Kedves Max_12

Szia,

ez jó példa volt. Ott a pont.

Max

Kedves Max,

ezt nem azért írom le neked, mert választ várok rá, sőt, egyáltalán nem várok rá választ. Nem kell válaszolnod. De… nekem le kell írnom. 

Belédszerettem.

Nem gondolom, hogy ebben bármi kölcsönösség van. Biztos vagyok benne, hogy nincs. Nem is azért írom le, hogy azt várom, viszontszeress. Egyszerűen megtörtént. Nem értem, hogy és mikor és miért. Semmi értelem és semmi magyarázat nincs rá. Nem is ismerlek. Még csak azt sem tudom, hogy hogy nézel ki. Egyszerűen a lényedbe szerettem bele. A csillagbaba-lelkedbe.

Nem várok ettől semmit. Egyszerűen csak tudatni akartam veled, hogy van ez a titkom itt. Mert nem akartam titkolózni előtted. Veled kapcsolatban. Ez a helyzet itt nálam. Szeretek veled levelezni, szeretek neked írni és rád gondolni. 

Olyannak gondollak, akinek kevés az önbizalma a szerelem terén. Tehát csak azért írom le, hogy lásd, elég néhány levél és beléd lehet szeretni. Ha nekem sikerült, biztosan másnak is fog. Légy magabiztos! A Teliholdról és a Vénusz-Szaturnusz együttállásról, most már mindig Te jutsz eszembe. Majd nosztalgikusan visszagondolok rád, ha éppen telihold van, vagy Vénusz-Szaturnusz bolygóegyüttállás.  Leírtam. Tudod. Ennyit akartam. 

Remélem nem haragszol nagyon.

Chelsea

Szia,

megleptél. Egy kicsit. De bocs, én sajnos nem érzem ugyanezt.

Max

Szerelmes belém. Hát ez egy vicc. Ez a nő fura. Már értem miért fordult a csillagok felé. Mert nem túl evilági. Tutira nem. Álomvilágban él. Amibe valamiért most engem is beleképzelt. De én biztos, hogy nem vagyok az álmaiba képzelt férfi, ahogy ő sem az álmaim nője ebben biztos vagyok.  Bármit amit rólam hisz, vagy gondol az csak a fantáziája szüleménye és nem a valóság. Ezért nem is tudom. Ez a levele felhúz. Ideges lettem tőle. Mintha nekem felelősségem lenne viszontszeretni, holott nem. Mi közöm ehhez? Nem bírom ezeket az emancipált nőket. Hogy ő most az arcomba tolt egy ilyen kijelentést. Oda a csillagászati szakköröm. Ezzel  tényleg parabolapályára állította az egészet. El kell adnom a távcsövet is. A fenébe! A nők mindent csak elcsesznek! Ahogy a szerelem is.

A kaszinóban próbálok szerencsét. Bár hülyeség. Tudhatnám. Alapszabály a szerencsejátékban. Idétlen kijelentés, de ez is olyan, mint a hit. Ha hiszel a szavak erejében, akkor végül megtörténnek. Akinek szerencséje van a szerelemben nincs szerencséje a játékban. Próbára akarom tenni a szerencsémet? 

Kár volt. Veszítek. Folyamatosan. Chelsea szerelme elvette a szerencsémet. Amiért most kábé duplán utálom a csajt. 

A rosszkedvemet csak tetézi a Jákob-létrán vékony bokával sétálgató szárnynélküli angyal felbukkanása: Tia. Mi a franc van ma? Miért zsonganak körül ezek a nők? Rámmosolyog az asztalnál. Nem mintha nem lenne ma egész nap szar a lapjárásom. Bedobom a kártyáimat és otthagyom az asztalt. Innom kell, de ma valami erőset.

A második scotchot iszom, amikor csatlakozik hozzám. Érzem a parfümje illatát és a suhogó szoknyája súrol, ahogy mellém ül. 

• Rég láttalak - jegyzi meg. - Elhagyott a szerencséd?

• Nem volt szükségem unaloműző unalmas játékra - felelem semlegesen. 

• Unod az egész pókerezést?

• Ha túl sokat csináltad, már unod - biccentek.

• Mindennel így vagy? - kérdezi kacéran. Csak a számhoz emelem a poharat és kortyolom a scotchot.

• Mit akarsz?

• Kettőt találhatsz - búgja.

• Italt - mutatok a bárpultosra. Tia futólag ránéz. Nem válaszol.  - Egy Cosmopolitan lesz a hölgynek - rendelek helyette. Tia meglepődötten rámnevet. Visszanézek rá. - Ez illik hozzád. Tényleg. Vagy nem szereted?

• De, szeretem - simítja át a haját Tia lesütött szemmel.

• Hát akkor a vendégem vagy a Szex és New York talpas poharas verziójára.

• Honnan tudtad?

• Olyan csajnak tűnsz, aki a Szex és New York miatt lesz Cosmo rajongó, és egész gondolatvilágában és viselkedésében is másolja azt a négy nőt. Plusz, szereti a legegyszerűbb kotyvalékokat inni.

• Maró cinizmus, valakit ma tényleg kerül Fortuna. Beéred erre az éjszakára Aphroditével is? - kérdezi és az ujjaival átsimít rajtam. Megérkezik Tia itala.

• Attól függ mit tud nyújtani - emelem meg a szemöldököm.

• Olyat, amilyet még sosem csináltál és szerintem kivételesen nem unatkoznál a pókerasztalnál - rebben laposan a szempillája, ahogy megemeli az italt a pultról.

• Tényleg? - nevetek fanyarul és a scotchot kortyolgatom. - Ki vele, mi az?

• Vetkőzős póker - kacsint rám.

• Ti nők, ma kikészítetek - nevetek és a fejemet rázom. - Középiskolás amerikai hülyegyerekek játszanak vetkőzős pókert nem mi itt a kaszinósok - jelentem ki szárazon.

• Épp ezért lenne kivételes változatosság számodra. Nagy téttel játszunk.

• Rajtam több a ruha, mint rajtad - nézem végig szemérmetlenül az alakját.

• De én nyerő szériámban vagyok - kacsint. - Nos, felviszel magadhoz? - kérdezi.

• Miért éri ez meg nekem?

• Elmesélem póker közben a storyt, ami annyira érdekelt - felhörpintem a whiskymet a poharamból. Meggyőzött. Érdekel a történet.

• Benne vagyok. Gyere! - fizetek és együtt hagyjuk el a kaszinót. Nincsenek angyalszálrnyai, csak egy fehér bolerója. A lépcsőfordulókon suhan, halkan kopog a cipője sarka, a Jákob-létrán fel egészen a mennyország kapujáig. Az én lakásomhoz. Benyitok. Tia csendben szemlélődik, nem tesz megjegyzést.

• Levegyem a cipőm, vagy maradjon? - kérdez rá Tia, ahogy felnéz rám.

• Mégsem vagy olyan biztos a szerencsédben? Ahogy akarod angyalka - felelem és előre megyek. Megnyitom az ablakokat. Az organzafüggönyök lengedeznek a tenger felől fújó szélben. - Bort vagy pezsgőt?

• Pezsgőt - kacsint. - Ez egy ünnepi alkalom.

• Ma lealázol pókerben?

• Vagy mindketten nyerünk - jegyzi meg, ahogy az asztalhoz lép, amire mutatok.  Fekete üvegasztal. Rajta a világtérkép fehér kontúrja.

• Nagy föcis lehetsz.

• Jah, geográfus vagyok - felelem hidegen. Rutinosan bontom ki a pezsgőt, szinte alig van hangja. Habozva csorog a hosszú pezsgőspohárba és Tia elé helyezem a talpas poharat. Az akvárium fénye világít minket meg. - Kapcsoljak világítást?

• Csak gyertyákat gyújts ha szeretnél - búgja.

• Gondolod gyertyafényben jobban néz ki a testem, ha már a gatyát is leszedted rólam? - helyezkedem el vele szemközt a széken.

• Valójában… abban bízom, hogy én veszítem el a ruháimat ma este. És nem csak azt.

• Hát mit még? - keverem meg a paklit.

• A szüzességemet - megáll a kezem a mozdulatban. Mi van?

• Heh, hát ez egy érdekes este lesz - csúsztatom elé a lapot.

• Még mindig unatkozol? - kérdez rá Tia.

• Már kevésbé - vallom be.

• Helyes.

• Hogy lehet, hogy egy ilyen vonzó nő a te korodban még szűz?

• Hogy lehet, hogy egy ilyen helyes pasas a te korodban még szűz? - ezt a pókert tényleg kezdem nem unni. 

• Ezt meg honnan veszed? - kérdezem hidegen.

• Az egész viselkedésedből süt. Olyan nem természetes, ahogy viselkedsz, ha nő van a közeledben. Tehát, mi az oka?

• Kapcsolatfóbia és nárcisztikus anya. Neked?

• Protektív bátyó.

• Mit vegyek le? - kérdezek rá, felfedve a lapjainkat. Tia megnyalja az ajkát.

• Hát… a pólódat - széles a mosolya.

• Hallgatlak - lekapom a pólót magamról és megkeverem a paklit. - A jó játékos és a protektív bátyó, aki kockás ingben és fariban mogorván ült a pókerasztalnál.

• Feleannyira se érdekes, mint amire gondolsz.  A bátyám imád játszani. Tényleg. állandóan. Ő ellentétben veled, nem unja a pókert. De nem tud leállni.  Akkor sem ha veszít. Játékszenvedély. Egy ideig nyilván nem érzékeltem a helyzetet. Főleg, amíg középsulis voltam. Nem túl jó családi háttér. Én anyámmal laktam, ő apámmal, aztán egy albérletbe költöztünk tesómmal itt Blackpoolban. Mit vegyek le? - Akad meg a mesélésben. Annyira megzavar a kérdéssel, hogy csak legyintek.

• Tök mindegy, dobj le valamit magadról és folytasd!

• Tisztára úgy érzem magam, mint Seherezádé - nevet és a nyakához nyúl, kigombolja a gombokat és lehull az ölébe a ruha felső része. Nincs rajta melltartó. Apám! Feláll a hátamon a szőr.  Tia letolja a csípőjéről a szoknyarészt. Lecsúszik meztelen lábain a finom fehér anyag és ahogy lehajol érte látom hogy fehér csipkés braziltanga bugyi van rajta. Hát ez egy nem várt fordulat a játékban. Hamar vége lesz a storynak?

• A story! - felelem, ahogy kérdőn rámnéz. Tia visszaereszkedik a székre.

• Éjszakánként eljárt, rosszkedvűen jött haza, állandóan agresszív volt. Játszott, nem tudta kezelni a pénzt. Fel sem fogtam…mire ráébredtem mi a helyzet, már úsztunk az adósságban. És ő csak nevetett. Legyezte magát a csekkekkel, annyi volt, kifizetetlenül. Én meg csak álltam ott földbe gyökeredzett lábakkal. Nem volt választás. Segítségre szorultunk. Ő pszichológushoz jár, és orvosi papírja van arról, hogy nem engedhetik be a játéktermekbe - elgondolkodom. Én is pszichológushoz járok. Lehet, mindenki aki túl sokat kaszinózik idővel egy pszichológusnál köt ki. Cinizmus? Anyám imádná. Ritka tőlem. Tia folytatja: -  Nekem meg ki kellett találnom, hogyan fizessünk ki annyi pénzt. Törlesztek. Ezért játszom. Semmi másért. Rendezni a pénzügyeinket. Azt mondtam, oké te már nem járhatsz a kaszinókba, de én még igen. Taníts meg játszani és megszerzem a pénzt, ami kell. Ezért játszom.

• Ha megvan a pénz kiszállsz?

• Igen.

• Ha még ki tudsz.

• Mert?

• Talán megszereted ezt a világot. Talán a rabjává válsz. Mint egy idő után mindenki.

• Nem tudom. Most még csak a cél érdekel. A nadrágod! - jelenti ki.Meghökkenek, aztán rájövök, hogy az ő lapjai a jobbak. Kikapcsolom az övemet és letolom a lábamon a nadrágot. Egy szál fekete alsóban ülök vele szemközt én is. Meg a zokni a lábamon. 

• Jól csinálod, komolyan - felelem.

• Kösz.

• Ahhoz képest, hogy lány vagy.

• Már megint a szexista dumád - néz rám. Lepillantok a lapomra, aztán ránézek. 

• A nőket az érzelmek irányítják. Érzelemből tesznek dolgokat. A férfiak… nem ilyenek.

• Engem is érzelem irányít. Nem szeretek télen fázni, és hideg vízben fürödni.Meg sötétben vacsorázni.

• Mi a helyzet a ruháid elvesztésével? - kérdezem felvont szemöldökkel és felfordítom a lapjaimat. Nyertem. - Mi lesz angyalka? - kérdezem rekedten és Tia miközben felemelkedik az asztaltól hüvelykujját beakasztja a csipkebugyija szélébe a csípője két oldalán és lassan legörgeti magáról.

• Na… mi lesz Max? - kérdez vissza elhaló hangon.

 Chris szobájában hátradőlök a kanapén. Keresztbe tett lábbal, lazán a karfára támasztott könyökkel. Átdörzsölöm az államat. 

• Biztos így álltak össze a csillagok. Bolygóegyüttállás. Minden… összejött. Nem létezik, hogy csak úgy egymás után ennyi minden összejöjjön.

• Hogyan összegeznéd mindezt magadban.

• Ábrahám. Nevetek. Egyszerűen csak ennyit tudok rá reagálni. Hitetlenül nevetek. Ilyen nincs.

• De van. Éppen most mesélted el Max.

• És akkor most, hogyan tovább , ennyi?

• Úgy látod, hogy ennyi volt?

• Te vagy a bölcs, lélekbúvár. Mondj valamit!

• Max, én jobban szeretném, ha te mondanál valamit. Értékeld, véleményezd, beszélj. Rengeteg impulzus ért, engedd ki magadból, beszéld ki, mond el. 

• Ezért fizetlek. Világos - vakarom a tarkóm.

• Kezdjük Chelsea-val és a szerelmi vallomással - néz rám várakozón  Chris.

• Rendben - dörzsölöm össze a tenyerem és előredőlök. - Meglepett. Tényleg. Mármint néha furán írt, néha furcsákat kérdezett, biztos volt mögötte valami, de nem szoktam mögöttes tartalmakat gondolni.  Talán ez az az érzelmi naivitás, hogy nem volt kapcsolatom eddig. Nem tudom. Nem igazán figyeltem a jeleket, mert nem érdekelt. Nem gondoltam rá így. Most sem gondolok rá így. Nem tudok mit kezdeni ezzel a vallomással. Azon kívül, hogy visszább kell lépni.  Ennyi.  Zátonyra futottunk, vagy hogy mondják ezt csillagászatilag? Szupernóva! Ez az. Ez a csillag megszűnt felrobbant kész vége.

• A szupernóva robbanás megfelelő közegben  megindíthatja újabb csillagok kialakulását.  Én így tudom Max. Mint a Tia eset.

• Lehet.

• Akkor kizárt, hogy ezért reagáltál máshogy Tiára?

• Érdekelt a története. Tényleg érdekelt.

• S ezért belementél egy tőled testidegen dologba: a vetkőzős pókerbe.

• Igen.

• Hogy érezted magad?

• Igazán amíg nem győztem és amíg nem derült ki a story, nem foglalkoztatott a fizikai és testi része ennek az egésznek.

• De aztán nyertél.

• Ott állt előttem pucéran. Nagyon pucéran.

• És?

• Hát és. Nézett rám. Várt.

• Várta, hogy lépj valamit.

• Igen, férfiként.

• És te erre?

• Arra az estére megmentettem a haza becsületét. Azt hiszem. 

• Mint nőt, hogyan észlelted?

• Nem is tudom. Vékony, csinos. Nem csúnya. Jól tud pókerezni. Még beszélgetni is tudtunk. Tehát gondoltam, egye-fene. Tehát odaléptem hozzá és megcsókoltam.  Az ágyig hátrált minden úgy tűnt, csodálatosan halad a maga útján. Legalábbis ő ezt hitte.

• De te…

• Kirohantam a mosdóba és hánytam. Mintha egy eleven élő csigát nyalogattam volna, és nem ment le a torkomon. Öklendeztem az egésztől.

• Mégis együtt töltöttétek az éjszakát.

• Igen.

• Egy ágyban.

• Pontosan. Az ágy két végében.

• Hozzá sem értél

• Egy ujjal sem - bólogatok a tarkómat dörzsölve.

• Tehát ott volt egy lány az ágyadban, aki egyenesen felajánlkozott neked és te nemet mondtál rá is.

• Nem megy. Nem ment. Erőltetett volt. Kényszerű. Csak rázott a hideg a gondolatra is. Lúdbőröztem tőle.  

• Ahogy Chelsea vallomásától?

• Az más. Azok csak szavak. Nem… érted nem….

• Az nem szexualitás.

• Igen. Az, hogy szerelmes belém annak még semmi köze a szexhez. Az csak érzelem. Amit Tia tett… az rosszabb, sokkal rosszabb. Fizikailag… rámerőltette magát. Hánytam tőle. Valóságosan, tényleg. felfordult tőle a gyomrom. Borzalmas volt. Tia a bukott angyal. Chelsea éteri. Két magányos bolygó, akik csak egy perspektívából kerülnek együttállásba. Időnként.

• És most?

• Nincs együttállás.