Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2025. február 1., szombat

DJ lesson 7

 Már ébredéskor rosszul vagyok. Elesek vagy elhányom magam kábé így érzem. Szédülök. Erőtlen vagyok. Aztán rájövök, hogy miért is. Megjött. Szokásos eseménysor. Sóhajtva felütöm a naptáramat, jelölöm a napot. Kiszámoltatom az appban a következő peteérésem körülbelüli napjait. Bár rendszertelen ciklussal ez szinte lehetetlen.


A reggeli zabkásámat a kanapéra ülve fogyasztom a nappaliban, bekapcsolom a nagyképernyős tévénket. Meglepődöm. Az esküvői videónk indul tovább. Ezek szerint bedugva maradt a pendrive, az esküvői videónk.  Furcsállom, hogy Ace nem húzta ki és nem tette a helyére. Pont Kim néz rám a képernyőről. Keveset szerepelt a videón, itt is csak azért látszik, mert Liam mondja a köszöntő beszédét és mellette ül Kim. Meglehetősen unottan szürcsölgeti a koktélját, miközben az apját hallgatja. Liamnak sem humora, sem jó előadókészsége nincs, én ezt a részt mindig át szoktam pörgetni, vagyis… Ace nézte az esküvői videónkat. Újra. Érdekes. Pont ezt a részt? Mi köthette le ebben az unalmas köszöntőben?


Hogy éppen Kimet látom eszembe jut, hogy kértem, jöjjenek el. A reggelim végeztével újra ráírok Kimre:


“Gyertek át néhány hétre!”

“Megbeszélem Alex-el!”



Az értékesítési irodában a nagy tervezőasztalnál a főépítész Alex Goodwin és Liam ül. Rám vártak. Bakker! A falon a modern falióránk nagymutatójára pislantok, a hexagon falióra már a kilencesen is túllépett.

  • Én… elnézést…elkéstem - a bőrtáskámat csak a székemre teszem és bezökkenek velük szembe a nagy körasztalhoz. - Az előző pár nap egy őrület volt, magánélet, üzlet…minden összejött.

  • Az úgy szokott lenni - néz le a maga előtt tartott fekete mappába Alex.

  • Full sminkben és magassarkúban nem könnyű végigcsinálni egy ingatlanbróker napot, és utána még éjszakába nyúló buliba is menni - nézek egyikről a másikra, ha itt vannak ketten együtt az… nem jó hír… nekem. 

  • Az eladási statisztika egy katasztrófa, akkor vagyunk jók, ha jók az eladásaink - mondja kimérten  a főépítész Alex Goodwin. Azt hiszem értem miért mondta a fia, Alex, hogy az apja, egy mészáros. Tényleg az. Nekem az idegeimet két mondatban kicsinálja.

  • Mit produkál jelenleg a csapatod? - vág közbe kímélően Liam.

  • A legfőbb problémát én abban látom Liv, hogy te voltál a milliós tételű eladással a csapat éllistása, de valójában, ezt a szintet egyáltalán nem hozod - emeli fel rám a tekintetét az idősebb Goodwin. Basszus! Félelmetesen hideg kékek tudnak lenni a szemei. Komolyan… félek tőle! Kiver a víz, ahogy néz. Én nem tudom, de Alex lágy kék tekintete össze sem hasonlítható az apjával. Kezdem érteni, hogy miért menekült otthonról és miért léptek le Franciaországba.

  • Az eladásaimban valóban a legnagyobb tétel, Ace háza volt, ami korreláció a korábbi statisztikámban - magyarázkodom. Ma egy nehéz napom van. Minden szempontból! Szédülök…

  • Azért hoztunk létre saját értékesítési irodát, hogy ne kelljen kiszervezni az értékesítési részt. De jelenleg több ingatlanunk is eladás nélkül üresen áll, ami ha nem hónapok, hanem évek kérdése, akkor egyrészt bent ragadt a pénz a felhúzott házban, másrészt romlik az épület állaga, harmadik azt jelzi, hogy szar az önálló értékesítésünk, amiért döntően az irodavezetőnket vonhatjuk felelősségre, hogy hogy lehet, hogy más bróker cégek lazán  eladták az épületeinket, most meg itt szarakodunk! - sorolja hűvösen Alex és minden szava olyan impulzusok áradata, hogy én csak hiperventillálok.

  • Igen, én… tökéletesen megértelek titeket! - hebegem.

  • Nem, nem értettél meg. Nekem kurvára nem éri meg ez amit csinálunk így, mert én kilencven százalékban versenypályázatokat csináltam, fix megrendelővel, aki kifizette a megépített ingatlant, amit az én nyertes terveim alapján húztak fel. Most fordítva működünk, mert tervezünk, kivitelezünk és árulunk. Ez Liam és a Liam féle gondolkodás, de eddig megbízott ingatlanbrókerek végezték az értékesítést és  eladtak. Verseny volt. Most saját értékesítési irodánk van, ami jelen statisztika alapján eredménytelenül, sőt igencsak alulteljesít - basszus szétszed, de totálisan. Alex Goodwinnal jobb nem találkozni… könyörgöm mentsen meg valaki!

  • El tudtam adni egy hatalmas házat brutális áron. Nem kell bizonyítanom. A pénz beszél. Az új lakások piacán sokkal több felé kell osztani ezt az összeget, és igen vannak gondjaim az új lakásokra vonatkozó szabályokkal. Amíg nem adjuk el az összes lakást egy tömbben, addig az a lakás nincs eladva.

  • Őszintén mondom Liv, én szétszórtnak látlak mostanában. Nem tudom, lehet, hogy gondjaid vannak a házasságoddal, de nem tudom, hogy elvégzed-e a feladataid. Ha hazudsz, vagy nem mondasz el valamit, annak nem lesz jó vége - csapja össze a fekete kiértékelési mappát Alex és egyenesen rám néz.

  • Már négy éve csinálom ezt a De Noir értékesítési irodában. Talán többet kellene az ügyfelekkel találkozni. Ideges vagyok, mert nagyon akarom, hogy minden rendben menjen. Bizonyítanom kell, hogy nem csak egy celeb nője vagyok. 

  • Egyre inkább úgy érzem, hogy nem úgy mennek a dolgok ebben az irodában, mint ahogy kellene - rázza a fejét Alex.

  • A sikerért meg kell dolgozni - bólintok. - Miért lesz valaki sikeres valamiben? Mert dugott valakivel? Az apja gazdag? Az anyja segített? Ismer egy fontos embert? Vannak kapcsolatai?

  • Liv, szerintem nálad az első áll fenn - feleli hidegen Alex.- És ebben teljesen olyan vagy, mint a fiam. Azért vagy ott ahol, mert dugtál valakivel! Ha máshogy nem megy az ingatlaneladás akkor feküdj le a potenciális vásárlókkal.

  • Alex! Állj le! - szól rá Liam. De természetesen ennyi nem állít meg egy Alex Goodwint, aki mindenben nyerni akar. A szópárbajokban különösen.

  • A fiam, Alex ma itt lenne velem és tervrajzokat csinálna, ha nem megy el Devonba dugni. Liv, te sem lennél itt, ha nem dugsz a legjobb helyen a legjobbkor és adod el a Cola Houset. Te ma nem lennél itt, mert engem Liam csakis ezzel a jó statisztikával győzött meg, hogy te leszel a legalkalmasabb irodavezetőnek - Alex Goodwin a mutatóujjával a mappa bőrfedelét ütögeti, a lehető legfélelmetesebb főnök. Mert kristálytisztán lát dolgokat. Átlát dolgokat. Éles elme. Anélkül, hogy tudná, de tökéletesen lefestette a helyzetet. Ace-el újra a Cola House-ban feküdtem le. Meggyőzve, hogy a ház tökéletes. Megvette. 


Alex Goodwinnak megcsörren a telefonja az asztalon. Ahogy ránézünk a kijelzőre mind látjuk, hogy a fia hívja. Összeszorítja az ajkait, de fogadja a hívást.

  • Mond - szól bele hidegen és röviden. Összevont szemöldökkel hallgatja a fiát. - Most is Manchesterben vagyok. Miért? - rövid és tömör a megfogalmazása. - Jó, akkor szólj, ha ez tény és nem csak egy feltételes lebegtetés. Tudod, hogy ki nem állhatom, ha úgy kezded, hogy mi lenne ha! Csináld vagy ne csináld! Pont. Jó. Még valami? Éppen megbeszélésen ülök. Igen. Jól van. Szia! - fújtatva teszi le a telefont. - Alex volt. Terveznek átjönni Angliába -  néz rá Liamra.

  • Tényleg? Kim egy szóval sem említette - veszi ki a zsebéből a telefonját Liam és ránéz az üzenetekre.

  • Meghívtam őket magunkhoz, Manchesterbe -  szólok közbe futólag.

  • Kim-et? - Lim a fejét ingatja. - Vigyázz vele! Ahova csak megy balhét csinál - rázza a fejét nemtetszően Liam.

  • Nálunk már nagyobb balhét úgysem tud csinálni - válaszolom enyhe mosollyal.

  • Visszatérve az előzőekhez. Mi csak azt akarjuk tudni, hogy mi a helyzet Liv?  - fordul felém békítően Liam. - Az ingatlaneladás is üzlet. Ugyanúgy üzletasszony vagy. Képviseled az építészirodát és eladod, amit építünk.

  • Igen, hát persze - bólintok kimerülten. 

  • Liv, itt pénzről van szó. Nagyon komoly összegekről, amit mi toltunk bele az épületekbe, ha ezt nem kapjuk vissza, akkor nem tudunk újra építeni, vagyis, ha azt látod a csapat nem csinálja, amit kell, akkor neked kell üzletasszonyként fellépned, beszélned a csapatoddal, újraszervezni, vagy magadnak intézni és értékesíteni. Nem ígéretek kellenek, hanem tények. Érted?

  • Igen, rendben - hunyom le a szemem.

  • Tanultál belőle?

  • Igen - bólintok erőtlenül.


Este nyit be rám a hálószobába Ace. Még az ágyban ülve laptopozom. Itthonról dolgoztam kicsit. Felnézek rá.

  • Benézek a klubba, van kedved velem jönni? - kérdezi. 

  • Szeretnéd, ha veled mennék? - kérdezem kiábrándultan. Régen az esti klubest gondolatára végigugráltam volna a házat. Még tiniként. Hatalmas dolog volt Ace bulijába mennem. Ma… 

  • Igen, szeretném - feleli Ace enyhe utasítással a hangjában. Megadóan sóhajtok fel. Nem mindig tudom összeegyeztetni a klub DJ Ace-t és a férjemet. Sokszor érzem azt, hogy van valami megmagyarázhatatlan kontraszt a kettő közt.  Kényszeredetten kezdek készülődni. Itthon akartam maradni. Ace minden este a klubba megy, nekem ebben semmi olyan nincs már amit élveznék. Nem táncolunk, mert a klubban már inkább zenét hallgatnak. Nem iszunk, mert Ace dolgozik. Vagyis auditolunk. Nekem ez csak unalom. Este sötét is van, hideg is van. S én alapvetően sosem voltam egy bulizós alkat. Kettőnk közt ez az ellentét, az évek alatt egyre jobban kiéleződött. Én otthonülő típus vagyok, Ace meg… folyton menne. Teljes kontraszt. Ilyen ellentétekkel nem működhet jól egy házasság sem. Ace az öltözőszobában minden mozdulatomat követi a tekintetével. Tüllszoknyát veszek a tophoz.

  • Ki lesz ma a DJ? - kérdezem miközben szép cicavonalat rajzolok a szememhez a tussal.

  • Ariel - válaszolja Ace. 

  • Colleen is jön ma? - faggatom. 

  • Nem hiszem - Ace végig figyeli a teljes sminkelésem. Rezignáltan ül és bámul.

  • Csodás! - szájkontúrvonalakat húzok. Határok. - Negyedikén kellene akcióznunk - nézek Ace-re a tükörben.

  • Majd meglátom - kitérő válasz. Nem először. Ace-en sokszor vettem észre, hogy hiába jeleztem, garantáltan talált elfoglaltságot, vagy kifogást. Most fáradt. Inkább a klubban maradt. Megvárta míg elalszom, váratlan házibulit tartott… kimenekül a gyereknemzés alól ezt érzem. Lehet, hogy valójában Ace nem is akar gyereket?

  • Így késsük le  minden hónapban az eseményt - simítom át a számat a szájfénnyel. Egy év, tizenkét lehetőség. Már több mint ötvenszer maradtunk le róla.

  • Teljesen rágörcsöltél erre a gyerektémára. Az a legnagyobb bajod. 

  • És te utálod, ha görcsös vagyok.

  • Igen.

  • Mert Colleen sosem volt görcsös.

  • Valóban. Mi bajod Colleen-nal?

  • Szerinted normális, hogy ennyire az életünk része az exed? - parfümöt hintek magamra. Már minden, amit használok felsőkategória. Nem is ismerek már mást. Az Ace féle luxus. Az intenzív parfümillatom is.

  • Mehetünk? - kérdez vissza Ace. Megválaszolatlanul hagyjuk egymás kérdéseit. Jellemző a kommunikációnkra.  - Megcsókoljalak?

  • Ne tedd tönkre a sminkem! Kösz - ezüst cipőben lépkedek Ace Fordja felé. Sima ellenőrző estje van Ace-nek. Ezekben az estekben az a jó, hogy nem megyünk kezdésre és nem is vagyunk túl sokáig. Ace mindig más időpontban, de ránéz a klubra az esteken is. A kivilágított horgony felől tömeg és fény árad felénk. Ace lezárja a kocsit és a személyzeti bejárat felé húz kézenfogva. A fényes nagynégyzetes járólapokon nem hallatszik a lépteim hangja. Ace ujjai az ujjaim köré kulcsolódnak, ahogy haladunk egymás mellett. Suhog a szoknyám Ace sötét farmerje mellett, Ariel csak röviden int Ace-nek a DJ pult mögül, amikor látja, hogy megérkeztünk. A kevés örömöm is hamar lelohad, mert a klub állandó tagjai közül Colleen vékony karjai fonódnak Ace nyaka köré.

  • Helo, hát mégis jöttetek ma? Azt írtad, lehet kihagyjátok a mai napot! Szia Liv! - megpuszil, mintha barátnők lennénk. Mereven fogadom. Colleen szőke haja lágy hullámokban ring a hátán és a vállain. Ragyogó a sminkje. Miniszoknyában van. Mellette mindig úgy érzem magam, mint egy fénykép matt kiadása. Csak a fényes halvány utánzata vagyok. Ace a bárnál a pult mögött rendezkedik, beszél a személyzettel, a pultos lányok Ace-t kerülgetve sürgölődnek. Megszokott dolog, hogy Ace minden nap rövid ellenőrzéseket tart.

  • Ma is sok rum? - kérdezi a srác. Ugyanaz, aki a Cola House-ban keverte a vérnarancsos koktélomat.

  • Jöhet! - sóhajtok és felülök a bárszékre. Irritál a tudat, hogy Colleen-nak írt üzenetet. Ace tenyere Colleen derekán, és lehajol, hogy hallja mit mond. A fejemet rázva nézek a koktélom gyümölcskavalkádjába.

  • Hagyjad! Te is ugyanolyan jó nő vagy! És ezt Ace is tudja! - hallom meg magam mellett. Kicsit messzebb tőlem itt az Ace-kör pultrészénél Thunderzap szólalt meg. Nevetséges, hogy pont ő mondja, aki arcmaszkkal és fürdőköntösben látott a minap.

  • Köszönöm - felelem zavartan.

  • Komolyan, Liv nem kellene kétszer mondanod… - a poharába kortyol és laposan rám néz.

  • Tényleg… jól esik, hogy ezt mondod, de biztos nem én vagyok az első gondolatod ezzel kapcsolatban - kortyolok a koktélomba.

  • Szerintem jobb, hogy nem látsz a fejembe - vigyorog rám. 



Nem vagyok Colleen. Nem tudunk Ace-el közösen zenélni. Nem tudom megadni Ace-nek azt az érzést, amit annyira keres. Ami megvolt közte és Colleen között. S tudom, hogy Ace ezt akarta visszahozni. Ezért tartottam rémes ötletnek ezt a DJ lecke témát. Menjen a klubba, zenéljen Colleen-nal amennyit csak akar. De ne akarja, hogy én Colleen legyek. 


A kapcsolatunk elején is ez volt, helyettesítsem Colleent. Pótoljam Colleent. Legyek én magam Colleen. Mert hogy az eredetivel ő elcseszte.  Én voltam a Colleen-pótló. A kék körömlakkal, a szőkített hajjal. Hajlíthatóbb, simulékonyabb, naívabb, fiatalabb.  Ugyanolyan a sütemény dióval és diópótlóval? Vagy csak illúzió? Az igazi lenyomata? Colleen a negatívom. Az eredeti. Én csak Colleen pozitívja lehetek ebben a képalkotásban itt Ace oldalán.


Colleen más felesége lett, másnak szült gyereket. Gondolom Ace már ezt is bánja, mint mindent, amit elcseszett Colleennal kapcsolatban. Ez a DJ lecke sorozat nem, hogy megerősítette a kapcsolatunkat, de inkább csak jobban széthúzott kettőnket. 


Némán nézem a kettősüket. Colleen legalább annyit van a klubban, mint Ace. Saját estje is van, Ace-el közös estjük is van. Azokon általában már egyáltalán nem jelenek meg. Nem tudom mit csinálnak. Ace… minden éjszaka kint van. Általában fogalmam sincs mikor kerül mellém az ágyba.  Értelmetlen lenne várnom, lerágnom a körmöm. Azon merengenem, ki hajtott rá aznap. Volt valaki, aki a Cola House jakuzzijában megfogalmazta a tökéleteset: “egyet tudok mondani, Szeretem. S remélem ez elég lesz. Egy életre.” - Alex Goodwin mondta ezt, Kim férje. Mintha csak a számból vette volna ki a szót. Csak tőlem sosem kérdezték meg, hogy mit gondolok Ace-ről. 


A Straight edge-s Ace-be szerettem bele, de az elveit már régen feladó Ace-hez mentem hozzá. Nincsenek x-ek az életében. Saját bevallása szerint is nem tagad meg sosem egy egyéjszakás kalandot. Ha akarja, megteszi. Akárkivel. Tizenöt év torzulás van a kapcsolatunkban. A kiindulóponthoz képest.


Kim tanácsát fogadom meg. Kimes technika. Egyik koktél, a másik után. Ha Kimnek ez bevált, akkor nekem is.


 Elképzelésem sincs, hogyan kerültem ágyba. Gondolom Ace kapart össze a bárpult mellől. Kiütöttem magam egész estére.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése