Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2019. augusztus 5., hétfő

Képeslapok

Kim

A fiú ujjai a derekamat markolják. A hasam alján színes tetoválás. Virágok. Megmerevedek, ahogy eljuttat a csúcsra, az ujjai a csípőmön és a fenekemen belém mélyednek. Reszketve simítom a hasát és a mellkasát végig. A mosolya kisfiús és a szeme tengerkék.
  • Tetszik a bikinivonal alatti tetoválásod! Csak én láthatom!

Felriadok. Annyira valósághű volt, hogy felhajtom a pizsamafelsőm és lenézek a bal oldalon a bugyimba. Hála az égnek. Nincs tetoválásom. Aztán hangos hahotában a párnáimra döntöm a fejem. Erotikus álmom volt. Alexszel! Te jó ég! Ez valahol egy vicces álom. Ugyanakkor nem volt rossz álom. Csak...furcsa. Hevesen ver a szívem. 
  • Kim, ugye nem kell rád várnunk!? - apám kiabál felfelé. Kitapogatom a telefonomat a párnám alól. Visszaaludtam. Ó ne, szombat van! Előkészítő. Már tudom legalább miért álmodtam tetoválással. Mert ma megyek a hennafestésre. Ettől izgatott leszek és kiugrom az ágyból. Mire anyám benéz rám, már a hajamat kefélem.
  • El fogtok késni, nem is reggeliztél. Mit csináltál eddig? - pakolászik utánam anyám. Sietve a farzsebembe gyűröm a tetoválástervezetemet és lesietek. 
  • Ha rajtam múlik nem késnek, ne aggódj! - Alex apja az. Na ezért szokott ő vinni minket az egyetemre. Apámnak kétszer annyi idő lenne beérni. Alex apja úgy hajt, mint egy őrült, de abszolút élvezem.
  • Alex, nem lehetne, hogy egyszer nyitott tetős autóval menjünk? - kérdezek rá, ahogy bemászom Alex mellé a hátsó ülésre. - Sziasztok! - lihegem és a hajamat igazgatom. Apám elénk ugrik, mielőtt Alex kikanyarodik. 
  • Ezt ne hagyd itt! - a rajztábla a műszaki rajzlapokkal. Upsz! - Figyellek! - mutat rám apám.
  • Én is szeretlek apuci! - mosolygok rá kedvesen. - Mindenre gondolsz! - Alex apja mellé előre dobom a rajztáblámat és a telefonomban keresgélek. Befényképeztem a tetoválást, de azért elhoztam az eredetit is. Alex a gondolataiba mélyedve boltíveket rajzol mellettem. Extrém hallgatag. Úgyhogy szivatom egy kicsit. Lassan a térdemet a térdéhez érintem, ahogy egymás mellett ülünk. Semmi reakció. Talán egy kicsit összehúzza a lábát. A fiúk mindig terpeszkednek ülés közben. Hogy legyen hely a micsodájuknak. Pedig annyira azért nem nagy. Legalábbis tippem szerint. Újra nekidörzsölöm a combomat. Alex az ablaknak dőlve ellipsziseket rajzol. Ez egy rohadt jó játék lesz. Már előre nevetek magamban. Elhúzódott előlem. Oldalra rázom az alaposan kikefélt lágy esésű hajamat, és véletlen a karom is hozzáér. Tulajdonképpen már messze átmentem a felezővonalon a kényelmes hátsó ülésen.
  • Mi van? - mordul rám Alex. Annyira hangosan mondta, hogy az apja felnéz ránk a visszapillantóban. Vonakodva visszahúzódzkodom a saját térfelemre. Alex apja gyanakvóan fel-felnéz a visszapillantóban. Mivel én ülök mögötte engem lát jobban. Negédes mosolyt küldök felé.
  • Mit rajzolsz? - kérdezem udvariasan.
  • A Colosseum-ot. Neked - csattan rám Alex. - Rómába akartál menni, nem? 
  • Előbb Amszterdamba, tulipánt venni, rajzolj egy tulipánt! - szólítom fel. Alex oldalt néz rám. Elővesz egy tiszta lapot. Szimbólum tulipánt rajzol, amilyet a gyerekek, egy A4-es műszaki rajzlapra. Átnyújtja!
  • Tessék! - visszahúzza a lapot és sebtiben keresztbe ráírja, hogy Amszterdamból szeretettel: Alex
  • Kösz! - ez a srác állatira jó fej.
  • Az Eiffel tornyot megrajzoljam neked? - érdeklődöm. - Az is épület - kiveszem Alex kezéből a ceruzát és egy új lapra skiccben vonalakkal megrajzolom az Eiffel torony jellegzetes vonalait. Párizsból szeretettel: Kim. Szíveket is rajzolok köré. Alex menekíti a lapot a szíváradat elől. Én meg kapaszkodom a rajztáblába. Kisebb harcot vívunk a szivekért.
  • Mit műveltek ti ott hátul? - kérdez ránk Alex és hátranéz ránk, nem csak a visszapillantóban.
  • Alex leejtette a ceruzáját, segítek neki megtalálni - szólok és lenyomom Alex fejét az ülés mögé. - Mi van? - nézek rá. 
  • Nincs jó hetem, semmi. 
  • Miért?
  • Egész héten makettet csináltam - morogja. - Plusz jól felsültem egy csaj előtt.
  • Őt is megpróbáltad lesmárolni? - érdeklődöm udvariasan.
  • Nem, simán randira hívtam volna. De… mindegy hagyjuk. Nincs kedvem erről beszélni - húzza fel a térdeit Alex és rátámasztja a rajztábláját és rajzolgat. Figyelem, ahogy lazán ül rajztáblával az ölében. A lehajtott nyaka ívét. A szőke szőrszálakat a karján. Az ujjai, tényleg azok az ujjak. Amik álmomban markolászták a csípőmet. Összeszorítom a combomat. Baromi jó álom volt. Kívánom tőle a szexet. De ma esélytelen. Hennafestésre megyek.

Alex szerelmes? Alex olyan komoly srác, aki belezúg inkább a csajokba és nem megszerzi őket. Teljesen máshogy gondolkodik, mint én. Ő érzelmekkel építkezik. S mégis ki a boldogtalanabb? Tessék! Aki túl sok érzelmet visz egy teljesen értelmetlen helyre. A csaj talán nem is viszonozza még a gondolatát se, hogy akarna valamit Alextől. Alex meg elpazarol rá egy csomó időt és egy csomó érzelmet. Minek? Kérdem én, minek? Az én módszerem tiszta. Fölösleges epekedni és végtelen időt várakozni egy esetleges jövőbeli kapcsolat reményében. Ha vonzódom valakihez ahhoz nem kellenek hetek, hónapok és évek a kinyilatkoztatásra. Ez nem a tíz csapás ideje Egyiptomban. Hogy mind a tizet végig kell szenvedni. Alex tipikusan ilyen szenvedő alkat. Várja a csapásokat és meg is kapja. Néha úgy felráznám. Hogy hahó! Élni is kellene! És nem csak a fejedben! Vagy amit lerajzolsz az is örökké csak papíron fog létezni? Épületeket akarsz rajzolni, amiket aztán sosem építenek meg? Akkor jó helyen jársz. Csak így tovább a szerelemben is. És sosem fogsz hanyatt dönteni senkit. Alex mindent elfojt. Érzelmeket, álmokat, gondolatokat, vágyakat. Én igyekszem az összeset kiélni és megélni. Élni akarok és nem folyton várni. Várakozni valamire, ami sosem jön el. Tényleg fel kellene ülni az első vonatra, ami kirobog Manchesterből. Le kellene lépni innen. Itthagyni ezt az egészet.
  • Kár, hogy csak rajzolt képeslapok. Párizs nincs is messze - nézek ki az ablakon. Alex az ölébe ejti a ceruzáját és az ő oldalán kinéz az ablakon. Az apja állati jól vezet. Folyton úgy érzem magam, mintha versenyautóban ülnék. Az én apám már a fasorban sincs mögöttünk. Legalább két településsel lehagytuk.  Ha Alex apja itt van, mindig beérünk. Ezért mindig eljönnek hozzánk Kendalból. S igen, ezért Alex apja visz minket kocsival. Nem bíznak bennünk. Nem bíznak abban, hogy én bemegyek az egyetemre. S tudják, hogy én Alexet is elrángatnám onnan. Tudják, hogy én nagyobb hatással lennék Alexre, mint fordítva. Na ezért kísérgetnek minket és hurcolják a fenekünket Manchesterig. Miattam. Tavaly Alex egyedül járt Kendalból az előkészítőre. Most minden szombaton kitérőt tesznek miattam. Próbálkoznak engem megfelelő útra téríteni.
  • Közel és távol. Viszonylagos fogalom Kim - jegyzi meg halkan Alex. - Néha… valami annyira közel van, és mégsem éred el. 
  • Igaz - egymás felé nézünk. Annyira sokáig néz. Olyan érdekes a szeme. Én egészen jól kiismertem a tenger színe változásait. De Alex szemének árnyalatait képtelen vagyok megfejteni. Az óceán is jobban értelmezhető, mint az emberi lélek. Mire gondolhat? Mire gondol most? Miért nem tudom? S miért akarom tudni?
  • Khm… Kim, hogy megy a suli? - elszakítom a tekintetem Alextől. Szándékosan szólalt meg Alex apja. Fogalmam sincs mennyi ideje néztük egymást az autó hátsó ülésének két végéből. A visszapillantóban Alex apjára nézek. Ugyanaz a szemszín? Nem… Alex talán az anyja szeme színét örökölte. Nem tudom. Olyan, és mégsem olyan. 
  • A suli...ööö...jól...azt hiszem - nagyon nem vagyok képben. Megrázom a fejem, hátrasimítom a hajamat és kinézek az ablakon. Manchesterben vagyunk.

Alex

Már ötödször ülök át ebben a teremben, hogy lerajzoljam ugyanazt a beállítást, mert a többiek még mindig nincsenek kész az elsővel. Néha…. Igen, néha én is értelmetlennek látom ezt az előkészítőt már másodjára végigcsinálni. A nyitott ajtón át hallom Kim könnyed, ruganyos lépteinek a suhanását az egyetem folyosóján. Besurran az ajtón. Sean nincs bent, éppen cigiszüneten ül az apámmal közös szobájában, amíg várja, hogy ezek végre befejezzék a kockarajzot. Kim lihegve megnyalja az ajkát. Fölösleges megnyalnia. Szájfénye van és nagyon szépek az ajkai vele.  Tele van a terem, tehát szabad bakot keresgél és mögöttem van néhány egymásba rakott bak. Ahogy elhalad mellettem, rákulcsolom az ujjaimat a csuklójára, és megállítom. Megnézem a friss hennafestést a bőrén. Szép, és különleges. Mint Kim. Illik hozzá. A hüvelykujjánál fut felfelé kicsit a kézfejére, de nem jut el a motívum a mutatóujj csontvonaláig. A csuklón szélesedik picit, és a könyökhajlat felé befelé fut az alkarjára. De nem ér csak az alkarja feléig egy-két inda. Tényleg szép. Átsimítom az ujjaimmal. Kim bőre libabőrös lesz az érintésemre. Felnézek rá. Érzem a parfümje illatát. 
  • Jó lett! - suttogom rekedten. Még így is túl hangosnak érzem magam. Kim, forgatja kicsit a kezét.
  • Imádom! - suttogja vissza Kim lehajtott fejjel és a haja szinte rámomlik.
  • Kim! Ez aztán késés a javából - lép be Sean mély hanggal a terembe. Kim sietve leemel egy bakot és mellém húzza. Gyorsan állítja be a rajztábláját és már rajzol is. Mire Sean elér hozzá, kész a rajza. Sean csak hümmögve továbbmegy. 

Kim a kocsiban is a hennafestést nézegeti a karján. Az első eset, hogy nem rajzol mellettem. Helyette ide-oda forgatja a csuklóját és méregeti a festést a karján.
  • Akarom! Tényleg akarom! Örökre! Mondj már valamit! - noszogat Kim.
  • Kurva jó lett Kim! - felelem rá futólag. - Csináltasd meg!
  • Megkérdeztem. Tudod mennyiért csinálnák meg? Háromszáz font! - sóhajt Kim.
  • Egy kis zsebpénz. Másnak egy heti fizetése.
  • Ennyi egy összegben nem lehet nálam. Apám rigolyája - grimaszol Kim.
  • Akkor kifizetem neked én - felelek rá nyugodtan.
  • Tényleg megtennéd?
  • Persze - felelem rá nyugodtan.
  • Nem is tudom. Megnézem mit reagálnak - bizonytalanodik el Kim.
  • Elmúltál tizennyolc nem? Hát akkor meg?
  • Jó de… érted… még itthon lakom. Addig az ő szabályaik szerint kell élni. Majd ha már elköltöztem - Kim rosszkedvűen kinéz. Milyen elköltözésről beszélünk? Ha építészek leszünk itt leszünk az erdei irodában mi is. Ahol apáink. Itt apáink mellett az irodában. Ettől kicsit én is feszült leszek. Apámmal kollégának lenni, nagyon fura érzés lesz. Ő onnantól a főnököm is lesz.  Építészmérnök. A francba is már! Észre se veszem, de alaposan megtolom a kocsit. Egyenes az út. Gyorsan megyek. A hajamba túrok és az ablakba könyökölök. Hülye egy helyzetben vagyunk mi ketten. Szeretem a szakot, nem ezzel van a baj. Hanem… ami az egyetem után jön. 
  • A partra?
  • Viccelsz? Sean benntartott minket.
  • Miattad. 
  • Húzzunk haza, így is mit fogok én kapni! - Kim kedvetlenül kászálódik ki mellőlem a kocsiból. Liam azonnal észreveszi a henna festést Kim karján. Égzengés van a házban. Kimen agymosást hajt végre.
  • Ezt, hogy képzelted! - kiabálja Liam.
  • Ez csak henna, lekopik! - kiáltja vissza éles hangon Kim.
  • Neked az agyadra ment valami, vagy mi bajod van? - Liam a feszülten járkál le-fel. - Ez is miattad van, meg a kibaszott liberális nevelésed miatt! - csattan rá Liam Vanessára. Lehet jobb ha be sem megyek.  Az apám egy ideig hagyja őket pingpongozni, aztán közbelép. 
  • Kim, add a rajzod és menj fel! - veszi el Kimtől a rajztáblát. Nekem is int, hogy menjek vele.
  • Te ebbe ne pofázz bele! - csattan rá Liam. - Legszívesebben megtépném, komolyan mondom! - Liam idegesen dörzsöli a homlokát.
  • Vanessa, főznél nekem egy teát? - hallom még apám hangját. Aztán elcsendesednek. Az irodában vannak. Én beteszem magam mögött Kim szobájának ajtaját. Kim a fürdőszobából lép vissza és a két tenyere között egy körömlakkos üveget dörzsölget ide-oda.
  • Hát… jól kiakadt - állapítom meg és leülök Kim ablakhoz dobált babzsákpárnáira.
  • Számítottam erre. Mi lenne, ha igaziból megcsináltattam volna?! Húha! - Kim felteszi a lábát és a lábkörmeit kezdi kifesteni. Nem igazán kapott sokkot az apja kifakadásától. - Most pedig térjünk rád. Ki a lány?
  • Hagyjuk - Kim gyorsan felviszi a festéket és bezuhan az ágyába. 
  • Basszus, fáj a hasam - szorítja a tenyerét a hasára.
  • Már megint szimulálsz? - kérdezem fáradtan.
  • Nem, most tényleg megjött - hunyorít. - A franc! Lehet beveszek egy fájdalomcsillapítót - mérlegeli. - Nem, inkább nem megyek le oda. Éppen háborús övezet.
  • Próbálkozz a jógával. Elméletileg van menstruációs fájdalmakra is jógagyakorlat.
  • Honnan tudsz te ilyeneket? - könyököl fel Kim és rámnéz.
  • Victoria, a lány, akivel össze akartam jönni, tőle hallottam egyszer. Ő jár jógára, az anyjával, páros jógára.
  • S kikosarazott? - néz rám komolyan Kim.
  • Nem jutottam el odáig, hogy randira hívjam, mert kábé csak álltam előtte bambán, aztán… inkább eljöttem. Nem tudtam semmit kinyögni, kész. Lefagytam a helyzetben.
  • Hát… ebben talán tudok neked segíteni - jelenti ki Kim.
  • Összejönni Victoriával?
  • Azt mondtad páros jóga. Ezek szerint ez a hobbija. Menjünk el együtt.
  • Páros jógázni - kétkedve nézem Kimet, mit művelnénk mi ketten egy párosjóga órán?. - Ebből azt fogja levágni, hogy együtt vagyunk.
  • Mond csak neki azt, hogy leszbi vagyok és ezért vagy olyan nyugodtan velem. 
  • Nem tudom, nem igazán akarok jógázni - fintorgok. Bár maga az alapötlet nem rossz. Miért nem túrázik inkább ez a Victoria is. Mennyivel egyszerűbb lenne csatlakozni egy túracsoporthoz. Nem, neki jógáznia kell, méghozzá az anyjával. Párosan. Abban igaza van Kimnek, hogy ehhez partner kell. Anélkül nem állíthatok oda egy páros jógaórára.
  • Pedig szuper jógapartnered lennék. A jóga benne van az alapkészségeimben, mint a rajz - Kim felszökken és egy jógaszerű faállást mutat be. Könnyedén, magasan. Vékony csaj. Ahogy felemeli a karjait, felcsúszik a derekán a felsője és látom a köldökét, meg a derekát. Másra már nem is nagyon tudok koncentrálni. - Na? Sikerült a felvételim a jógapartnereid sorába?
  • Nem is tudom…
  • Akkor menj el Stefivel! - legyint Kim és visszazuhan az ágyba.
  • Nem akarok az anyámmal jógapózolni - borzadok el. Na jó, lehet Kimmel mégiscsak jobb lenne az a jóga. - ok, próbáljuk meg!

4 megjegyzés:

  1. Ahogy leírtad Alexet Kim szemével, kísértetiesen magamra ismertem. Nem vagyunk mi lelkitársak véletlenül, Callie? :D Folyton olyasmiket fogalmazol meg, amikbe tökéletesen bele tudok helyezkedni én is! xD
    Éés Dom ma délután ér haza a nyaralásból, vele találkozom; holnap gyerekre vigyázok; szerdán barátnőmmel találkozom; csütörtökön elutazunk két napra. Szóval ha megint eltűnök, kérlek, ne haragudj :( Lélekben itt vagyok. És amint lesz időm, bepótolom a lemaradásomat, mert Kim és Alex nélkül nem hiszem, hogy sokáig bírnám.
    Addig is minden jót!
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ismét valami, amiért érdekes lehet olvasni? :) Nekem alapvetően tetszik a problematika, amit Kim és Alex megfogalmaznak ebben a történetben egymás előtt. Az a fránya pályaválasztás...De-de lelkitársak vagyunk mi. :)
      Kellemes kikapcsolódást a programokhoz! Várlak vissza!
      Pusz:Callie

      Törlés
  2. Szia Callie!
    Ohohooo, erotikus álom, ráadásul Alexxel? Hmm, előre vetített jövő? Tetoválás, meg minden? Jól hangzik. :)
    Alex sokasodás hirtelen. Családon belül nem összezavaró?
    Amúgy unokatesóm mindig ezzel poénkodott, hogyha lánya lesz, a feleségéről nevezi el és ha sörért kiált, ketten viszik. :)
    Egyetértek, Alex állatira jófej. Ez a barátság a lehető legjobb alap valami máshoz, mindketten nagyon passzolnak. Egymás legoi. :)
    Liam nem is nagyon változott, azf hiszem. :)
    Bár valahol Kim olyan, mint az apja, hiszen ő sem vállalt dolgokat, nem a szülei akaratát követte, kislisszolt azon a kapun és nem ő a vezető.
    Uu, a henna annyira jó. Keresztanyám tanulta és tök király mintákat csinált, egyszer nekem is volt egy nagyobb, a lábszáramon.:)
    A jógát nagyon várom. Milyen Victoria, hagyjuk már! :D
    《Bius》

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bius!
      :D Jó megérzés, Kim nem fog nyugodni a tetoválás témában. :)
      Igen, az Alexek begyűltek ide általában becenév váltással szokták megoldani, de nekem ők Alexek. Nem nagyon akartam megváltoztatni, úgyhogy igen ha ketten együtt jelen vannak, akkor lehet küzdeni :) ez szép gesztus, hogy a feleségéről nevezi el a kislányát. Jó gondolat. :) Lehet a lánya hamarabb viszi majd, amit kér. :)
      A jelen felállás tényleg jó alap valami többhöz. Valahol nagyon ideális helyzet...
      Liam kicsit sem változott. Kim pedig nagy százalékban az apjára ütött. Nem is meglepő, hogy vannak közöttük súrlódások.
      És jöhet egy kis jóga! :)

      Törlés