Sziasztok!
Ez a 449. bejegyzésem ezen a blogon. Szerettem volna egy 10. évfordulós jubileumot. :) Most úgy néz ki nem jön össze.
Csodás évek voltak veletek. Nagyszerű barátságok, és élmények. S fantasztikus párosok. Imádtam mindenkit.
Kim történetével végigértem a családfán.
Úgyhogy köszönet a múzsáknak, egyelőre búcsúzom Robin, Maria, Lionel, Charlotte, Armand, Fabian, Corinne, Forest, Shana, Liam, Vanessa, Drew, Amber, Alex, Stefi, Marianne, Dylan, Liv, Ace, Mark, Lia, Wayne, Amy, Kim, Alex.
Talán egyszer még visszatérek.
Addig is megtaláltok írói facebook oldalamon vagy az új írói blogomon olvashattok továbbra is tőlem.
További varázslatosan szép Holdhercegnős olvasmányélményeket kívánok nektek!
Callie
Szia Callie!
VálaszTörlésNagyjából a kezdetek óta olvasom a blogodat, szerintem 8-9 éve biztos ott van a kedvencek sávamban a callie:Fenyvesek lordja felirat, és ott is marad egyrészt nosztalgiából, másrészt mert bízom benne, hogy visszatérsz még ide. Mivel csak néhányszor írtam neked kommentet, ezért úgy éreztem, most mindenképpen el kell mondjam, mit jelentett nekem ez az oldal évekig. Imádtam minden egyes történetedet, minden párost. Szerintem néha már olyan szinten voltam, hogy függővé váltam, és ha nem érkezett újabb fejezet, vagy történet, akkor egész nap azon vekengtem, hogy mikor folytatod már. Sokszor ezek a történetek segítettek abban, hogy egyik napot végigcsináljam a másik után, és most eléggé megijedtem, mi lesz ezután. Felkerestem a másik oldalaidat is, ezentúl felkerülnek azok is kedvencek közé.😉
Reménytelenül romantikus alkat vagyok, talán a történeteid ezért is hatottak rám narkotikumként. Ugyanakkor hajlamos vagyok a drámaiságra is, ezért én egy-egy konfliktust a történetekben mindig sokkal drámaibban szőttem volna tovább, de köszönöm, hogy te mindig önmagad maradtál, és két lábon állva a földön realisztikusan folytattad a sztorikat. Ettől -és persze a rengeteg, alaposan felépített, többdimenziós karaktertől- voltak igazán jók az írásaid, mert játszódhattak akár századokkal ezelőtt, vagy a jelenben, mindig úgy éreztem, hogy ez simán megtörténhet(etett) a valóságban is. Ugyanakkor persze volt egy megfelelő mértékű borzongató fantasztikum érzés is bennem, hogy de jó lenne, ha tényleg valóság lenne mindez. Külön köszönet azért, mert minden történet specifikumainak (dj, építész szakzsargon stb.) olyan alaposan utánakutattál, ebből is látszik mennyire jó vagy, mennyire felelősségteljes és alapos író vagy. Nem tudom, mik a szándékaid a jövőre nézve, de egyet tudok, te már most nagyszerű író vagy (és hidd el, olvastam sokszáz embertől akár könyvet, akár fanfictiont, de te messze kiemelkedő vagy), és remélem, hogy sok írásodat olvashatom még.
Callie, köszönöm neked ezt a 10 évet, a történeteid által te is sokat tettél hozzá ahhoz, aki ma vagyok. Remélem még olvashatok tőled sok száz órán át sok-sok történetet, addig is minden jót kívánok Neked!
Egy elkötelezett olvasód, P. Lilla
Szia Lilla!
TörlésKöszönöm a soraidat. Még reméltem, hogy csendesen, de itt vagy a blogon. Végülis már csak az olvasóimat igyekszem átmenteni innen.
Idén már tervben volt egy saját írói oldal készítése, amikor nagyon belecsobbantam a weblap-szerkesztés világába. Tehát januárban már megszületett a fejemben a gondolat, hogy létrehozok egy saját oldalt, ami az írói oldalam. A kérdés az volt, hogy mi marad és mi megy és, hol legyen és hogyan.
Amikor Ace-t, ami talán az utóbbi évek legjobban pörgős története volt, olyan nagy zaj nélkül vittem végig, akkor ért meg bennem végleg az elhatározás.
Igazán kettős célzata volt a váltásnak.
1. A blog címe is fanfiction. Vagyis amíg itt maradok rám van égve a fanfiction-író bélyeg. Nekem, mint írónak, már néhol teher volt ez, hogy nem tudok átlépni az árnyékomon, fanfictionokat írok. (Hiába írtam egy történelmi regényt, valahol az is egy rajongói írás. Csak nem HP, nem Holdhercegnő, hanem éppen Thököly. Témáját tekintve más, de mégis valahol egy rajongói történelmi fikció)
Tehát ebben az évben azt éreztem, hogy elegem van ebből, hogy én nem vagyok többre képes, "csak" fanfictionokat írni? Egyszerűen le akarom vetkőzni magamról azt, hogy ez fanfiction.
2. A nagy visszatérésem 2017. őszén a 21. századi történetekkel történt. Liam története. Szó szerint bele lett erőszakolva minden, ami Holdhercegnő, hogy maradhasson a blogon. Mert témájában kötve voltam a Holdhercegnőhöz. ( igaz eredetileg 2010-ben amikor létrehoztam a blog jelen formáját, az volt a célom, hogy ide bármit, ami fanfiction és tőlem van, az ide kerül. Csak aztán a keresőkben és néhány fórumon is rátaláltam a linkre, ahol kifejezetten Holdhercegnős fanfictionokat találtam. Bárki is ajánlotta az oldalt köszönöm. De ezzel eldőlt a blog sorsa is. Bár a blog nevében nem szerepelt Holdhercegnő, mégis Holdhercegnős lett.
3. Ezzel pedig benne ragadtam a témában, bár már nem arról írtam. Alex és az építészek története végülis már semmiben sem Holdhercegnő. (a de Noir név azért nem szigorúan Holdhercegnő, ez létezhet vezetéknévként.) Ace-nek köze sincs a Holdhercegnőhöz. Vagyis van két erős témám, ami kilóg végülis a Holdhercegnő témából és mégis ide publikálom. Ami azoknak is rossz, akik ide Holdhercegnős történeteket olvasni jönnek.
4. Tehát hónapok óta ment a dilemma, hogy beleragadtam a Holdhercegnős blogomba, ahol 2015-ben, amikor kicsit kiléptem a blogolásból és a Holdhercegnő világból, egy holdhercegnős közösséget hagytam itt, sokan kommenteltek, témában voltam. Visszatértem, de igazán már nem Holdhercegnős témákat írtam. S a nagy kiesésben végülis aktív kommentelőket vesztettem.
5. Nekem is fáj a szívem, mert tényleg éveket töltöttem itt a blogon veletek, de tisztán szeretném hagyni a Holdhercegnő témát, és most kicsit magamért is szeretném megtenni ezt a lépést. Egyrészt mint író szeretném azt írni, amit tényleg írni akarok, kényszerektől mentesen (levetkőzve a HP és Holdhercegnő fanfiction világot.) Másrészt, már hónapok óta nem tett boldoggá a blog. Ez az igazság. Írtam. De szinte zaj nélkül. Visszhang nélkül. Én a HP-nál is megéltem ezt. Egyre kisebb lett a zaj, egyre kevesebb a visszhang, végül egyedül bolyongtam az oldalon. Nem akartam ezt megélni a Holdhercegnővel is. Ez a félév nagyon megviselt lelkileg. Folyton azt várni, hogy érkezik-e komment vagy sem. Ha nem miért nem? Már nem tetszik, amit írok? Folyton hajtottam magam, hogy minden nap legyen friss, mert biztos ez a gond. Egyszerűen belekerültem valami fura nem értem az olvasóimat írói problémába és elegem volt ebből. Kiírtam a lelkem. Tényleg 21. századi pszichoprobléma. :) Fel akarok ettől szabadulni. Úgy írni, mint régen. Mint Liam elején. Hogy nem érdekel, hogy kinek tetszik, vagy nem tetszik. Akkor is megírom, mert magam miatt akarom megírni, elsősorban magamnak. Liamot is Fabian alatt írtam, mert itt mindenki Fabiant akart. Kiírtam egy szavazást, visszaerőltette a blog Robint és Mariát. Pedig én már nem őket akartam írni. ez az igazság. Akkor hagytam itt a blogot. Itt Holdhercegnőt vártak, én meg nem ezt akartam. Most négy évvel később a nagy csendben nem tudom, ugyanerre gondoltam. Nem akarnak Markot, és nem akarnak Ace-t. Én meg nem akarok mást. Egyszerűen ezt éreztem.Az olvasóimat átmentem. Aki akar, jöhet velem, olvashat engem ugyanúgy, csak más felületeken. Tehát végülis innen már csak az olvasókat mentem ki és a saját témámat. A Holdhercegnő maradjon itt és nosztalgiázni visszajöhetünk bármikor.
TörlésÉn pedig nekikezdek felépíteni az írói énemet. Az igazit. Ahogy megírtam az írói biográfiám arra gondoltam, úristen, közel 60 történetet megírtam és mind fanfiction. S az is marad. 13 éven át írtam. Fanfictionokat...
Nem tudom érthető-e, amit írok. Mint író, ennél többre tartom magam. Még ha csak egy maroknyi közösségnek írom akkor is.
Mondjuk így, ez a fejlődés egy lépése. Mint egy főnix, a HP-ból, a Holdhercegnő, a Holdhercegnőből, most remélhetőleg már a saját utam.
Megköszönöm, ha továbbra is olvasol tőlem.
Callie
Szia Callie,
VálaszTörlésNem kommenteltem soha, de 5 éve követem a blogodat és imadom. Sajnálom, hogy vége, nagyon szerettem a torteneteidet. Reméltem, hogy kapunk lezárást az Amys Waves és Alex- Kim szálhoz, nagyon a levegőben lóg még a befejezésük. Varom, hogy visszaterj, mivel nagyon szeretném megtudni a storyk végét!
Szia,
TörlésSzerintem öt év alatt bőven lett volna lehetőség ezt esetleg ki is fejezni. Nem akkor, amikor már így döntöttem. Tényleg, jó lett volna tudnom róla. Mondjuk ebben az évben.
Vissza lehet pörgetni az éveket, ez a blog 2014-ben (pont öt éve) csúcson volt. Tehát elméletileg te is tudod. Nem két ember kommentelt. Tény, hogy akkor éppen Holdhercegnőt is írtam.
Mondhatni, ezen a blogon évekig ez volt a jellemző, hogy azért jöttek a fejezetekre kommentek. Sosem voltam egy kommentéhes író. Nem az én stílusom az, hogy kiírjam: „amíg nem érkezik 10 komment erre a fejezetre, addig nem hozom a folytatást…” Ennyire azért nem is határozott meg a kommentrészleg. De azért jó lett volna tudnom róla, hogy van kinek írni itt, mert gépelhetek mindent csak a külső merevlemezemnek is. Annyit kommentel hozzá az is.
Egy blogot ( minden blogot) általában a komment/bejegyzés aktivitása is meghatároz. Ezért blog. Én a blogszerkesztőben azért rendszeresen néztem az elérési statisztikákat is. Tipikus életútja van a blognak, mint bármilyen cégnek. ( kezdeti nehéz indulás, nagy felpörgés, és a nagy csúcs után egy komoly visszaesés, amiből egy lassú emelkedés volt csak megfigyelhető, de a régi csúcsot 2014. júliusának a felét sem éri el.)
2017. októbere és 2019. augusztusa között azért írtam pár fejezetet, pár történetet. konkrétan a teljes 21. századi történetsort. Volt, hogy napi szinten. Idén már csak Bius és Lau tartotta bennem a lelket. Nem rajtuk akarom leverni az egészet, de nélkülük ennyit sem írtam volna már ide. Úgyhogy a 21. századi teljes történetsor itteni megjelenése csakis nekik köszönhető.
Életvitelszerűen ez már nem volt tartható, hogy ha volt 5 perc szünetem ránéztem a blogra. Hogy azon vekengtem egész nap, hogy érkezik-e bejegyzés vagy sem. Hogy napjában ezerszer feltettem a kérdést, miért nem írnak? Egyszerűen Ace- alatt ( ahogy elvesztettem Laut, az egyetlent, aki a legsivárabb hónapokban is a legnagyobb kihagyások után is azonnal bejelentkezett) teljesen kezdtem belecsúszni egy depresszióba. A fordítottját érte el a blog, mint amiért létrejött. Én 2010-ben és 2017-ben is egy mélydepresszióból jöttem ki, a blogolással. Erre 2019 nyarán azt tapasztaltam, hogy a blogolás miatt csúszok bele egy depresszióba. Aki volt depressziós pontosan tudja, hogy azt az állapotot nem akarja elérni. Ha lehet még egyszer nem akar beleesni, és amíg még észreveszi a jeleket, akkor kell változtatni, vagy utána késő. nagyon nehéz kikeveredni belőle.
Egyszerűen nem normális állapot volt az, hogy engem az határozott meg és azon dőlt el a hangulatom, hogy (bocsánat) két középiskolás lány ír-e nekem, vagy sem. Ez emberileg nem volt tartható, a hétköznapok szintjén.
TörlésTehát végiggondoltam, a blogolás hozott ki a depressziómból, vagy az írás? Nem mindegy. Főleg, ha most éppen a blog miatt kezdek teljesen belecsúszni egy olyan állapotba, amibe nem akarok. Írni továbbra is tudok. Ahhoz nem kell ide nap mint nap, vagy évente egy-két hónapban fejezeteket feltölteni.
A befejezések. én végülis egyszerre zártam be most a gportal.hu/dp oldalammal a holdhercegnős blogomat is. Meg lehet nézni, ott is most zártam le. Két befejezetlen történetem maradt ott is. Hitegethetem magamat, vagy másokat is akár évekig, hogy befejezem. ( mai napig itt van a fejemben a folytatás.) De nem fogom. Talán azért nem, mert most más történetek vannak előtérben.
Igen elegem volt abból, hogy azt éreztem senkit nem érdeklek. Már az sem, amit írok. A blogon pedig nap mint nap ezzel szembesültem. Nem akarom ezt megélni egyik napról a másikra. Folyamatosan.
Tehát összegezve megállapítottam, hogy lelkileg nagyon megvisel az, hogy mi a helyzet a blogommal egy-egy fejezet alatt a kommentek területén. A fő problémám ez. Ezért döntöttem úgy, hogy változtatok a formán, hogy ne kerüljek bele ebbe a lehetetlen helyzetbe. Az új blogomon a történetek egy teljes regényként kerülnek fel, el lehet olvasni és a történetek résznél nincs kommentelési lehetőség. Ez mindazoknak az olvasóknak is kedvező, akik egyszerre az egész történetet akarták elolvasni, de nem túl jók a kommentelésben.
Nem mindenkinek megy a kommentelés. Tudom, én is ilyen olvasó vagyok. Rengeteg fanficet olvastam el úgy, hogy alapvetően tetszett, és végigizgultam, de egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ficre írtam kommentet és csak az utolsó fejezetre néhány sort, hogy mennyire imádtam. Nem vagyok jó a kommentelésben én sem, de szerettem olvasni. Tehát pontosan tudom, hogy miért nem írtál, mert én is ugyanilyen olvasó vagyok, mint te.
Ezt a blogot holdhercegnősnek akarom megtartani. ( igen azon is gondolkodtam, hogy leszedem a 21. századi történeteket.)
TörlésTehát ide csak akkor írok, ha az holdhercegnő. Mert mint írtam, tudom, hogy ez a blog holdhercegnős fanfictionoldalként lett ajánlva néhány fórumon. A többség ide úgy talál, hogy a keresőbe a holdhercegnőt írja be. Vagyis holdhercegnőt keresnek. Nem akarom, hogy belecsobbannak az oldalba, és alig találják meg a tisztán holdhercegnős történeteket, ami tényleg Robin és Maria és hozzájuk köthető.
Az oldal marad. Én költözök. Holdhercegnő nélkül.
Mint írtam. Nem az írást hagyom abba. Kim története is a háttérben íródik továbbra is. De kényszerektől mentesen. Akkor írok, ha akarok. S az aktív kommentelőim reagálhatnak továbbra is a zárt facebook csoportban. Aki nem akar kommentelni, az megkapja a történetet az új blogon teljes történetként. Ez csak részidő kiesés. Ace 2. történetét egy hónap alatt megírtam. Tehát ezen a példán maradva, az új blogon a teljes történetet lehet olvasni augusztustól, de alapvetően júliusban írtam.
A Kim és Wave történet folytatás minden más további új írásommal majd a callietsword.blogspot.com/ Történetek részei alatt lesz olvasható.
Ha a folytatások érdekelnek ott keresgélj, előbb-utóbb oda fognak felkerülni.
Üdv: Callie