Free and High

Kulcscsörgés. Cipőkopogás a lépcsőházban. Cseng a liftajtó. Sutyorgó hangok. Aztán teljes csend. Kinyitom a szemem. Anyám és az öcsém elindultak. Számukra kezdődik a nap. De nekem még a tegnap este tart. Nem aludtam semmit. Remeg a gyomrom. Hányingerem van. Újra és újra képek villannak előttem. Fények, sárgák, aztán kékek. A rendőrség villogó színei a bulihely előtt. Azok a tompa hangok, amik alig jutnak el a túl hangos zenétől zúgó fülembe. Ace! Annyira nyugodt volt. Csak engem akart távol tartani az egésztől. Semmi más nem érdekelte. Mi lehet vele? Mit csinálnak vele? Hol töltötte az éjszakát? Semmit nem ettem. Az ételre se tudok gondolni. Felülök az ágyban. Összefogom a hajam. Hidegek az ujjaim. Hideg idegesség.  Arcot és fogat mosok. Hallom a kávéfőző hangját a konyhából. Dylan is fent van. A hálóingemben, mezítláb kisétálok hozzá. Találkozik a tekintetünk. Mindkettőnknek karikás a szeme alja.

• Tudtál aludni? - kérdezem rekedtesen.
• Hajnal fél négy óta semmit - fordul el Dylan, s a kávéját készíti.  - Reggelizz!
• Képtelen vagyok most enni - ülök az étkezőasztalhoz és az ujjaimat tördelem. Nyirkos a tenyerem. - Nem hívott igaz?
• Még nem - rázza a fejét Dylan. - Elszívok egy cigit! - kimegy a kávéval a kezében az erkélyre. Fogalmam sincs mi az eljárás ilyenkor. Meddig lesz bent? Kiengedik? Csak forgok magamban és érzem, hogy felfordul a gyomrom. Alig érek ki a mosdóba és mindent kiadok magamból. Annyira rosszul vagyok, hogy egy zuhannyal és hajmosással próbálom javítani a közérzetemet. A telefonnal a kezemben járkálok mindenhova. Félek, hogy lemaradok a hívásáról.  Dylan szinte folyamatosan az erkélyt járja és szívja a cigit. Csak ebből tudom, hogy nagyon ideges. Kimegyek hozzá az erkélyre.
• Mit mondtál anyámnak? - kérdezem halkan.
• Hogy veszekedtetek, haza akartál jönni - feleli Dylan.
• Hazugságok. Mindig miattam. Sajnálom - nézek el a korlátra könyökölve. - Mit tehetnék érte?
• Semmit. Magának okozza mindig a balhékat - feleli tömören Dylan. - Majd kimászik belőle valahogy.
• Gondolod?
• Persze. Mindig kikeveredik minden gázos helyzetből valahogy - nem tudom, most vajon ezzel nyugtatni próbált-e. Bemegyek és tanácstalanul nézem a telefonomat. Az üzeneteket, Ace oldalait. Sehol semmi. Olyan nagy csend. Képtelen vagyok enni. Az étkezőasztalnál ülök és csak nézem a telefont magam előtt. Fél egykor rezzen meg. Lecsapok rá és megnyitom. Üzenet.

Ace: Kint vagyok.

ÉN: Hol vagy? Jól vagy?

Ace: Viszek ebédet ;)

Dylannek is írt. Látom Dylan kisimult arcán, ahogy bejön az erkélyről. Ace egy óra múlva jön. Már fél kettő. Felcsenget. Az ajtóhoz rohanok.

• Ace vagyok - szól bele. Kinyitom az ajtót s a nyitott ajtóban várom, hogy felérjen. Szó szerint a nyakába ugrom. Egyben van. Fáradt, nyúzott. De egyben van. Tusfürdő illata van, a sapka alatt nedves a haja.  Behúzom, de nem engedem el. A bőrét szaglászom. Ace illata van.
• Nyugi, bébi - simogatja a derekamat Ace, s az étkezőasztalra teszi a dobozokat. Dylan dobja szét a tányérokra az ebédet.
• Mi volt? - kérdezem Ace kezét szorongatva.
• Semmi extra. Szokásos. - hogy érti azt, hogy a szokásos? - A radiátorhoz bilincseltek lefényképezték a tetkóimat - vigyorog Ace. - Aztán pihentettek ott. Kérdezgettek ezt-azt.  Hol voltam? Kivel? Mit csináltam? Csak körülszaglásztak ennyi.
• Benne van a rendszerben a tested? A tetoválásaid? - döbbenek le.
• Ja persze, hogy könnyebben felismerhessenek. Ez is ismertető jegy - biccenti, majd átfogja a kezemet. - Ma estére foglaltam asztalt. Csinin öltözz ki! Megünnepeljük a sikeres felvételidet - kacsint rám. Ace-el lépést tartani elég nehéz. Ace már a mai napot szervezi. Miközben én még a tegnapban ragadtam. Olyan gyorsan át tud lépni dolgokon. Nem akad fenn, nem forgatja magát túl.
• Engem az az este kiborított - jegyzem meg.
• Hát kijutott izgalmakból - egyezik bele Ace. - Ebéd után megyek is. Nekem is aludnom kellene valamennyit. Kilencre foglaltam asztalt. Tehát nyolcra jövök érted. Addig te is pihenj kicsit! - olyan gyorsan eltüntetjük az ebédet. Szinte bosszantóan éhesek voltunk. Most meg Ace már áll is fel. - Lejössz elszívni egy cigit? - kérdezi Dylant. Ketten akarnak beszélni.
• Aham - Dylan feláll, a cigisdobozát felkapja az asztalról, már veszi ki az öngyújtót, meg a szál cigit.
• Este Pipő! - kacsint rám Ace, s a száját a számhoz simítja. Legszívesebben vele mennék. Már kint is vannak a lépcsőházban. Hiába állok ki az erkélyre semmit nem hallok. Olyan halkan tudnak beszélni. A kanapén ülve próbálok a nyitott ablaknál elkapni egy-két hangfoszlányt, de végül a kimerültségtől és a megkönnyebbüléstől bealszom a kanapén. Arra kelek, hogy anyám az öcsémmel hazaér. Dylan rámdobott egy takarót, mert be vagyok takarva.  Fél öt van. Mindjárt jön értem Ace!
• Anya! - Chris a szobájába viharzik, körberohangál mindent a saját játékai közt tombol. - Kölcsön tudsz adni egy ruhát ma estére?
• Ma este?
• Ace vacsorázni hívott.
• Békülős vacsora? - kérdezi anyám.
• Olyasmi. Meg ünnepelünk. A felvételimet - az anyám biccent és maga után int. A hálószobában hatalmas faltól falig gardróbszekrényük van Dylannel. Az egyik fele az anyám ruhásgardróbja a másik az Dylané. Anyám elhúzza a tolóajtót. A ruhái között válogat. Vacsorához, elegáns ruhát. Anyámnak elég letisztult konzervatív ruhái vannak. Még mindig őrzi az igazgatónői stílusát. Az ő ruháival sosem lehet mellényúlni. Anyám az ágyra dob három ruhát. Egy feketét, egy sötétkéket, és egy tüzkizes csipkés aljút.
• Próbáld fel! - behajtom a hálószobaajtót és lekapom a ruhámat. Anyám az ágyon ülve nézi, ahogy magamra veszem egyiket a másik után. A fekete keresztpántos a mellkasomon, teljesen alakkövető ruha. Olyan kisfekete hatású. Nem rossz. A türkizes egy háromnegyedes ujjú, zárt nyakú, de tényleg jó a szoknyája. Tetszik a csipke. Végül ez és az utolsó, a sötétkék, kicsit mélyebben dekoltált között variálok. Nehezen döntök.
• Nem tudom melyik a jobb - nézek tanácstalanul.
• Szerintem maradjon ez. Ez olyan… izgalmasabb pasiszemmel - jegyzi meg anyám. Mire rámosolygok a tükörben.Oké. Köszi - arcon csókolom és átvonulok az öcsém szobájába, aztán a fürdőszobába. Szörnyen sokáig készülődök és csak fél nyolcra leszek kész. Már át is kell adnom a fürdőszobát az öcsémnek, mert az ő fürdetése jön.  - nos? - fordulok meg anyám előtt.
• Csini vagy. Nagyon jól áll a ruha. Tetszeni fogsz Ace-nek - mosolyog rám visszafogottan. Ezüst magassarkú szandált veszek fel hozzá és idegesen toporgok az előszobában. Dylan a kanapén ülve sörözik és tévézik. Holnap már dolgozik.
• Most hajnalban nem akarok érted menni. Úgy viselkedjetek - szól ki rám.
• Jó, majd figyelmeztetem Ace-t is - mosolygok idegesen. Végre meghallom a techno ritmust az utcában. Rövid dudálás, s kilibbentem a folyosóra. Nem sűrűn hordok magassarkút. Áttipegek az úttesten és Ace a kocsinak dőlve vár rám. Fekete pólóban van, de azt a fekete zakót vette fel rá, amit láttam rajta a szalagavatóm estéjén. Egy rövid kék rózsa van a kezében.  Odaérek hozzá.
• Még mindig nagyon baba vagy - leheli, ahogy belélegzi a tuttifrutti illatot.
• Honnan tudtad, hogy kék?
• Tippeltem - kacsint rám Ace, s a rövid szárú rózsát a melltartómba csúsztatja a dekoltázsomnál - ezt pont ide nevelték - vigyorog rám. Átkarolom a nyakát és forró, nedves csókban forrnak össze az ajkaink.
• Gyere, még a végén elmásznak a csigák a tányérunkról - Ace humor. Istenem! De jó újra hallani. Kézen fog, s kinyitja nekem az ajtót. Beültet, megkerüli a kocsit és alig ül be, már gázt is ad. Topsy Crettztől a Free and High megy a kocsiban. A belváros felé vesszük az irányt. Ace sapka nélkül van. Ma igazán kivételes esténk van. Nedves haját hátrafelé fésülte, teljesen a fejéhez simul a haja most.
• Csigák? Tehát francia étterembe megyünk? - érdeklődöm.
• Ránéztem az étlapra és eléggé megkönnyebbültem, hogy olasz kajáik is vannak. Nem akarok kurva drága kajákkal éhen halni ma este - rámvigyorog és a tenyerét a combombra simítja. - Nagyon bejössz ma nekem - Tűz van a hangjában. S ettől akaratlanul is fészkelődni kezdek. Azt hiszem a vacsora lesz az előjátékunk.  Ace a Midland Hotel parkolójában áll meg. Megemeli a szemöldökét, kiszáll, megkerüli az autót és kinyitja nekem az ajtót.
• Húha, mi? - nézünk fel a Midland kivilágított homlokzatára. - Éjszakára nem maradunk. Akkor még egy popsiszex trekket kellene csinálnom - vigyorog. - Vagy ki tudja milyet… - kézen fog és belépünk a Hotel fényes márványlapjaira. Nagyon elegáns az egész hotel. Áthaladunk a folyosón az étteremhez. A bőrkanapéra ülünk amíg várakozunk az asztalunkra. - Kérsz valamit inni? - Egy martinit választok. Ace ásványvizet kér. Amikor kihozzák az italunkat a Martinit Ace elé teszik, az ásványvizes poharat elém. Ránézek Ace-re, aki csak bazsalyog az orra alatt.
• Ma poén lesz az étkezésünk - állapítja meg Ace, ahogy egy mozdulattal átfordítja a poharakat előttünk.
• Beszélgessünk! - szólítom fel.
• Rendben.
• A straight edge-ről
• Jaj Liv! - Ace körbenéz, és megadóan hátradől a bőrülésen. - Mit akarsz tudni?
• Mennyire vagy benne?
• Eléggé.
• Képes lennél erőszakos térítésre is?
• Miért? Megvertelek azért, mert pezsgőt ittál a Night Klubban? - kérdez vissza Ace.
• Nem - felelem rá  a Martinimat kortyolgatva.
• Akkor?
• Nem tudom. Nem értem, miért vittek be, mint elszóltad, nem is először…
• Figyelj! - Ace a gránitasztalt simogatja közöttünk. - Ezekben a körökben az, hogy valaki DJ, valamilyen szinten mh… irányadónak számít. Nem is tudom, hogy  mondjam… az… hogy, hogyan élek. Hagy miket osztok meg. Tudod tömeget vonzok. Ettől nyilván úgy tűnik, hogy valamilyen irányító szerepem van. Meghatározó vagyok. Tömegekhez szólok.  A rendőrség elgondolásában az ilyen emberek főemberek. Akiket jó megfigyelés alatt tartani. Szemmel. Tudni, hogy mit akar. Milyen gondolatai vannak és mire képesek. Érted… mozgósítás szempontjából. Ha bekiabálnám a buliestemen, hogy gyerünk ugorjunk az Irwellbe, ezek megtennék Liv! -  néz rám a homlokát dörzsölve Ace.
• Az igen. Én… ebbe így még sosem gondoltam bele - nyögöm. De tudom, hogy Ace mire képes. Ahogy egyszerre ugrálnak, ahogy egy-egy instagramja alá több száz megjegyzés érkezik.  Igen lehet… hogy Ace-nek hatalma van. Még ha nem is él vele. Tisztában van vele, hogy nem élhet akárhogy és nem tehet akármit ki a saját online felületeire.
• Ez… nagy felelősség - köszörülöm a torkom.
• Hát a rendőrség tisztában van ezzel. Ha valamit csinálnak a straight edges srácok, természetes, hogy keresik azt, akinek a fejében megfogalmazódott valami terv. Szándék. Tudod, hogy ki lehet mögötte. Igen, mi van, ha én vagyok mögötte? Érted? Egyszerűen számon tartanak, mert számon kell, hogy tartsanak. Aznap ott voltam, lekapcsoltak. Ennyi. Elbeszélgettek velem. Nem kell túlgondolkodnod Liv - elkészül az asztalunk, tehát átülünk az étterembe. Egy kisebb privát helyiségünk van, asztal, két székkel és gyertyát is kaptunk. Szép ezüst színű hosszú gyeryta. Ace fellapozza  az étlapot, s rámnéz.
• Milyen italt kérhetek?
• Bármit - feleli rá.
• Akkor a főételhez bort kérek, a desszerthez pezsgőt.
• Jobb lenne, ha nem kevernéd - ráncolja a homlokát Ace. - Be fogsz állni és kidobod a taccsot. Már eleve ittál egy martinit. Ennyire nem is vagy hozzászokva az alkoholhoz.
• Három óránk van kajálni, szerintem eloszlik.
• Oké - hagyja rám Ace, s rendelünk.  Egy csirkés cukkinis olasz ételt választunk. A franciák biztos forognak magukban, hogy végülis egy olasz ételt választunk. Mindketten azonosat eszünk. Desszertnek fagylaltkelyhet kérünk gyömbéres keksszel. Ace rendel kettőnknek. Az italt hozzák ki hamarabb. Megint fordítva teszik az asztalra. Ace-el összemosolygunk. Csendben megvárjuk, hogy a pincér elmenjen, és Ace cseréli meg a poharakat. - Ugye tudod, hogy itt az egész üveggel meg kell venni? - néz rám Ace. Megakadok a mozdulatban.
• Ó - formálom és Ace-re nézek. Ő nem iszik. Vagyis itt fog nekem két üveg állni az asztalon.
• Akkor ezt tényleg elmértem - sóhajtok.
• Nem gond. Ha nem ízlik vissza is köpheted a poharadba - vigyorog rám Ace. - Ma ünneplünk. Hamarosan egyetemista leszel, húha!

• Alig várom, hogy végezzek. És elköltözzek Dylanéktől. Nagyon kellemetlen érzés az, ha úgy érzed, mindig valakinek a nyakán vagy. Szerintem Dylan ezért is utált mindig is - sóhajtom.
• Annyira azért nem utál - nyugtat Ace.
• Aha.
• Azért utál, mert letámadtad. Meg azért, mert kurva jó csaj vagy és fiatal - már húzza az agyamat. Oldalt billentem  a fejem. Kihozzák a csirkét.
• Még nem végeztem veled.
• Ez ijesztően hangzik - nevet rám Ace.
• Mindig DJ akarsz lenni?
• Nem tudom. Most még szinte a pálya kezdetén vagyok. Ismernek. De nem eléggé. Még sok lehetőség van benne. Nyilván nem innen fogok nyugdíjba menni. Nem akarom őszen és pocakosan is a lemezeket pörgetni - feleli komolyan Ace.
• Hol játszottál először?
• Mint szerintem mindenki, aki DJ lesz. Egy suli-buliban. Meg haveroknak zenéltem. A nyári munkáimból gyűjtöttem egy saját keverőre és megvettem. Tizenhat voltam, amikor tényleg igazi diszkóban először álltam a DJ pult mögé. Azóta egyszer se gondoltam, hogy abba akarom hagyni - Ace vizet iszik. Én meg a bort. - Amikor ott a suliban Dylan-el hülyültünk, megvettük az első hangtechnikai cuccokat, akkor… eldőlt a sorsunk. Ezt akartuk csinálni. Végülis Dylan pályán is van. Ő ezt végezte. Ő hangtechnikus.
• Ez az a keverő, amit most cserélned kellene? - kérdezek rá.
• Nem. Azt már az első négy év után le kellett váltanom, egy komolyabbra. Iszonyat áruk van ezeknek a tényleg profi DJ kontrollereknek.  De hát nem egy-két évre veszem. Bár öt-hat év után muszáj eladnom, mert teljesen leharcolom. Tényleg. Nem működnek jól az effektek utána és így nem is szól úgy. - Alattomos ez a francia bor. A semmiből érzem, hogy nagyon húz a fejem és mindjárt az asztalra borulok. Fel sem merek állni, mert félek, hogy eldőlnék, mint egy zsák krumpli. Megkapjuk a desszertet. El sem hiszem, hogy már több mint egy órája vacsorázunk, és dumálunk mi ketten. Nagyon szép ez az étterem. Sejtem, hogy Ace most nagyon sokat fog itt hagyni. Pezsgőre váltok. Nagyon jó íze van. Ezt el tudnám kortyolgatni egész este. Ace színjózan én meg kezdek egyre alaposabban elázni.  Hát ebből érdekes éjszaka fog kerekedni.
• Hahó Liv! Itt vagy még? - Ace átnyúl az asztal felett és megrázza a kezemet. Révetegen nézek rá. Aztán rávigyorgok.
• Beálltál - állapítja meg a szakorvosi véleményét Ace.
• Csak egy ici-picit - vihogom el magam.
• Jaj Liv! - nevet Ace.
• Nyugi, lesz szex! - nevetek rá vissza.
• CSss! - Ace röhögve körbenéz.  - Ez egy kulturált étterem Liv.
• Oké, nem égetlek nagyon - összefonjuk az ujjainkat és nagyon durva pillantásokat váltunk. A fagylaltom maradéka elolvadva folydogál a kelyhemben, elrágcsáltam a kekszeket is.
• Szerintem menjünk - súgja rekedten Ace.
• Jó - nyögöm fojtottan. Ace fizet. Elég sok fontot hagy itt. Felhúz a székemből, és a könyököm alá nyúlva támogat ki.
• Kábé azt gondolják, hogy elhoztalak vacsorázni, leitattalak, és most megbaszlak - összegzi Ace, ahogy érzi meg-megbicsaklik a bokám.
• Egészen jól sejtik - felelek rá kacagva. Gyönyörű ez a hely. Imádom az éttermet, finom volt az étel és az italok is. De igazán Ace-el a rendelt pizza is ugyanilyen jó kólával. - Menjünk hozzád! - mormolom Ace fülébe.
• Sétáljunk kicsit a friss levegőn. Nagyon részeg vagy Liv! - húz magával Ace. Ki vagyok melegedve. Nincs szükségem Ace zakójára se, mint a múltkor. A hűvös levegő tényleg jót tesz. Kicsit felszáll a köd a fejemből. Ace a kezemet fogja és andalgunk a belvárosban. Éjfél közeleg.