SUP a tavon

 Kim

A Tóvidék Nemzeti Parkban vagyunk. Alexék háza is itt áll, egy tó partján. Most nem ahhoz a tóhoz megyünk, aminek a partjánál először csókolóztunk. Egy másik tóhoz, egy srác már ott ül a parton. Energiaitalt iszik, totál laza. Mellette Alex is lazább srácnak tűnik.  Kezet fognak. Velem is.

• Szóval te vagy Alex SUP-társa? -nézem a felfújt deszkáját.

• Eh, padtárs, SUP-társ, bajtárs. Amit éppen akar, kivéve a házastárs. Másik kapura játszom - kortyolgatja a dobozból az italt.

• Hüm, hát ha sok energiaitalt tolsz, akkor romlani fog a teljesítményed. Árt a férfiasságnak.

• Ha nagyon akarnám megmutatnám, hogy van itt potenciál, de tekintettel vagyok Alexra - jegyzi meg szárazon.

• Nem kell Alexra tekintettel lenned, nem járunk - nézek Alexra, aki a saját deszkáját állítja vízre. Alex sandán ránk néz. 

• Sem Alex exei, sem Alex jelen csajai, vagy kinézettjei, és egyéb női ismerősei, vagy rokonai nem jönnek szóba nálam - jelenti ki Reese. 

• Kemény elvek. Sosem engedsz belőle? - nézek rá laposan.

• Soha. Csajt szerzek tizet is egy ujjamra, de egy normális barátot nehéz találni - Tetszik nekem ez a Reese. Nagyon jó barátja Alexnek. 

• Feladom, nem hatok a haverodra - jelentem ki Alexnek.  

• Kim, mi lenne ha kivételesen egyszer nem flörtölnél, ha pasi van a közeledben? - kérdezi Alex.

• Nem tudom, nem lennék önmagam - vigyorgom rá. Alex a kezét nyújtja és fellököm magam a deszkájára. 

• Próbáld meg megtartani az egyensúlyt, ne hülyéskedd el, mert beleborulunk a vízbe - figyelmeztet Alex. Engedelmesen terpeszbe állok és  Alex mögül nézek körbe a vizen. Reese is deszkára száll és lassan megindulnak a tó széle mentén egymás mellett. Alex szinte csak simogatja a vízfelszínt a lapáttal. Könnyedén siklunk a vizen. Megkapaszkodom Alex derekában és közelebb araszolok hozzá.

• Megvagy? - néz hátra a válla felett Alex.

• Aham, csakis azért foglak, hogy ha zuhanok magammal ránthassalak - nevetek és hátrarázom a hajamat az arcomból.  Teljesen új persepktíva a tóból nézni a partot. A víz felszíne szépen fodrozódik, csak könnyű szellőnk van. Enyhe az idő. Tökéletes SUP- idő és Alex nagyon jól technikázik a SUP-on. Egyensúlyban és harmóniában. Kicsit engem is lenyugtat, pedig én folyton izegnék-mozognék. Mind a hárman a tájat nézzük. Gyönyörű a tóvidék. Tényleg szép. Festeni való hely. Van olyan, mint a tenger. Bizseregnek az ujjaim, hogy csak egy kicsit fessek, vagy legalább lerajzoljam a dombokat, a tóval a távoli kerítésekkel. A határjelölő sövényekkel. Az ujjaimat megmozgatom Alex csípőjén. Megérzi a mozdulatot.

• Minden oké? - kérdezi Alex.

• Igen… csak rajzolhatnékom támadt - sóhajtom, és közelebb bújok Alexhez.

• Elragadott a hely szelleme igaz? - hallom Alex hangján, hogy mosolyog. Ő pontosan tudja milyen érzés ez, hogy most itt rögtön meg kell állni és kattintani egy skiccet. Egy fényképész lefotózná, én meg akarom festeni. 

• Milyen békés itt minden! - biccentek. Csobban a víz, ahogy Alex belemeríti a lapátot. Szinte szállunk a víz felett, olyan könnyedén siklunk. Alex sokat gyakorolhatott, mert minden erőlködés nélkül hajt előre kettőnket. Nem tudom mennyi karmunka lehet kettőnket előre lökni a vizen, de Alexnek simán megy. Sokkal művészibbnek hittem Alexet, olyan erőtlen srácnak, úgyhogy a SUP-ozás közben eléggé megváltozik néhány gondolatom Alexről. Úgy alapjaiban.

• Lerajzolhatod, teszünk egy könnyed kört és utána festhetsz - mondja Alex.

• SUP-oztattál már mást is?

• Reese-en kívül?

• Lányokat.

• Nem. Te vagy az első, aki mögöttem áll - feleli Alex tömören. Megrágom magamban a dolgot.

• Miért SUP-ozunk?

• Mondtam. Devonban a SUP őshazában én is szeretnék egy kicsit deszkára szállni. Ha már ott vagyok. Te rajzolsz én meg evezek.

• Egyszerre?

• Le is ülhetsz elém a deszkára igen. Csak tartsd az egyensúlyt.

• Jógázhatunk is? - vigyorgom. Alex fújtatásán hallom, hogy mosolyog.

• Igen, jógázhatunk is rajta. A SUP olyan mint a jóga, sok az egyensúlyozás, a türelem, béke és harmónia megtartó funkciója. Neked Kim nem ártana egyik sem.

• Nekem egy ecsetre lenne inkább sürgősen szükségem. A harmóniánk érdekében - jelentem ki és Alex visszairányítja a deszkát a cuccaink felé. Könnyedén lökődünk a tópartnak. Leugrom a deszkáról és Alex is követ. Már teljes festőfelszereléssel  megfelelő helyet keresgélek, mire Reese csatlakozik hozzánk.

• Nem is kérdeztem, milyen lett a tetkód? - kérdezi tőlem Reese.

• Imádom! Jól sikerült! Mintha rámöntötték volna, pedig csak rámvarrták - emelem magasba a karomat és Reese ránéz a csuklómra.

• Egész jó munka lett. Tényleg, jó a minta.

• Magam terveztem - biccentek és festéket nyomok ki a lapra, ahonnan majd eldolgozom. Ilyenkor belemélyedek a festésbe és ki is esik minden körülöttem. Alex már ismeri ezt az állapotomat. Reese-el iskolai témákról dumálnak. Reese újabb energiaitalt bont és hátramaradnak. A hangjuk kellemes duruzsolássá olvad a háttérben. Én pedig felpöttyözöm a lapra a megfelelő határvonalakat. Először csak a nagy meghatározó pontokat, aztán egyre apróbbakat és megszűnt minden, csak a szín, az ecset, a lap, és a szemem elé táruló kép. Eggyé olvadtam a természettel. Kiesik minden. Hogy hol vagyok és kivel. Festek.

Alex

Reese már másodpercek óta újra és újra belémmélyeszti a könyökét, ahogy bökdös. Oldalt nézek rá. Vigyorog. S Kim felé int a fejével. Vágom, hogy lecsekkolta ő is, hogy Kim-en fekete tanga van és a csípőnadrágjából egy széles centis sávban a fenekén kivillan a nadrág mögül. Kábé én is már vagy jó tíz perce szüntelen vissza-és visszatérek a bugyija vonalára a tekintetemmel. Kim először simán felhúzott lábakkal ült, de most valahogy pozíciót váltott és ettől jobban lejjebb csúszott a csípőjén a farija. Vagyis igen, túlságosan vonzza a tekintetemet az a kivillanó bugyi. Semmi extra nincs benne. Egy sima sztreccses fekete anyag. Szépen simul Kim karcsú derekára. De mégis valahogy...szexi. Olyan… Kim-es. Tényleg nagyon izgató vele. Valahogy arra ingerel, amire Kim feneke mindig is. Hogy megfogdossam. 

Kim kimossa az ecsetet, tehát elkészült. Fellököm magam és felé állok, hogy lássam a munkáját. Jó pillanatkép lett. Kim felnéz rám és a tenyere élét dörzsöli. Kicsit festékes lett, ahogy támasztotta a papíron. 

• Próbáljunk ki egy jógapózt a SUP-odon! - löki fel magát és leporolja a fenekét, enyhén feljebb csúsztatja a fariját is a csípőjén.

• Páros jógapózt? - követem, ahogy elpakolja a festőcuccait.

• Végig akarok feküdni a deszkán - fintorogva nézek. Kábé úgy belelóg az arcába a tököm, nem túl vonzó látvány lehetek alulról. Ellentétben Kimmel. - Az eget akarom nézni - néz rám hunyorítva Kim.

• Aham. Oké - Kim leül a SUP-ra és végignyúlik rajta. - Ne sokat mozogj és talán vigyázz a hajadra, ne érjen a vízbe! - tanácsolom és  Kimet vízre tolom, én meg próbálok mellette egyensúlyban felállni a deszkára.

• Ugye nem fogsz belefordítani a vízbe? - röhögi Kim a próbálkozásaimat figyelve.

• A derekadnál próbálok a két szélen állni, de félek, hogy rádlépek - nézek fel a szemébe. Kim kinyújtja a karjait, hogy arra támaszkodva lépjek rá a deszkára. Nem rossz gondolat. Fellököm magam a deszkára. Kicsit vizes lett a cipőm, de nem vészes. Kim stabilan tartja a kezem, amíg meg nem találom az egyensúlypozíciót. Beletolom a lapátot a vízbe és nagyot húzok, hogy haladjunk. Kim az ujjait a vízbe érinti, ahogy siklunk. Érzem mert a karjával így átkarolja a bokámat. Nagyon bizarr így SUP-ozni, kábé soha nem csináltam ilyet. Kim a partot nézi és a dombokat. Reese-el összeigazítjuk a deszkáinkat és egyszerre lapátolunk, szinkron SUP-olás. Reese-el dumálunk egészen addig, amíg Kim nem kezd fészkelődni alattam.

• Kényelmetlen? - nézek le rá.

• Kicsit. Felállnék - bólint Kim. - Kemény azért ez a deszka a derekamnak - Körbenézek, és próbálok a part felé lendülni a SUP-al.

• Várj, partra teszlek!

• Inkább segíts felállni - nyújtja a kezét Kim.

• Fel fogunk borulni, várj! - Kim fészkelődik, én meg megbillenek a deszkán,  Kim lehet csak simán belefordul a vízbe, én meg a térdemet bevágva belezuhanok. Hirtelen ér a hideg víz és rohadtul meglepődök. Néhány másodpercig azt se tudom mi történt. A deszka a vizen lebeg, és Kim a deszkába kapaszkodva jön felszínre.

• Bakker! Jól vagy? - nézek rá a deszka másik oldaláról.

• Hú! Tóvidéki fürdőzés? - simogatja hátra a haját Kim. Vizes. Nagyon. Reese mellénk irányítja a deszkáját 

• Minden oké? Két méterre vagytok a parttól és belefordultok. Nem semmi - állapítja meg Reese. - Na ez a jelenet szuper lett volna a médiaórára vlognak - jelenti ki. - Kár, hogy nem volt nálam kamera időben. - Segít kievickélni nekünk a vízből. Húsz fokos a víz, de kábé nincs nálunk semmi váltás ruha.  Kihúzva, Kim szája is lilába játszik és nem a rúzs a száján, hanem szimplán fázik. Bár nem mutatja.

• SUP- program vége. Holnap a suliban! - fogok kezet Reese-el és a kocsi felé sietünk. Csak egy takaró van a kocsi csomagtartójában, azt Kimnek nyújtom, aki beleburkolódzik. - Megszárítjuk a ruhád! - ülök be vizesen a kocsiba. Kim csak biccent.

• Jó arc ez a Reese, tök jó haverod van - jelenti be Kim.

• És most végignézte, hogy tudok bénázni egy csajjal - összegzem és beparkolok a tóparti házunk elé. Cuppog a cipőm a feljárón és alig lépek be a házba le is rúgom. - A makettszoba mellett van a mosókonyhánk. Dobálj le magadról mindent, amit tudsz, hozok száraz ruhát! - felsietek a szobámba egy pólót és egy fürdőköntöst hozok  Kimnek és a saját vizes ruháimat, amiket lerángattam magamról. Ahogy belépek a mosókonyhába Kim teljes alsóneműszettjét láthatom. A fekete bugyiját és a hozzá illő natúr fekete melltartót.

• Apám! - szinte hátratántorodom a látványtól.

• Azt mondtad mindent vegyek le amit csak tudok. Ezeket is? - mutat a melltartójára Kim. 

• Pfffh! Nem számítottam erre a fogadtatásra - vihogom és kikerülöm Kimet és beledobálom a ruháit a szárítóba.  Igyekszem nem bámulni, bár elég nehéz, mert nagyon jó teste van. Odanyújtom neki a pólómat. - Ha gondolod, leveheted még…. Amit akarsz - nem is merek ránézni. Kim rajtam kuncog magában és magára kapja a pólómat és kihalássza alóla a melltartóját és átadja.

• Tessék! - durván flörtölős vigyora van hozzá. Bedobom a szárítóba és elindítom a programot.

• Egy fél órás szárítás elég lesz ugye? - mérlegelem és gyorsprogramot indítok. Most már sietnünk is kell, mert apámék jönni fognak haza és nem akarom, hogy Kimmel összefussunk velük.