Viszlát Chelsea_29

 Chelsea

Kiderült az ég Manchester felett. Tavaszias, hűvös szél söpör végig a Deansgate-en.

Corn, friss levegőt hozott magával. S azt a jellegzetes jó illatát.

Fogalmam sincs, hogy ez a parfümje, a tusfürdője, vagy az arcszesze illata, vagy magának Corn-nak van ez a nagyon jó, férfias illata.

Ritkán érzem. De most, hogy feltűrt ingujjal felém támaszkodik az étkezőasztalnál megcsap az illata.

Olyan ritkán van ennyire közel, mint egy nagytétes nyeremény.

Mélyen belélegzem az illatát.

Corn szerint minden döntés valószínűségek sorozata. Szerintem meg vannak dolgok, amiket az ember egyszerűen megérez.

 

Mint én most, Corn  nagyon jó illatát. Tudtam, hogy olyan illata lesz, hogy tetszeni fog.

 

Corn most is a meccs kiementelén gondolkodik.

 

Én azon, hogy fogalmam sincs mi történik közöttünk.

Nem tudom meddig lesz még ez így. Meddig működhet ez így. Corn mikor unja meg azt, hogy hozzám járjon reggelizni, mikor un meg engem, vagy a sportfogadást.

 

Van egy olyan megérzésem, hogy ez az állapot… átmeneti.

 

Corn el fog menni.

 

Sosem beszélünk semmiről, csak… a másnapról. a következő napi tippről.

 

Ez kezdetben nem tűnt fel. Hogy nem teszünk meg piacokat napokkal korábbra.

 

Nem teszünk meg hosszú fogadást. Soha.

 

Corn nem gondolkodik hosszú távon.

 

Most a William Hill újságját lapozgatva az utolsó oldalakon merengve döbbenek rá.

Léteznek a sportfogadásban is hosszútávú fogadások. De ezeket az oldalakat Corn mindig leválasztja az újságról és csak  a következő napi piacot elemzi.

 

Corn nem tesz hosszú távú fogadalmat.

 

Corn… talán éppen ezért nem gondolkodott sosem házasságban.

 

Természetesen Corn úgy fogalmaz, hogy a hosszú távú fogadás statisztikailag nem elemezhető.

 

Igen, mert ahhoz intuíció kell. Megérzés. Döntés.

Szerencse.

 

A jó házassághoz is szerencse kell.

Ha a szerelemben nem vagyok szerencsés, akkor a játékban az lehetek?

 

-        Mi van ma veled? Nem is érdekel? – kérdezi Corn megállva. Elhúzódik, kikerülök az jó illatának aurájából.

-        Szerintem a Leeds nyer – rántok vállat.

-        Miért?

-        Megérzés.

-        Nem szeretek csapatra tenni.

-        De te is belátod, hogy semmi más piacra nem érdemes tennünk, mert a meccs kimenetele teljesen bizonytalan. Megérzéseim szerint viszon a Leeds nyerni fog.

-        De nézd meg az eredményeket. Statisztika alapján sokkal erősebb, taktikusabb és jobb csapat az ellenfél, és még sosem kapott ki a Leeds-től – érvel okosan Corn. A közgazdász agy.

-        Tudod mit? Ma tegyünk ellentétesen! – csattanok fel kicsit élesebben.

 

Nem is vagyunk kapcsolatban. Miért zavar engem, ha holnap nem jönne?

Micsoda stressz!

 

Már ez is a várakozás izgalma.

Dopamin az agyamnak.

 

Corn visszaül velem szembe. Annyira jó az illata! Bele akarnék bújni az ölébe, hogy érezzem folyton.

-        Legyen! S meglátjuk kinek lesz igaza! – fogadja el a kihívást Corn. – A te intuíciód, vagy az én statisztikám győz!

-        Legyen – bólintok rá elszántan.

 

Meg vagyok győződve a saját igazamról.

Ahogy Corn is a sajátjáról.

 

 

A meccs kezdete előtt tíz perccel tettük meg tippjeinket.

A kanapén ülve én a sportcsatornára kapcsolok, Corn sört bont mindkettőnknek.

 

Két óra várakozás. Hogy melyikünknek lesz igaza.

 

Néha úgy érzem ez már nagyobb játszma, mint maga a jó tipp megtalálása.

 

Jobban tudni Corn-nál. Csak egyszer. És most. Ismerem a Leeds-et. Tudom milyenek. Kiszámíthatatlanok. Éppen akkor nyernek, amikor nem számítasz rájuk.  Meglepetés győzelmeket csinálnak. S statisztika alapján már három meccset vesztettek, ez lesz a negyedik. Nem hiszem el, hogy újra veszítsenek. Képtelenség. Ráadásul a Leeds otthon játszik. A hazai környezet mindig kedvez a csapatnak. S szerintem ez az ellenfél nem igazán kihívás a Leeds-nek. Lazán legyőzhetik őket.

-        Gól! Gól! Gól! – sikítok fel. A Leeds belövi az első gólt. – Vezet a Leeds! – nézek oldalt Cornra.

-        Nincs biztos tipp – ismételgeti Corn. – Ez még semmit nem jelent.

-        Egyelőre akkor sem mondhatod, hogy rossz volt a tippem – vetem fel a fejem.

-        Nem azt mondtam, hogy rossz volt a tipped, hanem hogy alacsony a valószínűsége, hogy nyer ma a Leeds – pontosít Corn.

-        Ugyanaz – legyintek.

-        Nem ugyanaz, Chelsea.

-        Nekem igen – makacskodom.

 

Corn csak sóhajt és annyiban hagyja a vitát.

 

A második félidőben a Leeds is kap egy gólt. Corn újabb sört bont.  A kanapéra húzva a lábaimat összegömbölyödve és az ujjaimat keresztbe téve várom a meccs végét. Vagy még egy gólt.

 

Lefújják a meccset.

 

Ott ülünk ketten a kanapén.

 

Döntetlen lett.

 

Próbálom értelmezni, hogy ez mit jelent. Nem nyert az én megérzésem. Nem nyert Corn statisztikája.

-        A döntetlen volt a legvalószínűbb harmadik kimenetel -  jelenti ki végül szárazon Corn.

-        Akkor miért nem arra tettünk? – nézek rá.

-        Mert nem arra számítottunk – feleli Corn.

 

Csak meredek rá. Próbálom megfejteni.

Nem a meccset.

Nem  is azt, hogy mindketten veszítettünk.

 

Hanem azt, ami köztünk van.

 

Egy újabb intuíció.

Mert úgy érzem…

 

…ezt nem tudjuk kiszámítani.

 

 

Ledermedve ülök a kanapén. Érzem a kanapé rugózását, ahogy Corn feláll mellőlem. a poharakat a mosogatógépbe viszi, elpakol, beindítja, a gépet. Kabátot vesz, indulni készül.

-        Ne bánkódj Chelsea! Holnap is játékban vagyunk!

 

Ahogy jön-megy belengi az a jó illata a lakásomat. Itt hagyja, akkor is, ha elmegy. Miért érzem úgy, hogy hamarosan nem csak egy éjszakára hagy itt?

 

Csak kábán hallom Corn köszönését:

 

-        Viszlát Chelsea!