A nyaram
Oké. Ez kemény lesz. Messze nem tudom olyan részletességgel bemutatni, ahogy az egy naplóban szerepelne. De megpróbálkozom a fő csapásirányokat rögzíteni.
Június. Remény. Azt hiszem ez volt az a hónap, amikor nekiültem, hogy én most ezen a nyáron aug 31-el bezárólag kiírok magamból 150 oldalt és lezárom ezt a szakaszát az életemnek. A nyár eleje egészen jól is szerepelt ehhez. Elkerült a hőség. Vártam az estéket, amikor nekiülhetek. és fénymásolt lapokat olvasgathatok, keresgélhetek. Nekiálltam állásinterjúzgatni. Igazi élmény. Mindenkinek tudom ajánlani. De tényleg. Végignyomva mh mondjuk 10-60 percet és aztán van az a drámai tetőpont, az a kritikus pont, a bérigény. A hónap végére eljutottam arra a pontra, hogy mindenkit csak felhívok és ezt az egy kérdést teszem fel. Mennyi? Mert lehet inkább még csak ki sem kelek az ágyból olyan összegeket mondanak. Ó igen megkaptam, hogy mit szólnék a nettó 60 ezerhez doktorival két nyelvvizsgával, meg néhány diplomával magam mögött, meg mondjuk néhány melóval magam mögött. Na akkor úgy elkezdtem nézegetni a manchesteri repjegyeket. ( ja még mindig nézem :)
Július. Vérhold. Mivel elúszott a kiút lehetősége ( igen az az Opel Adam álma is) akkor úgy jött a mélydepresszió. És igen arra gondoltam, van jogsim, de nincs autóm, van végzettségem, de nincs munkám, van családom, de… És mindebből a gondolatkörből ott volt, hogy amikor ennyire besokallok és tényleg elmennék egy körre, még egy bicajom sincs ( mert még azt is ellopták pár éve), hogy legalább egy fél órára lelépjek és elmeneküljek a gondolataim elől. Persze ezt is csak mértékletes távolságra, mert nonstop baby app közelben kell maradni. Azt hiszem a csúcs az egész júliusban az a bizonyos éjszaka volt. A vérhold éjszakája. Minden oda vezetett. Mert igen, semmi mást nem tanultam meg az elmúlt évek tapasztalatából csak azt, hogy nem akarok nyitott kérdéseket. Tudni akarom az igeneket és a nemeket. Amúgy mi van a mélydepresszió alatt? Na mert oda kerültem. Egyébként ismét rájöttem valamire: csak D-betűsök kíméljenek! Az elmúlt időszakban valahogy mindig a mélydepresszióm alá tudnak küldeni, kábé két mondattal. Vagy többel. Amikor úgy a haldoklóba belerúgnak. Na ilyen halála volt III. Richárdnak. Draco Malfoy óta tudom, hogy a Roxfort veszélyes hely, szóval… Draco, az én Dylan-em… és… július 27 után azt mondtam, kizárt, hogy folytassam A hold a tengereket. Én képtelen vagyok ezt a történetet tovább írni. Egyébként igaz volt. A megtisztulás éjszakája volt.
Augusztus. A Főnix ébredése. Megérkezett a hőség. Én mélydepresszióban. Egy év után ismét. Vagyis… egyetlen terápia létezik. Kiírni magamból. Tehát megszületett Ace és Liv története. S végülis egész augusztusban Manchesterben éltem. Távol innen. Nem teljesítettem a kitűzött célt. Nem írtam meg a 150 oldalt, szóval új időpontot kellett kitűznöm. :(
A nyaram? Szerelmek jöttek-mentek. Shelley van toppon. Olvasni? Mh azt hiszem nem igazán jött össze semmi olvasni való a nyáron. Azt hiszem idén nyáron azt élem meg, amit 15 évesen éltem meg. Soha nem éreztem magam ilyen közel ahhoz az énemhez. Mintha ugyanott lennék, ugyanazokkal a dolgokkal szembesülve, csak néhány csomaggal több van mögöttem. Bármit is bárhogy is akarok, egyáltalán nem rajtam múlnak a dolgok. A karmával lehetetlenség harcolni. Nincs Neo, és nincs korlátok nélküli világ. A Mátrixban élek.
Szia Callie!
VálaszTörlésIgazán remélem, hogy segített kiírni magadból ezeket is.:)
Talán értelmetlen már megszólalnom is, mivel vajmi keveset tudok az igazi élet dolgairól, viszont egy-két dolog nálam is dereng néha homályosan, és persze nem így.
Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy őszíntén kívánom, hogy minden jó irányba forduljon! Sosem szabad feladni, a jó szellő bárhol megtalálhat. :)
Az este várás és írás ismerős, ez nagyon izgalmas dolog, én is tapasztaltam, ahogy azt is, hogy este jönnek a legjobb gondolatok.:)
Nekem még ugyan nem kell gondolkodnom az állásinterjún, viszont bevallom, nem tűnik kecsegtetőnek és az állam a földig zuhant, amint az ajánlott bérhez értem. Hát durva és igazából kíváncsi lennék, hogy mekkora arccal rendelkezik az aranyköpés gazdája.
Én rendszerint meglepődöm azon, hogy milyen világot építenek a szavak. Tényleg lehet gyógyír a leírt történet, amennyiben nem valami negatívról van szó. Elgondolkoztam ma, vajon te hogy tudtál túllendülni a karaktereket ért csapásokon, ugyanis nem csak olvasóként nehéz, de immáron azt is tudom, milyen mértékben szörnyű tenni valamit a szereplőkkel.
De ott a másik véglet, az a töménytelen öröm. Értelek.
Látszanak a tapasztalatok a műveidben és talán ez a tény az, ami magán a cselekményen kívül olyan fergetegessé teszi minden történeted, hogy nem lehet letenni. Ha egyszer elkezdődik a Fenyvesek Lordja megismerése, onnantól nehéz lenne elszakadni tőle és nem is tervezem, bár sajnos néha belekontárkodik terveimbe az idő és hátráltat.
Draco? Ó, nekem a Dramione volt nagy fanságom a tavalyi és az előttelévő év végén.:)
Azt hiszem, egy kicsit hozzád hasonlóan cselekedtem, mármint néha nekem is, mint mindenkinek, vannak rosszabb napjaim, én ilyenkor a zenében és a kedvenc énekesemben keresem a "vígaszt". Tudom, tinédzser dolgok.:)
Álmodozni jó, még ha vissza is kell csöppeni. Az ábrándok sosem bántanak és egyszerűen csak jó érzés megálmodni egy olyan valamit, ami talán elérhetetlen és remélem, hogy ez nem hagy el minket.:)
Semmi kétség, hogy naív vagyok és álmodozó, de szeretem hinni, hogy a dolgokban van jó.
Az életünk része, amit felépítünk a sorokkal és ez végülis boldogság.:)
Lehetségesen ostoba kérdés tőlem, de életrajzi könyven gondolkoztál?
Ha el is akadok napjaimban, (bár talán a hétköznapok biztosak) igyekszem hamar visszatérni és ezt jelezni is.;)
Csak kérlek, tudd, hogy akármennyire is tájékozatlan vagyok és "ismeretlen", bizton állítom, hogy az írásban ott vagy!:)
《Bius》
Szia Bius!
TörlésKomoly fejfájással küzdök, úgyhogy nem sok értelmesre telik ma este tőlem. Hát a felhívás nélkül biztos nem öntöm ki magamból. Meg nyilván nem akartam ilyeneket írni, hogy aug. 6-15 ig minden nap felfújva a pancsoló. D nyaral, úgyhogy kedvemre bámulhatom az ablakát :) sok értelmetlenséget írhattam volna, de a napjaim nagy része tele van csip-csup mindennapi ügyekkel. Jó szellő erre tévedhetne már. :)
Ma szétgondolkodtam az agyamat. Szóval...
A történetírás, egyfajta feldolgozási folyamat nekem. Tehát a gyógyír nem csak a kitaláció, hanem maga az a kulcselem, amit éppen ki akartam írni. Minden történet mögött valahol ott vagyok én is. Valamilyen formában. Majd ha véget ér Ace története elárulom mi volt ebben a történetben például az, amit megakartam írni.
Beismerem, ha szenvednek a szereplők velük együtt szenvedek. Ha örülnek, akkor meg velük együtt örülök. Ez tényleg kicsit egy lelki út is velük. Egy érzelmi életélmény. Legalábbis szerintem akkor lesz jó egy történet és egy fejezet, ha sikerül ezt az együtt lélegzést megvalósítani a szereplőkkel. Hát tapasztalatokat mindig gyűjtögetek. Azt hiszem az elmúlt egy évem tele van tapasztalatgyűjtéssel. Eddig 3:0 ra vesztésre állok. De hátha, rúgok már én is egy gólt. Ó igen hat a Manchester City drukkerség. :)))
Draco... hát ugye eléggé egy Mardekár-fan vagyok. Szóval Dracóról írni az mh maga volt a mennyország. Én is olvastam egy-két belevaló Draco-Hermione storyt. Azt hiszem Ashától volt a Rose of Pain a kedvencem. Nagyon erotikus volt és...igazán súrolta a nemi erőszak határát, ami így utólag már mondjuk annyira nem tetszene, de... akkoriban 10 éve eléggé bejött a téma. Most meg azt mondom, hogy ha erőszak akkor nem élvezi, ha meg élvezi, akkor az nem erőszak. De tényleg jó képek voltak. Emlékszek egy zuhanyzójelenetre belőle, na az fuuu... nagyon ott volt. De... összességében nem voltam odáig a Draco- Hermione párostól, mert nem találtam benne ésszerú logikát. De ez az erőszakolós dolog ezért is illett a logikámba. Ezer éve nem olvastam mástól HP-fanficet. Na jó beismerem a sajátomat viszont igen. Még mindig a Rabastan storytól vagyok megveszve... azt idén is újraolvastam.
Hát ha nagyon vigaszt keresek, akkor szerintem Glattauer-t olvasom újra, akkor azt mondom vaó igen. intellektuális szerelem.
Álmodozás. Hát eljutottam arra a fokára az életemnek, hogy szeretem megvalósítani is őket. Vagy legalábbis törekszem rá. Tehát így kezdem, na erről álmodozok, aztán mikor valaki elsüti hogy tudod: az élet megrontója akkor pontosítok: tervezgetek. Mert a terv magában foglalja, hogy igen készülök rá, hogy megvalósítsam. Na ilyen Manchester is. :))) meg ilyen volt Dylan is, a vérholdig.
életrajzi könyv... fuh... volt egy gondolatom. még a cím is megvolt, de...nem tudom leírnám e. Ha leírom újra átélem. Mert amit leírok azt... átélem, lelkileg. belülről. És... nem vagyok benne biztos, hogy szeretnék a múltamban dagonyázni. Tele van... sok mindennel. Lenne mit írni, lehetne belőle ésszerű vezérfonalat is kihozni...de... még érlelem magamban.
Például megvannak az akkori kézzel írt naplóim. Gondoltam már egy ilyet, hogy az alapján meríteni egyet. Például amikor Angliában voltam, ott szinte napi szintű naplót vezettem. Hát...itt van a polcon, de nem olvastam újra. Pedig nem ma volt. :) Sőt írtam a régi plátóim idejében is naplót. Az már szinte korrajz :) De... nem azt sem olvastam újra. Az is feldolgozási folyamat volt. Írás.
Na megyek ránézek Ace-re és Livre.
Callie
Szomorúan olvastam a mélydepressziódról... Nem vagy egyedül vele, nem azt mondom. Jobbulást, és hidd el, sikerülni fog a 150 oldal ;)
VálaszTörlésAranyos vagy, de... hát, mondjuk úgy, hogy a végzős évem a közelébe sem fog érni Livének. Nincs Ace-em, és nem is lesz. A szalagavatóm is semmilyen lesz; nincs partnerem, és a tánc sem az én műfajom, úgyhogy tényleg csak egy szalagtűzésből fog állni a dolog. És csak egy egybefüggő hajtás lesz ez az év, ahogy most elnézem. Na meg pánik, hogy még mindig nem tudom, mihez kezdjek utána.
Hát tisztára mák, hogy átalakítottam anno azt a callie blogot, mert ha nincs ez, akkor hú nem tudom hol lennék néha. Lehet az ideg és elmeszaniban pihennék gyógyszereken. Úgyhogy pont ránéztem a blogra és szinte látványosan látszik melyik év melyik hónapja környékén voltam valami jó mélydepiben, hogy aztán egy storyval kihúzzam magam belőle. bár tény, hogy a tavalyi depi volt az a 15 évessel megegyező, amire azt hittem nem is volt olyan komoly. Na most rájöttem, hogy húúú de. Az volt. Glattauer írt erről is egy nagyon jót. Na ott derengett hogy aha ez az igen. Aztán amikor benne voltam akkor tényleg fuuu...gáz.
TörlésHát néztem egy kis szalagavatótörténelmet is itt Liv kapcsán. Vekengtem is pár kört, hogy hogyan simítsam össze a magyar, a brit és az amerikai dolgot. Mert ugye a magyar az nem egy évzárós dolog, és nálunk szalag-ot kapnak, a bál az kicsit másodrendű dolog.
A britek az amcsikat másolják. Szóval most már totálisan az van, és ugye nekik ez a prom egy olyan elsőbálozás dolog, aminek a jelentősége régen több volt mint ma (társadalmilag) Ma meg mint minden a pénzről szól. Ez a csuklódísz dolog meg tényleg tiszta szívás, de persze egyben szép is. Mostanság divat koszorúslányoknak is ilyet csináltatni. Hát már minden hódít valahol.
Hát ha ez megnyugtat nekem sem volt Ace-em. és az utolsó év egy szívás ezt aláírom. Nincs mit tenni túl kell élni. Hogy mihez kezdesz. Hát... dönts jól! :) Mert ez egy vissza nem térő döntés. Én már csak tudom. Korrigálni lehet, de egyre nehezebb és nagyot nem is lehet. 130 oldalam van.