Ünnepi bál

A vadászházban körbeállták a nagy étkezőasztalt. Mind a nyitott ládába bámultak. Ékszerek voltak. Ezüst, arany, drágakövek és igazgyöngysorok. Robin csak hümmögött. Lionel az állát dörzsölgette, Maria szürke szeme izgatottan járt az ékszereken. Charlotte enyhén unottan támasztotta meg csípőjét az asztal sarkán.

- Ez kétségtelenül kincs. Egy láda kincs – ismételgette Robin.

- Valóban. Az a kérdés, hogy mihez kezdjünk vele? – biccentett rá Lionel.

- Természetesen szétosztjuk a klánban – vakargatta a nyakszirtjét Robin.

- S rendezhetnénk egy bált, itt nálunk, ahol mindenki viselhetné a Monmouth-ékszereket! – pislogott Maria. Robin sötét villanással Lionelre nézett. Ezek a nők!

- Mennyi ideig húzzuk ki ezekkel a kincsekkel? – mérlegelte Lionel.

- Egy darabig biztosan – ingatta a fejét Robin. – Szóval egy klánösszejövetel nálunk? – nézett le Mariára Robin.

- Igen- igen! Megünnepeljük a nagy kincs megtalálását! – tapsikolt Maria lelkesen.

- Végülis van okunk az ünneplésre – állt Maria mellé megerősítően Charlotte.

- Az igaz! – biccentett rá Lionel is.

- Legyen! – adta meg magát Robin, aki a legkevésbé akart városias bált rendezni.

Maria lelkesen készült a bálra, amit elsőként rendezhet meg otthonában, mint háziasszony. Először is egyeztette a menüsort. Majd külön gondja volt a díszítésre. Vázákat és virágokat szerzett, és Robinnak elképzelése se volt hogyan, de megkaparintotta a Monmouth hercegné portréját a de Noir várból. Csak sejtése lehetett, hogy ellopatta a klántagokkal. Ez volt a szalon és az étkező összenyitott termében középen, virágokkal körbedíszítve a központi elem. Maria egy olívazöld, hímzett uszályos nagyestélyit varratott magának ez alkalomra. a Monmouth ékszerekből viszont nagyon visszafogott darabokat választott. Apró smaragdköves nyakláncot, hozzá illő ékszerekkel. Robin vörösbort kortyolgatott a kandalló előtt. Shadow fültövét dörzsölgette. A kincseket Maria találta ezért szava sem lehet. Ha a talált zsákmányából ő bált akar rendezni, hát rendezzen bált. A klánja nagy részét jobban érdekli a szesz mint a tánc.  Robin nem vett részt a vendégek fogadásában. Csak az egyre nagyobb zsivajból hallotta, hogy gyűlik a társaság. Maria zenészeket is fogadott, sürgött-forgott és élvezte, hogy ő rendezhet eseményt a klánnak. Úgy látta, igen jól szerepel ebben az új fordulatban a felesége. Jó kedvű volt, vörös haját feltűzte, de néhány rakoncátlan tincs az arcát keretezte, lágyan hullámzott a haja, az arca kipirult, nevetgélt, mindenkinek a kedvében akart járni, mindenkitől meg akarta tudni mit szól a szerencséhez, a talált kincsekhez.

Robin kényelmesen kinyújtotta a lábait, készült a kandalló ropogására elszunyókálni. Remélte, hogy Maria nem akar vele is táncolni ma este. Részéről ez az egész nem volt nagy dolog, ő sokszor szerzett zsálmányt, ékszereket, ezt azt. Ez az egész ügy csak Mariának különleges. Hát had örüljön. Robin egyre laposabbakat pislogott, amikor ismerős parfümillat csapta meg. Charlotte ibolyakék ruhája suhant a látóterébe és a kandalló párkányára könyökölt. Enyhén visszanézett Robinra.

- Nem ünnepelsz? – nézett futólag Robinra.

- Ez Maria ünnepe, hagyom kibontakozni – rántott vállat Robin. – Miért csatlakoztál hozzám? – fordult meg ültében Robin a tömeg felé.

- Csak közölni akartam, hogy tudd: Lionellel gyereket várunk – felelte Charlotte.

- Remek hír – biccentett közönyösen Robin. Lionel közeledett feléjük széles vigyorral az arcán.

- Na elújságoltad a jó hírt? – karolta át Charlotte derekát Lionel.

- Igen – simult hozzá Charlotte halvány mosollyal.

- Na és választottatok már nevet is? – meredt dülledő szemekkel Charlotte zafírköves fülbevalójára Robin. Charlotte nem vett fel semmit a Monmouth-kincsből. Csak a tőle kapott DeNoir-ékszer volt rajta. És a karikagyűrűje.

- Armand lesz – vigyorgott Lionel.

- Lionel csak fiúnévben gondolkodik – ingatta a fejét Charlotte.

- Jó név. Gyertek ünnepeljük meg, most már dupla az örömünk – fogott kezet Lionellel Robin és megveregette az unokatestvére vállát. Charlotte arcára pedig futó csókot nyomott gratulációként. Egy korszak lezárult. Robin szinte megkönnyebbült. Örült, hogy végre rendeződnek a kusza érzelmi és családi viszonyok. Lionel és Charlotte nagyon boldognak tűntek. Robin könnyű sóhajjal szinte felszabadult. Végül minden megoldódott a fenyvesekben. Tényleg van okuk az ünneplésre. Minden jóra fordult.

Robin előresietett és Maria keze után nyúlt. Maria meglepve nézett hátra a férjére.

- Madam de Noir, megnyitjuk a bált? – kérdezte hamiskás mosollyal Robin és kiforgatta a hóna alatt Mariát. Maria és Robin kettősét kissé lemaradva Lionel és Charlotte párosa követte az angolkeringőben. A De Noir klán rövid időre megélhetési gondok nélkül vészelheti át az időket az erdőben, s megkönnyebbült mosoly terült szét a klántagok arcán.