Viszlát Chelsea_27

 Chelsea

Manchester felett kitisztul az ég.

Néhány nap Corn hatása nélkül.

Azt hiszem az én fejem is kitisztult.

S elgondolkodtam.

Analizáltam. A kapcsolatomat. Corn-nal. Ami eredetileg a pénzről szólt. Most is arról szól?

Corn azt mondta: hívjam, ha kell valami…

Vagyis mi következett ebből?

Hogy ő nem hív.

 

Szabályokat állít fel.

Mindent racionalizál. Valószínűleg az érzelmeit is. Úgy fest, a kapcsolatait is.

 

Független.

Aki ugyanazzal a mechanizmussal kezeli a fogadást, mint a kapcsolatait.

 

Ez egyszerre kezd zavarni, bosszantani és sérteni is.

 

Corn bizonytalanságban tart. Nem hív. Nem keres. Hívjam, ha kell valami.

 

A dopamin nem akkor szabadul fel a legerősebben, amikor a játékos nyer, hanem akkor, amikor még nem tudja, hogy nyerni fog-e. A bizonytalanság önmagában jutalmazó.

 

Akár a flört. A vágy.

 

És én már képtelen vagyok különbséget tenni. Corn és a szerencsejáték közt.

 

Nyerni akarok.

 

Corn azt mondaná: Chelsea, ne azt keresd az életben, hogyan nyerhetsz ma. Helyette inkább azt keresd, hogyan maradhatsz játékban holnap is. Az életben is ugyanígy működik, mint a fogadásban: nem minden jó döntés nyer, de hosszú távon csak a jó döntések vezetnek sikerhez.

 

Corn!

 

Hogyan maradhatok játékban holnap is?

 

Túl erős a gyógyszer, csakis ez lehet az oka. Sosem gondolkodnék ilyesmin.

 

De szeretnék többet tudni róla: hogy milyen zenét hallgat, hogy van-e kedvenc bögréje mint nekem, hogy milyen könyvei vannak, hogy mire gondol futás közben?

 

 Az asztalon a teásbögrém mellett ott van Corn dobókockája. Az enyém mellett. Gurítgatom a két kockát.

 

Corn-t mivel lehetne felhívni?

 

Csakis… egy tippel.

Tanácsadásért.

 

Bágyadtan nézek a laptopomra és keresgélni kezdek.

 

Átkattintom az oldalakat. Ha lenne egy nagy nyereményem… Itt vagyunk Manchesterben…

Két nagy csapat. Két nagy stadion.

 

Jegyeket keresek az Etihad Stadionba. Egy Manchester City meccsre.  Kijönne velem Corn?

Semleges helyszín?

 

Mi az esély, hogy holnap is játékban maradjak?

 

A bankroll.

 

Az ezüst szelencémre nézek és megnézem mennyi pénzem van. Elég drágák a jegyek az Etihad Stadionba.

 

Játékban maradni. Holnap is.

 

Hű már hajnali fél három van? Mit csináltam eddig? Éhes vagyok…

 

A házicipőbe bújtatom a lábam és a konyhában keresgélek valami ennivalót. Elfelejtettem vásárolni. Még van tej a hűtőben. A szekrényben keresgélem a gabonapelyhet és egy tálba szórom. Miközben kanalazom a tejet és a gabonapelyhet az ablak előtti étkezőasztalhoz ülök. A William Hill barátságos kékes neonfénye világít rám. Az én Deansgate-i kis fogadóirodám…

 

Keresgélek a fogadási oldalon, statisztikát írok. Aztán valami szemet szúr. Egy odds változás, ezt a meccset meg akartam tenni! Még napokkal ezelőtt. A betegségem előtt.

 

Odakint hirtelen leszakad az ég. Villámlik, süvít a szél és csapkodja a jégeső az ablakot. De rémes egy idő van!

Ez az odds-váltás gyanús nekem! Fel kellene hívni Corn-t, de olyan korán van még! Vajon mikor kel? Én még ma este nem is aludtam.

A telefonomon nézem az órát, de nem bírok tovább várni. Reggel öt órakor megcsörgetem.

 

Extrém álmos hangon szól bele.

-        Halló, tessék!

-        Corn?

-        Jézusom Chelsea!

-        Felébresztettelek?

-        Szerencsédre a vihar ébresztett. Különben már letiltanám a számod – élcelődik Corn.

-        Ó hála az égnek, hogy fent vagy! – könnyebbülök meg. – Felfigyeltem valamire! Egy odds változás, arra gondoltam, reggel, ha nyit a William Hill megtenném. Mit gondolsz?

-        Melyik meccs ez?

-        A Brentford meccs.

-        Várj kihangosítalak! – Corn neszeit hallgatom. – Igen látom. Line movement olvasást csináltál. Elmozdult az odds, erre reagálni kell. Chelsea, ez már haladó szint! Dokumentáld.

-        Tegyem meg?!

-        Persze, elmozdult a piac.

-        Mennyivel?

-        Ne sokkal! – figyelmeztet Corn.

-        Corn! Ezt meg kell tenni, ez a megérzésem.

-        Védd a bankrollt! Mi a szabály!

-        TE mondtad, hogy ezt vétek nem megtenni! S szerintem itt a lehetőség.

-        Chelsea! Légy fegyelmezettebb a fogadásban! Ez nem verseny. A piac holnap is nyitva lesz.

-        All in! Itt a lehetőség!

-        Chelsea, a fogadásoknak egy szelvényen limitkorlátja van.

-        Jó akkor felteszek annyit, amennyi a limitkorlát. Amúgy miért van korlátozva az összeg?

-        A bukmékerek nem attól félnek, hogy sok pénzt teszel fel. Attól félnek, hogy tudod mit csinálsz. Persze ettől függetlenül meg lehet tenni a max limitet több szelvényen, de neked ez szigorúan tilos!

-        Még csak most kezdek belemelegedni Corn.

-        Nem szeretném, ha elveszítenéd a pénzed Chelsea. Az odds váltás nem garancia semmire. Tudod, nincs biztos tipp!

-        Akkor is változás volt! Méghozzá most éjszaka, amikor senki sem figyeli. Ez, egy megérzés Corn. Hidd el, abban jó vagyok!

-        Tudom…kiemelkedő intuíciós képességeid vannak. De most pénzről van szó. Légy óvatos! Csendesedik az idő. Aludj rá egy kicsit Chelsea.

-        Rendben. Aludj jól! – kinyomom a hívást és izgatottan nekikezdek kódot generálni a tippemhez.

 

Játékban maradni!

 

Meg kell nyernem az Etihad Stadionba a jegyeket.

Reggel nyitásra megyek a William Hill fogadóirodába, és az első szelvény az enyém aznap. Olyan fáradt vagyok, hogy szinte azonnal elnyom az álom. Átalszom a délelőttöt. Sőt magát a meccset is, amire fogadtam. Délután négykor ébredek és az első, amit megnézek az eredmény.

Nyertem! Nyertem!

 

Izgatottan szaladok le a William Hill-be kiváltani a szelvényt. Úgy döntök, hogy most a pénzzel átvillamosozok az Etihad Stadion jegypénztárába.

 

Minden egyes megállóval, ahogy közelebb jutok az Etihad Stadionhoz egyre bizonytalanabb leszek.

Ha megveszem a jegyeket...

 

Mit fog szólni Corn?

 

 Egyáltalán…Meghívhatom?

 

Vagy azt hinné randira hívom?

 

Valószínűleg nemet mondana.

 

Még egy megálló a Stadion.

Mire leszállok a villamosról elbizonytalanodom. Nyirkos lesz a tenyerem.

 

Nézem a velem együtt leszálló embereket. Jönnek- mennek, sietnek, beszélgetnek. Kikerülnek.

 

Mit tegyek?

 

Bizonytalan léptekkel közeledek a Stadion külső jegypénztárához. Kiszárad a szám. Akarom én ezt?

Még egy visszautasítást?

 

Talán épp arra készülök jegyet váltani.

 

Mi van, ha egyszerűen nem úgy néz rám?

Vagy talán… ugyanaz történik, mint a volt férjemmel.

 

 

Előttem egy férfi variál a jegyekkel. Örökkévalóság mire megveszi a jegyeket a meccsre.

 

Sorra kerülök a pénztárnál. Az értékesítő várakozón néz rám.

Mit tegyek?

A fülemben csengenek Corn szavai: Ne azt keresd, hogyan nyerhetsz ma. Hanem hogyan maradhatsz játékban holnap is.

 

Holnap is játékban maradok?

 

 Csak magam elé suttogom Corn köszönését, mert új játék következik:

 

-        Viszlát Chelsea!