Kendal Parish fotózás

Angela fotóstúdiója a belváros egyik kis utcájában van, egy oldalsó lépcsőn lehet bejutni egy zsákutcából. Vittem már el egy párszor oda egy-egy barátnőm, még fénykoromban Angela csinált pár aktképet is az akkori aktuális barátnőmről és rólam. Angelának van érzéke az ilyesmihez. Akkor egy budoár stílusú franciaágy volt a díszlete, és többnyire ágyjelenetes beállítások voltak. Angelánál talán még megvan a képsorozat. Alex egy éves születésnapja alkalmából megemlítettem Stefinek, hogy csináltathatnánk egy képsorozatot. Nem mondtam el, hogy a húgom lesz a fotós, csak azt, hogy fotózásra megyünk.  Alex aktívan nézelődik Manchester utcáin. Figyeli a közlekedés zajait, a város színeit, a mellettünk lévő sávban az autókat. Megbámulja az embereket és elmereng hogy rájuk mosolyogjon-e, vagy sem.

Stefi haja laza franciafonatban van és most is szoknyában jött. Térdig érő szoknyája van és nagyon jól áll neki. Amikor belépünk a fotóstúdióba Stefi körbenéz. Egy nagyon hosszú nyílt terem az egész. Alagsor persze. Bár a bejáratnál még vannak ablakok. A teremben sok áteresztő ernyő van, bár Angela szeret egy körteernyővel dolgozni. Ezek azok, amik elővillannak a fényképező előtt. Angela ritkán villant vakuval egyszerre, mert szerinte sok idő a képkorrekció. Angela szereti a spontán képeket, amihez nem kell utána számítógéppel durván belenyúlni és retusálni.  Ezért bár rengetegféle derítő, ernyő és mindenféle van a stúdiójában, valójában igyekszik minél természetesebb képeket csinálni, általában csak egy-két ernyőt használva. Szerinte minél tisztább és minél többfelől érkezik a fény annál természetellenesebb a kép. Angela egyébként szabadtéri fotós inkább. És külső helyszínre soha nem visz megvilágítást, csak a gépet.

Mindig azt mondja, az adott  fényviszonyokkal kell jól dolgozni. Nem azért, mert az én húgom, de én például tényleg szeretem a képeit. Nem igazán rajong a beállításokért, ő a spontán felvételek híve, de mint fotós tisztában van vele, hogy stúdiófotozásnál általában ezt várják tőle. Tehát vannak kreált beállításai, de ő maga nem rajong értük.

Angela végigméri Stefit. Úgy igazán. Nem csak mint fotós, hanem mint a gyerekem anyját. Valakit, akivel lefeküdtem.

• Jó a hajad - jegyzi meg tömören Angela.
• Kösz - Stefi csak futólag mosolyog. Fogalma sincs, hogy a húgom előtt áll.
• Ha rád nézek arra gondolok, hogy megnövesztem a hajam. Én sose tudtam mit kezdeni egy hosszú hajjal, de jó látni, hogy van, aki ért hozzá. Gyertek beljebb - int maga után Angela.
• Én is csak befonom.
• Igen, de ez a fonat nagyon stílusos. Hogy csinálod?
• Ezt halszálka hatásnak hívják, és kicsit szét kell húzni a tincseket, ettől lesz olyan “franciás”. Az a titka, hogy oldalt fonod, nem hátrafelé középen.
• Jó ötlet. Ráadásul ezzel a szőke hajjal, nagyon mutatós is. Nekem sose jutott eszembe. Mondjuk anyám mániája volt, hogy frufrut vágatott nekem és gyűlöltem, gyorsan lapult és zsírosodott. Azóta… a frissen mosott hajamat is lakkal fújom, gyors és egyszerű - Angela szereti ezt a rövid hajat és hajlakkal éri el, hogy dúsnak tűnik és nagyon lazának. Szerintem csak a haja miatt tűnik pár évvel fiatalabbnak, na meg művésznek is.
• Alex ezeket rakd már el az útból mindet oda be a sarokba - mutat az állványokra és ernyőkre. - Jobb lenne egy szabadtéri fotózás, ott a kicsi is jobban tudna érvényesülni - leteszem az ölemből Alexet, aki máris elkezdi felfedezni a zsinórokat a padlón és lelkesen rángatja őket.
• Mennyire tud itt kárt tenni? - nézek körbe, miközben elkezdem az állványokat átpakolni.
• Nincs olyan jó erőben még, hogy kirángassa nyugi - nevet Angela.
• Akkor nyugi van - biccentek.
• Rendben, csináljunk kezdésnek pár családi képet - kacsint rám Angela. Stefi végighordozza a szemét a falakon, ahol akad néhány kép rólam, és Angeláról, néhányan közösen. Látom Stefi tekintetében a kérdést és van egy tippem, hogy mire gondol. Hogy jártam-e Angelával.
• Stefi, te fogd meg a kicsit és Alex, állj mögéjük jó?! - utasít a beállításhoz Angela, miközben a nyakába teszi a gépet és rácsavarja az objektívet.
• Ühm… te tudod a nevem?
• Persze, a bátyám folyton rólatok beszél - forgatja a szemét Angela.
• A bátyád? - Stefi meghökkenten néz rám.
• Ja, Angela a húgom. Nem mondtam?
• Nem, ezt valahogy nem említetted - dönti nekem a hátát Stefi.
• Hát most már tudod - karolom át őket és Angela elkattintja az első képet a közös fotósorozatunkba.

Angela annyit fűzte Stefit, hogy végülis Stefi beadta a derekát és szabadtéri képsorozatot is csináltatunk. Angela profi a meggyőzésben, mert helyszínnek az én kendali házam előtti tavat javasolja.

Tudom, hogy mit csinál amúgy. Angelának ez a technikája. A tó körül bóklászik, jön-megy és időnként vagy odaszól, hogy felnézzünk és ezzel elkattint egy képet, vagy csak simán kattint. Én már ismerem Angelát, nekem ezek nem meglepő elemek tőle. Otthon állandóan ezzel szivatott minket. A leghülyébb szövegekkel képes volt felhívni magára a figyelmet, és aztán ellőtt egy felvételt. Egész napos fotósunk van. Alex eszik, Alex, alszik. Alex kapaszkodva áll. Játszik, felkéredzkedik az anyja ölébe. Nem sikerül kijutnia az ajtón és ezért dühöngve sír. Délután ahogy Alex alszik, Angela felajánlja, hogy felügyeli a szundítását, és addig legyünk csak kettesben. Úgyhogy Stefit kézen fogom és kihúzom a tópartra. Enyhe az idő és végre nem esik és köd sincs. Ez Kendalban igazi luxus.

• Elmondhattad volna, hogy szeretnél bemutatni a húgodnak - nézi a tavat Stefi miközben sétálunk.
• Nem akartam egy direkt találkozást. Az olyan feszült. Így sokkal spontánabb volt szerintem - nézem, ahogy Stefi nézi a házamat a tó túlpartján.
• Ti Goodwinok nagyon rafináltak vagytok.
• Mert?
• Mert a húgod azt akarta elérni, hogy nálad legyünk.
• Angela ismer. Ismeri a vágyaimat és a kívánságaimat. A testvérem.
• De behúzott engem a csőbe.
• Ügyesen intézi a dolgokat az tény - biccentek rá. - Utálod a házamat?
• Nem. Szerettem nálad lenni. Mindig is.
• Én is szerettem, ha nálam voltál, mindig is. Most is. Nagyon szeretném, ha átköltöznétek hozzám. Te és Alex.
• Mindig úton vagy. Folyton jössz és mész. Nagyon egyedül lennék.
• Elvihetnélek magammal az irodába. Ha Manchesterbe megyek akkor a nővéred felé mennénk ott leraklak titeket és én megyek tovább Manchesterbe.
• Mit csinálnék én az irodátokban?
• Ott van Vanessa is. Ő is szétunja az agyát egy kisbabával. Meg hát idővel… beállhatnál a céghez.
• Mint mi?
• Mint építészmérnök.
• Ne nevettess! Mondtad, hogy oda profinak kell lenni, nagyon kell tudni.
• Beszéltem Liammal. Az alapokat megcsinálhatod a programmal te és így levehetnéd rólunk a terhet, elég sok időt megspórolnál nekünk ezzel.
• Be kellene fejeznem az egyetemet, elvégezni az építészetet.
• Igen, de én itt vagyok… állítólag egészen jó tanár vagyok. Szóval éppen tudnálak korrepetálni - kacsintok rá.
• Manchesterben?
• Igen.
• Bizottság előtt?
• Igen.
• Kínos lesz.
• Az. És most hunyd be a szemed - kérem. Stefi hosszan figyel. Habozik. Néhányat pislog a szemüvege mögött végül megadja magát és becsukja a szemét. A zsebemből kihúzom a gyűrűt és lassan az ujjára csúsztatom. - Én, Alex Goodwin esküszöm, hogy építészt faragok belőled Stefi. Ha addig éljek is.
• De…
• ...és most ne szólj semmit - hajolok az ajkaira. A tó körül nem nyírják a füvet, tehát kellően hosszú fűszálak vannak, eltakarják Stefit, ahogy a fűbe rogyunk és ahogy a szoknyáját lassan feljebb tolom.

Tárgy: mert jössz nekem eggyel.

Szombat Kendal Parish templom.

Alex Goodwin okl. építész tervezőmérnök

DeNoir Építőipari és Tervezőiroda

A fogamat mosom, Alex a faltól falig érő márvány mosdólapon ül előttem és  a fogkrémes tubussal játszik. Időnként rámnéz, aztán a tükörképünkre. S belevigyorog a hatalmas egész falat betöltő tükörbe. A telefonom felvillan a márványpulton és Alex lecsap rá, ahogy rezeg, mint egy macska, aki egeret fogott. Fogadom a hívást, miközben kiköpöm a habot.

• Most szombat? Komoly? Hamarabb nem tudtál szólni? - kérdezi Liam.
• Mégiscsak felszabadult a hely, ennyi - öblögetek és megtörlöm az arcom.
• Ez gondolom az, amire gondolok.
• Igen az - dőlök a márványkagylónak és nézem, ahogy Alex a hajszárító zsinórját ringatja.
• Ott leszünk - sóhajt Liam.
• Ok. kösz.

Liam visz minket a templomba. Tekintve, hogy ő a tanúm. A jaguárral megyünk, akárcsak Liam és Vanessa esküvőjére. Nagyon ritkán engedem ki a kezemből a kormányt, de most ez egy kivételes alkalom. Liam egyébként tényleg jól vezet. Kíméli a kocsit. Vagy csak fél, hogy beverem az arcát, ha nyekkenve váltja a sebességeket. Nyugisan vezet, mint mindig.

• Vanessa szét fogja cseszni a Mokkát! - sopánkodik.
• Hogy jutottál odáig, hogy odaadtad neki? - vigyorgok előre.
• Kételkedem az épelméjűségemben, ja… tuti, hogy bénázik. Az én feleségem a legszarabb női vezető a világon - a visszapillantóban a mögöttünk haladó Mokkát nézi. Félti a kocsit rendesen. Vanessa szinte teljesen elveszlik abban a méretes SUV-ban. S időnként idegesen pillant körbe. Ő Kim-et hozza a hátsó ülésen. Angelával és Alex-el. Leparkol Liam a templom előtt és az én csomagtartómból kiemeli a babakocsit. Elég hatékonyan szétnyitja, mire én kisegítem Stefit. Majd Liam átszalad a Mokkához.
• Ide, ide mellé! Vanessa! Próbáld már egyenesbe hozni! Jézusom! Mindegy, csak állj le a kocsival. Szállj ki! Szállj már ki! -  Vanessa behúzza a kéziféket és kiszáll. Liam bevágódik a Mokkába és beigazítja a kocsit a jaguár mellé.
• Egy jaguár ment előttem, féltem, hogy meghúzom a kocsit - nevet Vanessa és sietve kiemeli Kimet. Liam már a saját babakocsijukat nyitja szét és rápattintja a babahordozót, amit kiragad Vanessa kezéből. Angela elkattint pár képet. Kicsit szeles az idő. Nem annyira vészes. Még mindig jobb, mint ha zuhogna. Stefi hosszú fátyla úgy lobog a szélben mint egy vitorla. Angela például él-hal az ilyen felvételekért, úgyhogy most aztán kattintgathat kedvére. Ezüstszürke öltönyben jöttem. Valahogy nem akartunk sablon fekete-fehérben lenni. Stefin pánt nélküli alakot követő hosszú selyemruha van. Teljesen egyszerű, díszítés nélküli, a feneke aljától kezd kicsit szétnyílni a szoknya. Nekem nagyon tetszik benne. Rózsaszín és fehér rózsák váltakoznak a csokrában, Én egy rózsaszín rózsát választottam az öltönyömre. Magamhoz húzom, hogy elinduljunk a templom felé. Ahogy kézen fogom lenézek rá és Stefi felnéz rám.
• Biztos? Most még leléphetünk - mosolygok rá.
• Szerettem Brooks lenni - harap az ajkára Stefi.
• Gyere ide! - átkarolom a vállát és az álla alá nyúlva megemelem a fejét, hogy lehajolhassak rá. Impulzív parfümillata van, mint ott az órámon. Még mindig olyan puhák és lágyak az ajkai. És még mindig olyan profin csókol, hogy nem leszek rúzsfoltos tőle.  Angela vakuval is kattint, mert hallom a villanásokat. Vanessa tolja Alexet, Liam Kimet és bejutunk a templomba a kicsit bántó szél elől. Nem lesz tényleges lakodalmunk, de a templomi esküvőre mindenkit meghívtunk. Stefi nővére a gyerekekkel is itt van. A szülei azonban nem jöttek. Stefi bágyadt vállrándítással konstatálja a tényt. Nekem anyám integet, az első sorból és apám is ott ül, de nem mellette. Egy sorral mögöttük szélen.

Ami tényleg nagyon tetszik nekem Kendalban, az ez a  Kendal Parish Church. Nagyon látványos és mégis vidékies. A gótikus ablakaival, a szép tágas templombelsővel. A hosszú égő gyertyákkal.  Mielőtt néhány percre magára hagyjuk Vanessával, elköszönünk Alextől, s Vanessa előretolja Kathy és férje, meg az unokatesók gyűrűjébe, hogy ismerős közegben legyen.

Egy laza esküvőn vagyunk. Stefi haja most is be van fonva csak most a fátyol fölött vezette el a fonatot, nagyon szép vele, tényleg. S valahogy ebben a fehér fátyolban bugyolálva még fiatalabbnak érzem, mint amennyi. A mai esküvői képeken pont az szúr szemet, hogy látszik, hogy idősebb a házaspár. Hát a miénken biztos nem ez fog látszani, Stefi helyettem is nagyon friss, üde és fiatalos. Könnyedén mosolyog és amikor a pap azt mondja a házassághoz három dolog kell: szeretet, tisztelet és humor. Akkor összenézünk, és elnevetjük magunkat. Hát igen, ez az egy nem árt. A humor. Hogy elviseljünk mindent, ami jönni fog ezután.

Csak egy puha csók az első hitvesi csókunk és aztán a templomot felfedezi magának minden gyerek, aki jelen van. Angela készít rólunk jó pár képet aztán a templom elé hív néhány beállításhoz, a templom előtt rizsszórást is kapunk.

Nem feszítettük túl magunkat az esküvő miatt. Talán azért, mert már van egy közös gyerekünk. Nem tudom. De örülök, hogy elég könnyen átléptünk ezen a láthatatlan határvonalon a kapcsolatunkban. Jó, hogy egy rokon volt a fotósunk, mer Angela nagyon jó laza képeket készített. Ahogy bóklászunk a templomkertben. Főleg Alexet keresve, de az egész nap friss, könnyed és szeles volt. Jó esküvőnk volt. Tényleg.

A rá következő hétfőn az egyetemen kezdek. Stefivel bejött most Kathy, hogy elkezdhessük az eljárást. Sean a heti híreket lapozgatja a gépén. Fel sem néz.

• Csá! képzeld. Etikai bizottság elé fogok ülni - mondom neki.
• Mi? - Sean felhördülve néz rám. - Miért?
• Hát tudod a szőke csaj, Stefi elindítja az eljárást és kérvényezi a méltányossági alapon az újravizsgázást.
• Nem mondod! Ez mekkora szívás!
• Jah, nagyon ciki lesz - sóhajtok és leülök a fotelbe.
• Tagadj mindent! - mondja rá Sean.
• Nem tervezem, hogy letagadom - Felnyitom a dobozt és a dohányzóra teszem.
• Mi az?
• Torta.
• Szülinapoztál?
• Olyasmi - Sean átül a másik fotelba és kivesz egy villát a tartóból és a szájába tol egy falatot.
• Amúgy honnan tudod, hogy elindítja az eljárást?
• Éppen most van bent a dékáni hivatalban - felelem.
• Te… ez egészen olyan, mint egy esküvői torta. Marcipán meg minden, még ezüst gyöngy is van rajta.
• Aham - biccentek rá.
• Szóval ez egy… esküvői torta?
• Aham… az enyém - felelem rá és nézem, ahogy Sean szeme fennakad, és kiesik a kezéből a villa.
• A tiéd?! - Sean lepillant a gyűrűsujjamra és döbbenten bámulja az arany karikagyűrűt.
• Miért nem mondtad?! kit vettél el? Hogy maradtam én ki az egészből? - csattant Sean.
• Nem akartam egyetemi berkekben nagy dobra verni.
• Nem is tudtam, hogy van valakid és ennyire komoly a dolog. Jól titkoltad.
• Annyira nem titkoltam.
• És erre most jön Stefi egy erkölcsi botránnyal? Na szép!
• Aham, én hoztam be - biccentek rá.
• Ide? Az egyetemre? - Sean az ölébe veszi a tortaszeletes dobozt és elkezdi belapátolni. - Ugye nem mondod, hogy elvetted Stephanie Brookst? - vigyorog rám.
• De igen - nevetek rá.
• Azt a kurva! Ez hűűűű!!! Tudtam, hogy van köztetek valami! Mindig is tudtam. Én megérzem az ilyet. Bakker! Tudtam, hogy a ti kapcsolatotok ilyen! Elveszem a diákom story! Tudtam, hogy feleségül fogod venni! Gratulálok! Tyűha! Már értem az egészet… - kopognak és Stefi dugja be a fejét, hogy bekukucskáljon.
• Jó napot tanár úr ! Zavarunk? - Stefi a szemüvege mögül rámkacsint és Sean beleprüszköl a műanyagtartóba, esküszöm még az orrán is jött a cucc.
• khm.. khm… szerintem tegeződjünk, a jelen helyzetben - dohogja, és Stefi kitárja az ajtót és a lábain imbolygó Alex betotyog. Sean álla a padlón van, miközben a fulladásos halállal küzd. - Soha többet nem eszem akkor, ha mindketten jelen vagytok egy helyiségben - jelenti be Sean és sietve kortyolgatja a vizet. - Szóval mihez is gratuláljak hamarabb a gyerekhez, vagy az esküvőhöz? - néz rám Sean.
• Beérjük egyszerre a kettőre, köszi - állok fel és átengedem a fotelem Stefinek én pedig az asztalomhoz ülök. - Hogy ment? - nézek Stefire.
• Először is leszidtak, mert a rendszerben Stephanie Brooksként szerepelek és így nem írhatom alá a kérvényt Stephanie Goodwinként, tehát előbb átállítják a nevemet a rendszerben. Meg kell várnunk az értekezletet, ami most lesz a héten és elképzelhető, hogy a jövőhéten behívnak a bizottság elé.
• Szóval megcsinálod a BSc-t? Hát két tanárt már megnyertél magadnak. Ráadásul a két fajsúlyos tárgyat. Statika és épszer - mutat magára és rám Sean. - Ügyes húzás! - vigyorog Stefire.
• Hát...ha ésszel nem megy - neveti Stefi és nézi, ahogy Alex bebújik az íróasztalom alá.
• És hogy hívják a kissrácot?
• Alex - biccentek.
• Aha… - Sean magától is összerakja, tudja, hogy nem olyan régen futottam össze újra Stefivel. Szóval tudja, hogy Alex egy besikerült gyerek.  - Szóval mégiscsak beviszel egy építészcsajt a céghez - kacsint Sean.
• Nagyon úgy fest - vigyorgok rá, majd Stefire.