A héten már nem tudom hanyadjára… de most is másnaposan ébredek. Forog velem a szoba. Elvesztettem az időérzékem. Sokáig a mennyezetet nézem magam felett szétterülve a Cola House franciaágyában. Eltelt néhány egyhangú szürke nap, meg néhány klubest és egy-két dj lecke, szokásos körforgás. Talán ma csend lesz. Aztán a mélynyomó dübbenéseit hallom. Már tudom mi ébresztett fel. Ace-nek van itthon egy hangszigetelt stúdiója, de a nappalink bármikor átalakulhat egy instant bulihellyé. Úgy hallom éppen most is ez történik.
A dübörgő hangokba élénk, vidám, fiatalos kiáltás hallatszik lentről:
Hahó Csajszi! - kikerekedett szemmel bámulok a fejem feletti téglafalra. Ez Kim! De hát… mikor? Még emlékszem, hogy a napokban többször ráírtam, de meg sem gondoltam, hogy ilyen hamar teljesülhet egy ilyen abszurd kérésem. A Cola House-ban van Kim! Felrántom magamról a takarót. Most életmentő és megváltó egyszerre, mezítláb szaladok ki a folyosóra és áthajolok a korláton, hogy saját szememmel is meggyőződjek róla, valóban nem képzelődök.
Kim! - sikkantom és lesietek hozzá. - Te tényleg itt??? Hol a kicsi? - nézek rá és a mögötte lépkedő Alexre. Nincs a karján a kicsi, tehát ketten jöttek.
Lepasszoltuk, a nagyszülők Manchesterben vannak. Néhány nap nélkülük! - kacsint rám Kim. - Szóval?
Délelőtt felvesszük a leckét. Este alapozunk, hangolódunk, aztán elmegyünk a klubba - javasolja Ace.
Rendben - biccentek hozzá.
Gyere, csinálok neked egy igazi óceán manikűrt! Mesélj! - szalad fel velem kézen ragadva Kim és visszarángat a hálószobába. Kim friss, üde, kipihent és csinos. Hozzá képest, tramplinak, lassúnak, fáradtnak és öregnek érzem magam. Ráadásul bágyadtan másnapos vagyok. A sminkasztalomhoz ül és maga mellé int. Vörös haja előre borul, ahogy a körömlakkjaim közt keresgél és finom vékony ujjaival a kezemet fogja. - Minden körmöd egy igazi csepp lesz az óceánból - áradozik. - Nyomott vagy! Nagyon! - néz rám sandán.
Tudom, bocs - mentegetődzök. - Örülök, hogy itt vagy - felelem bágyadtan. Tudom, hogy látja, hogy sápadt vagyok és a szemem alatt karikák sötétlenek. Vörös és duzzadt a szemhéjam. Nem tesz jobbat a külsőmnek, hogy tompán másnaposan tartani sem bírom magam.
Lazíts, ma kirúgunk a hámból! - súgja és kacsint hozzá.- Nézd ilyen körmöd lesz! - mozgatja meg a saját ujjait. Mint kész kis műalkotások.
Imádom, mint a békés tengerpart - mosolygom. Kim vékony ecseteket keres és kezelésbe veszi a körmeimet.
Mond mi nyomaszt! - szólít fel és munkához lát. Én a vékonyra húzott szürkéskék szemeit figyelem. Árnyékot vet a szempillája. Rózsaszínes a szájfénye. Finomak a vonásai. Teljesen más mint én. Vékony, és kecses, hajlékony. Fiatal. Szép.
Nem is tudom. Ace. A helyzetünk. Az életünk - sóhajtom megadóan.
A techno feleség megunta a techno bulikat. Világos - biccent Kim. - Azt ugye tudod, hogy kábé bárki cserélne veled? Bárki! s nem kétlem, hogy bárki rámászna a férjedre?
S meg is teszik, nekem elhiheted.
Dj, elég vastag a pénztárcája és még jól is néz ki. Ne lepődj meg rajta! - sorolja Kim. - Az ász mindent visz Liv, a legértékesebb lap, mindenki arra hajt! - lesütött szemhéját nézem.
Te is hajtanál rá? - kérdezem meg nyíltan. Kim bevállalós. Tudom, hogy ilyen. Szerintem Ace-el össze is illenének. Kimben sok van Colleen-ból. Garantáltan Ace is észrevette ezt. Tudom. Vagyis ők ketten nem esélytelenek. Úgy sejtem, Ace-nek is tetszik Kim. S ez fordítva is igaz. Egy szóval sem említi, de látom rajta. Lehet rossz ötlet volt meghívni őket.
Mit gondolsz? - biccenti oldalra a fejét Kim és felnéz rám.
Ace nem az enyém, nincs rajta foglalt tábla, vagy az én kizárólagosságom… - ingatom a fejem bágyadtan. - Ez mindig is benne volt. Tudtam kihez megyek hozzá. Sztár DJ. Népszerű. Ismerik. Sokan. Régen a hard techno bulik tele voltak srácokkal. Most annyi csaj van a bulijain… Nincs értelme ezen őrölnöm magam. Vidd, neked legalább már nem kell gyerek - nézem, ahogy apró kis köveket pakolgat a körömlakkba minden ujjamnál.
Szóval… nem tud gyereket csinálni? - Kim elgondolkodva fürkész. – Nem is gondoltam volna. Olyan… pasis. Tudod. Akivel egész estés szerepjáték szexeket tolsz az ágyban. Legalábbis külsőre ezt gondoltam róla. Aki lépten nyomon felcsinál csajokat a DJ pultja mögött.
Veled, lehet, hogy ilyen is lenne - bólintok rá. -- Ti ketten máshogy reagálnátok egymásra. Velem… mindenre ráunt. S én sosem voltam túl fantáziadús az ágyban. Velem minden olyan vekengős lett. Az orvos írt fel már tablettákat is neki.
Nem mondod, hogy potencianövelőt szed?! Apám! ki nem néztem belőle, hogy ilyen öreg már - prüszköli Kim nevetve.
Anélkül már egyáltalán nem megy, nekünk kettőnknek - nézek el lehangoltan. Igen, már ezért nem csináljuk. Ace kerüli az intim együttléteket velem. Mert nincs kedve gyógyszereket szedni. De ez a felállás… lehet csak velem van így. Fogalmam sincs. Kim elengedi a kezemet és az államat fogva visszafordítja a fejem.
Ez nem a te bűnöd Liv! Megmutatom, hogy nincs szüksége semmire, mert megy az anélkül is. Bízz bennem!- suttogja Kim. Rám kacsint. - Ma én sminkellek - vigyorog. - Tudod mit, megnéztem volna, ahogy Ace kiváltja azt a tablettát - vihog fel.
A patikus csaj ezerwattos vigyorral adta neki át - nevetek fel.
Ciki lehetett - kacag fel Kim. - Ma este Liv te és én… igazi bulihangulatban leszünk. Tutira nem volt ilyenben részed eddig soha, megmutatom neked milyen egy igazi Kim de Noiros buli! Nekem is új lesz egy lánnyal együtt menni - Kim a gardróbom választékában nézelődik. - Én a fehér, és te leszel a vörös. Figyelj tudod mi leszünk ma? A dámajáték élesben! Én fehérben, te vörösben. Van két ilyen egyforma szetted igaz? - szóhoz sem hagy jutni. Pörög, intézkedik, és kivételesen élvezem, hogy valaki helyettem gondolkodik és irányít. Kim jókedve ragadós. Kell az ő forgószele, ami engem is felkavar. Kim csacsog, tereli a gondolataimat, a DJ leckék után eldumáljuk ketten az egész napot és ma hagyom, hogy megalkossa a tökéletes dámajáték két főszereplőjét.
Este Kim fehér bőrcsizmát húz, ami a térdéig ér. A selyemruha redői annyira rövidek a hihetetlenül hosszú lábán, hogy én is úgy érzem egyetlen milliméter és kilátszik a bugyija. Nem gondoltam, hogy fehérben lehet valaki ennyire erotikus. De Kim a vörös hajával az. Rám kacsint és körbehinti magát a parfümömmel. Ki fogunk tűnni a tömegből. Két rikító színnel, de rájövök, Kim pontosan ezt akarja. Vége a beolvadok a sötétségbe fekete korszaknak. Kim kézen fogva maga után húz.
A két férfi lent beszélgetett, amíg mi készültünk. Alex sört iszik, Ace csak kólát. Ő dolgozni megy a klubba, nem igazán bulizni. Kim kiélvezi a tekintetüket. Iszonyat magabiztos fellépése van, olyan, ami nekem sosem jutott. Ringatja a csípőjét, lendületesen lépked le a lépcsőn, lobog a haja, és erotikus a mozgása. Innen úgy tűnik Ace elfelejtett lélegezni. Emlékszem Kim mondatára: úgy mozogj, mintha három pasi lenne mögötted. Kim bámulatos, csak csendben követem és figyelem, ahogy Kim feltornázza magát a pulthoz a bárszékre.
Mire készülsz te ma? - kérdezi Alex, végigmérve Kim provokatív megjelenését.
Minden fixálva van.
Vagyis?
Semmi nem kenődik el, semmi nem hagy nyomot. Ami a klubban történik az a klubban is marad - kacsint rám Kim, ahogy megérkezem mellé.
Fenyegetően hangzik - nevet fel szárazon Ace. Végre vett levegőt. - Mit kérsz Kim?
Whisky, tisztán, én az ütős italokat szeretem. Legyen ereje, karizmája, mint egy férfinak - feleli, van valami búgó erotika a hangjában. Elképzelésem sincs, mivel éri el ezt a hangszínt. Talán Kim sajátja. De bravúros, amit művel. Ace egy egész üveggel hoz neki és tölt. Csak egy ujjnyit, de Kim a kezét Ace karjára helyezi a tetoválását eltakarva és nyomást gyakorol, hogy tovább billentve az üveget töltse tele a poharat. Ace sandán oldalt néz rá, majd átnyújtja a whiskyspoharat.
Áruld el, mi volt az első gondolat… amikor azt mondtad, kell neked Liv? - provokálja Kim. Mosolyogva figyelem a kettősüket. Kim szeme vékonyra húzott, szép füstösszürke szemek. Kifürkészhetetlen és titokzatos. Ace rám néz, aztán lassan vissza Kimre.
Téves percepció. Azt hittem olyan mint te - bök Kim felé Ace, és a pultra tenyerel. Ujjai Kim felé néznek.
Mint én? - kortyolgatja a whiskyt Kim. Ízlelgeti a whiskyt és a mondatot is. A pultra könyököl, ezzel közelebb kerülve Ace-hez. A mutatóujja begyét elgondolkodva a whisky felszínébe érinti és egyetlen cseppel benedvesíti az ujjbegyét, majd lassan végighúzza a tökéletesre húzott alsó ajkán. Nedves lesz a whiskytől az ajka. Nem csak a szemközt ülő pasik, de még én is Kimet bámulom megigézve. Döbbenetes, ahogy csinálja. Néma szemlélője vagyok az eseményeknek.
Bevállalós… Laza… szexi… - ejti ki Ace lassan, akadozva és rekedten a szavakat, de közben Kim ajkait nézi. Még én is érdeklődve figyelem Ace válaszát. Sosem kérdeztem ezt tőle. Kim érdekes témákat feszeget.
Miből gondoltad mindezt róla? - emeli meg a szemöldökét Kim. A ma estéhez Kim csak ennyit fűzött hozzá: Liv, csak figyelj, és tanulj! Esküszöm sosem tudnék ennyire profi lenni a flörtölésben, mint Kim. Úgy érzem bűbáj hatása alatt vagyok. Kim lassan végigcsúsztatja a nyelvét a whiskys ajkain. Nem tudom elhinni, hogy ennyire jó ízű az a whisky, de ahogy Kim csinálja, azzal az élvezettel, úgy érzem én is megkóstolnám. Talán az ő száján édesebb az íze.
Amikor legeslegelőször láttam Livet, a haveromat támadta le egy buliban. Szexi volt, vad, lendületes, kicsit őrült… szerelmes - Ace futólag rám pillant. - Olyan volt, aki belemegy dolgokba. S döbbenetesen jól nézett ki, sötét haj, fantasztikus sminkje volt. Olyan, aki iszonyatosan tud kavarni egy pasival. Végignéztem, ahogy vitatkozik Dylannal és olyan heves volt, csupa tűz, küzdés, lendület, akarat és vágy. Arra gondoltam, ez a csaj nekem is kellene. Micsoda mázlista Dylan! - ahogy lefest Ace, akkor az első találkozásunkkor… Tényleg, ilyennek tűnhettem. Elhűlve képzelem magam elé azt a Liv Somerhaldert, akit Ace most leír, akit akkor látott kívülről, külső szemmel. Talán egyetlen egyszer hoztuk szóba azt az estét. Akkor Ace arról beszélt, hogyan építi be az underground zenekarokat az estjeibe. Egy ilyen szám alatt történt az én berobbanásom Ace életébe. Ekkor látott meg. Akkor csak annyit mondott: nem volt annyira gáz. Sőt, úgy érezte, végre kezd érdekes lenni az este. Én akkoriban a várban egy fél éven át néztem Dylant. Követtem a tekintetemmel. A leglehetetlenebb nyári zenés dolgokra is kiültem, hogy hátha meglátom, hogy hátha észrevesz. A klubban, ahogy megláttam, minden akkori érzésemet rázúdítottam. Minden visszatartott vágyam benne volt. Igen, olyasmi lehettem, mint Kim. Őrült szerelmes. De hát akkoriban annyi is voltam, mint Kim. Tizennyolc éves. Kim is most alig több az akkori Liv Somerhaldernél. Talán ez a fiatalság. Amikor anyám terhes lett és Dylan elfogadta őket. Lenyűgözött Dylan. Azt hittem, Ace is ilyen. Terhes lettem és Ace elutasított minket. Azt hittem Ace olyan mint a barátja. Mennyiben vetítettük ki egymás exét egymásra? Én és Ace. Talán ahogy Ace-nek én voltam az elvesztett Colleen, úgy nekem Ace az elvesztett Dylan. Téves percepciók. Ezek vagyunk egymás számára. Ace tökéletes megfogalmazása. Én azt hittem, amikor terhes lettem, hogy Ace ugyanúgy bevállalja a gyereket velem, ahogy a barátja tette anyámmal. Ace azt hitte, ugyanolyan bevállalós vagyok, mint Colleen, mert az első találkozásunkkor ilyen voltam. Kim olyan témákat feszeget, ami alapjaiban rengeti meg a kapcsolatunkat. Ace és én. Talán évtizedek óta vártunk egy ilyen tisztázó beszélgetésre. Mennyiben másabb vagyok most tizenöt évvel később, mint amilyennek Ace ott először látott és megismert. Sóhajtok és megszólalok:
S közben rájött, hogy a valóságban túlságosan unalmas vagyok, hétköznapi, átlagos, görcsös - sorolom, amiket Ace újra és újra megjegyzésként odaszúrt. Most már értem Ace-t. Eddig sosem értettem. Nem értettem a mondatait. Mert nem láttam a mögöttes tartalmat. Egy jól irányzott kérdés kellett ehhez Kimtől, az unokatesómtól. Hogy én is tisztán lássak ebben az egészben. Talán Ace is most lát tisztán. Neki az a Liv tetszett meg. Ott a buliban, azon a fényképen. Az első bumm. Berobbanok a képbe azzal, hogy lesmárolom Dylant. Benne Liv ilyen volt. Ilyen kép élt benne rólam. Amikor úgy igazán elkezdett rámhajtani, ezt hitte. Hogy ilyen vagyok. Aztán szépen lassan ráébredt önmaga számára is világossá vált, hogy én nem vagyok azonos azzal a Livvel, akit először észlelt. De az első benyomás… olyan meghatározó tud lenni.
Induljunk! - töri meg a nosztalgiát hideg éles váltással Ace és felkapja a slusszkulcsát a pultról. Pontosan tudom, hogy miért nem beszéltünk soha erről. Mert alapjaiban rengetné meg a kapcsolatunkat. Hogy mi ketten miért is vagyunk együtt. Rengeteg minden rakódott ránk azóta a több mint tizenöt évvel ezelőtti este óta. Kim egy hajtásra kiissza a whiskyt. S belém karol. Betol Ace mellé a kocsiba, ő Alex-el hátraül. Feszülten nézek Ace-re. A tenyerével forgatja a kormányt, ahogy kifarol a Cola House elől és a klub felé hajt. Lendületesen vezet, mint mindig. De ma van benne valami vadság is. A lehúzott ablakba könyököl és feszülten simítja az alsó ajkát, éppen úgy, mint ahogy Kim tette a whiskyvel a saját ajkait nedvezve. Ebből a mozdulatból sejtem, hogy Kimre gondol. Mélyet sóhajtok és elnézek az éjszakai Manchester fényeit figyelve. Saint JHn-től hallgatjuk a Roses-t beszélgetés nélkül ülünk a Fordban. Érzem… ez a szám… nem nekem szól. S megtanultam. Ace sosem tesz be ok nélkül egyetlen számot sem. A teljes történetem Ace mellett ez volt. Mindennek jelentése van. Ez a szám… Kimnek szól. Öt perces az út a klubig. Ace pedig gondosan válogat zenét. Egyetlen szám fér bele ebbe a rövid útba, s ő éppen ezt választotta.
A szövegben keveredik a szenvedély, vágy és az az érzés, hogy valami intenzív és különleges történik. Az éjszakai élet élményeit és a romantikus kapcsolatok bonyolultságát feszegeti. Hedonizmus, szerelem, vágy… Kim. Kim az, aki intenzív, és különleges…A számválasztást tekintve most már Ace számára is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése