Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2019. augusztus 3., szombat

Tengernyi árnyalat

Kim

  • Hajts tovább! - pillantok fel a rajzomból, amikor Alex már indexel, hogy ráfordulna az erdei nyomtávos útra, ami a házunkhoz visz. Alex lassít, visszaveszi az indexet és rámnéz. - Nyertünk egy órát, nem? Irány a part! - utasítom. Alex tehát gázt ad, és tovább hajt. A tengerparti kilátónál parkol le. Hátul a táskámban keresgélek. Mindig van nálam kistubusos alapszínekből álló akvarellfesték. Műszaki rajzlapra nem akkora élvezet dolgozni vele, nem is erre van kitalálva, de mást nem hozhatok az előkészítőre, tehát most ez is megteszi. A partra ülünk, A2-es nagyméretű lapot veszek elő rögzítem a táblámhoz és sietve nyomom ki egyenesen a lapra a színeket. Annyit kellett zugfestenem, hogy már egyenesen a vászonra nyomom a festékeket és majd onnan viszem el a megfelelő helyekre. Rászoktam, hogy egy színnel festek. Ehhez pedig tökéletes téma a tenger. 

Erről kábé mindenkinek a kék szín ugrana be. De szerintem a tenger a legszínesebb téma. Semmi unalmas nincs benne. A tenger mindig más.  Változó fényviszonyokkal mást ad vissza. A hajnal rózsaszínes árnyalata, a napnyugta lilás narancsos árnyalatai. S amikor nyugaton teljesen tiszta az ég, néha tényleg vörösbe játszik az egész víz. Vérvörös az óceán. Víz plusz napfény. Mi lehet ennél színesebb? A teljes szivárványskála. Az érzékelhető színtartomány teljes spektruma. Tehát a víz a legtutibb alaptéma. Alex már ismeri tőlem ezeket. A parthoz ülünk közvetlenül, vagy a mólóhoz, ahol elérem a vizet az ecsetemmel. Semmi más nem kell. Tökéletes hely a festéshez.

Ha kicsit jobban nekiszalad a partnak a hullám, akkor van, hogy a cipőm alját körbenyaldossa. Amúgy csak kinyúlok és itt a tökéletes vízközeg. De ha kellően csapadékos idő volt, akkor egy-egy tócsát választok magam mellett, mint most is.

Csak skiccelek. Az alapvonalakat húzom. Horizont, nap, világítótorony. Minden mást ezekhez fogok igazítani. Ha a fő pontok megvannak, utána nagyon gyorsan benyomás után lehet festeni, foltokkal. Világosabb és sötét foltokkal. Az akvarell festés nem való mindenkinek. Kell, hozzá egy lazaság. Alex annyira mérnök agyú, hogy ő folyton éleket, pontokat, arányokat, függőlegeseket, vízszinteseket, összetartó vonalakat lát. Neki vonalak léteznek. Egyenesek, párhuzamosok, persepktívák. Én jobban szeretem a benyomásokat. Hatásokat. Itt egy fa, ott egy sötétebb felhő, arra fodrózódik a víz. 

Alex mellettem a telefonján pötyög. Tudja hogy nálam ez csak pár perc és megvagyunk. Rutinból csinálom. Levezetés. 
  • Már megint töltöttél fel egy thirst trap-et? - kérdez rá Alex. Ránézett az instagramomra?
  • Tetszik? - kérdezem felé nézve.
  • Az új csávód, a Callum már dobott rá neked egy szivet - feleli válaszként Alex.
  • Hát neki legalább tetszik - vigyorgom.
  • Neki csak az tetszik, hogy ennél sokkal többet is látott ma a dekoltázsodból - feleli rá Alex közönyösen.
  • Lementetted?
  • Dehogy. Miért nem teszel fel soha a festményeidből? - Alex ahogy rámnéz enyhén hunyorít. Talán szárítja a szemét a szél.
  • Eszem ágában sincs. Ezek privát dolgok.
  • A dekoltázsod ezek szerint nem privát - Alex és én. Ez egy örök játék közöttünk. Szembehelyezkedik az én elgondolásaimmal.
  • Az nem. Bárki láthatja.
  • Talán pont ez a baj.
  • Micsoda?
  • Hogy bárki láthatja.
  • És?
  • Értékét veszti - feleli rá Alex ködösen.
  • Mindennek ami rajtam van, vagy én csinálom, én határozom meg az értékét. Nem más - vágom rá.
  • Kérdés, hogy lenne-e rá vevő - préseli össze az ajkait.
  • A melleimről, egy menetről, vagy a festményeimről beszélsz? - kérdezek rá.
  • Szerinted melyikről? - dobja vissza a kérdést. Ezért szoktam baromi jókat dumálni Alex-el. Alex az első fiú, akit nem tartok igazán unalmasnak. Ezért tökéletes barátalapanyag. Nem pasi. Simán haver.
  • Jó, figyelj! - leteszem az ecsetet magam mellé és Alex felé fordulok. - Ma délelőtt Callum egyetlen mondatából levágtam, hogy fantáziátlan és unalmas csávó. Kíváncsi vagyok te mit felelsz a következőre. Callum azt mondta, ő aztán meg van áldva dús fantáziával a szerelem terén. Ő már csinálta vízben, és vízesés mögött. Extrém helyszíneken. Na? - a hajamba túrok, hogy elhúzzam a hajszálakat az arcomból, amiket a szél folyton a szemem elé lökdös.
  • Hát gratula neki. Mit akarsz ezzel?
  • Kíváncsi vagyok egy szintén építész agyú gondolkodására. Mondd, a te kreativitásod meddig ér el a szerelem terén? -cukkolom? Lehet. Be akarom szivatni? Lehet.
  • Ha igazán szerelmes vagy, nem a helyszín számít. Nem a cselekvés. Hanem az együtt töltött idő. Nem a mennyiség, hanem a minőség. Teljességében megélni. A tudat, hogy vele vagy. Azzal, akivel fantasztikusan érzed magad. Ehhez nem kell semmi kreativitás. Ez maga az érzés. 
  • Hümm - visszatekerem a tubusra a kupakot. Alex feláll és engem is felhúz. Kész a festményem. Talán rekordot akarok állítani. Nem tudom. De tényleg szempillantás alatt felviszem, lazán, könnyedén az egészet. Ennyi lazaság nincs egy építészben. Vagy mégis?

Alex. Ez Alex. Talán túlontúl érződik, hogy együtt nőttünk fel. Az apja nálunk, az anyja nálunk. Alex is nálunk. Egymás elől kapkodtuk el a színesceruzákat apáink irodájában az íróasztaluk alatt.  Alex kergetett végig a loft és penthouse lakáson emeletről teraszra és vissza. S most. Visszamondja nekem azt, amit én mondtam Callumnak. Anélkül, hogy hallotta volna. 

Alex

Kim legújabb festménye a hátsó ülésen szárad. Ezeket otthon folyton dugdossa. Némán ülünk a kocsiban, legalábbis, amíg Kim ki nem böki.
  • Emlékszel, amikor meghívtalak az ottalvós bulimba?
  • Azon az estén röhögtél a képembe, mert majdnem megcsókoltalak.
  • Megérkeztél és fordultál is ki az ajtón. Én meg utánad szaladtam.
  • Mert csak lányokat hívtál meg basszus! - nézek rá oldalt. - Úgy éreztem magam, mint valami langyi homár. Érted? Egy csajbuliba hívtál, én meg fiú voltam! Szóval kábé az jött le belőle, hogy engem is lánynak tartasz. 
  • Ezért bepróbálkoztál inkább, hogy bizonyítsd mennyire fiú vagy? - kérdezi a haját szálazgatva. Az arca előtt.
  • Minek hívtál meg?
  • Mert azok a lányok untattak. Egyedül te nem untatsz.
  • Ja, már értem, miért nem jöttünk össze, kösz. Nem untatlak eléggé ahhoz, hogy basszunk. Pedig állításod szerint túl jó fiú vagyok.
  • Jó fiú vagy, de nem unalmas - összegzi Kim. Márpedig ő aztán tényleg csak unalmában szexel. Mennyit unatkozhatott már? Elképzelésem sincs, mert nem egy suliba járunk. Ő az itteni gimibe jár, én meg Kendalban járok suliba. Ennek ellenére mégis nagyon sok időt töltöttünk mindig is Kimék erdei házában. Mert apám és anyám is itt dolgozik. - Megharagudtál rám? Utána több mint egy évig nem jöttél hozzánk.
  • Lássuk csak. Buzinak néztél. Úgy gondoltad hat másik lánnyal is tök jól elleszek, és beolvadok a környezetbe, mint egy fikusz a sarokban. El akartam jönni, utánam rohantál. Szerintem vitatkoztunk is. Le akartam zárni az egészet, szóval igen, megpróbáltalak lesmárolni, te meg kétrét görnyedve nevettél rajtam. Hát valahogy úgy nem a legjobb estém volt. Plusz élő bizonyítéka volt, hogy te és én totál mások vagyunk. Meg hogy...szóval visszautasítottál, megaláztál. Szimplán elegem volt belőled.
  • Csak egy évig?
  • Nem igazán vagyok haragtartó. De ez az én jó tulajdonságom és nem a tiéd - vigyorgom rá. - Menjünk be, mert ha itt ülünk a kocsiban a ház előtt mi ketten, nagyon durva dolgokat fognak gondolni odabent - Kim leveszi a legújabb festményét a rajztábla tetejéről és a hóna alá csapva belép előttem a házba.

Liam és az apám az irodában ülnek. Apám magyaráz. Liam csak a kávéját kortyolgatja, időnként biccent hozzá. Nem először látjuk őket így.

  • ...tehát képzeld el a legpazarabb panorámát, az üvegablakokról rálátni a tengerre.  Kint, egy szinttel lejjebb a sziklába vájt melegvizes medence…
  • Értem…de mikor váltottunk mi luxusházak építésére? - apámban reked a válasz, mert meglátja, hogy belép Kim és szorosan a nyomában én is.
  • Na, hogy ment? - fordul felénk Liam. - Mutasd, miket rajzoltatok? - Liam máris elveszi Kimtől a táblát és átfutja Kim rajzait. Ellenőrzi. - Csak ennyire jutottatok? - Liam nemtetszően nézi a három lapot. - Alex? - Úgy állnak a rajzaink felett mint egy vizsgálóbizottság.  Sőt, még fokozzák a hatást. Mert rámutatnak egy-egy pontra és csak ühümgetnek hozzá. De utálom én is ezt. Kim a szemét forgatja az apja háta mögött.
  • Kim, neked miért hiányoznak ezek a rajzok? - fordul Liam Kim felé.
  • Mert, az enyémek annyira jól sikerültek, hogy néhány csoporttársam elkérte őket, hogy otthon gyakorolhassanak róla - vágja rá Kim kapásból. 
  • Tényleg? - Liamtól kezd rendszeressé válni, az előkészítő óta főleg, hogy rajtam ellenőrzi Kim válaszait.
  • Aham, durva, nagyon jó rajzok lettek - bólintok rá. Kim hazudik. Folyton. Megerősíti a tényt bennem, hogy a nők alapvetően hazugok. Nem értem miért falazok neki. Tényleg nem értem. Liam visszanéz rám. Kim nem érzékeli, de én igen, hogy Liam kezdi megérezni, hogy összejátszunk. Közös a bűn. Mindketten hazudunk neki. Bár egyelőre nekem még hisz. Egyelőre.
  • Én, ööö megyek, lezuhanyozom - jelenti ki Kim és kifelé fordul. Liam az órára néz.
  • Délután kettő van, minek zuhanyozol te? - kérdez rá Liam.
  • Nem is tudom, van ez az érzésem, lehet… lehet, hogy hamarabb meg fog jönni - jelenti be Kim. Liam összepréseli a száját és visszafordul. Kim libbenő sima hajjal kislisszol az irodából. Liam csípőre tett kézzel visszafordul Kim rajzai felé.Kim folyton ezt játsza. A női kártya. 
  • Szemrebbenés nélkül hazudik - feleli rá Liam. - Nem tudom hol csesztem el ennyire ezt a gyereket. Az egészről Vanessa tehet. Mindig azt mondta, hogy hagyjuk, ne legyünk szigorúak vele, mert… meg fog pattanni tőlünk tinédzser korában. Benne van horoszkópikusan kódolva a gyerekbe. Vanessa meg az állandó horoszkópmániája - Liam bosszankodva nézi a rajzokat.
  • Tinédzser, majd kinövi - legyint rá apám.
  • A helyzet az, hogy én is tartok tőle, hogy jön valami suttyó gyerek és lelépnek. Elmentem világgá, császtok! Amióta betöltötte a tizenhatot a konyhapulton hagyott üzenetektől rosszul vagyok. A hűtőszekrényüzenetek ugyanez. Alex örülj, hogy nem lányod van. Annyi gond. Annyi... Most őszintén, csak én látom úgy, hogy egy ribanc lett? - kérdezi Liam. Sarokba szorított minket. Apámra nézek, ő meg vissza rám.
  • Izé… ööö - az apám fújtat és megemeli a szemöldökét. - Alex?
  • Mi, mármint én? Hát öhm… nem… kimondottan… az…
  • Kim nagyon fiatal, csinos és szép lány. Igen...sokat örökölt Vanessából - segít ki apám.
  • Szóval szerinted a feleségem ribanc - kérdez rá feszült támadással Liam.
  • Én Vanira semmi ilyet nem mondtam. Inkább olyan… mh...hogy is fogalmazzam… nem szokványos a gondolkodása. Igen. 
  • Nem érdekel, hogy mit gondol. Nem is akarom tudni, mik járhatnak egy nő fejében. De… a viselkedése…! - Liam ingerülten tolja egymásra a lapokat. Egymáshoz igazítva az éleket. - Botrányos! Az egész viselkedése, ahogy jön-megy, folyton illeg, lebegteti a haját! És ahogy néz! Az a provokáló szemtelen arckifejezés! Kikészít! Ilyenek vannak az építészmérnökin? - kérdez rá Liam. Apám kinyitja a száját, aztán összecsukja. - Hagyjuk, a te feleséged is mérnök lett. Mindegy hagyjuk!
  • Most beszóltál valamit Stefire? - kérdez rá apám és kezd megfeszülni. Már megint egymás feleségét szidják. Rejtély, hogy hogyan érik ezt el. Az anyám építészmérnök lett, Kim anyja a cégjogász irodavezető. Négyen együtt dolgoznak. Ez valahol tényleg nem a legjobb felállás.

2 megjegyzés:

  1. Tudtam én, hogy több közös van Alexben és Kimben, mint amennyi a felszínen van! :D
    Hú, hát, valamikor irigyeltem Kimet, hogy ilyen könnyedén hazudik mindig, de igazából nem szeretnék ilyen lenni. Nem tudom, én irtózom a hazudozástól. (Talán mert túl sokszor vertek át?) Szegény Liam, megértem az aggodalmát.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Végre visszatért egy kicsit Liam és Alex. Kettejüket sokkal könnyebb volt visszaébresztenem, mint például a Vanessa, vagy Stefi karaktert kellene. Majd meglátjuk. Talán lesz egy-két jelenet. Most egyelőre Kim és Alex mozgatnak, elég nehéz őket letenni, mert nagyon iratják magukat. Nonstop írnám. De... nehezebb idejutni a gép elé, mint gondoltam...:))

      Törlés