Szilveszteréj

Vanessa

Alex a csomagtartójából behozza a Monopolyt és szinte egész este Monopolyzunk. Persze közben szakmáznak. A fiúk tényleg nem tudnak leállni. Alex szerkeszti a cég honlapját. A kapcsolat rovatban ketten egymás mellett  öltönyben, mint tervezőmérnökök szerepelnek és alattuk ott az én képem is. A leírás szerint asszisztens és irodavezető is vagyok. Nem igazán érzem magam irodavezetőnek, bár jól hangzik. Az a fotó az egyik Alex által elkapott pillanatomban. A képen a munkaruhámban vagyok és valami hülye viccén nevetek. Alex szerint akik kilátogatnak Liam házába valójában csak ez miatt a kép miatt jönnek. Mert kíváncsiak rám.  Csillog a szemem és szerintem a képen fehérebbek a fogaim is. De el kell ismernem tényleg egy jó kép lett.

A De Noir tervezőiroda egy kis cég, de most megtudom hogy van két bedolgozó tervezőjük is, a kisebb munkákra. Most azon megy a vita, hogy felveszék-e őket is állandó tagkénta honlapra, vagy egyelőre teszteljék még őket és a terveiket. Liam nehezen enged. Nyilván az ő családneve a tét, tehát ő még adna nekik komolyabb munkákat is. Liamnak elég sok együttműködési szerződése van különböző kisebb cégekkel, akik azokat a munkákat végzik el, ami a tervezői-kivitelezői részhez kell. Ha elkezdenek munkáról beszélni, akkor nem lehet őket leállítani. Egy ideig még igazgatom a házakat a táblán, de megunom felszólítani őket, hogy ki következik a dobással, úgyhogy hanyattfekszem Liam vastag süppedős szőnyegén. A tenyeremmel a szőnyeget simogatom és kinézek a fenyvesek sötét vonalára. Két pohár pezsgőt ittam, és most kellemesen elpilledtem tőle.  Finom ezüstfenyő illat van itt a feldíszített fa közelében. Már közel az éjfél. A fiúk mindketten a könyöküket a térdükön tartva beszélgetnek. Annyira monoton a hangjuk, hogy kezdek elálmosodni.

Valami meleg érzés takar be és rekedt férfihang suttog a fülembe.

• Maradj ma este! - Liam az.
• A szőnyegeden? - kérdezem rekedten.
• Nem - nevet fel halkan.
• Leült a hangulat igazam van? - hallom a háttérből Alex hangját. Átnézek Liam válla felett és látom, hogy Alex a karácsonyi válogatások között keresgél, majd elindítja a lejátszást. - Táncoljunk!
• Ha két férfi táncol egy nővel abból biztos szendvics lesz. Kösz, kihagyom - ülök fel Liam mellé.
• Akkor csak velem táncolj! - nyújtja a tenyerét Alex, és felrángat a szőnyegről. A magassarkúmat már régen levettem és így sokkal alacsonyabb vagyok nála. De Alex nagyon jól táncol. Könnyedén forgat ki és vissza és nagyon jól tartja a ritmust. Ahogy vele táncolok úgy érzem, hogy én is tudok táncolni. Liam a szőnyegen marad és egy újabb kis üveg whiskyt nyit a karácsonyi válogatásából. Miközben kortyolgatja minket néz. Alex egy idő után figurákat talál ki, és felszólít, hogy én is csináljam utána. - Ha ketten csináljuk az nem néz ki hülyén. Ha egyedül csinálod csak akkor vicces! - Alex maga mozgatja a kezemet, hogy vegyem fel az utánzást, s amikor megteszem együtt csináljuk. Liam nevet rajtunk, tehát nem vagyok biztos benne, hogy igaz-e Alex állítása miszerint ha ketten csináljuk akkor az nem olyan nevetséges.

Liam

Hajnali háromig bírjuk. Én már eléggé beálltam. Alex ivott a legrégebben, de szerintem már Vanessa is vezetőképes. Hiába marasztalom őket. Alex a városban tette le a kocsiját, tehát együtt mennek el. Nem állítom, hogy nem vagyok féltékeny, de Alexet nem úgy ismerem. Akkor is jobban örültem volna, ha Vanessa marad. S mondjuk felhúzhatom az ujjára azt a rózsaszínes gyűrűt. Alex simán elaludna a kanapén látom rajta, de Vanessa nem akar nálam karácsonyozni. Határozottan öltözködik én meg tehetetlenül nézem. Egy ideig vitatkoznak, ki legyen a volánnál, de Alex győz azzal a verhetetlen ajánlattal, hogy előre megy és felfűti a kocsit. Vanessa a kesztyűit húzza.

• Szilveszterezz velem - teszem meg az újabb ajánlatot.
• Öhm… nem - feleli Vanessa és fel sem néz.
• Miért nem? - makacskodom.
• Mert a törékeny szívem bánná - feleli sóhajtva Vanessa. - Tudod. Csók éjfélkor tőled. Az...nagyon... sokat jelentene… többet mint amennyit most el tudok viselni.
• És ha írásba foglalom, hogy nem csókollak meg éjfélkor? - próbálkozom.
• Liam! - Vanessa rosszallóan néz rám. - Mindketten tudjuk, hogy ez nem menne és...nem igazán tudom mit kezdjek azzal ami velünk van. Nincs rá besorolás.
• Miért akarnád besorolni bárhova? Miért kellene beskatulyázni kettőnket? - már a falat kaparnám, de tényleg. Csak az akadályoz meg, hogy itt az előszobában fogadom az ügyfeleket is.
• Liam, ez nekem nagyon szokatlan dolog. A munkatársad, az alkalmazottad, a titkárnőd vagyok. Egyáltalán etikus ez?
• Kit érdekel? Nem én vagyok az első, aki meghúzta a titkárnőjét! - csattanok rá. Vanessa kikerekedett szemekkel néz. - Bocs. Csak… miért vagy ennyire makacs?
• Most jobb ha megyek. Alex vár - kinyitja az ajtót és vissza sem néz. Házipapucsban futok utána, hogy megállítsam. Visszacsapom a kocsiajtót, mielőtt esélye lenne beszállni.
• Miatta van? - szegezem neki a kérdést, magam felé fordítva.
• Ki miatt? Alex miatt? - ráncolja a homlokát értetlenül.
• Az miatt a pöcs jogász miatt, aki dobott!
• Nem - vágja rá.
• Nem? tényleg nem? Mert szerintem meg képtelen vagy túllépni rajta. Még mindig szerelmes vagy belé?
• Nem.
• Biztos?
• Biztos.
• Biztosbiztos?
• Holtbiztos! - Vanessa megroggyantja a fél térdét és felnéz rám. - Liam! - Vanessa idegesen megnyalja a száját és elnéz. - Túlléptem rajta. Esküszöm.
• Csak valahogy azt veszem észre nem nagyon akarsz belebonyolódni azóta semmiféle kapcsolatba. Nemcsak hogy velem. Két éve remeteéletet élsz mint egy aggszűz az erdő mélyén. És bocs de néha azt érzem, csak azért kellettem neked és csak akkor, amikor rájössz mennyire kiéheztél egy kiadós dugásra!
• Fúhh néha baromira fel tudsz húzni Liam! - fakad ki Vanessa. - Csak azért fogom vissza magam, mert nem akarom felképelni a főnököm.
• Nem akarod vagy csak félsz? Mint mindentől!
• Nem félek!
• Dehogyisnem. Félsz egy normális felnőtt kapcsolattól!
• Oké! Félek egy kapcsolattól! Mert nem téged hagytak ott csak úgy a szarban. Liam te bárkit megkaphatsz! Senki nem mond neked nemet!
• Szerintem te egészen jól nemet mondtál nekem.
• Nem mondtam neked nemet. Csak igen… félek egy kapcsolattól veled. Most boldog vagy? - Vanessa szemében könny csillog és idegesen törli meg a kesztyűjével a szeme sarkát. - Ezt akartad hallani? Elégedett vagy?
• Egyáltalán nem vagyok elégedett! Képzeld nálam jobban szerintem egy férfi sem értett még meg téged. Mert megértettem, hogy nem mersz belemenni egy kapcsolatba, aminek nem tudod mi lesz a kimenetele. Én nem egy járj velem felkérést tettem Vanessa. Feleségül akarlak venni! Felfogtad mi a különbség? A házasság egy eléggé állandó kapcsolat, képzeld. Nem egy olyan hogy otthagylak mint az a köcsög jogászbarom! Egy házasságból nem lehet ki-be lépkedni.
• Az meg sem fordult a fejedben, hogy lehet, hogy még nem akarom lezárni az életemnek ezen szakaszát? Veled? - néz rám szürkésharagoskék szemekkel Vanessa és  felrántja az ajtót, még be se ül, már odaveti Alexnek: Indíts!

Vanessa

Már megint egy bőgős hazaút a fenyvesekből. De legalább most nem én vezetek a könnyeimen keresztül. Hagyom, hogy az ülembe potyogjanak a könnyeim. Alex lassan vezet. Sokkal finomabban bánik az autóval mint Liam. Meg sem nyikkan. A könnyeimen át felnézek rá.

• Bocs. Gondolom mindent hallottál.
• Hát nem eléggé zajszűrőek ezek az ablakok - jegyzi meg  némi humorral Alex.
• Szerinted hülyeségeket mondtam?
• Nem. Azt mondtad, amit gondolsz.
• Tényleg el kellene fogadnom az ajánlatát és kész? Mármint érted, ez már nem csak a szerelemről szól, ez azt jelenti innentől megosztom vele az életem.
• Hát ja.
• Mit gondolsz erről? Miért nem alkotsz véleményt?
• Én nem szólhatok bele a ti magánügyetekbe.
• Ez komoly döntés.
• Igen az.
• Senkivel sem tudom megbeszélni. Annyira nem tudom mi a jó és mi a rossz lépés. Mit tegyek? Mondj valamit.
• Mit? - Alex visszaveszi a sebességet. Ezek szerint csúszik az út. - Vanessa - Alex oldalvást rám néz és most semmi pajkosság nincs a tekintetében. - Nem tudom mi a jó döntés ebben a helyzetben. De azt tudom, hogy Liam ajánlatára a fél megye igent mondana.
• De a másik fele nemet? - szipogom mosolyogva.
• A másik fele már házas - feleli Alex.
• Olyan hülye vagy - nevetem el magam.
• Kösz - vigyorog vissza rám. Végül felsóhajt. - Most nem azért, mert a barátom, a kollégám, az évfolyamtársam és mert tényleg bírom a fejét, de Liam tényleg korrekt. Nem fog örökké lángolni, de nem is lesznek sosem anyagi gondjai. Nem lesz a családja elájulva tőled, de nem is kell velük találkoznod. Ha el tudod fogadni, hogy Liam az élete nagy részét vagy külföldön vagy úton, vagy az irodájában tölti, akkor menj hozzá. Ha azt várod, hogy te legyél az első az életében akkor inkább mondj nemet. most bármit megtesz, hogy anyakönyv elé vigyen, de egy-két hónap és felpörögnek a projektek és onnantól… ismered milyen. Ne várd, hogy este tízkor ágyban vagytok, hogy vacsorát főz neked, hogy eszébe jut nyaralást szervezni. Vele a családalapítás nem olyan mint… másokkal. Érted?
• Értem.
• Ha végleg eldöntötted, és kínos lenne maradni. Akkor vannak építész ismerőseim, akik már házasok is, idősebbek, szóval szólhatok az érdekedben, hogy átvegyenek. Ha menni akarsz. Én azt is megértem - Már percek óta meredek az utcaképre. A házam előtt állunk és Alex leállította a motort. A slusszkulcsot átadja. Komolyan néz rám. Most először érzem azt, hogy Alex több mint egy hülye munkatárs, aki mindig poénkodott és flörtölt velem. Ő a menekülési utat is megmutatta, ha menni akarok.
• Kösz - szorítom meg a slusszkulcsot a kezemben.
• Egyedül szilveszterezel?
• Igen.
• Hát, ha mégis megunnád a magányt, hívj fel és elviszlek egy házibuliba - kacsint rám, mielőtt kiszáll és becsapjuk az ajtót. Ez már a régi Alex. Legyintek rá, ami egy intésnek is megteszi és belépek a kapualjba.

Liam

Volt egy barátnőm, aki nagyon hasonlított Vanessára. Elég kemény dohányos volt és ezért állandóan mentolos rágót rágott, mert szörnyen zavart az a nikotinos szájíze. Utoljára vele szilvesztereztem közösen. Egy utcabálon. Szörnyen jó mozgású csaj volt. Olyan laza volt. Végigtáncolta a koncertet, a kedvenc zenekara volt. Mindig passzos nadrágokban volt. Hosszú fekete haja és mélykék szeme volt. Elég rohadék voltam, mert volt egy barátja akkoriban, de… nagyon kellett az a lány. A barátja hivogatta akkor szilveszterkor is. De ő szüntelen kinyomta, végül ki is kapcsolta a telefonját. igazán nem is emlékszem a újévi csókunkra, csak arra, hogy végigjártuk a kocsmákat és elég keményen ittunk. aztán smároltunk. Nem is tűnt fel, mert mindenki ezt csinálta. Dübörgött a zene, de hogy mi nem lehetett tudni, mert csak a mélynyomót lehetett kihallani. Csak a mentolos boros szájízére emlékszem.

Aztán visszament a pasijához. Az igazi szerelem lehetett. Olyan, amilyent én elképzelni sem tudok. Este kilenckor ér ide a várból a futár. Marianne mindig gondol rám. A várban szilveszteri rendezvény van. Beismerem még egyszer sem voltam rajta. Marianne ugyanazt a rúd stollent csomagolta, amiből minden évben kapok. Sőt tiroli rétes is van. Jellegzetes porcukorillatuk van. még villanyt sem gyújtok annyira nincs hozzá hangulatom. Vágok egy szeletet a stollenből és a pezsgőm mellé rágcsálom. Megeszek egy tiroli rétest, miközben a havas fákat nézem kint a ház oldalvilágításában. Átmehetnék anyámékhoz is de minek.  A várba is. Alex is hívott… de igazán egy szilveszterem sem volt olyan, amilyent elképzelnék magamnak. Ezért inkább kihagyom. Megfordul a fejemben, hogy felhívom Vanessát. De...tényleg nem akarom állandóan zaklatni.

Este tíz felé járhat, amikor úgy döntök besétálok Ezüstharmatra a főtérre.  Durván negyven perc séta. Nem a világ vége. Legalább kiszellőztetem a fejem. Ahogy elérem a települést hallom a szilveszteri dudák hangját, konfettik vannak az aszfalton. Semmi forgalom az úton, sokan sétálnak az úttesten. A templom előtt zene szól. Még a karácsonyi világítás van a templom előtti kis téren. Nincs annyira hideg. Csak bolyongok a templom körüli külső körön. Nincs már túl sok éjfélig. Tömegben nem érezni annyira, hogy egyedül vagyok. Végülis mindenki előre néz. A párok összebújva ringanak kabátban a számokra. Végighordozom a tekintetem Ezüstharmat polgárian, aztán megállapodik a tekintetem.  Na jó titkon reménykedtem, hogy hátha. Itt lesz. Nem a lakásán. Vagy máshol. agy másvalakivel. És itt van. Ő is. Egyedül. Vanessa az. A fejét ingatva mosolyog rám. Bordó buggyos manósapka van rajta és nagyon aranyos vele. Mindketten megindulunk a másik felé.

• Szia!
• Szia! - nézek végig rajta.
• Nem tudtam, hogy Ezüstharamton leszel.
• Nem tudtam, hogy ki fogsz jönni - emelem meg a vállam fura szájrántással egybekötve, amit valami mosolyszerűnek szántam.
• Mindjárt éjfél - toporog Vanessa a toronyórát nézve. A zenekar befejezi, és levonul a színpadról, már a visszaszámláláshoz készülődnek.
• Hát az ilyen esetekre sem foglaltuk írásba mi legyen - nézek le Vanessára. - Szóval? Mi legyen?
• Jaj Liam! - sóhajtja Vanessa és ahogy éjfél üt az óra ő emelkedik lábujjhegyre és a karomra támaszkodva feltolja magát, hogy találkozzanak az ajkaink. Hideg a szája és enyhén cserepes is.  Ujjaival a karomat szorítja, ami így fogva van a kabátzsebemben. Hűvös arcaink is találkoznak és próbálják melengetni egymást. Végül kihúzom az öklöm a zsebemből és átkarolom Vanessa derekát. Körülöttünk konfettik röpködnek néhány jut belőle Vanessa hajára és sapkájára, meg az én vállaimra is, a templom mögül pedig megkezdik a tüzijátékot fellőni.
• Örülök, hogy én voltam idén az első - mosolygok le Vanessa arcába, ahogy megemelem a fejem a csókból.
• Menthetetlenül romantikus vagy Liam.
• Kösz. Kettőnk közül szerintem te vagy a romantikus. Most mi lesz? Elfutsz a tökhintóval? - Vanessa összekulcsolja a kesztyűs ujjainkat és maga után húz.