Chelsea
Manchesterben halványrózsaszín az ég alja. Hajnalodik.
A beszűrődő fényben a párnán mellettem egy papírlap van összehajtva. Álmosan nyúlok ki érte és a fejem felé tartva olvasom.
A lap tetején a gépelt szöveget:
Szia,
megleptél. Egy kicsit. De bocs, én sajnos nem érzem ugyanezt.
Max
…majd alatta a kézzel írt sorokat:
Szia,
megleptél. Nem is
kicsit. NAGYON!
És most… fogalmam
sincs, hogy mit érzek.
Viszlát Chelsea!
Max Clover
Szia Callie!
VálaszTörlésAbszolút teljes sokk! *-*
Csak kapkodni tudom a fejem, mintha egyenesen fizetnének érte egy vaskos összeget! Mint egy gátszakadást követően, ahogy zúdul a víz, el se tudom képzelni, hogy Chelsea és Corn hogyan jutnak partra ebből az árvízből. Konkrétan érezni, ahogy mindkettejük világa a feje tetejére állt. Nem mellesleg, az örvény engem is elkapott.
Egyszerűen zseniális!
Miközben szedem össze az éjjeli gondolatok közül az értelmeseket, foglalkoztat a kérdés: Mire lehet számítani a továbbiakban? :)
Remélem, igazán felejthetetlen, és nagyszerű élménnyel gazdagszol majd az Etihad Stadionban! :D
《Bius》
Szia Bius!
TörlésNa, hát akkor sikerült az utolsó fejezettel rendesen rád borítani az asztalt. :D A „gátszakadás” és az „örvény” képeid nagyon találóak, mert nagyjából én is így éreztem, amikor eljutottam odáig, hogy ezt kell lezárnom.
És igen… lesz folytatás. :)
A Lucky Me 3 már ott van a fejemben, és nagyon szeretném majd megírni. Viszont most, hogy elkezdődik az év, jön egy kis türelmi idő: még hosszú hónapokat kell várni, mire újra történetet kezdek írni. Pedig legszívesebben már most visszamennék hozzájuk. :D
Talán éppen ezért jó egy kicsit elengedni Maxot és Chelseat. Hadd ülepedjen, ami történt velük.
Az Etihad pedig… igen! Hamarosan én is ott leszek, bár nem Corn VIP-kispad mögötti luxusüléséből fogom nézni a meccset. :D De nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz élőben ott lenni azon a helyen, amit már annyiszor elképzeltem a történetben.
A manchesteri élményekkel majd jelentkezem a Facebookon. ;)
Köszönöm, hogy végig velem és velük tartottál, Bius!
Callie
Sebaj, a jó dolgokra érdemes várni ugyebár. :)
TörlésÉn köszönöm, hogy volt lehetőségem veletek tartani! :D
Én is nagyon örülök, hogy velem tartottál, Bius! És remélem, hogy amikor majd hosszú hónapok múlva újra kopogtat Max (vagy ki tudja még melyik kedvencünk :) a történet ajtaján, újra lesz kedved beengedni. :D
TörlésAddig pedig pihennek most egy kicsit ők is… meg én is... rákészülök a tanévre... hosszú lesz... Várom, hogy újra írhassak! Addig is minden jót neked Bius! Találkozunk az új történetnél! Callie