Tea vagy kávé?

 Alex

Palma sub pondere crescit.

Az én latin eredetű szólásom. Mindig is ez volt. Már gyerekként is így gondolták rólam. Terhelhető vagyok. A végletekig. Nem is, a fektetett nyolcasokig. Nincs vége. Csak a napoknak. De a terhelhetőségemnek nincs. A Manchesteri Egyetemen én lettem az építészmérnöki tanszékvezető, a nívódíjas építészmérnök és úgy tűnik, most már a teljes DeNoir építészmérnöki és tervezőiroda is rám szakadt.

Szuper. Teher alatt nő a pálma. Tehát még feszesebb időbeosztással kell mindent csinálni.

 A hatékonyság a tervezés részleteiben rejlik.  Külön tervezőm van az irodai munkára és külön az egyetemire. Ezért működik minden jól. Mert tervezve van. Napi, heti, havi és éves rendezőm van. Mindkettőnél. Így csak a feladatra kell koncentrálni és semmivel se kell terhelni az agyamat. Ennyi. Én abszolút a tervezés híve vagyok. Nem azért, mert tervező-építészmérnök vagyok, hanem mert így lehet jól dolgozni. Hatékonyan. Nincs terhelve a fejem semmivel. Tisztán feladatorientáltan csak egyikből a másikba kell lépni. Ha az egyik kész, akkor jöhet a következő. Az elvégzett munkát törölhetjük. 

A számítógépek pont ugyanígy működnek.  Egyik parancs követi a másikat. S így lehet hatékonyan előre haladni. Hogy időt spóroljak meg,  oda rendelem az ebédet ahol én vagyok és nem én megyek az étel után. Tényleg praktikus.  Általában kiszámítható helyekhez igazítom az ételrendelést. Sokáig csináltam ezt a kocsiban étkezős gyorsan bedobok egy szendvicset  ebédeket, de ez is csak valami fölösleges stressz forrása és a bevásárlás néha hosszabb, mint a napi menük gyors lerendelése.

Tehát éppen a sült csirkémet fogyasztom, amikor bekopognak a tanáriszobám ajtaján és be is lép...Charissa Dupin. Istenem!

• Ó elnézést! Bocsánat, kint várakozom - nyögi totálisan döbbenten. Nem tudom melyikünk a döbbentebb én aki egy csirke lábát fogdosom, vagy ő, aki mindezt látja.

• Nem történt semmi baj, jöjjön Charissa - leteszem a csirkét az ételesbe és szalvétába törölgetem a zaftos ujjaimat.

• Jó étvágyat! Nem akartam zavarni - áll meg az ajtóban Charissa.

• Ezzel már úgyis szinte… végeztem… csukja be kérem az ajtót. Nem bírom a folyosói zajokat. Folyton elterelik a gondolatokat - teszem el a dobozokat az asztalomról. Charissa becsukja az ajtót. Kizárva a külvilág zaját. Ketten maradunk. Azt se tudom milyen nap van. Szombat van? Nem nem szombat van. Sean ma nincs az egyetemen, akkor ez egy szerdai nap. A hét közepén az egyetemen Charissa Dupin? Megtörlöm a számat és kezet mosok a mosdónál.

• Parancsoljon! - nézek rá várakozón.

• A jelentkezésem az Építs a fényre! Tervpályázatra - nyújtja át Charissa a nyomtatott dokumentumot.

• Ó igen, persze - bólogatok és átveszem a lapokat. - Foglaljon helyet! Kér egy… csésze teát? - kérdezem.

• Nos… köszönöm. Igen. Miért is ne? - úgy ül a fotelben, mint a királyi család tagjai. Oldalra billentett párhuzamosan zárt lábakkal. Nem teszi keresztbe a lábait, mint ahogy a nők nagy százaléka tenné, ha már szoknyában ülnek le valahova. Elegáns puhabőr táskája van. Félreteszi az öléből és várakozón néz rám. Másodpercekig rezignáltan állok. Mire végre megmozdulok és csészét keresek neki, és töltök bele a forró vízből. A teafilter tartó dobozt tartom elé. Többféle teaválogatás van benne. 

• Bőséges választék - jegyzi meg Charissa.

• Igen, elég sok helyen tudják rólam, hogy nagy teás vagyok és mindenféle teákat kapok, bár valójában az ízlésem elég korlátozott. Ezt valamiért elfelejtik. Úgyhogy ide szoktam gyűjteni az ajándék-teaválogatást - mosolygok a teásdoboz felett rá.

• Köszönöm, ez jó lesz - tiszta fekete teát választott. Angol délutáni teát. - Én csak fekete teát iszom, az ízesített teák kilencven százaléka hibiszkusz színű és ízű.

• Egyetértek. Én is fekete teákat választok. Mindig - még forró a víz. Az áztatás után mindketten az asztali kis szemetes ledobóba dobjuk a filterünket. Csendesen kortyolgatjuk a teát.

• A minap, amikor találkoztunk. Az Arndale-ben… a feleségével volt?

• Igen, Stefi… nagyon beszédes.

• Szép nő… nagyon szép.

• Köszönöm - mosolygok zavartan.

• És ha szabad megjegyeznem… nagyon fiatal.

• Igen. Még nincs negyven éves. A… tanítványomat vettem el.

• Áh, vagy úgy… szerencsés választás - mosolyog. Sejtem mit láthatott. Stefi jelenség. Mindig is az volt. Őt nem lehet nem észrevenni. Ő Stefi. Hosszú szőke haj, vörös ajkak, fekete keretes szemüveg. Csinos, kedves, szép. Jól néz ki. Tudom, hogy jól néz ki. S vele rám is máshogy néznek. Ha valakinek ilyen nő van az oldalán az… biztos tud valamit. Vagy csak mázlista. Ki tudja. Én sem tudom.

• Köszönöm, igen… az.

• Nagy szerelem?

• Szerelem? - megemelem a szemöldököm. - Nem is tudom. Önöknél?

• Nálunk? Ó nem. Én elég  későn házasodtam. A gyerekek még csak nyolc évesek. Racionális döntés volt. Kollégák vagyunk. Partner nélkül  voltunk. Kicsit olyan…. Összehozott házasság. Tudja. Felnőtt kapcsolat. Észérvekkel alátámasztva.

• Értem. Igen. Illetve tulajdonképpen nem értem - nevetek rá.

• Miért?

• Mert… Charissa nem tartom magát olyan nőnek, akinek észérvekre kell támaszkodnia, hogy férjet találjon magának.

• Pedig így volt.

• Mi az oka?

• Szerelmi kudarcok. Túl mélyek. 

• Azokat… jól ismerem magam is - biccentek rá. Igen, ha… ha Stefi nem esik teherbe, és nem szülte volna meg Alex-et. Akkor én is egy Charissa Dupin lennék.  Ez a nő félelmetesen hasonlít rám.

• Azt pedig én nem gondoltam volna - nevet rám Charissa.

• Kedves - mosolygok vissza. - Nézzük ezt a jelentkezési lapot! 

Liam

A telefonomon bekapcsol a jelzés. Ó ne! Dél van. Vége a munkaidőnek. Alex egy csomó mindent időzárasra állított, hogy véletlen se merülhessek bele semmibe.  A kódot pedig csak ő tudja. Egyrészt nagyszerű barát. Másrészt irtó szemét tőle. Nem tudom melyik az erősebb érzés jelenleg.  Csörög a telefonom.

• Már nem dolgozol semmit igaz? - Vanessa az. 

• Nem.

• Rendben. Pihenj, kapcsolódj ki!

• Mit csináljak?

• Akármit, autózz! 

• Jól van. Szia. Majd megyek… - Nem mehetek hamar haza se, mert az iroda vonz. Folyton magába szippant. Az ünnepekig mindentől el lettem tiltva. Csak bámulok ki az ablakon. Leeresztettem mint egy kipukkasztott lufi. Vagy amit ott hagytak a napon. Leengedtem. A levegő elpárolgott belőlem.

• Üdv, ma nincs feszített munka? - hallatszik egy hang mellettem. Felé fordulok. Dawn az, a jó seggű csajszi a kávézóban.

• El vagyok tiltva a munkától - nézek szét a lecsukott laptopom és az üres kávéscsészém közt.

• Mi az ok? - kérdezi.

• Munkamánia. Kóros munkamánia.

• Nahát! Egy lelki társ!   Egy kávé? - már a tenyerén tartja a tálcát. - Tisztán, két cukorral. Ahogy szereti. A vendégem.

• Nagyon ismeri a rendelésemet.

• Törzsvendégnek van elkönyvelve nálunk. Heti háromszor a kávéházban ül és napi négy kávét rendel - mosolyog rám. - Dawn Thomson - teszi elém a Thomson kávézós csészét, és leül velem szemközt.

• Ez komoly? - nézek rá. Már egy ideje itt kávézok. A Thomson’s Coffee emeletén. Egy tradicionális kávéház. Nemrég terjeszkedtek Skóciából. Két éve nyitott a kávéház és tényleg fantasztikus pörkölésű kávéjuk van. Ezért szoktam ide. Nagyon különleges ízélmény. Iszonyat jó kávé. Ennek a nőnek meg iszonyat jó segge van. S Thomson.

• Már értem miért nem árulta el a vezetéknevét. Liam de Noir.

• Tudom. Egyszer itt hagyott egy névjegykártyát az asztalon.

• Tényleg?

• Igen. Én takarítottam le az asztalát.

• Magáé a kávéház?

• A Thomson kávézó az apámé. David Thomson, mint minden elsőszülőtt fiú a családban. Ő a cégtulaj. De ezt a kávéházat én irányítom igen.

• De mellette valami mást is csinál.

• Weblapfejlesztő vagyok. Főleg kis kávézóknak segítek online felületet készíteni. De ez hobbi. Ezért vagyok folyton a kávéházban. 

• Miért jött ma ide hozzám?

• Ma másabb, mint eddig. Tudja két éve figyelem.

• Komoly?

• Igen. Minden kedden, csütörtökön és szombaton.  Arra is emlékszem, amikor először betette a lábát a kávézóba. Szakadt az eső. Egy laptoptáska, két rajztömb és egy telefon egyensúlyozásával próbálta összecsukni az esernyőjét. Nagyon vicces látványt nyújtott. Arra gondoltam, maga egy komikus figura. Aztán amikor leült és megállás nélkül csak dolgozott fel sem nézett a laptopból, csak a rendelésekért állt fel vagy ha ügyfele  jött arra gondoltam, hogy maga túl sokat dolgozik. Komoly ember. 

• Szándékosan öntötte ki a kávémat aznap igaz?

• A véletlenek bizonyos százaléka nem is véletlen. Csak annak tűnik.

• Fel akart szedni?

• Meg akarom ismerni - mondja komolyan.

• Ez egy érdekes fordulat.

• Zavarja?

• Egyelőre még nem tudom eldönteni. Tudja, ezt a kávéházat ismertem. Még… Skóciából. 

• Volt az Edinburgh-i kávézónkban?

• Igen, amikor Skóciában voltam a munkám miatt. Az építkezéseken, akkor mindig ott kávéztam. Ismertem a kávét. Nagyon jó kávé. 

• A törzsvendégeink 100%-a a nagyon jó kávé miatt ül itt. Nincs ezzel egyedül - nevet. És nagyon-nagyon tetszik a nevetése. Telt az arca. Rózsapíros. Az egész csaj kicsit húsos és molett, mégis állatira jól áll neki. Laza és életvidám. Csupa lendület. Nagydumás csaj. Vibrál. A laza fekete felsőjében és az extra passzos fekete nacijában. 

• Amikor megtudtam, hogy Manchesterben is nyílt egy Thomsons coffee meg akartam kóstolni, hogy olyan-e mint az az edinburghi kurva jó kávé. És olyan volt. Eldöntetett. Van egy kávéház, amit szeretek Manchesterben. Jobb kávét főznek mint otthon a feleségem.

• Egy feleségnél erény, hogy tökéletes kávét főzzön. Pont úgy, ahogy a férje szereti.

• Férjnél van? Biztos szuper kávékat főz.

• Elváltam. Kicsit más logikánk volt. Plusz nem bírta a munkamániámat. Én meg az ő mániáit.

• Milyen mániái voltak?

• Főleg alkoholmánia - nevet.

• Az nem a legjobbak közé tartozik. Tehát van egy kávéháza és már volt házas. Hány éves lehet, egy ideje ezen töröm a fejem.

• Á-á. Rossz irány. Ha bevallom a korom szóba se áll többet velem. A férfiak a fiatal nőket szeretik. Az idős nők uncsik számukra.  Két előny. A festék és a kövérség.  Nem látszanak egyiktől sem a ráncok. 

• Magát senki sem tartaná öregnek. 

• Mert?

• Mert belül fiatal.

• Hú ez nagyon komoly bölcsesség. 

• Csak magának. Mert magára igaz - beletúr a rövidre vágott sasson frizurájába. Enyhén sötétvörös a tincsek vége. Sötétbarnára festett haj, vöröses árnyalattal. A frizurája is olyan mint ő, szélfútta és lendületes. Mint a friss szeles hajnalok. 

• Két dolog: ne magázzon, olyan hivatalos.

• Rendben Dawn.

• Rendben Liam.

• Mi a másik?

• Ne udvarolj nekem! - kacsint.

• Miért is ne?

• Mert ahogy közben nézel…