Kedves Max_2

 Kedves Max 2

Csalódottan tapasztaltam, hogy mégsem jöttél el az esti csillagtúránkra. Mi az oka? Remélem csak közbejött valami.

Chelsea

Szia Chelsea,

Az ok, hogy éppen dolgoztam. Sokszor dolgozom váratlan időpontokban, főleg esténként.  Lehet ez az esti csillagnézés nem nekem való program.

Max

Kedves Max,

Minden héten tartunk csillagtúrát, bármikor csatlakozhatsz és talán hozzád is közelebb hozzuk a csillagokat. Mit dolgozol? Miért jelentkeztél a túrára?

Chelsea

Szia Chelsea,

Pókerezem. Nem is tudom. Keveset túráztam eddig. És a csillagokkal még nem foglalkoztam. Gondoltam jó lehetőség lenne jobban megismerni őket. Körülbelül ennyi indított a jelentkezésre.

Max

Kedves Max,

Póker? Érdekes munka. Szerencsecsillagzat? Ez egy emlékeztető email. Ma este is lesz csillagtúra. Ha van időd. Csatlakozz!

Chelsea

Szia, 

Bocs, ma sem jó. 

Max

A fittnessz terembe lépve mindig fogad egy kellemetlen hideg. A klíma itt talán be van állítva kötelező húsz fokra. Mint az irodák és a mozik is. Meg a hűtőpultok a boltokban. Így konzerváljuk a húst. A testhőt. Mindent. Az egész életet. Mielőtt elkezdek edzeni, majdhogynem fázom. A futópadok felett mindig extra klímát nyomatnak. Én mindig laza kocogással kezdek. Itt az előttem lévő korlát mögött látni a teljes termet, a szemközti sötét téglahatású falat, a hatalmas kivetítőt, amin mindig valami reklám vagy zenei klipp megy. Zene és sport. Csak hogy ne a saját zihálásunkat halljuk, vagy a mellettünk levőét. Nem tudom. Kitölti az űrt, a nagy semmit. Legalább tíz perc mire eljutok abba az állapotba, hogy nem gondolkodom edzés közben.  Akkor végre teljesen kitisztul a fejem. Azt hiszem ezért szeretem az edzést. Kikapcsolt állapot. Jobb, mint az alvás.

Itt bármerre nézek üvegfelületek vannak, minden terem fala üveg. Látni mit csinálnak a teremben, milyen csoportos foglalkozások vannak. A mellettem levő géphez lép egy nő és beprogramozza a sebességet.

• Szia!

• Helo! - lihegem vissza és gondolkodom, hogy láttam-e már. Valószínűleg. Élénk pink topban van. Látszik az összepréselt mellei közötti kis vonal és a dereka teljesen szabadon van. Teljesen testhez simuló fekete leggingsben van. Minden porcikájára tapad minden ruhadarabja. Szőkített szőke. Kicsit kiélt arccal.

• Ma egyedül? - kérdezi. Tehát igen, már találkoztunk itt.

• Aha, a haverom most melózik ja - Wave-el szoktam itt edzeni. Amióta Blackpoolba költözött havi egy-két alkalommal mindig együtt jövünk. Ő az egyetlen, akit nem a településnevéről neveztünk el az egyetemi csoportban. A mázlista. Tíz futógép van egymás mellett és eddig egyedül én futottam. De a mellettem levő gépet választotta. Félreérthetetlen?

• Janett vagyok.

• Aha - pihegem rá.

• És te?

• Én… öhm.. Max… - feladom. Ez a csaj dumálni akar. Vagy rosszabb: felszedni. Engem. A passzos nacijával és a mellpréselő topjával. Leállítom a futópadomat.

• Én gépet váltok. Szia! - lelépek és viszem magammal a törölközőmet és a vizemet. Ma kifejezetten kevesen vannak a fitnesszteremben. Még így is rám találnak… a nők. A fittnesszterem legalább olyan, mint egy tánciskola vagy egy kávézó. A jelenlévők nagy százaléka nem azért van ott, amiért, hanem ismerkedni akar. Egyik helyen se találkoztam még szoptató anyákkal, de ilyen kiélt arcú, tökéletes testalkatú csajokkal tucatszámra.  A lépcsőn előttem egy csaj fehér ruhában fekete alsóneműben halad. Pontosan látom a fekete bugyija teljes vonalát. A nők… döbbenetesek. Igazán nem tudom megállapítani, hogy ízléstelenek, vagy ellenkezőleg provokatívak. Elméletileg a nyitott, talpraesett, bevállalós csajokat szeretem. Mint az a krupié csajszi a kaszinóban. Akivel nem jött össze semmi. Benne is ez fogott meg, a személyisége. Persze talán külsőleg is tetszett. Nem tudom. De valahogy itt  egy nőt sem érzek ilyennek. Kezdeményeznek, de… olyan arrogáns módon. 

A zuhanyzóból kilépve hallom, hogy csörög a telefonom. Nem lesz kellemes beszélgetés. Az anyám hív.

• Szia!

• Tényleg nem kértél újabb találkozást Carlától? - kérdezi anyám.

• Miért, telefonon beszélgetsz vele a hátam mögött?

• Azt azért nem, de semleges értékelést adott a randioldalon.

• Hála az égnek! - sóhajtom.

• Kicsit lehettél volna pozitívabb. Az ilyen értékelések rontani fogják az esélyeidet más lányoknál is.

• Majd fohászkodom az éghez, hogy ne kapjak negatív értékelést a randioldalon.

• Max, neked sosem ment a humorizálás.

• Mert nem vagyok egy vicces fazon azért - felelem.

• Max, próbálj egy kicsit kedvesebb lenni.

• Én kedves vagyok - morgom. Ettől a beszélgetéstől kezdek leizzadni. Komolyan úgy érzem, hogy vissza kellene mennem a zuhany alá. Mi lenne, ha nem venném fel a telefont, ha anyám hív. Mondjuk… egy hétig. Sóhajtva kezdek öltözködni. Tényleg, szerintem túl kedves is vagyok.

• Figyelj anya, most le kell tennem egy egyetemi évfolyamtársammal találkozom. Itt van a városban.

• Jó, de Carlát hívd fel és kérj tőle még egy randit!

• Jó, majd… megnézem a számát. Szia!

London havonta száll meg a cornwalli kiadó lakásomban és ilyenkor mindig összeugrunk kocsmázni egy kis baráti beszélgetésre. A közeli pubban ülünk a teraszon, sörözünk. Szeretem ezeket a sötét kazettás falburkolatokat, ezeket az elegáns pubokat. Az italos üvegek, a 19. századi enteriőr. Az egész olyan arisztokratikus hatást kölcsönöz a beszélgetésnek.

• Mizujs veled? - kérdezek rá.

• Szokásos, meló, egyeztetés kinél legyen a gyerek. Talán kirándulok egyet, valami wellness szállóban. Te?

• Már unom a pókert is - Londonnal mindig az az idétlen szokásom, hogy én is rágyújtok. Pedig egyébként nem vagyok egy nikotin-függő alkat. Csak London miatt csinálom.

• Nincs cél, mi? - vigyorog rám.

• Jövedelmem van, az is elég lenne, hogy megéljek. Nem tudom. Passzolok mindent. Közöny. Minden olyan mély apátia.

• Kiszálltál a játékból?

• Ki - szívom meg a cigimet elgondolkodva. - Nem is tudom, lehet kockáztatni kellene. De maga a szerencsejáték egyáltalán nem hoz izgalomba.  Túl sokat játszottam.

• Megcsömörlöttél. 

• Valahogy úgy.

• Hát találj ki új célt. Emeld a tétet.

• Mit?

• Mit tudom én, egy kecó Londonban - vigyorog rám.

• Ezt most csak azért mondod, mert te Londonból való vagy.

• Azért mondom, mert London a főváros és ott a legmagasabbak a bérleti díjak. Kétszer annyiért kiadhatnád a kéglit, mint Manchesterben. Játsz addig, amíg nem lesz meg az a londoni ingatlan.

• Elgondolkodtattál, bár ott háromszor annyi egy ingatlan ára is - fújom ki a füstöt és a telefonomat nézem.  - Megpróbálom elérni Wave-t talán úton volt - Újraindítom a hívást.

• Ritkán, veszi fel. Nekem kábé soha - legyint London.

• Mi néha összefutunk, biztos csak dolga van.

• Csak mert Blackpool-ban lakik. Milyen gyakran találkoztok?

• Kéthetente. Kábé. Felvette - a telefon felé hajolok. - Szia Wave, összeröffenés ma?

• Most? Hol vagytok?

• Az Albert and the Lion-ban, a torony lábánál. Jössz?

• Beugorhatok egy fél órára - feleli Wave és bontja is a vonalat.

• Elfoglalt. 

• Ja, amióta átvette a céget ilyen.

Már a második kört isszuk, amikor Wave is csatlakozik.  Kezet fog és Londont kérdezi.

• Mi járatban Blackpoolban?

• Átutazóban. A helyi postákat auditolom.

• Remek. Miről dumáltatok?

• Csak a szokásos, Corn venni akar egy új ingatlant a pókernyereményeiből. A tét egy Londoni ingatlan.

• Jól hangzik. Londonban kifizetődő.

• Mióta már te sem használod búvóhelynek a Blackpooli lakást eléggé visszaesett a bevételem a búvóhely témából - pillantok Wave-re.

• Figyeled? Ő maga elítéli a szexet, de azért fenntart egy búvóhelyet, amiből szedi a zsetont - röhögi London.

• Nem ítélem el a szexet. Csak én nem csinálom - felelem kitérően. - Nem izgat.

• Corn téged semmi sem izgat - legyint London. - Se a játék, se a szex.

• Lehet a kettőt össze kellene kötni - vigyorog Wave.

• Miről beszéltek? - nevetek rájuk.

• Nem is tudom hogy tudnánk ezt jól összekötni. Corn-nak. Egy fogadás? Egy kihívás? Az eléggé szerencsejáték a legnagyobb szerencsejátékosnak köztünk?

• Én ilyen játékokban nem veszek részt. Ez a különbség köztem és közöttetek. Ti csak amatőr játékosok vagytok. Én vérprofi. Egy profi játékos csak olyan játékba száll be, amiről tudja, hogy van esélye nyerni. A szerelem nem ilyen.

• Tehát szerinted a szerelemben nem lehet nyerni.

• Csak veszíteni - bólintok hozzá.

• Milyen lehangoló egy hozzáállás Corn.

Ismét  Dr. Christina Richardsonnál. Fizetett beszélgetésen. Keresztbe teszi a lábát. Teával is kínál. Otthonosan mozog a csupa bézs színű szobájában. Bársonyhúzott fotelben üldögél. Olyan nyugodt, a csiptetős jegyzettömbje van csak az ölében és az ezüst tolla. Mély alt a hangja, nyugodt, ráérős. Ő innen sehova sem siet. Neki ezt a hatvan percet én úgyis kifizetem. Értelmesebben lehet vele beszélni mint az anyámmal. Nem tudom, talán csak tanultabb. elvégre doktor. Méghozzá a pszichológia doktora.

• Hallgatlak. Milyen volt a heted Max?

• Átlagos.

• Mi számít benne átlagosnak?

• Pókereztem, futottam a parton, edzőteremben voltam, találkoztam az egyetemi évfolyamtársaimmal. Beszéltem telefonon anyámmal. Etetem a halaimat.

• Semmi rendkívüli?

• Semmi. Ja de. Vettem egy pókermintás pólót is. Nézd! - a zakómat széthúzom, hogy lássa a póló mintáját. A középső X négy részre osztásában ott vannak a pókerminták. - Pikk, kör, káró, treff - mutatom végig. - Vicces nem? - nézek fel Chrisre.

• Te viccesnek találod?

• Nem igazán érzékelem azt, ha valami vicces. Pocsék a humorom. De tetszett a póló, tehát megvettem.

• Beszéljünk kicsit arról, amiért tényleg itt vagy. A társas kapcsolataidról. Említetted a partot. Találkoztál a szingli Miljával?

• Futólag, de csak intettem neki. Most nem álltunk meg  beszélgetni a héten.

• Voltál szervezett randin, amire édesanyád küldött?

• Nem, Carlát felhívom és anyám kérésére kérek tőle új időpontot a találkozásra.

• Tehát szülői nyomásra és nem önszántadból?

• Persze, hogy nem. Mondtam, hogy semmit nem mozgatott meg bennem Carla.

• De eleget teszel a szülői kérésnek.

• Igen, mert… kedves vagyok.

• Tehát kedvességből.

• Pontosan.

• Értem. Kik voltak még?

• A fitnessz teremben volt az az élénk ciklámen topos csaj… mi is a neve.... ja igen. Janette. Ő akart valamit. Azt hiszem.

• Ismerkedni próbált veled?

• Igen, azt hiszem. Megszólított. Beszélgetni próbált.

• Hogyan élted meg ezt?

• Tulajdonképpen… zavart. Igen. Zavart a nyomulása. Nem igazán értettem miért teszi. Mármint semmi jelét nem adtam, hogy érdekelne, mert nem is érdekel. Olyan mint a többi nő ott a fitnesszteremben. Passzos ruhákban, kidolgozott testtel.

• Miért zavart?

• Nem tudom. Nem akartam vele beszélgetni. Nem érdekelt. Unalmas nőnek tűnt. Olyannak, aki agyon szoláriumozza a bőrét, cigit szív, túl sok kapcsolata és csalódása volt és nem is tudom olyan kiélt nőnek tűnt, aki mindenáron ki akar erőszakolni belőlem valamit. Amit én nem akarok.

• Mi a helyzet az új programjaiddal?

• A csillagtúra?

• Igen.

• Ja, nem mentem el. Rámírt még a programszervező csaj, de… nem… nem volt kedvem kirándulni. Főleg éjszaka. A tóvidéken. Sok szervezés lenne ez most. Főleg, hogy a pókerjátszmáim este vannak.

• Tehát nem a csillagtúra lesz az új hobbid?

• Úgy tűnik, hogy nem.

• Értem. Egyéb társas kapcsolatok? Azt mondtad találkoztál az egyetemi csoporttársaiddal

• Igen, London és Wave. Beszélgettünk egy sör mellett. Szerintük össze kellene kapcsolnom a szerelmet és a játékot és emelnem a tétet. Nem, konkrétan ők a szex és játékot kapcsolták össze.

• Szexjáték?

• Ez egy egészen létező szóösszetétel. Tényleg.  Fogadást akartak kötni.

• Elutasítottad?

• Csont nélkül. Mármint én játékos vagyok. Valószínűségszámításból is elég jó voltam az egyetemen. Ennek az esélye kábé ezrelékekben mérhető, hogy én nyerjek. Nem opció nálam egy ilyen játékban részt venni.

• Gondoltál már arra Max, hogy kilépj a számok és kártyajátékok világából és a valószínűség számításából, a saját komfortzónádból és megpróbálkozz valamivel, aminek nincsen racionális alapja?

• Nem, még soha nem gondolkodtam ilyenen.

• Talán… érdemes lenne.

• Ezzel kezdeni?

• Akár.

• A játékban sem ismerek tréfát. Nem csak az életben.