Kedves Max_3

Kedves Max,

Te vagy eddig az első, aki bár jelentkezett a túrára végül mégsem tudom meggyőzni, hogy legalább egyetlen látogatást tegyen a Tóvidéki Csillagtúrán. Talán személyes kudarcom ez. Nem tudok elég érdekes programot nyújtani számodra. Bocs, de rákerestem a profilodra és a háttered egy fókuszált esthajnalcsillag. Tehát valami közöd van a csillagokhoz. (vagy legalábbis a Vénuszhoz) Mégsem érdekel eléggé a csillagtúra. Egy rejtély vagy. 

Chelsea

Szia,

a csillagokban ígért gyermek. Azt hiszem ez vagyok én is. Mint Ábrahám és Sára későn született fia. Az én szüleimnek is hasonlóan nagyon sokára lett gyerekük, már azt hitték nem is lesz. S aztán...anyám folyton csillagjósoltatott. S bejött. Egyszer a csillagok jól álltak össze. Szerintük ilyen csillagbaba vagyok. Hát ezért érdekeltek annyira a csillagok.

Max

Kedves Max,

Ez…. talán a legromantikusabb és legszebb dolog, amit valaha olvastam. Max, kedvellek.

Chelsea

Ma este a kaszinóban. Élesben. Az éjszakai Blackpool. Tele erős színekkel. A fényektől, a zenétől, az italtól megrészegült párokkal. Kártyázás közben nem szoktam inni.  Soha. Sokan isznak. Sokan furcsán viselkednek, előbb-utóbb kidobatják magukat. De én az mellett, hogy szerencsejátékot űzök, közgazdász vagyok. A pénz nem játék. A pénz csak befektetési alap, mondjuk a kezemben levő pikk dámába. Ez a világ...keveseknek adatik meg. Ez az a szint, ahol már mindenki nagy pénzekkel játszik. Ide nem átlagemberek jönnek. Itt az átlagemberek két havi fizetése a beugró, és az csak az induló összeg, amivel egyáltalán asztalhoz ülhetnek. Ezeket a téteket egy átlagember nem is érti. Ekkora összegnél csak az tud józanul gondolkodni, akinek ennél jóval több van. A szerencsejátékban a jó játékos a józan játékos. A részeg az csak pénzt jött szórni, megmutatni, hogy ő valaki. Ők csinálják a balhét és nem veszik komolyan a játékot. Szerintem ez nem szórakozás. Én erre nem így tekintek. Ezért alapvetően utálom ezt csinálni.  Egyre több a külföldi is, aki mutogatja a dollárjait a mi fontunkhoz mérten. Sok az érdekember és pénzember, aki fellengzésből játszik, hogy elverhet itt milliókat, mert neki ez aprópénz. Utálok játszani. Nekem ebben nincs izgalom, nincs kaland, nincs semmi. Ugyanolyan pénzkereset mint másnak az irodai munka, vagy a kétkezi munka.  Ahogy az autószerelők megutálják a kocsikat, úgy utálom én is az összes szerencsejátékot és kaszinót. 

Már több mint tíz éve játszom. Hatalmas rutinom van benne. Senki sem zökkenthet ki. Már nem leszek ideges. Ehhez logika kell, tisztánlátás, helyzetfelismerés. Nem több. A póker korrekt játék. Tudni kell kiszállni, tudni kell bennmaradni. Érezni kell a lapjárást.

Talán ezért szeretek fellengzős pénzemberekkel játszani. Mert ők ide szórakozni jönnek, szórni a pénzt, aztán bedühödni, ha mégis elveszítik. Az ilyenektől a legkönnyebb elnyerni a zsetonokat.

Most, hogy már megvan a havi bevételi alapom, ráálltam az online pókerre. Gyorsabb, egyszerűbb, jobban lepörög. Nem akkor a nyeremény, de valahogy kényelmesebb otthonról lezavarni már az egészet. Viszont azok időzített játszmák, van, hogy hajnal háromkor kezdődik.

Élőben már túl sok tolerancia kell a játékpartnerek időhúzásait kivárni. Tőlem jobbra egy csaj ül. Csakis azért vettem észre, mert vakító fehér ruhában lépett a kaszinóba. Ide ritkán érkeznek ennyire fehérben. Érdekes ruha. Teljesen a földig ér és az egyik combjánál egészen magasan fel van vágva, ahogy lépett...és lebbent az anyag… olyan figyelemfelhívó volt. Vörös a rúzsa. Élénkvörös. Fogalmam sincs, hány éves lehet. A nőket mindig öregíti a smink. Egyenes a tartása. Semmit nem árul el a lapjárásából. Profinak tűnik a csaj, pedig nem lehet annyira idős. Vagy mégis? Mint mondtam egy nőben két dolog izgat: a kora és a foglalkozása. Ennél a nőnél arra tippelek 20-45 között bárhol lehet és szerintem escort csaj. Ennyi. Hosszú, hullámos sötét haja van. Erős a parfümje. Bár felettünk áramlik a hűvös klimatizált levegő, mégis ide érzem a parfümjét, ha a poharáért nyúl. 

Én régóta járok ebbe a kaszinóba, de biztos vagyok benne, hogy ezt a nőt még nem láttam itt. Soha. Új, és mégis jól játszik. Azt hiszem szeretném, ha alul maradna. Ha én nyernék felette. Nem vagyok egyedül. Az asztal átellenes oldalán is ez lehet a cél. Szoros hármasunk lesz olyan az érzésem.

• Mit kapsz a pasidtól, ha veszítesz? - kérdezek rá röviden. Csak futólag néz rám, ahogy lapot kér.

• Miért is? - kérdezi hűvösen.

• Mert, lehet ma nagyot buksz aranyom - mosolygok szárazon.

• Nem vagyok az aranyad - mosolyog rám vissza hidegen.

• Szóval, megver? - kérdezem nyersen.

• Nem. Seggbe basz.

• Szerintem azt még élvezed is - húzom el fanyarul a számat.

• Miből gondolod, hogy nem a saját pénzemmel játszom: - néz rám futólag.

• Megérzés.

• Reméljük a lapjaidat is jól érzed - vigyorog gúnyosan. - Nekem olyan alaknak tűntél eddig, aki az eszével játszik nem a megérzéseivel. Ezek után...lehet tévedtem.

Lapkombinációkkal nyerünk mind a hárman az asztalnál. 

• Remek játék volt, köszönöm! - kezet fogunk egymással. A lánnyal én utoljára. - Megiszunk valamit?

• Nem ismerkedni jöttem, bocs - kerül ki.

• Én sem - felelem rá. - Sosem láttalak itt, kíváncsi voltam miért tudsz mégis így játszani. Hol tanultál meg?

• Illegális pókerjátszmákon - kacsint rám.

• Ezt nem hiszem - ingatom a fejem. - Ígérem nem mozdulok rád. De érdekel a story - a karomra tenyerel és a fülembe suttogja.

• Egyszer talán… elmesélem neked. Sok flusht baby! - kacsint rám és elilleg mellőlem.

Üzenetem érkezik, Carla Mendez válaszolt. Benne van az újabb randiban. Nem ez életem legnagyobb örömhíre. De anyám tényleg annyit fáradozik. Megérdemli, hogy ne legyek hálátlan. Szóval összeszedem magam egy újabb tragikus randevúhoz. Ismét a parton. Süt a nap, tehát a part elég zsúfolt. Nem meghitt hely. Kellemes számomra abból a szempontból, hogy túl sok szemtanú lenne itt ahhoz, hogy bármi is történjen, amit főleg én nem akarok. Annyira kínos a csend közöttünk, hogy csak zavartan mosolygunk egymásra. Nem hogy fizikálisan nem vonzódom ehhez a nőhöz, de még baráti szintű beszélgetést sem vagyok képes vele fenntartani. Pedig elméletben minden sínen lehetne. Fiatal, független, családcentrikus, gyerekbarát állása van, kész családot alapítani, vékony, nem is csúnya, jó értékrendje van, nem hivalkodó. Minden oké lenne…. de… de lehet ésszel szeretni? Anyámnak igaza van. Carla Mendez egy remek feleség lehetne. De nem nekem. Ha erre nem kapok negatív értékelést, hát akkor semmire. Pedig tényleg megpróbáltam. Fájdalmas mosollyal köszönök el Carlától. Én még egy találkozót nem bírok ki ezzel a nővel. Ezt teljesen komolyan mondom.

Anyámat tárcsázom.

• Na? Hogy ment?

• Anya, ez… nem fog összejönni. kicsit sem vagyunk egy hullámhosszon. Nincs értelme erőltetni.

• Jó, csak nekem ő tetszett a legjobban.

• Igen sejtem. De… nézd ez… ez így nem megy.

• Mi nem megy?

• Mit kezdjek vele? Nem érdekel. Semmi érdekeset nem látok rajta. Semmi érdekeset nem tudok vele beszélni… Ez olyan, mintha receptet akarnék kóstolni anélkül, hogy megfőzném az ételt. Anya beletömted a kicseszett szakácskönyv egy lapját a számba.

• Megcsókoltad?

• Képletesen értettem - morgom.

• Még csak meg sem csókoltad - anyám hangja olyan lemondó. Elnézek hosszan a tenger felett.

• Sajnálom anya, tényleg.

• Ó ne, ne csüggedj Max - lendül fel anyám hangja. - ez… ez csak az eleje. Kinéztem neked a következő lányt. 

• Mi lenne, ha kivárnánk, hogy spontán történjen valami.

• Max, amióta felserdültél várom, hogy spontán történjen veled valami. Ideje, hogy irányítottan történjen valami.

• Feladom - túrok a hajamba. - Veled erről nem lehet beszélni. A fejedbe vetted, hogy feleséget találsz nekem?

• Max, legalább csak egy… baratnőt.

• Értem. Mit kell tudnom róla?

• Kedves vagy, Max. A lány pultos egy olyan pubban, és egészen dekoratív lány. Olyan izgalmasnak tűnik. Érdekel?

• Hát… megpróbálhatom… kitelik az időmből - tárom szét a karom és a levegőbe legyintek.

• Leszervezek neked egy randit vele! - ujjong anyám.

• Csodás! - morgom. Ideje látogatást tennem a díszállatkereskedésben.

Egy belső udvarról nyílik a kedvenc díszállat és horgászbolt ahova néha betérek. Főleg akkor, amikor már kifutnék a világból. Egyszerűbb lenne kavicsokat gyűjteni a partról, de  ez olyan hobbi, amit tényleg tinédzser korom óta csinálok. Egy kis ötven literes akváriummal kezdtem. Ma meg kábé aquaparkot nyithatnék a nappalimból. Az eladó srác már régi ismerősként köszönt.

• Milyen hal kellene Max?

• Aranyhal, ami teljesíti három kívánságomat.

• Ott a hátsó traktusban van.

• És huzzam le velem magamat a klotyeszotokban igaz? - nézek rá.

• Látom érted már a szitut. 

• Ezerszer elsütötted - ingatom a fejem. - Jó a promó reklámotok a bolt előtt.

• Tényleg?

• Öt döglött ponty felfordulva egy algás akváriumban.

• Csakis azért, hogy elriasszuk azokat, akik nem gondolják komolyan az állattartást. Neked fordult már fel valamelyik?

• Csak a gyomrom.

• Mitől?

• Anyámtól. Felcsapott kerítőnőnek. Én meg nem igazán állok jól ezzel a párkapcsolat témával.

• Durva.

• Az. Tudod miért bírom a halakat? - nézek végig az akváriumok színesen világított során. Mintha tévéképernyők lennének. Más így választ tévét. én megnézem a példányokat, amik úsznak.

• Na?

• A szaporodásuk miatt. Érted? Semmi testi kontaktus. Ilyen kellene nekem is.

• Max, te egy beteg állat vagy! - röhögi.

• Nem ez komoly. Érted, a nő lerakja a cuccot. Én odamegyek, megtermékenyítem és csá! Testen kívül. Külső megtermékenyítés. Ez kellene nekem. És mindenki happy! Érted? Anyám is, a nő is, én is. Hozzá se kellett nyúlnom. Bakker! Egy hal szeretnék lenni! - zsebre dugott kézzel sétálok az akváriumok előtt.

• Hát... ha mindenki más boldogsága a cél. Véletlen nem Halak a horoszkópod Max? - nevet rám.

• De - felelem. - Ez a kettő kell - mutatok be az akváriumban kergetődző két neonhalra.  Ennyi. Halat választani ezerszer könnyebb, mint nőt. 

Dr. Christina Richardsonhoz tehát kivételesen fellelkesülten érkezek. Érzi rajtam, mert kérdés nélkül is csak megigazítja a fekete keretes szemüvegét és érdeklődve rámnéz.

• Chris! Rájöttem. Mindenre - az ablaka előtt járkálok, szinte izgatott vagyok.

• Tényleg?

• Igen. Hihetetlen, hogy harmincegy évet kellett ehhez megélnem. Most esett le az egész a díszállatkereskedésben.

• Pontosan mi, Max?

• Mindig is faggattál Chris. Hogy ott az elején, volt-e valami. Bármi. Gyerekkor. Trauma… - hadonászok a kezemmel. - … és Chris! Ma rájöttem. Volt. Még előttem van a biológia tankönyvem fekete-fehér fejlődésábrája is. A halak. A kulcs, az egész életemben. Ez!

• A halak?

• Igen. Igen...igen - felé fordulok és megtorpanok egy pillanatra. - a csillagjegyem. Halak. És mindig is vonzódtam a vízhez. Cornwall, aquaparkok, gyerekként is hamar megtanultam úszni. Bár ma már szinte egyáltalán nem úszok.

• Max, nem akarsz leülni? - kérdezi Chris várakozón.

• De, persze, helyet is foglalhatok igen - ülök le a bársonykanapéra, mint egy jól nevelt gyerek. - Szóval… akkor is tetszett ez a téma. A halak szaporodása. Érted? Mire akarok kilyukadni - teszem össze a kezem várakozón és remélem, hogy nem kell elmagyaráznom.

• Részletezd kérlek.

• Hogy… a külső megtermékenyítés tetszett. Mindig is. Semmi interakció. Semmi testi kontaktus. Igen, irtóztam tiniként is a gondolatától is a  fizikai kapcsolatoknak. Miközben az osztálytársaim mind azzal voltak elfoglalva, hogy benyúljanak valakinek a bugyijába, én egy akváriumot kértem és a halak izgattak.

• A kérdés továbbra is az, hogy miért ez a téma érdekelt Max. Volt-e bármi, iskolai cikizés, egy lány, aki visszautasított, felnőtt, aki máshogy közeledett hozzád, mikor gyerek voltál, vagy esetleg egy rossz vizuális élmény. Láttad a szüleid intim együttlétét, vagy bármi.

• Nem… ilyesmi nem rémlik. De a halak szaporodása meg az a biosz könyv, az tuti megvan. Ott volt valami. Hogy igen, engem ez érdekel.

• Megtetszett a halak szaporodása.

• Igen. Pontosan. Tetszett ez, hogy az állatvilágban ez működik. Így is. 

• És a halak...hangot sem adnak ki.

• pontosan. Nincs tényleges testi érintés, nincs tényleges kommunikáció. Látszólag nincs… kapcsolat.

• Vagyis visszatértünk Philip Zimbardo munkásságához. Nincs kapcsolat.

• Igen. Pontosan. Jó könyv. otthon van a polcomon, elolvastam. Ismerem. Talán én vagyok. Nem tudom. De ez a halak és én… nem is tudom. Talán…. előző életemben egy hal voltam - mérlegelem.

• Max, próbáljunk a jelenre koncentrálni. A problémád a jelenben van. Hogyan tudnád transzformálni a jelen felismerésedet?

• Passz, nem tudom. Csak gondoltam ez talán valami kulcs, ami majd vezet valahova.

• Ez jó irány Max. A halak és te. Mesélted, hogy szereted az akváriumokat. Mindig is volt egyfajta vonzalmad a halak életmódja iránt. De látod-e ebben azt, hogy a halak sosem magányosan élnek természetes közegükben. Már a csillagképben is ott van: halak. Többes szám. A halak közösségben élnek.

• És a hal a kereszténység jelképe is. - dőlök hátra a kanapén és a fejemet vakarom.- Chris ez összetettebb az életemben, mint gondoltam.