A Merryweather-átok

Maria a gyertyafénynél olvasgatott az ágyban. Hason fekve heverészett a szőrmetakarón, meztelen talpát a levegőben lóbálta. Robin  a kis kilépőn álldogált és whiskyt kortyolgatott.

-          Befejezted már az olvasást? – mordult rá Robin sokadjára.

-          Még nem. Most tartok a legjobb résznél – felelte Maria szemével falva a betűket és a sorokat.

-          Tudod, szeretkezhetnénk is helyette – jegyezte meg Robin morcosan.

-          Mindjárt, csak hagy fejezzem be a könyvet – legyintett neki Maria fel sem nézve a könyv lapjairól.

-          Jó – morogta Robin és felhajtotta a whiskyt. Éles szeme azonnal észlelte a zizzenést az erdő szélén. A tisztáson a holdfényben egy lovas vágtázott könnyedén. A hatalmas ló Thunder volt. Lionel leggyorsabb lova. Csak akkor hajtotta meg, amikor fontos dolga volt. Mi történhetett? Robin az ágy melletti asztalkára tette az üres poharat.

-          Mindjárt jövök – szólt visszafogott hangon Robin.

-          Oké, menj csak – hessegette Maria, még mindig a könyvet bújva. Nem tűnt fel Robin feszült hangja neki. Nem vette észre a lódobogást sem, az érkező lovast sem, a fojtott, izgatott hangokat sem a földszinten. Elmerült az olvasásban és minden más érzéke kikapcsolt.

-          Lionel! – fogadta az érkezőt Robin gyanakodva.

-          Menj fel apádhoz a várba – mondta fojtott hangon Lionel.

-          Minek? – ráncolta a homlokát Robin.

-          Vendége van! – mondta nyomatékosan Lionel.

-          Vendég? – Robin összehúzta a szemét. – Julien!

-          Igen! Fogalmunk sincs mikor érkezhetett, de ha ő itt van, az sosem jelent jót. A sárban keréknyomok voltak, amik a vár felé vezettek. Légy résen Robin! Julient ismerheted már!

-          Túlságosan is jól! – Robin aggódva nézte a hatalmas lovat. – Már ittam ma! Nem ülhetek lóra!

-          Igyekezz, vagy el fogsz késni Robin! – csattant rá Lionel. Robin imbolyogva, de felült a lóra és a vár felé vágtázott. Lionel lent maradt a szalonban. A vár szinte aludt. De a toronyszobában még égtek a gyertyák. A fáklyák fénye megvilágította a folyosókat. Ahogy Robin közeledett apja titkos belső tárgyalószobájához a folyosón panaszos erőtlen sírás hallatszott. Robin akaratlanul is lassabbra vette lépteit. A folyosón egy nagy mellű nő állt, félszeg mosollyal, s a karján egy apró csecsemőt ringatott. Az erőtlen kis nyöszörgésből is sejthető volt, alig pár napos lehetett a baba. Kié a gyerek? – ráncolta a homlokát Robin, ahogy benyitott apja szobájába.

-          Nem ismered az alapvető illemszabályokat fiam? – mordult Coeur, ahogy meglátta fia bozontos fejét az ajtónyílásban.

-          Apám várában is? Kopognom kell? – nézett rá sötéten Robin. Julien de Montmarte lefegyverzően bűbájos mosollyal emelkedett fel a karosszékből.

-          Á Robin! Rég látott unokafivérem! Annyira örülök neked! – mosolygott Julien a kezét nyújtva  Robin felé. Robin összehúzta a száját, s tisztes mennyiséget gyűjtve a szájába leköpte a felé nyújtott kezet.

-          Mit keres ez itt? – sziszegte apjára Robin.

-          Apád éppen gratulált fiam születéséhez – mosolygott szélesen Julien de Montmarte. – A folyosón láthattad is, magammal hoztam a bizonyítékot a hosszú útra. Sajnos… Enyma már nem tudott elkísérni minket… ágynak esett, s a fiamért az életét adta.

-          Tessék? – Robin szívébe mintha tőrt döftek volna. Enyma halott? S ez a nyivákoló kis lény tehet róla! A gyilkos fiú!

-          Igen, szívfájdalom, de Enyma távozott közülünk, de cserébe egy de Noir fiúcska láthatta meg a napvilágot!

-          Mi? – hűlt el Robin és értetlenül rogyott apja könyvesszekrényének.

-          Én megyek is Coeur! Fontos parlamenti tárgyalások közelednek most tavasszal, bokros teendőim vannak, hát örülök, hogy sikerült megegyeznünk – fogott kezet Coeur de Noirral, aki melegen viszonozta a kézszorítást, s Julien ellépett a két de Noirtól. – Minden jót Robin! – mondta még búcsúzóul Julien, s kilépett.

-          Mit keresett itt? – támadt az apjának még mindig sápadtan Robin.

-          Fel vagy zaklatva, mit akarsz fiam? – rogyott vissza az asztal mögé Coeur, s az asztalon heverő papírokat kezdte egy bőrmappába rendezgetni.

-          Mi ez? – lépett az asztalhoz Robin. Felismerte a lap alján apja öles betűit és csak sejtette, hogy a másik aláírás Julien de Montmarte-é volt. – Mik ezek a papírok apám? – nézett halálra váltan a hosszú papírhalmokra.

-          Rosszul kezdtél ehhez a beszélgetéshez Robin. Kezdjük elölről fiam. Úgy, hogy én kérdezek – nézett komolyan a fiára Coeur. Robin nem válaszolt, csak kitágult szemekkel meredt az apjára. – Ülj le! – mutatott a karosszékre, amiben az előbb még Julien ült. Robin habozva de belerogyott a székbe. – Terhes már?

-          Kicsoda? – nézett apjára megrökönyödve Robin.

-          Maria, a feleséged.

-          Nem, természetesen nem – felelte rá csökönyösen Robin.

-          Mióta is vagytok házasok?

-          Már több mint egy fél éve. Miért? – nézett értetlenül Robin.

-          cöcc, cöcc… - ciccegett elégedetlenül Coeur. – Hát látod Robin. Ez az én nagy bajom.

-          Micsoda? – nyögte bambán Robin.

-          Amióta megházasodtál ezt sulykolom abba a csökött agyadba. Unokát akarok. Érted?  Még éltemben akarom biztosítani, hogy a birtokom, a vár, amiért ősidőktől harcoltak a de Noirok, biztonságban jó kezekben, a vérem kezében marad. Hogy fennmarad. hogy a de Noirok örökre ott lesznek, a vagyonosak közt, biztonságban, tovább élve a vérvonalam megy tovább.

-          Én nem vagyok erre elég biztosíték? – kérdezte a karfára csapva Robin.

-          Robin. Robin. A fiam vagy. Amióta felsírtál e vár falai közt, azóta béke volt a szívemben. Igazán Robin.  Persze, növelni akartam a birtokot, amit majd fiamra örökíthetek, de hát ezek az átkozott Merryweatherek ezt is keresztülhúzták. Nem tudom, egyszerűen megbocsátani nekik, amit tettek.  S nézd meg Loveday fiút szült! Fiút egy… egy átkozott Merryweathernek! Tudod mit jelent ez fiam? Nem? hát majd én megmondom! Bajt! Nagy bajt! Vártam, hogy ha harccal nem, hát akkor majd a természet rendje szerint kihalnak fiúágon azok az istenverte Merryweatherek! De nem tették meg! És az az átok áruló nővéred! Az a kis kurva! Fiút szült neki!  Pedig a Merryweather birtokot hozzá akartam csatolni az én birtoktestemhez. Tisztességes módon, mint szomszéd, Benjamin Merryweather halála után felvásároltam volna. Kész. Elintézett ügy. De Noir birtok lehetett volna. Erre… a tavasz első virágával fiút ellik ez a tehén! A fene esne bele és szárítaná ki a méhét ennek a lánynak! Itt kezdődtek az én nagy fejfájásom első jelei Robin. Apád, hajába az ősz szálak így gyűlnek. Igen fiam – csapkodta az íróasztalt ingerülten Coeur.

-          Nem értem mi köze Lovedaynak Julienhez apám – morgott Robin.

-          Julien megírta nekem levélben, hogy felesége gyermeket vár. Tudod, hogy Julien milyen fényes karriert futott be a parlamentben. A felsőházban van. Úgy bizony. Ez… ez nagy szó Robin.  Közvetlen befolyása van Anglia politikájára. Belpolitikára is. Belügyekre is. Érted már mit mondok? Ő… tudna mit kezdeni a de  Noir birtokkal. Ő tudná a paragrafusokat, a kis vonalakat a térképen úgy igazgatni, hogy nekem több szelet jusson édes hazánk megszentelt földjéből. A de Noiroknak! Jaj Robin, majd ha te is  igazán klánvezér leszel, akárcsak én. Amikor családod ősi nevének fennmaradása a kérdés, akkor te is nagyobb volumenű gondolatokban fogsz gondolkodni. Addig csak a kis pitiáner ügyeid kötnek le.  De jó apádat már nem egy vad elejtése izgatja. Én nagyobb babérokra török. Nagyobb terveket kovácsolok.  A de Noirokért!

-          Apám! Hova akarsz kilyukadni??? – kiáltott az apjára idegesen Robin.

-          Már hónapok óta tudom, hogy Julien felesége szülését várja. Megírtam neki, ha fiú, hozza elém és  tárgyalhatunk nagyobb dolgokban nagyobb eszmékben. S közben vártam. Csendesen figyeltelek Robin. Téged, és a házasságodat. Úgy fiam. Igen, igen. Vártam, mikor jelentitek be a gyermekáldást. Robin, ó mióta várom már. Egyetlen örömöm lenne az életben, ha a fiam biztosítaná már az utódlást.

-          Apám, nem a te kényed-kedved szerint akarok gyereket, már megbocsáss, ez csak Maria és az én ügyem – sziszegte Robin.

-          Itt van az a kutya elásva, fiam, itt. Pontosan itt – mutatott az íróasztalára mutatóujját a terítőhöz nyomva Coeur de Noir, s szomorú borjúszemekkel nézett a fiára. Mintha éveket öregedett volna egyetlen mondat kimondása alatt. Végtelen szomorúság és valami különös fájdalom keveredett a tekintetébe. – Aggódom Robin. Őszintén aggódom. Amikor… amikor megtudtam, hogy ezt a Merryweather lányt vetted el. Sírni tudtam volna a fájdalomtól. Annyira gyűlöltelek érte. Annyira gyűlöltem a Merryweathereket. Fiam, mióta a szomszédaink, nekünk egy jó évünk nem volt, Egy fánk nem hozott gyümölcsöt. Robin nézz ránk! Loveday fiat vetett neki! Merryweather utód! De a Merryweather lány még mindig nem fogadta be a te véredet méhébe! Még mindig  meddő! Akárcsak Charlotte! Meg vagyunk átkozva Robin! Ez a Merryweather átok fiam! EZ! Itt van, a nyakunkon! Ránk telepedtek!

-          Miket beszélsz apám?

-          Hát nem látod Fiam?  Még mindig nem érted? A Merryweatherek ősellenségeink! Mert ők is Holdföldét akarták! Igen-igen! Ők is ide vágytak! A teljes birtokot akarták! A de Noir birtokot és nézd mit hoz a sors, a kegyetlen sors! a Merryweatherek kettős szálon sőt mi több főágon jogot formálhatnak a de Noir birtokra, a várra. Általad és Loveday által! Ti ketten az én gyerekeim, hah, Merryweathert választottatok házastársul! És most Benjaminnak fia született, aki kettőtök által jogot formálhat majd jogi alapon, rokoni alapon, a de Noir birtokokra.

-          Ha fiú utód nélkül halok meg – felelte Robin.

-          Pontosan.

-          Még fiatal vagyok apám. Lehetnek gyerekeim.

-          Ó igen. Igen. De akkor miért van az, hogy mégsem sikerült teherbe ejtened azt a Merryweather lányt? Hah?

-          Mert még nem akartam!

-          Vagy mert nem tudod! – csapott le rá Coeur.

-          Apám, kérlek ne hozz ki a sodromból ezzel!

-          Én nem a férfiasságodat vonom kétségbe fiam. Szó sincs erről. Én azon aggódom, hogy nem lesz törvényes örökösöd, mert a Merryweather lány nem fog neked fiút szülni, vagyis az egyenesági fiúöröklődést kockáztattad ezzel a házassággal! Ezért akartalak megölni, mert ezt tetted, te ostoba! TE – Couer mintha el akart volna kapni egy kirepült madárkát csapott a levegőbe. S reményvesztetten nézett maga elé a levegőbe.