Vízfesték

Kim

Reggel mind a négyen álmosan ülünk az autóba. Alex szeme durván karikás. Talán semmit nem aludt. Én is nagyon nehezen aludtam el. Fázom is. Esett éjszaka és nagyon hideg lett. Kendal szürke, és nagyon nedves hely.  Alexszel alig merünk egymásra nézni. Stefi parfümje mindent elnyom a kocsiban. Alexet tesszük le előbb a sulinál. Kendalban viszonylag nagy a forgalom.

• Kinthagytam a tejet! - mondja halkan Stefi.
• Én visszatettem szívem - Alex apja rekedten beszél, szerintem mind a négyen gázul aludtunk. Nagyon álmos a hangja.
• Megetetted a kutyát?
• Persze.
• Csúcs vagy! - vigyorog Stefi.
• Tudom -  mosolyog Alex apja is. Imádom őket együtt. Tényleg. Alex már sulis egyenruhában ül mellettem. Belegondolva, még sosem láttam a kendáli középiskolai ruhájában. Szürke pulóverben, keményített ingben és nyakkendőben. Nagyon srácos tőle. Hozott rajztáblát is, de most nem rajzolgat. Helyette a kezem után nyúl, és az ujjaival átsimítja a henna festést a csuklómon. Libabőrös leszek az érintésétől. Megremegek. Picit mintha fáznék is. Alex apja lefékez a suli előtt és Alex sietve rányomja a száját a csuklómra, és már ki is szállt. Becsapja az ajtót. Korán hoztuk, hogy még én is beérjek. De szétnyílt ajkakkal maradok a hátsó ülésen. Csuklón csókolt. Kábé soha senki nem csinált velem ilyet. Nagyon… intim. Olyan Goodwinos. Alex apjától tudok ilyesmit elképzelni. Olyan… tiszteletteljes. Olyan… Alexes. Nagyot nyelek és futólag felpillantok a visszapillantóba.  Talán látta Alex apja a mozdulatot, de most el van foglalva azzal, hogy elered az eső.
• Esik - Stefi a tenyerét rásimítja Alex apjának a combjára. 
• Sokat fog lassítani, ha zuhog - már ki is tette az indexet. Neki fogja küldeni az útnak a kocsit. Ez már a távolsági sebessége Alex apjának. 

Szinte versenyt futunk az időjárással. Szinte az eső elől próbálunk menekülni. Csorognak az esőcseppek az ablakon. Szürkéskék az ég és villámlik is. Igazi elemek harca. Megörökíteni való kép. Kapkodva kezdem felskiccelni az utazáshoz használt rajztömbömbe. Alex és Stefi halkan beszélgetnek, nagyon megnyugtató a hangjuk.  Ez az út kellemesebb része. Ami otthon fog várni ahhoz kell is ez a béke szigete itt ebben a jaguárban. Alex szüleinél megnyugszom. De otthon… Nem várom, hogy hazaérjünk. Egyáltalán. 

Amikor megérkezünk az erdei házunkhoz a kedvem mélyponton van. Be kell mennem, át kell öltöznöm, suliba kell mennem. Mind nagyon nagy szívás az életemben. Kiszállok és kedvetlenül benyitok a házunkba. 

• Hazaértél? Nagyszerű! - csattan rám apám. Otthon káosz van. Őrület. Füstszagú az egész ház. Anyám! - Mesélj! Hol voltál? Mit csináltál? Elfelejted, hogy másnap iskola van? Folyton lógsz! Nem tanulsz! Néha azt sem tudom merre jársz! Mi dolgod volt neked Alexszel áruld már el? Nagyon érdekel!
• A bevezetés a szociológia és társadalompolitika órámra kellett esettanulmányt írnom a csoportkohézió jelenségeiről egy választott csoport megfigyelése alapján - vágom ki.
• Hazudsz! Folyton hazudsz! Szemrebbenés nélkül, és folyékonyan. Bár így beszélnél idegen nyelveket! - csattan apám. - Eredj öltözz át, igyekezz! - Felsietek a lépcsőn, de még hallom, hogy Alexéket faggatja.
• Tényleg nálatok volt, vagy ezt is behazudta?

Az emeleten anyám a mosdóban éppen csokit majszol. Ki van sírva a szeme. Fuh, de sokat láttam ezt a képet. Ha bárki megkérdezné, miért lettem ilyen, amilyen, na pont ezért. Megfogadtam, hogy soha nem fogok bőgni egy pasi miatt sem. Anyám annyit sír. S mindig édességgel vigasztalódik.

• Mi történt? - nézek rá sóhajtva, és mosakodni kezdek.
• Csak egy bagettet akartam csinálni. Aztán, hajat mostam, és elfelejtettem. Kuka az egész.
• Aham. Látom megadtam az alaphangulatot a reggelihez - sietve öltözködöm. Anyám lelkiismeretére legyen mondva mindig megpróbál összedobni valamit, amit vihetek a suliba. De ma az alma lesz a csúcs, annyira mélyponton van. Apám egy érzéketlen barom. Kész. Igazi pasi.
• Sajnálom - mentegetőzik anyám, ahogy leérünk az irodarészbe.
• Kurva fontos ügyfelet várok délelőttre, és az egész iroda füstszagú. Nem tudom milyen céggel kellett volna csináltatnom ennek a háznak a szagelszívó rendszerét, ha tudom, hogy a feleségem mindent a sütőben hagy. Basszus kibaszom a picsába azt a sütőt és akkor legalább többet nem sütsz - apám jön-megy tajtékzik.
• Elviszlek én a suliba - szól oda nekem Alex és várakozva az ajtóban áll. Mellé sietek és csendben kilépünk a házból. 

Alex apja maga a diszkréció. Semmit nem kérdez. Semmilyen megjegyzést nem tesz. Nem tudom mit vágott le a tegnap estéből. Valamennyit biztosan. De mélyen megtartja magában. Megkönnyebbülés, hogy nem esik nekem, hogy mondjuk miért mászok rá Alexre. Vagy nem tudom. Még én sem tudom mit csináltunk. Elképzelésem sincs mi volt a tegnapi. 

Egyet tudok. Már értem, hogy akkor néhány éve, miért röhögtem Alex képébe, amikor felém közelített. Mert… összezavarodtam. Alex nagyon sok minden volt már akkor. Játszótárs, barát, a cégtárs gyereke, valaki, akivel szinte együtt nőttem fel. S erre… ő meg akart csókolni. Ez teljesen összezavart. És csak zavaromban nevettem. Nem rajta, a helyzeten. Mert nem tudtam kezelni. Képtelen voltam értelmesen reagálni. Mert fogalmam sem volt, hogy én mit akarok. Akarnám-e Alexet? Teljesen új fordulat volt. Szokatlan. Ismeretlen. Egyszerűen Alexre nem gondoltam így. Ott hirtelen, a helyzetben képtelen voltam erre érdemileg megfelelő reakciót adni. Most, hogy megcsókoltam pontosan tudom, hogy ezért. Mert én ezt a kapcsolatot nem tudnám hova rakni. Ezt nem lehet értelmezni. Nem nagyon tudom, hogy ez most mi? Jó, vagy rossz? Vagy tökmindegy? Vagy mi? Mi lesz? Alex vajon tudja?

Alex

Az a csók. Az egész világomat felforgatta. Tudtam, hogy ez lesz. Tizenöt évesen az elutasított csók forgatott fel mindent. Most meg a megtörténte. Nem lettem jobban. Sőt! Kábé felborult a világegyetemem.  Teljes téboly. Elképzelésem sincs, hogy most akkor mi lesz és hogyan tovább. Kábé csak ledermedtem, hogy megtörtént. Kim és én. Döbbent vagyok. Ennyit érzek. Semmi mást. 

Szinte semmit nem aludtam. Forgolódtam, vekengtem, mindenféle gondolatok kavarogtak a fejemben, de egy értelmes sem. Szinte megváltás Reese-el találkoznom.  Politika és sajtó óránk van. Kábé egyikünket se érdekli, de ez tűnt a legkönnyebben teljesíthető tárgynak, csakis ezért járunk rá. Reese-el a hátsó sorban ülünk én a rajztáblámat a padnak támasztom. Mellettünk az ablakot veri az eső.

• Valami van - jegyzi meg Reese azonnal.
• Megcsókolt. Kim. Kim megcsókolt.
• Az a Kim? - kérdezi Reese.
• Aham.
• Hűű! És most? Mi lesz? Jártok?
• Passz. Tudod, hogy ő nem az a járós típus. Fogalmam sincs. 
• De megcsókolt. És? Jó volt?Ja, aham.
• Mennyire?
• Nagyon, fuh, nagyon. Reese...én ilyet komolyan soha nem éltem. Úgy csókol, mint… nem is tudom… mint egy kurtizán.
• Miért hogy csókol egy kurva?
• Hát… hogy mindent akarsz. Azonnal. 
• Mindent? Mármint megbaszni?
• Aham. 
• Megdugtad volna ott helyben.
• Aham.
• És mi tartott vissza?
• Felhívott az apám.
• Micsoda pech!
• Rossz időzítés. Bár… nem is tudom. Ha megtörtént volna akkor… nem tudom… mi lenne most? Érted? Meg… nem is tudom. Ő… annyira tapasztalt. Félek, hogy felsültem volna.
• Erre van egy tuti módszerem - Reese a táskájából egy szál cigit húz ki.
• Beválik?
• Aham, elszívod és kész, garantáltan jó lesz minden - vigyorog Reese. 
• Hát lehet soha nem lesz alkalmam megtudni. De kösz - elteszem, és merengek. Mi legyen? Nem nagyon bírom kivárni a hétvégét, hogy újra találkozzak Kimmel. Már ha egyáltalán jön az előkészítőre.

Annyira nem is kellett aggódnom a dolog miatt, mert apám délben felhívott. Hogy vigyem utána a makettjét. Tehát nekem kell kikocsiznom. Nagyokat ásítok, ahogy vezetek. Keveset aludtam. Lehet innom kellene egy kávét.  Az erdő mentén az úton előttem megáll egy autó. Rövid farmernadrágban, hosszú lábak fognak talajt, suhogó fahéjvörös hajú lány száll ki. Kim.

• Akkor jó utat haza! - kiabálják ki. Vagy három fiú ül a kocsiban.
• Húzzatok a faszba! - kiáltja vissza Kim és bemutat nekik, ahogy elhajtanak. Gyalog sétál tovább. Állati jó segge van!  A dereka kivillan a rövid topja alól. Pedig enyhén hűvös az idő. Kimet láthatóan nem zavarja. Lassítok és lehúzom az ablakot.
• Szia! Elvihetlek egy darabon, vagy gyalogosan folytatod? - kérdezem.
• Alex? - Kim körbenéz az úton. Sehol senki. Nem egy nagyforgalmi úton vagyunk. - Te itt?
• Ja, projekt-makett. Tudod reggel nem tudta hozni, mert mi ültünk a hátsó ülésen - emlékeztetem Kimet.
• Tényleg. Kösz - Kim megkerüli a kocsit és beül mellém. 
• Nem fázol? - kérdezem, ahogy becsatolja magát mellettem.
• Fűthetnél egy kicsit ja - biccent. 
• Kik voltak ezek?
• Helyi barmok.
• A suliból szedted össze őket!
• Fogjuk rá - nevetek.
• Mit röhögsz?
• Semmi hagyjuk. Csak magamban gondolkodtam.
• Min?
• Hogy összeszedted őket, mint a hepatitiszt és társait.
• Ja, valahogy úgy. Szerencsére volt nálam ellenszer. Hülyék ellen mindig van - feleli rá Kim.
• Mi az ellenanyag?
• Páros lábbal kirúgom őket az életemből - jelenti ki.
• Az, hasznos taktika - bólogatok. Megérkeztünk. - Bemegyünk?
• Muszáj lesz - forgatja a szemét Kim, ahogy kedvetlenül kiszáll az autóból. Én a makettet hozom, tehát lemaradok. Kim már be is kiabált.
• Hazajöttem! - kiáltja. A levegőbe szimatol. - Jó hír, nincs égett szag. Az itt meghatározó a jó hangulathoz - jegyzi meg nekem Kim.
• Kétlem, hogy voltál a szakkörön, mert akkor nem lennél még itthon - jegyzi meg Liam, ahogy kilép az irodából.
• Kihagytam.
• Nem vesztettél el véletlenül valamit? - méri végig Liam a lányát.
• Apa, azt már ezer éve elvesztettem, ha ennyire érdekel, és nem véletlenségből. Szándékos tett volt - grimaszol Kim.
• A pulóveredről beszélek - feszül meg Liam.
• Ja, hogy az, hát...az ott maradt.
• Hol? Ahol az agyad? Meg az erkölcseid? - csattan rá Liam.
• Ahol az idilli családképem. Na hagyjál már! - kiált rá vissza Kim. - Foglalkozz a maketteddel! - mutat rám és felsiet a szobájába.
• Kiborít! - fújtat nagyot Liam. - Magamra emlékeztet. Vanessa olyan… beletörődő...na Kim… hát ő nem. Gyere Alex! - invitál be az irodába Lim. Apám és anyám is bent vannak.