Spirituális élmény

-          Azt hiszem kísértetet láttam – jelentette be Maria, ahogy Robin belépett a vadászház szalonjába.

-          Igazán? És mit akart? – dobta le a csizmáját a szalon bejáratánál Robin.

-          Gondolom megkísérteni – nézett Maria aggodalmasan Robinra.

-          Na és sikerült neki? – érdeklődött Robin. – Vagy vigyelek én kísértésbe? – kacsintott Mariára pajkosan Robin.

-          Robin! – toppantotta Maria szemét forgatva. – TE nem veszel engem komolyan?

-          Dehogyisnem.

-          Én égető problémával állok szemben és téged ez meg sem hat.

-          Maria, egyszerűen nem tudom komolyan venni, az ilyen kijelentéseidet, szerintem túl sokat olvasol és élénk a fantáziád – figyelmeztette Robin nyugtatgatva Mariát.

-          Robin, én lerágom a tíz körmöm az idegességtől, te pedig egyszerűen a fantáziámra hivatkozol?

-          Miért? Szerintem elég vad a fantáziád Maria – vigyorgott rá Robin.

-          Robin!

-          Jól van – emelte fel védekezőn a kezét Robin. – Hallgatlak. Ki akart megkísérteni? Tán egy fiatal srác? Van egy riválisom?

-          Nem -  nézett durcásan Robinra Maria.

-          De férfiszellem volt? – faggatódzott tovább Robin.

-          Ha annyira tudni akarod az illető nőnemű szellemalak volt – tette karba a kezét Maria.

-          Tehát egy nő – nézett Mariára komolykodva Robin. - És mond csak Maria, afféle fiatal, szemrevaló nő volt? Mert akkor engem is megkísérthetne idehaza néhanapján – vihogta Robin.

-          Robin! Az isten szerelmére vegyél már komolyan! – suhintotta meg Maria, látva, hogy Robin csak kineveti.

-          Jól van na, hát táncsak szabad nekem is fantáziálnom! – húzódott el a macskapofonszerű ütések elől Robin.

-          De mondom, hogy ez nem fantáziakép volt! – csattant rá Maria.

-          Tehát egy igazi szellem, aki ráadásul nő. Fiatal?

-          Robin!

-          Jól van na, nem mindegy, hogy egy öreganyám kóvályog itt vagy mi – morcolódott Robin.

-          Fiatal volt – adta meg magát Maria.

-          Na, ez… már kezd érdekelni – ült le Robin a karosszékbe érdeklődőn. – Egy fiatal nő kísért a vadászházamban. Várj ez idebent történt? Hol kísértett?

-          Nem a házban.

-          Ó, micsoda pech – sopánkodott Robin.

-          Robin!

-          Tehát valahol az ablakon keresztül láttad.

-          Igen, így van – pislantott riadtan az ablak felé Maria.

-          A tisztáson? – nézett az ablak felé Robin.

-          Igen, a fák közül lépett ki – biccentett Maria. Robin felállt és az ablakhoz lépett, elhúzta a sötételőfüggönyt és kinézett.

-          Mutasd meg! – szólította fel Robin Mariát.

-          Ott a között a két terebélyes fa között – mutatott előre Maria, s körmével megkocogtatta az ablaküveget. Robin nézte a csendes erdőt a tisztás szélén, ezüstös fényben fürödtek a fák. A Hold fénye tompán sütött rájuk.

-          Ühüm – meredt mélyen az ablaküvegre Robin, s közelebb hajolt az ablaküveghez. – Mondcsak Maria, mégis mennyire közel hajoltál az ablakhoz?

-          Hát, hogy jobban lássam elég közel – bólintott Maria.

-          Nem lehet, hogy csak a leheleted csapódott le az ablaküvegen és te a leheleted páráját  találtad kísértetnek látni? – nézett kételkedve Mariára Robin.  Maria Robin vállára csapott.

-          Hogy lehetsz ilyen utálatos? – bosszankodott Maria.

-          Ez is megeshet nem?

-          Táncsak meg tudok különböztetni egy kísértetet a saját leheletemtől – tiltakozott Maria.

-          Nem tudom, különböztettél már meg te élőt a halottól Maria? – kérdezett rá kétkedőn Robin.

-          Hát nem még nem – vallotta be vonakodva Maria.

-          Akkor honnan tudod, hogy az a kísértetnek látszó nő, nem-e egy igazi, élő, hús-vér nőszemély volt? – emelte meg a szemöldökét Robin.

-          Ezen még nem gondolkodtam – vallotta be Maria megszeppenve.

-          Mi volt azon a nőn?

-          Lássuk csak, mivel telihold van, minden olyan ezüstös volt, de talán olyan ezüstkékes ruha lehetett – vallotta be ajakbiggyesztve Maria.

-          Kék ruhában egy nő, aki a sötétben ezüstös fényű ruhában ragyogott? Nem lehetséges… hogy az illető nem kísértett hanem élő személy volt?

-          Miért?

-          Solange is szokott kék ruhát hordani, és Loveday is meg Charlotte is,  a kék nagy divat a fenyvesekbeli nők körében, bármelyikük lehetett – érvelt Robin.

-          Miért mászkálna éjszaka az erdőben bármelyikük is – vetette ellen Maria.

-          mit tudom én? Sétálni támadt kedvük – rántotta meg a vállát Robin.

-          ez azért neked sem tűnik reális érvnek – nézett ellenkezőn Robinra Maria.

-          Akkor szívem csak egyetlen mód van rá, hogy megtudjuk.

-          Micsoda? – kapott a szón Maria.

-          Meg kell várnunk, amíg a titokzatos hölgyemény újra kísért – ingatta a fejét kedélyesen Robin.

-          Igen, ez logikusnak tűnik – bólintott rá lassan Maria.

-          Akkor legközelebb ne rémüldözz, hanem menj ki hozzá és beszélgess el vele – mondta Robin.

-          Szerinted beszélni akar velem? – rémült meg Maria.

-          Miért szerinted miért kísértene itt téged, ha nem azért, hogy kapcsolatba lépjen veled – biccentett Robin, még mindig a függönyt fogva.

-          Nem tudom.

-          Figyelj, ha szellem lennék és valahol megjelennék, tutira azért, hogy beverjem valakinek a képét, tehát személyesen akarnék találkozni vele – bólintott határozottan Robin.

-          Robin, tulajdonképpen egész este, míg rád vártam ezen gondolkodtam. Egy kérdést akartam feltenni neked.

-          Te is felcsaptál kísértetnek? – grimaszolt Robin.

-          Válaszolsz őszintén? – tette karba a kezét harciasan Maria.

-          Attól függ milyen kérdés – nézett az asszonyra bizonytalanul Robin.

-          Mond, előfordult, hogy tudod… akiktől raboltatok, akit megtámadtatok… véletlenül megöltétek? – suttogta az utolsó mondatot olyan halkan Maria.

-          Vagy úgy, tehát a női kis kísértetszellemed valójában csak rám akar frászt hozni, nem is rád? – fintorgott Robin.

-          Volt vagy nem?

-          Maria, olyan nincs, hogy valakit véletlenül ölsz meg – jegyezte meg sértetten Robin.

-          Akkor volt, hogy szántszándékkal megöltél valakit? – kérdezte ajkába harapva Maria.

-          Még nem öltem nőt, bár tény, hogy Te néha kihozod belőlem ezt a vágyat – sandított rá Robin.

-          Hogy te milyen egy szemét vagy ma éjszaka! – fakadt ki Maria, s elfordulva faképnél hagyta Robint.  Robin nevetve indult utána az emeletre. Maria dühösen rontott a hálószobába, s kezdte kioldani a köntöse megkötőjét. – Hihetetlen, hogy nem lehet veled komolyan beszélni. Hogy te mindent nevetség tárgyává teszel, hogy lehetsz ennyire felelőtlen? Hogy lehet valaki így klánvezér? – ostorozta Maria.

-          Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a hirtelen feltámadt spirituális éneddel – forgatta a szemét Robin.

-          Ha elfelejtenéd én Holdhercegnő vagyok…

-          Elég nehéz elfelejteni, ha folyton az orrom alá dörgölöd – csatolta ki a nadrágja övét rosszkedvűen Robin.

-          voltak már korábban is ilyen spirituális élményeim – emlékeztette Maria.

-          Az, hogy unikornisokat látsz az ablakodból inkább kislányos álmodozás, mint spirituális élmény Maria – rángatta le magáról az ingjét Robin komor tekintettel.

-          Mekkora egy görény vagy! – hajtotta fel a takarót a maga oldalán Maria, s az ágyra ült.

-          Mert kamura veszem az unikornisos álmaidat? – nézett rá széttárt karokkal értetlenül Robin.

-          Igen. Ebből is látszik, hogy nem tudsz komolyan venni, pedig a feleséged vagyok – ült sértődötten az ágyban Maria.

-          Maria, azt még elnézem, hogy tizenhárom évesen unikornisokat láttál az ablakodból. De azóta eltelt pár év.

-          Pontosan, most meg szellemeket látok – biccentett határozottan Maria.

-          És ez mégis mit akarna jelenteni? – nézett rá rosszalló tekintettel Robin.

-          Talán ez a spirituális fejlődésem eredménye – vélte Maria.

-          Szerintem csak a bekattanásod eredménye – vallotta Robin a takaró alá bújva.

-          Régen sokkal megértőbb voltál, és lelkesebb az ötleteim iránt.

-          Régen meg akartalak fektetni Maria – tette a két kezét a tarkójára Robin, ahogy végignyúlt az ágyon.

-          Most is megteszed – hajtotta a  fejét a párnára Maria.

-          Persze, de  most a feleségem vagy, nem különleges, ha megteszem – nézett rá a párnáról Robin.

-          Ah, férfiak! – fújtatott Maria.

-          Ezt azért megértheted miért hittem neked látszólag akkoriban, és miért nem tudok ténylegesen hinni neked most.

-          Veled ellentétben én tökéletesen megértelek téged – fújtatott sértetten Maria. Robin felkönyökölt az ágyban, és Maria felé fordult.

-          Maria, szívem! – simogatta meg Maria csípőjét engesztelőn Robin.

-          Hagyjál! – nézett rá sötéten Maria.

-          Figyelj, ha neked annyira fontos ez a szellemtörténet…

-          a spirituális énem jelzése – vágott közbe eltökélten Maria.

-          Jó, akkor ez az egész mizéria akármid – mondta békítően Robin. – Akkor tényleg azt javaslom, várjuk meg a következő… hümmm…. jelenést és akkor szólj nekem – mondta Robin. – Megnézzük mivel van dolgunk – magyarázta Robin.

-          Jól van – bólintott rá Maria. – De ahhoz talán itthon kellene lenned – nézett sötéten a férfira Maria.

-          Itthon leszek, ne aggódj – verte fel a párnáját Robin és visszahanyatlott rá.