Tattoo Arndale

Kim

Már lekerült a friss tetoválásomat védő tapasz a kezemről, és már csak a krémmel kenegetem időnként. Egész nap a tetoválásomat nézegetem. Semmi más nem érdekel. Egyelőre itthon még nem vették észre, bár nem kis erőfeszítéseimbe került titkolni a dolgot. Kezdve a hosszú ujjú pulóverek itthoni viselésétől egészen az étkezőasztal alá rejtett kezemről. 

Ma le fogok bukni. Kétségtelenül. Ma lesz a napja, mert apám kitalálta nagy jó kedvében, hogy menjünk be Manchesterbe az Arndale bevásárlóközpontba vásárolni.  Ilyenkor szinte teljes ruhatárat cserélünk és anyám kap valami ékszert. 

Ez azt jelenti, hogy egyfolytában dobálhatom magamról le a ruhákat és anyámnak már garantáltan fel fog tűnni, hogy mi van a kezemen. A hátsó ülésen ülök és rajzolgatok. 

• Vegyünk egy anya-lánya karkötőt? - kérdezi anyám. 
• Passz - nem akarok karkötőt próbálni, amikor egy közel húsz centis tetoválást rejtegetek a szüleim elől.
• Mindig is akartunk egyet - érvel anyám. - Nézd ilyenre gondoltam? - szép karkötő egy szívvel van összekapcsolva a két vége. - Jól néz ki, nem? - mutatja a telefonján a képet apámnak is.
• Nekem tök mindegy - feleli rá apám.
• Menjünk be az utazási irodába is! Kinézném a nyaralásunkat is - sorolja anyám. - Van ötletetek? - kérdez minket. Anyám annyira lelkes.
• Nekem mindegy - felelem. Tisztára depresszívnek tűnhetek.
• Nekem tök mindegy - feleli apám. Mintha csak én lennék tényleg. - Csak ne legyen túl meleg. Nem nagyon bírom már légkondi nélkül  - feleli Liam. - Vagy akkor egész nap a szállodában leszünk.
• Majd meglátom. Kim, igyunk egy koktélt az Arndale-ben? - kérdezi anyám.
• Miért ne? - kapom fel a fejem.
• Vanessa!
• Már elmúlt tizennyolc. Amúgyis  vannak alkoholmentes koktélok - érvel anyám. - Majd egy olyat kérsz, igaz Kim? - kérdez és hátranéz rám, összekacsintunk.
• Persze, nem is akartam alkoholt inni - bólogatok. Apám úgy néz ránk, mint a háta mögött összeesküvőkre. Csak a fejét rázza. 
• Ha koktélozni akarsz - apám visszaveszi a sebességet, Manchesterbe értünk.
• Te is csinálhatnál otthon koktélt - kacsint rá anyám.
• Ezer éve nem kevertem koktélt - tiltakozik apám.
• Apáddal elvégeztünk egy mixer tanfolyamot -  tájékoztat anyám. Na ezt nem is tudtam róluk.
• Apa? Kizárt! - fújtatok rájuk.
• Pedig de. Anyád beíratott minket, a Merryweather szállóba, egy induló tanfolyamra. Jó idők voltak - bólint rá apám és a sebváltóról anyám lábára emeli a kezét.
• Mixertanfolyam? - nevetek rajtuk, de tényleg. Vicces. Mármint nem tudom, csak a szüleimről vicces, bár végülis nem is. Miért ne?
• Olyan amatőr, házi mixerkedés téma csak.  Néhány hétig tartott. De alaposan elázva értünk haza - nevet fel apám.
• Minden elkészített italt meg is ihattunk - bólogat anyám. 
• Jól szórakoztunk tényleg. Ránk fért - biccent apám. Nagyon egymásra vannak hangolódva, gondolom jó éjszaka van mögöttük, akkor szoktak ennyire összehangolódni.
• Tudod mit, amíg mi ruhákat válogatunk, addig szerezd be a koktélalapokat - veti fel anyám, apám meg csak rábiccent. 
• Mimóza? - kérdezi apám.
• Igen - mosolyog rá anyám és  előresiet a mozgólépcsőnél. Kedvetlenül követem. Két új hosszú és rövid farit is kapok, néhány toppot, pulóvert és cipőt. Már vagy két órája vásárolunk. Anyám csak nem nyugodott a karkötő témában. Ahogy az ékszerüzletben vagyunk az üveglapra teszem a kezem. Anyám a saját karján próbálgatja a karperecet és a karláncot, aztán az én kezemre néz. 
• Ez, vagy inkább a másik? - sokáig nézi a mintát a karomon. Ismeri, hiszen henna festésként a kezemen volt korábban is. Most kicsit másabb a színe és nem kopik el. Erős és intenzív tetoválás, de művészi virágindák. Gyönyörű.
• Ó! Ez… az? - kérdezi anyám és felnéz rám. A sötétkékkel kihúzott szemei most még intenzívebben néznek.
• Igen, egy tetoválás! - vetem fel a fejem és anyámra nézek. Hátrarázom a hajam.
• Ó, Kim! - anyám el is felejtkezett a karkötővásárlásról.  - Gondolom apád még nem tudja.
• Persze, hogy nem. 
• Meddig akartad rejtegetni?
• Nem tudom, amíg el nem költözök - anyám tekintete elfelhősödik. - El kell mondanod neki. Most! - mondja anyám és ezzel vége a vásárlásnak. Úgy beszéltük meg, hogy az étteremrésznél találkozunk. Apám már ott vár minket, kávét iszik és telefonál. Talán anyám nyugtalanságát látja, nem tudom, de leteszi a telefont mire odaérünk.
• Kim? - anyám megáll apám előtt és kérdőn rám néz.
• Jó, csináltattam egy tetoválást - túrok a hajamba és hatalmas levegőt veszek, hogy felkészüljek mindarra, ami rám vár. Apám kábé megkövül. Lesápad. 
• Hova? - kérdezi és érzem az idegességet a hangján. Végigmér, a tekintete megakad a kezemen és bámulja. - Miért nem a homlokodra tetováltattad hogy egy hülye picsa vagy!? - csattan rám. - Ki a fasz fizette neked? Melyik fasz fizette? Mert nálad nem volt ennyi! Ki fizette? - apám esze vág mint a borotva. Levágta, hogy egy srác van a dologban. Persze, hogy levágta, hogy valakit én hülyítettem be.
• Én nem…
• Mondjad a nevét! Mert most odamegyek és letépem a tökét. Ki volt az?! - ordítja rám apám. Úristen. Sosem láttam még ilyennek. Teljesen ki van kelve magából.
• Apa, én…
• A nevét! - kábé az egész Arndale minket bámul. Égek. Komolyan félek, hogy felképel.
• Alex - suttogom erőtlenül.
• Alex! Aham. A kocsiba! Most! -  anyámmal némán szedjük a lábunkat. Most apám bemutatja, hogy nem csak nyugger tempóban tud vezetni. Kábé Alex apjára emlékeztet. 
• Remélem érzed, hogy most tényleg megtépnélek! Szerencséd, hogy ekkora önuralmam van. Kurva nagy szerencséd Kim! Normális vagy? Normális? Mi bajod van neked ilyenkor? Mondjad már! - a tóparti ház előtt szinte felszántjuk a kaviccsal felszórt utat. Alexnek csak annyit tudtam írni: Készülj! Tudja!

Alex

Ahogy megérkezett az üzenet tudtam, hogy végem. Tudtam, hogy nem kímélhetem meg ettől a szüleimet sem. Én okoztam. Bármi lesz is. Én csináltam. Szinte sajnálom a péntek esténk idilljét felrúgni. Apám és anyám a kanapén ülnek, és egy tálból popcornt esznek. Én a fotelben ülök, amikor megérkezik az üzenet. Lesápadok és izzadni kezdek. Mi lesz? Szeretném őket felkészíteni az egészre. De elcseszem az időt azzal, hogy gondolkodom, hogy hogyan kellene felvezetnem a témát. Kifutottam az időből. Hallom a kerekek csikorgását kint a kavicson. Liam ököllel veri az ajtót. Anyám riadtan néz apámra, és apám félreteszi az öléből a popcornos tálat és megy ajtót nyitni. 

• Liam? - kérdezi meglepődve apám.
• Hol az a hülye gyerek?! - csattan Liam és beront hozzánk. Felállok és megroggyant vállakkal csatlakozom hozzájuk. Kim lehajtott fejjel néz rám. Találkozik a tekintetünk. - Felképelhetem?! - kérdezi Liam rám mutatva. Apám egy lépéssel elém áll és nyugodt hangon kérdezi.
• Liam, mi történt? Miért akarod éppen az én fiamat felképelni? -mondja apám nyugodtan.
• Miért? Talán tájékoztasson a két illetékes! - tolja előre Kimet Liam. Kim mély levegőt vesz és az apámra néz.
• Csináltattam egy tetoválást. És Alex fizette - mondja nyugodtan apám szemébe. Liam kielőzi és dühöng.
• Érted? A te fiad! Az én lányomnak! Normálisak ezek ketten? A fiadat minden szarba belerángatja, holott arról volt szó, hogy ő fogja vissza Kimet! Erre tessék! Még kifizeti neki! Minden baromságára költesz? - csattan rám Liam. - Mesélj miket műveltél még a lányommal? - esik nekem Liam.
• Jó, nyugodjunk le! - szól közbe apám.
• Én? Te lehet, hogy kurva nyugodt vagy, nem a te gyerekeden van tetoválás, amit az én gyerekem fizetett! 
• Liam! Az én házamban vagy, az én szabályaimmal, szóval lemegyünk a makettszobába, csak Kim, Alex, te és én! - szól rá erélyesen apám. 
• Jó! - mondja keményen Liam és előre rángatja Kimet. Apám hátramarad és szembefordul velem.
• Csak egyetlen kérdés: Tényleg te fizetted? - kérdezi apám halkan.
• Igen - hajtom le a fejem. Apám mély levegőt vesz.
• Oké - összepréseli a száját és lemegyünk az alagsori makettszobába. Liam és Kim is ülnek. Egymástól tisztes távolságban. Kim hátravetett haja lágyan hullámzik a vállaira. A szája szélét csipkedi. S az egyik asztal sarkán tartja lazán a lábát átvetve egymáson. Apám bezárja mögöttünk az ajtót és nyugodtan néz.
• Halljuk a részleteket, hogy volt - fordul felém és Kim felé apám.
• Tetszett a minta, fel akartam varratni magamra, Alexnél volt pénz, ennyi - mondja Kim bosszankodva. - Nem értem mit kell ezen ennyire felfújni?
• Mondtam, hogy ne adj annyi pénzt a gyereknek! - csattan Liam apámra.
• Szerintem Liam ahhoz semmi közöd, hogy én a gyerekemnek mennyi pénzt hagyok, hogy nála legyen.
• Szerintem elég nagy közöm van hozzá, ha abból az én lányomnak fizeti a tetoválásait. Legközelebb mit fizetsz neki? Mellplasztikát baszd meg?! - csattan rám Liam. Én elvörösödök, szerintem Kim is. - Vagy… mit? Abortuszt? Mi a szart fognak a hátunk mögött sumákolgatni!
• Tizennyolc múltam, nem kell az engedélyed hozzá, hogy azt csináljak, amit csak akarok! - csattan Kim az apjára. - Állandóan mindent le akarsz fojtani bennem! Mindent! A festészetet! A rajzot, a saját életcéljaimat! Örökösen úgy kell élnem és azt csinálnom, amit te akarsz! Elegem van ebből! - kiáltja Kim.
• És erre a legjobb módszer, Alexet behülyíteni, hogy fizessen neked mindent? Mert tudom, hogy ez történt. Meddig mentél el egy tetoválásért? Szétbaszattad magad? Leszoptad? Ez a fizetség? Egy tetoválás? 
• Jó, Liam ezzel most állj le! - szól közbe apám.
• Miért nem ezt csinálja? Egy olcsó kurva a lányom és a fiad is azzá tette! Tetoválást csináltat neki, fizetségként! Csodás! Ezért érdemes odadobálnod magad mindenféle fasznak!
• Liam elég volt! - csattan fel apám. - Egyrészt nem tűröm, hogy így beszélj a fiamról. Másrészt Kim nagykorú. Hogy hogy nevelted az a te dolgod. De szerintem felnőtt nő. El tudja dönteni, hogy mit akar és mit nem. 
• Tudod mit? A fiad a te pénzeden az én lányomra varratott ocsmányságokat! Ott marad rajta örökre! Hogy veszik így komolyan bárhol is jelenik meg? Egy építészirodát képviseljen így? Az én építészirodámat?
• Valójában a legfőbb bajod az egésszel ez igaz? Hogy én a te cégedet így nem képviselhetem? - hunyorít gúnyosan Kim. - Bár leadtam a jelentkezésemet az építészmérnökire, még nem biztos, hogy a felvételire el is megyek. Talán erre kellene gondolnod. 
• Miért mit kezdenél magaddal?
• Akármit! Lelépek és kész! - Kim feláll és kiviharzik.
• Én… sajnálom - suttogom erőtlenül. - Tényleg… próbáltam lebeszélni. Tényleg… de mindenképpen megcsináltatta volna. Ha nem velem… mással.
• Menj Alex! - int ki apám és bezárja utánam az ajtót. Kimet a folyosón találom. Magam után húzom a szobámba és ahogy becsapódik az ajtó mögöttünk, nekinyomom Kimet és nekiesek. Rázúdítom minden érzésemet és nem nagyon érdekel, hogy fájdalmat okozok-e. Kim feneke az ajtómnak csapódik és a karját megemelve a vállamra könyököl és hátahúzza a haját a csókunkból. Szint az ajtómnak szegeztem és a blúzát rángatom lefelé a vállainál, a tenyeremmel a mellét markolom és Kim sem fojt magába semmit. A hajamba túr és szinte rámmászik. Az ágyamra zuhanunk és türelmetlenül rángatom róla a nadrágját. Mindenütt érinteni akarom. Az ujjaimmal alig tapintom ki a bugyijában, hogy mennyire nedves, apám egyetlen koppanás után benyit ránk.
• Kim, menj! Indultok haza! -  Kim felhúzott lábbal és szétzilált ruhával fekszik alattam. Másodpercekbe telik, mire egyáltalán felfogom, hogy mi van.  Kim pihegve nézi apámat, és letolja a kezemet magáról. A haját igazgatja, próbálja rendbehozni a ruházatát. Lecsúszik az ágyamról és apám mellett kisiet a szobámból. Az ágyban maradok teljesen felajzva. 
• El vagytok tiltva egymástól - jelenti be hidegen apám.
• Ez… mit jelent? - ráncolom a homlokom.
• Azt, hogy nem találkozhattok. Nem vagytok jó hatással egymásra. S ebben én is egyetértek. Amíg itt laksz, legfeljebb az egyetemen találkozol Kimmel. Világos?
• Igen - a hajamba túrok és apám otthagy a szobámban. Basszus!