Páros Jóga

Kim

Kendalban páros jógaórán lótuszülésben ülök Alexszel szemközt. Mindkettőnknek kék jógaszőnyege van. 

• Itt van? - súgom halkan.
• Pszt! Itt! - sziszegi vissza Alex. Egészen belepirult. Annyira cuki srác.
• Hol? - nézek körbe. Lehet túl feltűnően. Alex csak a szemével int. Követem az irányt és befont barna hajú lányt látok. Ugyanúgy hordja a haját mint az anyja. Meg mint Alex anyja. Nem az merő túlzás. Stefi állatira cool nő. Imádom a franciafonatait. Stefin mindent imádok. Mert vicces, könnyed, fiatalos és szép. Ráadásul állatira jól festi magát. Tőle tanultam meg sminkelni, nem is a saját anyámtól. Az én anyám a kanapén csokoládénassolásban világbajnok. De abban aztán verhetetlen. Plusz elég szétszórt is. Stefi sokkal összeszedettebb. S szeretem, ahogy Alexet szereti. Van egy mozdulatuk, amit imádok. Ha Alex a nappali foteljében ül, Stefi sokszor hátulról átöleli és puszit nyom Alex feje búbjára. Mai napig is. Olyan meghitten anyukás.  Ráadásul Stefi kedves és jópofa is, jobban főz mint anyám. Bár anyámnál kábé bárki jobb. Mert anyám elfelejti, hogy betette a sütőbe a süteményt, meg ilyenek. Stefi időzítőt állít és ha csipog kiveszi. Miért nem megy ez például az én anyámnak? Szóval keveset voltam Alexéknél, de az olyan különleges volt. Belelátni az ő családi életükbe. 

Vagyis nekem ez a Victoria a mi Alexünkhöz egyáltalán nem passzol. Jellegtelen, és unalmas csajnak tűnik. Semmi különleges nincs rajta. Szemüveges, és olyan furán sziszás a haja, kicsit öregesnek is tartom. Olyan koravénes. Az anyja kettő pont nulla kivitelben. Rémes. Mit eszik rajta Alex?

Ez a jóga alaposan megdolgoztat. Megmozgatja legalább a gerincünket, mert szinte folyton rajztábla felé görnyedünk.  De én nem gondoltam, hogy egy páros jógagyakorlat során ennyit kell fogdosni egymást, meg egymáson feküdni. A földön összekucorodott Alex hátán fekszem háttal és kinyúlva. Komolyan érzem a szívverését is.

• Mostantól így fogok napozni a parton. Csak téged viszlek magammal - jelentem ki. Alex remeg alattam, ahogy röhög. - Ez a nyugágy pozíció. 
• Ne hülyülj, mert lelöklek! - jegyzi meg halkan és oldalra billent. A tenyeremmel támasztom meg magam és lefordulok róla, ahogy nevetek.

Az egyik gyakorlatot csak úgy csináljuk, hogy Alex emel engem a feje felé. A talpain tartja a csípőmet és a kinyújtott karjaival a vállaimat. Az összes hajam az arcába lóg. 

• Egy hajgumi luxus lett volna? - kérdezi a hajszálaimat köpködve a szájából.
• Ne nyisd ki a szád, és akkor nem megy tele a szád a hajammal! - érvelek.
• Túl hosszú a hajad!
• Kérjek egy ollót? Megmondom, hogy zavarja a páromat a hosszú hajam - vihogja.
• Inkább hajgumit kérj!
• Milyen gumit? - kérdezem hangosabban.
• Pszt! Te hülye! Mindenki minket néz! - Alex kivörösödve röhög rám. - Te Kim? Ugye tudod, hogy ez a repülő póz! Azt jelenti, ha szivatsz, repülni fogsz, mert eldoblak a picsába! 

Nem bírok leállni. Talán csak Victoriát akarom végleg eltéríteni a gondolatától is, hogy Alexszel kezdjen bármit is. Alex és én egymásnak háttal  állunk és a lábunk mellett karoljuk át a másik karját. A fenekemet Alex fenekéhez dörzsölöm. S megismétlem a mozdulatot. 

• Ez egy fenékpuszi! Jé! - Alex nevet és nem bírja abbahagyni. S én is vihogva a jógaszőnyegre dőlök. Nem tudunk viselkedni ez van.
• Alex?  Figyu! Én… még sosem puszilkodtam fenékkel. Ebben nekem… te vagy az első! - Alex a számra teszi az ujját, hogy fejezzem már be, mert ki fognak zavarni minket a vihogásunkkal együtt. De képtelenek vagyunk abbahagyni. Ha meglátom, hogy Alex röhög én is elvihogom magam és fordítva. Botrányosak vagyunk együtt.

Ezek a jógapózok bizarr szexpózok. De amikor Alex szétnyitott lábaira kell  dőlnöm háttal az már mindennek a teteje.

• Mint egy alternatív szülőpóz! Ez a jóga egyszerre vicces és szar!
• Talán azért, mert el kellene mélyedned benne Kim! Nem baromkodnod! 
• Átéléssel és behunyt szemmel csináljam, úgy jobban megfelelne neked? - kérdezek rá.
• Igen, légy szíves fogd be a szád!
• Jól van - morgom és engedelmesen befogom a szám és becsukom a szemem, mert tényleg elvihogom az egész órát. 

Tehát felvértezem magam az összes komolysággal, amit apám megpróbált belém nevelni és tűröm az összes létező páros jóga pózt, kitartásokkal és lassú mozgásokkal. De megállapítom, hogy a jógát alapvetően nem nekem találták ki. Legalábbis a páros jógát biztosan nem. Bár végülis… Alexszel?

Jóga után Alexéknél vagyunk. Tényleg ritka alkalmak egyike. Alex anyjával a duplamosdós fürdőszobájukban állok Stefivel és a tükörbe nézünk.

• ...tehát mindkét szemed  alá húzol egy-egy ragasztócsíkot a szemöldök  felé. Ez adja az alsó vonalat, utána seperc alatt felviszed a festéket, még figyelned se kell rá, gyorsan feldobálod a tust, a púdert, és most nézd! Leveszed a ragasztócsíkot és van egy tökéletes élvonalad! Két perc az egész.
• Ez mekkora ötlet! - Stefi visszabiggyeszti a szemüvegét az orrára. Szemüveg mögött még hangsúlyosabb a sminkje.  Stefinek rengeteg készlete van. Egy kisebb kozmetikai szalon. A szájfényei közt válogatok. Egy mélylilás árnyalatot választok.
• Szilvaízű - vigyorog rám Stefi a tükörben és nézi, ahogy határozott mozdulatokkal felviszem a számra.
• Imádom, mély és domináns! Olyan ne szórakozzatok velem hatása van! Keménykedős!
• Jól áll neked! - biccent rá Stefi. - Alapvetően jól állnak a bőrödhöz ezek az erősebb színek. Színt visznek az arcodra.
• Kösz, a sminktanácsokat - kacsintok rá.
• Befonhatom a hajad? - kérdez rá Stefi. - Nekem nincs lányom, senkinek se tudom befonni a haját - rábólintok és a nappaliban a kanapé elé ülök a süppedős szőnyegjükre. Ha Alexéknél vagyok, Stefi mindig hajat fon nekem. Szépen fon hajat, a szalagavatómra, sőt az esküvőmre is csakis Stefi csinálhat nekem hajat. Ennyire függöm Alex anyját. 
• Vágjál is belőle! - rágcsálja a chipset a fotelben Alex és a tévékapcsolót nyomogatja. Még mindig csatornát keres.
• Dehogy vágok! Nagyon jó állagú a hajad, könnyű kezelni és szép hosszú - Stefi finom kézmozdulatokkal igazgatja a tincseket. Laza fonatokat csinál, és aztán elrendezgeti, mint egy virágkompozíciót. A végén csak hullámok lesznek, jobbról és balról, mindenféle tincsekkel, és ezt néhány hajtűvel és hajgumival éri el. Nagyon ügyes a keze.
• Látod mást nem zavar, hogy hosszú a hajam! - vágok vissza Alexnek.
• Csak mert nem a torkán akar gombócban összeállni - feleli rá Alex.
• Miért volt tele a szád Kim hajával? - kérdezi Alex anyja.
• Hosszú történet. A konklúziója, hogy többet nem megyünk páros jógázni - feleli Alex. Az apja pont ezt a végszót kapja el.
• Minek voltál te Kimmel páros jógán? - dobja a kulcstartó tálcára a kocsi és lakáskulcsát Alex apja. - Sziasztok! Én mondom egyre szarabb a hallgatóság. Évről évre gyengébbek. Biztos a sok okostelefonozás! - Alex apja a hűtőben a sörösüvegekkel csörömpöl. - Már megint valami rakott cuccot főztél? 
• Ha nem tetszik, rendelj valamit magadnak! - szól vissza Stefi, miközben a hajammal babrálgat.
• Minden rakott dologtól az ugrik be, hogy egy rakás szar az egyetem. Le kellene adnom az épszert!
• Add le! - kiáltja neki Alex és csipszet töm a szájába. 
• Te csak ne dumálj ott! Szóval… mi ez a páros jóga? - Alex apja söröspohárral csatlakozik hozzánk. Stefi szájára csókot nyom. Mindig. Az én apámnak sose jut eszébe, ha hazajön. Állandóan ideges és elfoglalt. Talán ezért töm annyi csokit magába anyám. Persze apámnak ott van a vállalat is. S állítólag nagy gázok vannak arrafelé. Ha a vállalathoz megy, akkor kétszer rosszkedvűbb, mint általában.
• Kim! Van kedved megnézni a vadkacsákat a tónál? - Alex megkerülte az apja kérdését.
• Lehet rajzolok egy képet is róluk - forgatom a szemem és Stefi leveszi a kezét rólam, én meg felállok.
• Haza kellene vinned Kimet! Sötétedik! - kiált utánunk az apja.
• Páros jóga?! - hallom ahogy Alex apja rákérdez újra és semmi sem tetszik neki ebből, se a páros, se a jóga.

Alex

Kiülünk a tóhoz. Tényleg ránktelepszik az este. De nem nagyon akarom Kimet még hazafurikázni, aztán még visszajönni Kendalig. Kim se nagyon siet haza. Csak egy rövidet telefonált az anyjának, hogy az anyámmal akar még csajbulizni, Vanessa meg persze, hogy engedte. Ahogy az apja mondta. Liberális nevelés. Holnap jó korán kell kelni, hogy Kimet hazavigyem. Bár talán apám elviszi, ő úgyis megy az irodába.

• Kudarcos páros jóga volt - állapítom meg.
• Keress inkább olyat, aki nem jógázik. Ez a csaj otthon is jógázik tuti.
• Aham.
• Szereted a sportos csajokat? - kérdez rá Kim.
• Nem volt szempont - rázom a fejem.
• Akkor milyen csajokat szeretsz? A barnákat?
• Nem volt szempont.
• Akkor mi a szempont?
• Az, hogy nincs szempont.
• Az egy jó szempont - feleli rá Kim. - Épületben meg tudod határozni, hogy mi jön be neked? Magas, alacsony, széles, keskeny? - Kim a két tenyere közt mutatja mindegyiket.
• Olyan hülye vagy! - röhögök rá.
• Csinálsz rólam egy képet? - kérdezi.
• Milyen képet? - kérdezem.
• Volt az a jógapóz, amikor feletted álltam terpeszben. Na egy olyan képet! Olyanom még nincs.
• Csinálhatok egy olyat! - hanyatt fekszem és Kim fellöki magát a fűből és felém áll, úgy, mint a jógagyakorlatban. Fókuszálok a kamerával. - Gyere kicsit feljebb! Még… még...jó… itt állj meg.
• A lábam közét nézed? - nevet Kim.
• Jó kép lesz, nyugi - intem le és kattintok néhányat. Most a telefonban látom, hogy már feljöttek a csillagok. Késő lehet. Kivételes alkalom, hogy tiszta az ég. Kim átlép rajtam és lefekszik mellém a fűbe.
• Na mutasd! - veszi ki a kezemből a telefonomat és a képgalériát nézi.A vakuval bevillantott képek Kim felsője alá. - Komolyan így néz ki a mellem alulról? - nézegeti a melltartója alsó ívét Kim.
• Aham - felelem rá. 
• Dobd át! - mielőtt átadná, még húz néhány képkockát visszafelé.
• Ne, ne lapozd túl! - fogom le. De Kim már lát néhány mentett cosplay képet.
• Nagy mellek, nagy segg. Ezek jönnek be?
• Az mindenkinek bejön - veszem ki a kezéből a telefonom.
• Hát Victoriának egyáltalán nem nagy egyik sem - jelenti ki Kim.
• Mert? Amúgy neked se! - nem igaz, állati jó kerek segge van. Szanaszét fogdosnám én is, mint ahogy az a Callum tette. 
• Kösz!
• Mert az jobb, ha azt mondom, hogy nagy seggű vagy? Akkor meg azon sértődsz be. A legjobb, ha egy nőnek nem véleményezzük a fenekét - jelentem ki és átküldöm Kimnek a képeket. Rezeg Kim telefonja és már dobja is fel instára őket.
• Ha cosplay csajokat nézegetsz, akkor szereted a szerepjáték szexet is - jelenti ki Kim. - Érdekes, nem gondoltam rólad - inkább magának jegyzi meg.
• Mert mit gondoltál rólam. Hogy nem szexelek? Az csak neked jár? - kérdezem.
• Mi a kedvenc szerepjáték szex-témád?
• Az apáca-szex.
• Szűz csajokkal?
• Ja bukok a szűz csajokra.
• Na akkor én tuti nem vagyok az eseted.
• Hát az tuti, hogy te nagyon távol állsz tőle - Kim rámnéz. Egy ideig fürkésszük egymást aztán elnevetjük magunkat.
• Hülyítesz! - jelenti ki Kim.
• Persze - nevetek rá vissza.
• Erotikus cosplay kosztümök. Érdekes. Ez egy nagyon nem szokványos információ rólad - Kim fürkészve néz rám.
• Mondj te is valami nem szokványosat Kimről - szólítom fel.
• Nem tudom, hogy tudnám behazudni, hogy nem az építészmérnökit jelölöm be első helyen - mondja komolyan Kim.
• Tehát… gondolkodtál a képzőművészetin? - kérdezem és visszanézek a csillagokra.
• Igen. Nagyon sokat. Állandóan - Kim nagy sóhajt küld az ég felé. Elszállt a jókedvünk. Hallgatagon nézzük a csillagos égboltot a fejünk felett. Annyira kikapcsoló, mint már nagyon régóta semmi az életemben. Túl vagyok pörgetve. A suli, az előkészítő, apám itthoni tréningezése, hogy legalább olyan ász építészt faragjon belőlem, mint amilyen ő. Bár valójában azt akarja, hogy túlszárnyaljam. Nehéz egy nívódíjas építész nyomdokaiban haladni. Ezt hogy lehetne überelni? Hogyan? Hány év? Pontosan értem Kimet. Hogy miért akarja annyira kerülni az építészmérnökit. 
• Add be a képzőművészetire Kim! - szólalok meg végül rekedten.
• Azt mondod?
• Nagyon jó képeid vannak Kim. Nagyon. Igazi művész vagy. Már most. Ennél csak jobb leszel. 
• Nem lehet - ingatja a fejét Kim. - Apámnak elég csapás az, hogy lány lettem. 
• Nem a szüleink elvárása szerint kellene élnünk. Kim, én...nem… nem akarok negyven évesen totálisan kiégni, mert valójában nem ezt akartam volna csinálni. Érted?
• Értem. - hogyne értené. Nála jobban senki a világon nem értené meg, hogy mit élek át. Fiam, mérnök legyél. Mint az apád. Biztos háttér, jó fizetés és ott az iroda. Generációs átörökítés. Stabil, biztos jövőkép. 
• Kim, benned… benned megvan az a tűz, hogy kitörj ebből. Tedd meg! 
• Talán benned is meglenne - suttogja a csillagok felé Kim.
• Nekem nincs más. Semmi más nem érdekel. Világ életemben építésznek készítettek.  Az apám és az anyám is építészmérnök. Azt se tudom mi más létezik a világon. Nincs választásom, mert fogalmam sincs mi más lehetnék, ha nem építész. Érted? Nekem nincs ott, hogy valamiben jó vagyok, nem készültem fel másra. Csak erre. De neked… ott a rajz, a festés, az a rengeteg kreativitás… Kim… neked képzőművészetire kellene járnod.
• Nem tudom - Kim a fejét ingatja. - Nem utálom az építészetet. Tényleg nem. Csak… kiráz a gondolat, hogy én ott legyek állandóan apámmal egy irodában. Nem tudom, amióta elkezdtek nőni a melleim, egyre több konfliktusom van apámmal. Gondolom ráébredt, hogy ja tényleg lánya van.
• Kim! - futólag mosolygok.
• Aztán már csak dacból is tényleg elkezdtem felvenni ezt a stílust. Amivel az őrületbe tudtam kergetni. Igen, szándékosan… válaszreakció volt apámra. Lázadás, abszolút. 
• Kim, akármibe fogsz, jó leszel benne - jelentem ki.
• És mi van a páros jógával - kérdez vissza Kim.
• Abban is jó vagy! - nézek rá.
• Mi lenne, ha… mégiscsak megcsinálnánk az építészmérnökit… és alapítanánk egy saját céget. Függetlenül apáinktól. A Goodwin tervezőirodát - csap le rám hirtelen ötlettel Kim.
• Egy saját céget? - elgondolkodva merengek a csillagokra. Az építészmérnökivel a legfőbb bajom az, hogy apám cégében lennék, és végülis Kim is ezért próbálna kézzel-lábbal menekülni. Nem hülyeség, amit Kim mond. Miért ne lehetne saját cégünk? Egyedül biztos nem mernék nekiugrani. De Kimmel… vele lenne elég bátorságom hozzá, hogy kitörjek Liam és az apám építészi égiszének sugara alól. Egyáltalán nem hülyeség.
• Nem rossz ötlet - mondom ki végül.
• Szerintem se.
• De… meg kellene csinálnod a képzőművészetit - Kim engem néz. Suhog a szél a fák közt. Zizegnek a falevelek. A tóban csendesen csobban valami, talán egy béka ugrott vissza. Halk tücsökciripelés szól a távolból.
• Alex.
• Mi az? - kérdezem suttogva.
• Valójában te azóta soha többet nem kezdeményezel igaz? - kérdez rá Kim. Fogalmam sincs, hogy jutott el idáig a gondolatmenetben. Hogy az ő fejében mi ment végig, amíg mi építészetről, képzőművészetről, és saját cégről beszéltünk és csillagokat néztünk. De Kim rátapintott. Amióta ő visszautasított, én nem kezdeményeztem. Igen, Victoriánál sem. Nem megy többet. Talán elég ennyi is, hogy eltántorítsanak valamitől, amit nagyon akarok. Talán ezért nincs is bátorságom másra gondolni, mint az építészmérnöki. Nem merek egyszerűen lépni. Bennem nincs meg az a hév, az a lázadás, az az akarat, ami Kimben igen. S ha ő is építész lesz, akkor… bebizonyosodik, hogy az sem elég. A változtatáshoz. A saját életúthoz. Ahhoz, hogy megtaláljuk valaha is önmagunkat.
• Nem - vallom be halkan.
• Ó, mit tettem én! - suttogja Kim. - Annyira sajnálom Alex. Annyira érzékeny vagy. Egy igazi szörnyeteg vagyok. 
• Nem vagy szörnyeteg - rázom a fejem. 
• Szóval… ha te nem kezdeményezel… akkor… - Kim megnedvesíti az ajkait. S ebből már kitalálhatnám, hogy mit akar, de csak akkor döbbenek rá, amikor könyökre emelkedik  és a számhoz érinti az ajkait. Az a csók. Ami akkor elmaradt. Akkor ott tizenöt éves fejjel. Ami miatt megváltozott az egész hozzáállásom a nőkhöz. Talán nem is csak a nőkhöz. Talán az egész élethez. Amikor bebizonyosodott, hogy akármit is akarok én, nem számít. Mert az számít, hogy mások mit akarnak. Az én vágyaim és akaratom jelentéktelen. Értéktelen. Felejtős. Tartsam magamban és ha lehet fojtsam is meg őket. Mert értelmetlen vágynom bármire is, ha úgysem kaphatom meg. 

Viszonzom a csókot. Eszméletlenül jól smárol. Kábé mindenem reagál rá. Látszik, hogy szarrá gyakorolhatta, mert állatira profi technikája van. Szinte felfaljuk egymást és a kezem önkéntelen a topja alá csúszik és Kimet tapogatom. Könnyedén emeli át rajtam a hosszú combját és ráül a farkamra. A farin keresztül is érzem, hogy kőkemény lettem másodpercek alatt. A hajába túrok. Abba a provokatív, izgató vörös hajába és teljesen tönkreteszem anyám munkáját. Szanaszét hullik Kim vörös haja, olyan lágy, mint a selyem. 

• Basszus, untattalak! - szakítom el a számat Kimtől. Kim türelmetlenül gombolja a nadrágomat.
• Nem csak akkor csinálom, ha unatkozom - lihegi izgatottan Kim, de nem velem foglalkozik, hanem a nadrágom övével.  Segítek neki.
• Hanem?
• Amikor be vagyok indulva valakire. Nagyon - Kim félrelöki a kezem és a nadrágom zipzárját rángatja, amikor rezzen a telefonom a zsebembe. Kihúzom és mindketten látjuk, hogy apám hív. 
• Ne… ne vedd fel! - pihegi Kim, iszonyatosan be van indulva, és én is. De apám hívása hidegzuhany.
• Szia apa! - fogadom a hívást.
• Hol vagytok?
• A tónál. 
• Gyertek most már befelé! Hideg is van! Két percen belül bent legyetek, vagy kimegyek értetek! - kinyomom a hívást. Kim már lefordult rólam. Egymás mellett ülünk a fűben. Apám hangja elég fenyegető volt. 
• Jobb, ha bemegyünk - felállok, megigazítom a nadrágomat és Kimet is felhúzom a fűből. A haja katasztrofálisan tönkrement. Ha semmi másból nem is, ebből aztán süt, hogy mit műveltünk. Kim sietve kezdi lebontani az egészet. Keresgéli a hajgumikat és hajtűket. Néhány hajszálát ki is tépi nagy igyekezetében. Utánam fut és benyitunk a tóparti házunkba. Apám és anyám a nappaliban vártak.
• Bocs, kicsit elszaladt az idő - nyögöm ki. Apám az alsó fogsorára harap, mert az arcélén megrándulnak a vonásai. Nem tűnünk túl összeszedettnek. Kim teljesen szét van csúszva. Csak abból jövök rá, hogy semmi hazugság nem ugrik be neki, márpedig ő aztán abban is vérprofi.
• Aham. Ha már így alakult, akkor Kim tudod merre van a vendégszoba. Eszetekbe se jusson egy szobában aludni! -  Kim a mosdóba siet. 
•  Hozok neked törülközőt - siet utána anyám. Basszus, apámmal maradtam. 
• Mit művelsz? - kérdezi komoran.
• Csak beszélgettünk - nézek oldalt. Gyenge hárítás tőlem. Még én is érzem. Apám egy konyhai törlőpapírt tép. De nem a konyhában marad, hanem átnyújtja nekem.
• Legalább a rúzst törölnéd le, hogy nagyjából hihető legyen - vágja hozzám metszőn és faképnél hagy. Bakker!