Építs a fényre

 Alex

Liam Mokkájában utazunk vissza a fenyvesekbe. Én a jaguáromat a parkolóban hagytam. Alex hozza haza, Kimmel.  Az anyósülésen ülve teljesen hátratolom az ülést és kényelmesen keresgélek a telefonomon. 

• Mit találtál már megint? - néz le rám oldalt Liam, ahogy a telefont böngészem.

• Ja, bocs. Hangosan gondolkodtam?

• Amikor így hümmögsz már tudom találtál valamit.

• Aham, egy elég jó tervpályázatot írtak ki - mondom futólag, de kevésbé Liamre figyelek, mint inkább a felhívás szövegére.

• Alex sosem állsz le.

• Izgat. Ez tök jó téma.  Építészhallgatóknak írták ki. Építs a fényre a tervpályázat címe! Imádom az ilyesmit!  Ez én vagyok. Fény, közelebb a természet… Szerintem bedobom legközelebb a hallgatóság közé. Kíváncsi vagyok mit hoznak ki belőle, van is egy tervem…

• Ez a szemét Alex hang. Ne légy Pöcs!

• Nem vagyok pöcs!

• De Alex, tanárként folyton pöcs vagy!

• Nem tudok más stílust felvenni. A fiam is ezért utál. Tuti. Ősellenségek vagyunk ha tanár-diák felállásba kerülünk. Indulhatnának ők is. Kim és Alex.

• Kim? Egy építészhallgatóknak kiírt tervpályázaton? Ne röhögtess!

• Jól rajzol nem? Kreatív nem?

• Ja, de ő kábé egyetlen témára tud ráugrani.

• És mi az?

• A fasz. 

• Örülj, hogy Vani nem hallja ezt.

• Egy csomó mindennek örülök, hogy Vanessa nem hallja - állítgatja a levegőáramlást a Mokkában Liam.

• Tulajdonképpen mi bajod Kimmel?

• Nem tudom, zsigerileg irritál, minden amit tesz, vagy mond.

• Mond Liam miért van az, hogy amióta kezdenek felnőni, konkrétan ellentettjei lettünk a gyerekeinknek?

• Passz. Lehet a serdülés az oka, vagy nem tudom öregszünk. Szar a kapcsolatom vele is, az anyjával is. Nem tudom. Folyton ingerült vagyok. Kurva sok a melóm, nincs időm foglalkozni velük és  kicseszettül utálom a nyavalygásaikat - Liam egyre jobban felpörög. - Tiszta kajaszagú a kocsi, a picsába is! Mintha ételfutár lennék! Mintha a hétköznapjaim 90 %-ban is nem menüt ennék valami étteremben.  Tuti front van, az a bajom.

• Ja, na elolvasom a pályázati kiírást! - fordulok  vissza a telefonom felé. Kár, hogy nincs nálam az egyetemi kis bőrkötéses noteszem, már írhatnám bele az ismertetőket. Átdobom a linket a céges mailre. Majd Liamnél kinyomtatom.

Liam leparkol a madártetőszerű kis beállójukba és  az ételes szatyrokat kiemeli a csomagtartóból. A telefonom a zsebembe csúsztatom és benyitok. Az irodában a két nő a konyhában áll. Stefi vörösre lakkozott körmei a szőke haján élesen elütnek. Éppen hátrarendezte a haját.

• Jézusom mi van itt? Kémiai kísérletet végeztetek a kaján? - néz végig Liam a konyháján. Több felé liszt és paradicsomszósz pöttyök vannak.  - Hogy néz ki a konyha baszd meg? És még csak nem is főztél semmit! - teszi a pultra a szatyrokat Liam. - Minek főzől! Úgyse tudsz! Tedd túl magad rajta! - csattan Vanessára.

• Bocs, azt hiszem nem jól állítottam be a hőfokot és mindenfelé köpködött és aztán elvesztettem az irányítást.

• Jézusom! -  fogja a homlokát Liam. 

• Nyugi, feleannyi se látszik belőle mint amennyi volt - tolja fel a szemüveget az orrán Stefi.

• Szia szívem! - futólag arcon csókolom. - Segítsek?

• Hagyd csak, néhány papírtörlő és megmentettük a helyzetet - legyint Stefi és nekiáll konyhaszekrénynek egy fertőtlenítő sprayvel. Az irodában a gépemhez lépek és az emailfiókot nyitom, hogy kinyomtassam a tervpályázati dokumentumokat. A hallgatóknak is átküldöm a hallgatói rendszeren. Miközben várom a papírokat pittyen az egyetemi rendszer. 

“Kedves Alex Goodwin tanár úr, 

A levelező tagozatos hallgatók is indulhatnak a tervpályázaton?

Üdvözlettel:

Charissa Dupin”

“Kedves Charissa,

Természetesen. Nincs kizáró ok. Ön építészhallgató.

Üdv, AG”

Mélyet sóhajtok. Csak nehogy megnyerje. Mert akkor őt is elvehetem feleségül. 

• Mit röhögsz? - vakkant rám Liam.

• Ja, semmi. Magammal viccelek.

• Örülök, hogy ilyen jól elszórakoztatod magad - zökken a forgószékébe Liam és a lába alatti íróasztalszekrényhez hajol. Túl ismerős mozdulat tőle. Whiskyt tölt.

• Minden nap whiskyzel ha már nem vezetsz? - kérdezek rá a kinyomtatott lapokat összetűzve.

• Alkoholista vagyok? - kortyolgatja elgondolkodva Liam.

• Én nem mondtam ilyet - ütögetem a lapokat az asztallaphoz.

• Aha, akkor oké - bólogat Liam és lenyugodva nézi a fenyveseket a faltól falig üvegablak mögött.

Liam

A vérnyomásom az egekben. Lehet, hogy bizonyos mennyiségű alkohollal a véremben bírom már csak itthon? Normális ez? Kábé már emlékeim sincsenek arról, amikor egyedül éltem ebben a házban és tisztára zen volt minden. Itt semmi zen nincs. Két vöröshajú nő.  Mindkettő az agyamra megy. Vagy így vagy úgy. Kim becsapja az ajtót. Suhogó-lobogó fahéjszín hajával végigvonul az előtéren, ring a csípője, szakadt a gatyája és festékes  a tenyere éle. Ezzel folyton lebukik. Fest. Folyton. Fest. Folyékony vízfestékkel, akvarellel. Állandóan.

• Kim! A rajzaidat! - kiáltok utána, mielőtt felsuhan az emeletre.

• Szia Apuci! - mosolyog be rám. Félelmetes a mosolya. Hideg, gúnyos, és közben szürke a szeme. Keskeny, számító, hazug.

• A rajzok? - nézek rá komoran.

• Ó bocsi, bent hagytam a tartón. Bocs, az egyetemen maradt, pedig szuper jók lettek! - búgó és suhogó a hangja. Olyan mint egy folyékony karamell.  Az anyja szépsége és az én okosságom. Milyen veszélyes páros.

• Hát persze, sejtettem -  biccentek. - Gyere ide! - intem magamhoz. Kim a székem karfájára dől és átöleli a vállam hátulról. A fejemet ingatom. Hízeleg mint egy vörös macska. Megemelem a kezét. A kézfejére futólag csókot hintek. Finom luxusillata van. A testápolója és közben megfordítom a tenyerét és az ujjamat végighúzom a tenyere élén. Magenta szín. - Lebuksz csajszi! - mutatom fel az ujjamat, amit megfogott a magenta árnyalat.

• Upszi! - mosolyodik el pajkosan és kisuhan az irodából. Alex csendesen megáll az előtérben. Hangtalanul jár. Puha edzőcipőkben. Lágy a tekintete. Alex hívja be.

• Kim rajzolt? - kérdezek rá.

• Festői építészet - biccent Alex. - Egy normál ember erre nem képes, csak egy építész - feleli. Összenézek az apjával. Csupa költemény a srác. Az egyetlen, aki talán érti is Kimet.  Alex széthajtja a mappáját és belenéz a rajzokba. Alex lágy vonalakkal rajzol, olyan puhán érinti a papírt, mintha félne nyomot hagyni rajta. Kim harsány, tudatos, ösztönös. Alex tapogatódzó és lágy.

• Nem rosszak - foglalja össze tömören Alex. - Találtam egy tervpályázatot. Megcsinálhatnád te is a terveket rá. Majd beszélünk róla.

• Rendben - feleli a nyakát dörzsölve a fia. - Mehetek?

• Menjél - legyint Alex, de a rajzokkal az asztalhoz ül. Ráncolja a homlokát.

• Na, kérsz whiskyt a teádba? - emelem meg a whiskysüvegemet Alexre vigyorogva.

• Én még vezetek - feleli Alex.

• Mi az értékítélet? - kérdezem a whiskymet iszogatva.

• Erősen  konstruktivista jegyek. 

• Zavar?

• Túl ipari, túl modern, túl hideg. Élek, függőlegesek, vízszintesek, téglalapok mindenütt. Tömb és tömeg. Monumentális, de unalmas. Olyan mint Alex maga.

• Mi bajod a munkáival?

• Az hogy ez nem névjegy. Ez száraz, funkcionális. Nem ilyen kell.

• Mit akarsz? Hogy jobb legyen nálad?

• Persze hogy azt. Nőjön túl rajtam.

• Mi van, ha ő nem akar? Mi van, ha ő szereti a funkcionális épületeket? Én is építettem már több üzemet is. Totálisan funkcionális.

• Igen de egy gyárépületet senki nem fog megcsodálni. Senkit nem érdekel, hogy ki húzott fel egy üzemet. Nem lesz rajta a névjegye. Hogy ez ő!

• Mint a te kilátódon. Igaz?

• Pontosan. Én azt akarom, hogy építész legyen. Hogy a nevéről egy egész stílus jusson eszébe bárkinek az építész szakmában. Ezekkel a tervekkel nem lesz ott. 

• A divat változik, a stílus örök. Neked van stílusod Alex. De ő nem te vagy. Többféle építész van Alex.

• Jó de én nem de Noir vagyok. Hogy jó pénzért bármit megcsinálok. Én Goodwin vagyok, és ő is az. Olyat akarok, ami tökéletes. Egyedi. Nincs még egy. 

• Alex ezért vagyunk egy cég.

• Ja, de ha én nem vagyok akkor csak funkcionális szarokat csináltok.

• Az irodaépület nem volt gáz.

• S ki mondta neked, hogy osztott üvegfelületek legyenek benne? - kérdez rá Alex.

• Jó feladom. Te vagy az ász, oké? Nívódíjas építészmérnök! Akarsz még valamit?

• Nem. Együnk. Aztán indulunk - Alex a bézs színű nadrágja zsebébe csúsztatja a kezét. - Stefi! Szólj a srácoknak, hogy egyenek, aztán megyünk - áll fel és magamra hagy. Szinte rámszakad a fáradtság.  A kialvatlanság szerintem éveket öregít rajtam. 

• Kop-kop, nem zavarok? - vörös hullámos fürtök.

• Gyere - intem be. - Elmentek. Észre sem vettem - nézek ki az ablakon. Vanessa leül velem szemközt a bőrbevonatos fekete székre. - Máshol vagyok, bocs. 

• Liam, este hat után már mindig így nézel ki. Nem lehet veled beszélni. Mi van?

• Nem tudom. Túl sok minden van. 

• Talán felvehetnétek külsősöket. Stefi mellé.  Akik megrajzolják a dolgokat. Régen volt két bedolgozó srác.

• Igen, csak folyton javítani kellett őket, nem akarom ezt.

• Liam túl nagy lett a cég túl sok a munka. Akkor hagyd a vállalatot legalább.

• Azt nem lehet, a faiparba muszáj benne lennem. Nagyon rendezetlen. Talán ha realizálódnak a dolgok, majd akkor most nem. Nem tudom mennyi idő, talán egy-két év.

• Mi lesz akkor?

• Várom, hogy Wave átvegye a vállalatot. 

• Gondolod?

• Igen, akkor  kilépek a vállalatból. De miatta tartanom kell a pozíciómat még.

• Mit látsz benne?

• Most kábé már a megmentőt. Maradt még abból az ebédből? - kérdezem fáradt mosollyal.

• Persze, félretettem neked - int Vanessa és követem a konyhánkba.