DJ lesson 17

 A visszatérő Kimet és Alexet egy igazi Ace-féle házibulival fogadjuk.  Mivel mi vagyunk a házigazdák mi itthon készülődünk. Kim a szempillaspirált viszi fel a pilláira, elegáns cikk-cakk mozdulatokat végez.

• Láthatom ma a híres Colleent? - kérdezi Kim.

• A házibulikba mindig jönni szokott - fújom ki hosszan a levegőt.

• Remek! - Kim felém néz, a sminktükröm ledlámpái is beleremegnek, ahogy visszadobja a szempillaspirált a fiókba.

• Mire készülsz? - nézek rá a sminkecsettel a kezemben.

• Egy igazi leckére ennek a DJ-nek - feleli ködösen Kim. Félelmetes a hangja. Felnevetek. - Azt hiszi csak ő tud leckét adni? Megmutatom milyen az, ha egy nő leckézteti! Nem adsz elég ragyogást magadnak Liv! Kihagyod a highlightert! - Kim céltudatosan kiveszi a kezemből a sminkecsetet és a highlighter púderbe nyomja a pamacsot. - Te vagy a Cola House háziasszonya! Ne feledd! Te! És nem Colleen! Ma az est háziasszonya igazán csillogni fog! Bízz bennem! Nem hagyhatod, hogy elnyomjon bárki is a saját házibulidon! Érted? - suttogja nekem.

• Nem - és tényleg nem értem. Képtelen vagyok olyanféle gondolkodásra, ami Kimben megvan. Alapból. Kim tökéletes ellenfele lenne Colleen-nak az nem kérdés. Legalább olyan jól néz ki, legalább annyira magabiztos, karakteres, legalább annyira élvezi ezt a típusú életet. Kim lehetne Colleen fiatalabb kiadása. Vörösben.

• Liv, ezt a harcot nem az ágyban vívod. Sosem ott vívtad. Végre megértettem. A zenében kell győznöd! - suttogja Kim hidegen.

• Esélytelen, nem az én terepem - rázom a fejem megadó ernyedtséggel. Képtelen vagyok ezen a szinten még csak harcba szállni is. Ezért tiltakoztam a DJ leckék ellen. Ezért szenvedem végig a teljes felvételsorozatot. A zene nem az én terepem. Ahogy semmilyen művészeti téren én nem vagyok otthon. Nem értem a zenét. S talán ezért nem értem Ace-t sem.

• Saját terepen könnyű győzni! De ők nem ezen a terepen játszanak. A zenében vannak együtt… muszáj legyőznöd a zenében, vagy soha nem leszel Colleen felett. Azt hiszem Liv… valahol erre Ace is rájött. Ezért erőltette neked annyira… a DJ leckéket. 

• Képtelen vagyok erre Kim - suttogom elcsukló hangon és csak a fejemet ingatom. Olyat kér tőlem Kim és Ace is, ami meghalad engem.

• Elolvastam a régi cikkeket. Az összes cikket Ace-ről. Kész kutatómunkát végeztem. Mindent értek Liv!  Végre megértettem a dinamikát, ami Ace. Ami Colleen. És ma bebizonyítom, hogy tudunk olyanok lenni, mint Colleen. Nyugi,  unokatesók vagyunk! Figyelj és tanulj!

• Kim, ha ezt mondod veszélyes vagy! és kiszámíthatatlan! 

• Mert én az vagyok! Mindenben jó vagyok ne izgulj! Nem fogunk alulmaradni - kacsint.

Kim extrém magabiztos. Nem kételkedem, ő képes győzni. Ilyen a hozzáállása az élethez. De elképzelésem sincs mire készül. Tartok tőle. Attól, hogy nyílt konfrontációba kerül Colleen-nal. Ami veszélyes… Ace miatt. Fogalmam sincs Ace hogyan reagál. Rendkívül fontos neki Colleen. Ha Kim ebbe belerondít… nem tudom mi lesz Ace reakciója. Én Colleen-hoz nem mertem hozzáérni, Ace és Colleen viszonyát jobb volt nem megkérdőjelezni a Cola House-ban. Utalásokat tettem rá, de nem tiportam páros lábbal bele. Kim be fogja rúgni az egészet ebben biztos vagyok. Ma olyan eltökélt Kim és annyira lehengerlően gyönyörű hozzá. Tényleg csak figyelni tudom és tanulni tőle.

Kim és én ma tényleg. Csillogunk. Kim ezüstös csillámos miniruhában, én aranylóban csillogok. Ismét hasonló típusú ruhánk van. Az én ruhatáramból.  Kim magabiztosan vonul be Ace házibulijába. 

• Dögös vagy csajszi ne izgulj! - suttogja a fülembe, majd a mixer fiúhoz fordul. - Két margarita lesz a ház asszonyának és nekem! -  ragadozóként néz körbe, ahogy a koktélra vár. - Merre van? -  csendesen járatom a szememet körbe a vendégseregen. Megkapjuk a koktélunkat. A margaritámat kortyolgatva meglátom őket. A margarita Kim ízlése. Kicsit kesernyés, testes ital. Én sosem iszom tequilát. Ez Kim itala. Erős, és üt. Gyorsan. Keményen. Tartok tőle, hogy Colleent is így fogja kiütni. Remélem nem fizikailag.

• A szokásos helyen, a DJ- pultnál vannak - húzom el a számat. Kim végigméri Colleent. Úgy, mint ahogy egy nő mér fel egy nőt. Az ellenfelet.  Colleen és Ace szokás szerint fergetegesen jól érzik magukat. Beszélgetnek, lazák, viccelődnek egymással. Engem csak irritálnak. A házibulikban Ace igazán mindig Colleen-nal van, mintha egyenesen neki rendezné. Hogy itt legyen. Vele.

• Gyere, nem fogsz a bárpultnál meghúzódni! - fog kézen Kim és maga után rángat. - Mit szokott Ace inni? - kérdezi a mixerfiút.

• Kólát  - vigyorog a srác.

• Akkor egy kóla - szól rá Kim és megvárja az Ace-nek szóló rendelést. A két pohárral a kezében tol maga előtt.

• Helo! Ace ezt neked! - kacsint rá Kim és Ace kezébe nyomja az italt. Ace enyhén meglepődve elfogadja az italt és belekortyol. Kim Colleen felé fordul. - Szia, Kim vagyok! Liv unokahúga! - Kim magához vonja Colleent. Épp a legnagyobb barátság köttetik a szemem előtt. Ace csak kortyolgatja a kólát és megemelt szemöldökkel figyeli őket. - Annyira vártam, hogy megismerjelek. Sokkal jobban nézel ki mint vártam! - áradozik Kim lelkesen.

• Kösz! - nevet Colleen.

• Pörgessük fel egy kicsit a bulit! - kacsint Kim és a pult felé fordul. - Tudod, az unokanővérem, Liv, profi DJ lett. Egyenesen Ace-től tanulta! - néma kétségbeeséssel tiltakozom, de Kim vigyorog rám.

• Kim, ez azért erős túlzás! - nevetek zavartan.

• Ugyan, a legjobbtól tanultál, te magad mondtad - rázza a haját Kim. Sosem mondtam ilyet. De sejtem, hogy ez Kim játéka. Elindult a harc. Rettegek mi lesz a vége. - Mivel szólhatok itt a nagy plénumhoz? - mutogat lazán Kim. Ace fenntartásokkal figyeli Kimet, de átadja neki a mikrofont. Kim magához húzza Ace-t és a fülébe suttog valamit. Ace csak némán biccent és dolgozik a pulton kicsit.

• Sziasztok! Kim vagyok! A háziasszony unokatesója és meg sem álmodtam, hogy ilyen fantasztikus egy házibuli itt a Cola House-ban! - szól Kim a mikrofonban. - Ma este… - Kim búgón rám néz. - Livvel, a Cola House háziasszonyával egy karaoke bulira csábítunk titeket.  Hadd halljam ki van benne egy közös éneklésben? - kiáltja bele a mikrofonba Kim. Meglepetten fordulnak felénk és Kim kérdésére néhányan visszavisonganak. - Ki az, akinek volt már deja vu érzése? - kiáltja Kim. Egyre több igent kap válaszként. - Ki az aki szerelmes ma este? - kacsint Kim és felemeli a kezét a margaritával a kezében. A viszontválasz élénk és aktív. - Akkor jöhet egy kis deja vu a szerelem hullámain? Valljunk ma este színt!  - nyalja meg az ajkait Kim és a mikrofonhoz húz. Ace nimstarrtól keverte fel a deja vu-t. Már sejtem, hogy Kim kérte a számot, hogy keverje be nekünk. Kim kezdi énekelni a felvezető szöveget, ahogy ő búgja a mikrofonba olyan mint egy franciakrémes. Lágy, finom, édes és mellette búgó és erotikus. 

• … tudom, hogy nagyon akarom,  nagyon szeretném mert… - Kim megszorítja a kezem, ahogy a refrén jön. 

• Azt hiszem szerelmes vagyok beléd…- kezdem el Kimmel énekelni. Kim elégedetten bólint és int, hogy mozogjak vele.  Kim elveszi tőlünk a mikrofont, de a tömeg tovább énekli a számot. 

• Ismételtesd meg ezt a szöveget! - utasít Kim. Nézem a villogó gombokat. Tudom, hogy minden villanó fény egy egy szó a pulton. Bólogatva hallgatom a szöveget és benyomom a gombokat. Még magam is meglepődöm, hogy tényleg megismétli a gépezet a mondatot. 

• … és most az enyém vagy… - ezt ismételi  a szöveg.  Kim tovább inti a szöveget.

• Ismételtesd! - szólít fel túlkiabálva a zenét. 

• …tudom, hogy te nem ő vagy.. - engedelmesen ismételtetem.

• Ezt tartsd meg valahogy! - irányít Kim és megállítom a hangsávot és csak a be és tovább szövegrész marad hangzáson. Megcsináltam, nekem ideges siker. De Kim visszaveszi a mikrofont.

• Be és tovább… ah… ah. ahhh… - lihegi a mikrofonba Kim. Extrém franciás és erotikus a lihegése. Int, hogy ismételjem vele. Nevetve hajolok én is a mikrofonhoz és Kimmel együtt búgjuk a mikrofonba. - Be és tovább… ah….ah. .ah…- körülöttünk a DJ pult köré tömörül mindenki és kábé megőrülnek a Kim féle improvizáción. Ace stílusa. A pornó DJ stílus. Erotikus, búgó, Kim tökéletes hangján kicsit franciásan ejtve.  Ahogy nimstarral együtt énekeljük Kim és én - Be és tovább… ah….ah..ah.. - olyan, mint egy dugás, élesben. Kim már régen megitta a margaritát. Ujjait végighúzza a mellei közötti völgyön és közben éppen úgy ring rá, mint ahogy azt szeretkezés közben csinálná, ha felül van. Az ajkait nedvesítve bólint egyszerre a basszus lüktetéssel és velem.  A kapcsolati dinamikáról szóló szöveg, egyszerre egy szexuális aktus lett, ahol az adj még egy kis helyet egy behatolás. Tovább engedem a hangsávot és a szám utolsó pár másodperce végigfut.

• Deja… vu - lihegi bele a mikrofonba búgón Kim, ahogy vége a számnak. A körülöttünk lévők kábé megőrültek, de mindenki visít. Ace hozzám lép és lesmárol. Ezer éve nem is csókolt meg. Már szex közben sem. Szóval most eléggé meglepődöm. 

• Ez kurva jó volt! - kiáltja Ace, és Kim-et átölelve arcon csókolja. Elismerő csillogás van a szemében. Döbbent! Ámuló! Csodáló tekintet! Kim zenei érzéke. Művészlélek. Nem kétlem. Technikailag Kim nem tudja megcsinálni, mert nem tanulta, de érti a zenét. Úgy, ahogy én nem. Kim pedig olyat alkotott… mint Ace… erotikus, pornótrack, egy egyszerű kis dalból. Tökéletes választás. Kim nőies hangján és sóhajaival a dal telítettebb lett… erotikával. Kim képes volt rá, csinált egy olyan számot, amilyet Ace. Amit Colleen sosem tudna. Erre mondta Kim. A saját terepén kell legyőzni. 

• Egy csajnál mindig jobb egy pasi, de két csaj legyőzhetetlen együtt -  vigyorog rá Kim és belecsap a tenyerembe, megemelve a kezem feltartja a magasba, ahogy a vendégek felé int. Ace rákeveri a következő számot. Imanbektől a Belly Dancert. Kim rámvillantja a szemét, ahogy meghallja a zenét. Mert természetesen ez a szám… nekünk szól. Kettőnknek. Ace üzenete nekünk. S Kim behúz a társaság közepébe. Úgy táncol, akár egy profi táncos. Ringatja a csípőjét jobbra, balra, előre hátra.  körbefordul, s csak ahogy a combjára támaszkodik döbbenek rá, hogy twerktáncot látok.  Lenyűgöző, ahogy rázza a fenekét.  A haja félig kitakarja az arcát, ahogy lesütött szempillákkal csak a saját táncára koncentrál, élvezettel löki oldalra a fenekét, jobbra- balra, s játékosan a saját fenekére csap. Éles füttykoncertet kap a látványos táncshowja. A hátára csapja a haját az arcából és lassítva majd gyorsítva twerkel. Nagyon jó ritmusérzékkel csinálja. Csak leesett állal bámulom én is. Vége a számnak, Kim a nyakamba borulva húz vissza italért. 

• Hol tanultál meg így táncolni? - motyogom teljesen döbbent hangon.

• Jaj, ez… volt pár bulim kifejleszteni, de az utolsó simításokat egy Marseilles-i sötét bőrű csajszitól tanultam, az elmúlt évben - vigyorog.

• Na és, ami a DJ-pultnál volt? A Deja vu? Hogy csináltad? - súgom Kim fülébe.

• Liv… Ace művész! A benne élő művészt kell megihletni - suttogja vissza Kim. - Ennyi a titka. Meghallgattam a számait. Amiket ő szerzett.

• Csúcs vagy! - karolom át a derekát.

• Ja, apám mindig mondja: elvesztegetett tehetségek vagyunk - ránt vállat Kim- és beleveti magát Ace házibulijába.  Kim beáll az italozós társasjátékokba, engem is belerángat. Lövünk néhány közös képet a Cola House állandó fotósarkában, egy kecses kólaformájú paravánban. Évek óta itt van, itt csak az fényképezkedik aki újonnan jön én már el is felejtettem, hogy van fotósarkunk. De Kim most rácsodálkozva kattint képeket kettőnkről. Van saját koktél készítés is,  a mixereknél, most Kim felszólít, keverjünk egymásnak koktélt. Házi snackeket és street food kajákat eszünk felváltva. Kim ragyog, és berángat táncolni a jakuzzi köré a teraszra. Azt hiszem… még sosem élveztem így egyetlen házibulit sem a saját otthonunkban. Kim jókedve ragadós és ritmusra ringat, mozgat, és bolondozik, van benne egy ilyen játékos őrültség, ami Kim. Csak Kim és vele iszonyat lehet élvezni ezeket a vadulásokat.  Egyszerre újra én is húsz évesnek érzem magam és csak kacagok magamon és Kimen is. Elfelejtem Colleent és Acet is. Újra Liv vagyok, aki élvez valamit, valami őrültséget ezzel a lánnyal, akitől egy évtized választott el eddig, de most berobbant két lábbal az életembe egy sima munkaügyemmel, egy ingatlanközvetítésemmel.  Kim és én is már lerúgtuk a cipőnket és mezítláb ugrálunk az udvarunk közepén. Ace-nek van annyi fesztiválérzéke, hogy újra bedobja a deja vut, és ahogy meghallja a vendégsereg velünk együtt éneklik és ugrálnak. Ace vette át a pultot, tökéletesen lemásolta a Kim féle értelmezést és a tánctér közepén vagyunk Kimmel és ugyanúgy végigordítjuk a számot. Egymásnak háttal simulva ringunk a zenére a be és tovább résznél Kim lerángat guggolásba és nevetve követem a mozgását. Kim twerkel a fenekével, annyira ügyesen mozgatja a testét, jó végignézni rajta. Kimmel bulizva én is nagyobb partyarcnak érzem magam, pedig egyáltalán nem vagyok az. De Kim érti a bulizást. Érti a hangulatkeltést. És jól is néz ki hozzá. Senki sem ismeri, és mégis imádják. Megőrülnek érte.   Együtt ordítjuk a deja vu szövegét. Kim twerk tánca pedig kábé minden tekintetet magára vonz. Játékos,  és erotikus egyszerre. Nem is kételkedtem Kim tud bulizni, twerkelni tanulhatnék tőle és ezt meg is súgom neki, amikor összeborulunk.

Nagyon sokára esik le, hogy a deja vu viszont… Kim választása volt. Ami talán szintén… egy tudatos választás volt. Témáját és üzenetét tekintve. Kim, akinek az üzenete: azt hiszem szerelmes vagyok beléd. Nekem… órák kérdése volt, hogy ez az üzenet átjöjjön. Akinek az üzenet szólt, az viszont… valószínűleg azonnal levágta. Mert ért a zenei üzenetekhez. Mert éppen úgy művész, még ha más művészeti ágban is vannak, ők ketten művészek. Ace és Kim. A deja vu az ő számuk. Burkolt vallomás. Ace pedig az est csúcspontján visszahozta a deja vut. Az ő verziójában, ráfelelve a Kim féle feldolgozásra. Nyílt üzenet volt a szemem előtt, oda-vissza, úgy, hogy fel sem fogtam. Hogy észre sem vettem. Kérdés és felelet. Azt hiszem… szerelmes vagyok beléd… mindkettejük üzenete a deja vu: ahol óceán és tenger összeér.

DJ lesson 16

 Ahogy a könnyeimet törölgetve haladok a hideg Manchesteri utcákon csak arra gondolok, hogy nem ez az első alkalom. Hogy sírok. Hogy azt sírom, hogy haza akarok menni. Furcsa volt mindig ez a kijelentésem. Pedig többször mondogattam. Szinte állandóan. Magamban, olykor hangosan is. 

Haza akarok menni.

De… hol van az a haza? Sosem tudtam. Sosem ismertem. Csak a vágyat. Hogy legyen egy hely, ahova azt mondom. Szeretnék hazamenni. Engedjetek haza!

Megállok és a vörös falnak döntöm a hátam, s vigasztalhatatlanul zokogok. Fogalmam sincs, hogy hol van ez a haza.  Nem különbözök attól a hajléktalantól, aki ott kuporog az út szélén ebben a hidegben.

Nincs otthonom. Ace-nek van egy háza, a Cola House, Kimnek van egy háza, a Hársfa-kastély, anyámnak ott a lila-szürke lakás,  Noelnek a barna-fekete. Naponta nem tudom hány házat értékesítek, azoknak a vásárlóknak is van ingatlanuk, nekem fizikailag ingatlanom nincs. Sosem volt rá pénzem. Én mindenütt csak a tartozék voltam a lakáshoz. A gyerek, a menyasszony, a feleség. 

Szóval hiába kiáltom bele a manchesteri éjszakába, hogy haza akarok menni!

Nem tudom hova akarok menni.  Az én hazám, az én otthonom nem létezik. 

Emlékszem, még ott a várban, gyerekként, a fürdőkádban ülve azt mondogattam, hogy haza akarok menni, anyám meg furán nézett rám, hogy de hát itthon vagy.

Ma már nem teszem szóvá, senkit sem érdekel, hogy én haza akarok-e menni. A leginkább a kis Axelt értem meg. Ő is haza akar menni. Neki vajon mi az a haza? Ő tudja? A tóparti ház, ahová születése után hazavitték? A kastély? Ahol most él? Mi hát az otthon?

Én… nem tudom. Dylan mindig azt mondta, fogalmazzak tisztán. Tegyem fel a kérdéseket tisztán. Annak, akinek szól. Lehet, hogy Ace-től sem tisztán kérdezek és magamtól sem.

Acetől valóban azt akarom kérdezni: fontos vagyok én neked? Én? Fontosabb, mint Kim? Mint Colleen? Szeretsz még? Szeretni fogsz mindig?

Magamtól mit kérdeznék? Őszintén. Mi a kérdésem önmagamhoz? Hogy mit akarok? Hogy kit akarok? Hogy mit akarok egy kapcsolatban? Egy férfitól?! Mert ez az igazi kérdés. 

Noelben és Owenben szerettem a komolyságát, az intelligenciáját, a műveltségét,  az eleganciáját. 

Alexban és Dylanban szeretem a megbízhatóságát, a nyugalmát, azt, hogy megnyugtat, hogy vele minden békés, minden kedves, minden szerethető, kiegyensúlyozott. Megoldható. Támasz.

Ace-ben szeretem, hogy vele sosem unatkoztam, soha. Mindig szokatlan volt, meglepő, vad, kiszámíthatatlan, laza, vagány, titokzatos, minden, ami az ellentétem. 

Átvágok az úttesten és közben a tárcámat keresgélem a zsebemben, a legnagyobb bankjegyet veszem elő.

• Menjen, vegyen magának valamit, ami boldoggá teszi! - nyújtom át a hajléktalannak. Azt hiszem minden benne volt. Talán ő tud magának venni valamit, ami boldoggá teszi. Még ha az csak egy üveg ital is. Én az igazi boldogságomat nem tudom megvásárolni. Ez a felismerés, amire talán mindketten eljutottunk Ace-el. Külön- külön. Hiába tudnánk bármit megvásárolni most már magunknak. Nem leszünk boldogabbak. Hiába Ace mesés vagyona hozzá.

A férfi megrökönyödve néz rám, és szinte elmenekül tőlem a pénzzel a kezében. Mintha legalábbis megvásároltam volna az otthonát, ezt a kockakövet itt a manchesteri hideg utcán. Ő milyen otthonosan berendezte magának ezt a zugot. Ahogy én nem tudok otthonosan berendezni több száz négyzetmétert az ipari negyed átalakított modern gyárépületében. 

Csak nézek utána a kihalt utcán. Továbbsétálok én is a Cola House irányába. Tudom, hová mennék. Ahova amióta csak ismerem Ace-t mennék. Vissza Dylanhez. A régi klubba. Berobbanni és lesmárolni. Dacból, tiltakozásul, egy fényképért. Egyetlen képért, ami akkor a világomat jelentette. Egy közös kép Dylan-nel. Még mindig őrzöm a telefonom mögött a tokban. Jobban jellemez ez a kép engem, mint bármi más. 

Nekem csak pillanatok jutnak. Évtizedenként egy. Egyetlen pillanat. Amiben én vagyok. amiben önazonos vagyok. Amiben azt teszem, amit igazán akarok. Amiben nem érdekel senki és semmi. Még önmagam sem. Amiben nem érdekelnek társadalmi konvenciók. Amiben csak az érdekel, amit valójában akarok. Tisztán. Amiben én vagyok. Tisztán…csak… én. 

Ma nem tudok Dylanhez menni. Pedig ilyenkor mindig Dylanhez rohantam. Nem anyámhoz. Dehogyis! Ahhoz a biztos ponthoz, ahhoz az első igazán nagy szerelemhez! Dylanhez! Mert ő volt az, aki megnyugtatott. De most Dylan ott van Ace klubjában. Ace estjein mindig ő a hangtechnikus.  Tehát most Ace és Colleen közös estjén ő ott van a fény és hangtechnikát kezelő stúdióban.

Ebben az egészben engem nem Kim, nem Colleen, nem Ace zavar. Hanem önmagam.

Ugyanaz a bizonytalan lány vagyok. Semmi sem változott. Mások által határozom meg önmagam. Azzal, ahogy bánnak velem, ahogy viselkednek velem. S alapvetően nem tetszem önmagamnak. Mert nem tetszik, ahogy bánnak velem.

A Cola House-nál magamhoz veszem a kocsikulcsom és bevágódom a volán mögé. Nincs úticélom. Nekem Manchesterben csak feladataim vannak. Munkahelyem, férjem, és a férjem háza. Nincsenek kedvenc helyeim. Folyton keresem a helyem. Az életem értelmét.

Leállítom a motort és a központi könyvtár felé veszem az utam. A telefonomban csak huzigatom a névjegyzéket. Anyámat nem hívhatom már késő van. Apám nem beszél velem. Az öcsém New Yorkban. Ösztöndíjas egyetemista. Totál nem érdekli a házas féltesója. Igaz fél estéimet azzal töltöttem, hogy rá vigyáztam. Ace bulit tart. Colleen-nal. Liamnál van most Kim és Alex is.

“ Még ébren csajszi?”

Kim ír rám. Pfh.

“Buliban?”

Nem akarok válaszolni. De végül csak ráírok.

“Ace és Colleen közös est. Eljöttem. Nem bírom őket nézni együtt. Te?”

Nem érkezik válasz, helyette videóhívást kezdeményezett. Habozom egy ideig, aztán fogadom a hívást.

• Merre vagy? - sötét van ott is, de furcsa szélsüvítést hallok.

• Kijöttem a tengerhez - Kim haját fújja a szél. Vékony ujjaival húzza el a szemébe lebbenő hajszálakat. - Őrültek háza van otthon mint mindig. Néha kell egy kis magány, hogy visszatalálj önmagadhoz.

• Jó gondolat - bólintok rá. - Jó, hogy te tudod az utat önmagadhoz - jegyzem meg.

• Jaj Liv! Eljöttem és már megint annyira nyomott vagy - néz rám Kim sóhajtva. - Szar az élet mi?

• Az - vágom rá.

• Rájöttem mi vagyok neked -  mondja Kim. - A kationod.

• Kation?

• A pozitív elektromos töltés - nevet Kim. - És mit vonz a kation? Az aniont. A negatív töltésűeket.

• Fúj, de kegyetlen egy levezetés volt ez tőled Kim - nevetek rá. - Szóval én vagyok a negatív és te a pozitív?  Tudod én arra gondoltam, hogy Colleen a negatívom, ő az eredetim én csak a pozitívja lehetek.

• Kétségkívül nyomasztóbb megközelítés a tiéd - összegzi Kim.  Kim egyszerűen jópofa. Nem tudom miért, de eléri, hogy kevésbé érezzem szarul magam.

• Bocs Kim. 

• Miért kérsz bocsánatot? - néz rám értetlenül Kim.

• Mindenért. Amit elkövettem ellened. Vagy amit készülök elkövetni ellened, vagy amit éppen elkövetek ellened.

• Jól van, hát minden ilyenért akkor én is bocs - biccent rá Kim.

• Akkor ezt megbeszéltük? - kérdezek rá megkönnyebbülten.

• Igen. Mi még egy napot elvagyunk itt, bár én már most utaznék vissza. Nekem a szüleimből három éjszaka a maximum, amit kibírok velük -  fújtat Kim. Nincs jókedve az látszik rajta. De engem feloldozott. S ezért annyira hálás vagyok neki. 

• Gyertek vissza!

• Nekünk hamarosan Franciaországba is vissza kell térnünk - mondja Kim komolyan.

• Tudom.

• De előtte még bulizunk együtt ok? - mosolyog rám.

• Rendben. Kösz Kim!

• Menj haza és pihenj Liv, ne császkálj kint egyedül a városban! 

• Ok , már itt vagyok a kocsinál, megyek haza - ülök vissza az autómba. - Jó éjt Kim, te is menj haza a tenger mellől - intek neki. - Vége az énidőnek! 

DJ lesson 15

 Szinte bemenekülök az irodába. Ace és Kim nem tudom mikor érkeztek haza. Ace még javában mélyen aludt az ágyban, amikor én sietve elhagytam a Cola House-t. Bonnie az állandó titkárnőm. Nélküle szétcsúsznék én is. Liam hív a közvetlen mobiljáról.

• Szia! Csak nincs valami probléma? - kérdezem. Lehet remeg a hangom? A kezem biztos, hogy remeg, ahogy a mobilomat tartom. Nincs rám festve semmi nemigaz? Istenem mennyire rossz vagyok én! Rosszabb mint Kim. Lehet egy fokkal sem vagyok jobb, mint az unokatestvérem.  Kezd megint megfájdulni a fejem.  A homlokomat dörzsölöm.

• Azon kívül, hogy kisajátítod az egyetlen lányomat, amikor Angliában van? - kérdez vissza Liam.

• Nem győzi kitombolni magát Ace klubjában. Ace meg folyton szervez nekik valami programot.  Had élvezzék kicsit! - nevetek rá.

• Sejtem mi vonzza őt Manchesterben - morogja Liam.

• Tengert és erdőt látnak bőven Franciaországban is ahol laknak. Ezt igazán megértheted. Látogass el hozzánk!

• Tele vagyok munkával.

• Mint mindig - ingatom a fejem.

• Hogy neked legyen mit értékesítened - emlékeztet Liam.

• Akkor csak dolgozz szorgalmasan - mosolygom.

• Nézz a körmére! Kim mindenütt csak balhét csinál maga körül - jegyzi meg Liam. Úgy látszik nálunk ez is családi vonás. Csak magamban sóhajtok.

• Ne aggódj! Ace tudja kezelni - pakolgatok az asztalomon.

Többet dolgozok most, mint máskor egész hónapban. De próbálom tolni az időpontot, hogy haza kelljen mennem. Kezdek olyan lenni, mint Ace. Már olyan sötét és olyan késő van, hogy nem húzhatom tovább. Haza kell mennem. Fogalmam sincs tudom-e kezelni ezt a helyzetet. Vagy mit kezdek magammal? Hogyan fogok a szemükbe nézni? 

Szerencsére amikor hazaérek senki sem foglalkozik velem. Mindenkit lefoglal az, hogy Liam rátelefonált Kimre, hogy fellátogathatnának hozzájuk északra. A Goodwin családot teljesen lefoglalja az utazás és a csomagok előkészítése. Talán csak az utazás miatt, de mindenki rendkívül hallgatag. Bánom is, hogy itthon maradtam Alex-el, meg nem is. Én nem vagyok Kim. Vagy mégis? Nem tudok mások szemébe hazudni, vagy talán ebben is annyira profi lennék mint Kim? A vér nem válik vízzé? Egy vérből valók vagyunk?

Mintha Ace ráérezne a hangulatomra a Boytoyt indítja a nappaliban, Halle Abadi közvetítésében mintha Ace szólna hozzám. Tényleg mindig ráérez. Ráérez arra, hogy mi kell. Évtizedek óta ezt csinálja. A legjobb DJ, akit én ismerek. Most még az sem zavar, hogy órák óta ülünk némán egymás mellett a konyhában. Előbb én zuhanyzom Kimék fürdőszobájában, aztán Ace. Nincs idegzetem megvárni, beveszek egy altatót. 

Az unokatesómék látogatóban vannak a szüleiknél északon, tehát kettesben maradunk a következő DJ leckémre. Rosszkedvűen nézem az egész felfordulást. Ace markánsan intézkedik. Csak én vagyok a szerencsétlen ebben az egész felvételezésben. Szétcsúsztam. Jason Hill idegesen utasítgat. Harmadjára vesszük újra ezt a leckét. Kezdem felhúzni magam rajta. Ace meg érzi rajtam, hogy egyre kevésbé tolerálom ezt az egészet. Körülbelül fel tudnék robbanni, ezt érzem. Keresztbe tett karral nézem, ahogy újabb felvétel beálláshoz igazítanak minket.

• Tulajdonképpen minek csináljuk ezt?

• Mit?

• Honnan jött neked ez, hogy te DJ leckéket adj online?

• Írtó sokan megkerestek, hogy tanítsam meg őket zenélni - igazgatja a monohallgatót a vállán Ace. - Tényleg többen. Talán száz fő is volt már, aki tőlem akarta tanulni a szakmát. Aztán… engem is elkezdett érdekelni ez a tanítás téma. És most összeállt az egész.

• Miért nem az anyádat tanítod DJ-zni?! - fakadok ki. Kezdek anyázni, a francba!

• Lehet, hogy lecseréllek. Az anyám is jobban és több lelkesedéssel csinálná ezt mint te! - oké ettől tényleg eldurrant az agyam.

• Akkor baszd meg Ace! Colleent, vagy Kimet, vagy akihez éppen gusztusod támad! - csattanok rá és letépem magamról a mikroportot és felviharzom.

Nem jutok túl messzire. Ace utánam szalad, az egész Cola House visszhangzik, ahogy becsapja maga mögött a hálószoba ajtót.

• Az egész stáb és a fél klubod hallja odalent, mi bajod van? - kiáltok rá.

• Neked mi bajod van? Egyfolytában fújtatsz! Gyerünk, mi a fasz bajod van?! - fakad ki Ace. Olyan hangerővel kiáltja, hogy száz, hogy odalent mindenki hallja. Remek! Veszekszünk. Zeng tőlünk az egész Cola House. Ennél még az is jobb volt, amikor Kim és Alex itt volt. Legalább tereltek mindent a saját bajainkról, egymásról.

• Semmi!

• Semmi! Folyton ezt csinálod Liv! Tudod, hogy kurvára unom ezt benned! Mindent hype-olsz  aztán ennyi a válaszod: semmi! Nem kell folyton a szemembe vágnod, csináljalak már fel! Ez a bajod nem? Amióta megházasodtunk ez a bajod! - dühöng és az ágyra lök. - Vetkőzz! Gyerünk!

• Nem! Lent van egy csomó ember a nappalinkban! - rázom a fejem hevesen.

• Leszarom. Tudnak várni. Vetkőzz! - Ace lerángatja rólam és magáról a nadrágot és belém csapódik. Keményen küldi az ágyat, csak éppen a férfiereje hiányzik az egészből. 

• Tisztességesen megdugni sem tudsz! - nevetek rajta. Ace lemászik rólam. Visszarángatja a nadrágját.

• A francba! - az ajtóra csap és távozik. Ingerülten ülök fel és a nagy lendületemmel leverem a kólásüveget az éjjeliszekrényen. Nézem, ahogy csepeg a kóla a Cola House padlójára. A hajamba túrva  borulok a térdeimre. 

Órákkal később Ace-re a hangszigetelt házi stúdiójában találok rá. Ace fülessel a fején hangsávokat néz maga előtt.  Megijed a mozgásomra. Nem számított rám.

• Bocs, nem akartalak megijeszteni - ülök le a mellette levő forgószékbe.

• Mond! - csúsztatja a nyakába a fejhallgatót, de a tekintete a hangsávokon marad.

• Szeretnék tőled kérdezni valamit.

• Nem szeretem, amikor ilyen fölös körítéseket teszel mellé Liv. Mond, hogy mi van? - morogja.

• Az unokatesómmal kapcsolatban - Ace sóhajtva leveszi a fejhallgatót, és a pultra dobja. Megadó kedvetlenséggel felém fordul a forgószékkel.-  Van köztetek valami? - kérdezek rá idegesen. Remeg a hangom. Nem tudom figyelmen kívül hagyni, ahogy minden nap, minden buli esten szinte tapinthatóan kerülik egymást. Távolságtartás. Tudatosan teszik. Ace a klubban már véletlen sem néz Kimre, néha már itthon sem. Ha valaki ennyire kerül valakit az nem ok nélkül van. Hanem pontosan ezért, mert oka van rá. Kényszerű távolságtartás. Miközben Ace olyan számokat válogat, aminek durván mély üzenete van, Kim felé. Ace leveszi a sapkáját és a hajába túr. A homlokát dörzsölve néz rám.

• Liv…- mély sóhaj.

• Ace, csak válaszolj - Ace a fejét rázva néz rám.

• … jelenleg senki sem tudja, hogy mi van köztünk. Még mi sem. Kim sem, és én sem. Egyelőre ennyit tudok mondani. Ma estem lesz. Colleen-nal. Kérlek kísérj el!

Meggyőzött? Megnyugtatott? Nem tudom. Kim nélkül magamba zuhanok. Képtelen vagyok minimális életkedvet is magamba lehelni. Annyira vastag rajtam a festék, hogy már természetellenes. Élénkséget próbálok magamra festeni. A sminkem egy olyan játék, ami semmiben sem fedi már a valóságot. Ace és Colleen közös estje. Nézni sem bírom őket. Álompár. Azok. Ott a DJ pult mögött a leginkább.

Még emlékszem, mikor láttam őket együtt először így élőben. Amikor Ace revansként a róla készült BBC mélyinterjúra megtartotta a régi klubban azt az ominózus estet, ahová meghívta Colleent. Sokkoló volt őket együtt látni. S rajongtam értük. Egyszerűen lehetetlen nem imádni ezt a párost, ahogy ott zenélnek egymás mellett. Összhangban. Tökéletesen. Hibátlanul.

Ace akkor már ismert sztárDJ volt. Vagyont gyűjtött. Fesztivál DJ volt. De igazán mi volt az indítéka? Ezen rengeteget gondolkodtam. Évekig az volt az illúzióm, hogy miattam. Hogy az elvesztett gyerekünk miatt. Hogy, ha legközelebb gyerekünk lesz, akkor bármit megadhasson neki. Azt hittem, hogy ezért volt. De… eltelt néhány év. Láttam, néhányszor Colleen-nal közösen zenélni. Ace saját klubjában. Itt az Anchor Club Events-ben. S rájöttem valamire. Valamire, ami ismét megrengeti az egész álomvilágomat, ami Ace-el kapcsolatos.

A pultos elém rakja a kóláspoharat. Nézem, ahogy az üveg oldalán kicsapódó víz lassan lecsorog a pultra. Egyetlen csepp. Egyetlen téves gondolat. Az egész rendszerben.

Ace azért lett fesztivál DJ, hogy annyi pénzt gyűjtsön, hogy saját klubot nyisson. Nem maga miatt. Nem is miattam. Hanem… Colleen miatt. 

Ez az igazság. A kólás poharamról felemelem a fejem és ránézek Ace és Colleen kettősére.

Most, hogy látom őket közösen zenélni. Csak most tisztult le előttem a köd. Csak most értettem meg az egészet. A vagyongyarapítás nem miattam volt. Hanem Colleen miatt. Hogy újra együtt zenélhessenek. Hogy újra együtt lehessenek. Egy klubban. Ace klubjában.

Én, a naiv Liv Somerhalder túl nagy szerepet tulajdonítottam önmagamnak ebben az egész történetben. Az egész Colleen miatt volt és nem is miattam…

Fáj az igazság. Kegyetlen. Hogy nem láttam. Annyira önhitt voltam. Annyira vak. Végig azt hittem, hogy Ace engem szeret. De hát az első megállapításaim olyan pontosak voltak. Ott tizennyolc éves fejjel megállapítottam: Ace nem tudott szakítani Colleen-nal. Képtelen volt rá. Colleen szakított vele. Ace pedig benne ragadt a kapcsolatban.

Ezért zavart a teljes házasságunk alatt a Colleen-hoz fűződő viszonya. Az ex-kapcsolata. Mert tudom, hogy Ace még mindig kötődik érzelmileg Colleen-hoz. S igen, féltékeny vagyok rá. Mert amíg Colleen-hoz kötődik, addig sosem fog igazán mélyen kapcsolódni hozzám. 

A klub egyenlő Colleen. S Ace folyton a klubban van. Ahogy Colleen is. Nem is titkos találkahely. Hivatalos közös estjeik vannak. 

Minden. Colleen miatt volt. Ace nemzetközi karrierje. Nem miattam. Colleen miatt. 

Ace és Colleen fergeteges bulija. Összecsapják a tenyerüket és Ace magához rántja Colleent. Ütős dobritmust kevertek a zene alá. Együtt biccentik rá a fejüket. Mindenki jól érzi magát, mindenki élvezi ezt. Csak én nem.

 Itt én nem vagyok idevaló. Tizenöt évembe került minderre rájönni. Mennyire lehet elkésett egy felismerés?

• Ha Ace keresne, hazamentem - vetem oda a pultosnak.