igen? - komolyan még én is kérdésnek hallom a saját hangom.
• Akkor hatra?
• Jó - Drew biccent Cherrynek és visszaül a pick upba.
• A vak is látja, hogy belezúgtál. ne legyél ennyire egyértelmű Amber - fújja ki a füstöt Cherry.
• Gyere - intek be a fejemmel Cherrynek. Cherry elnyomja a cigit.