Mindig… mindig Colleen-hoz hasonlítottam magam. Mert tudom mennyire tökéletes páros voltak együtt. Ace és Colleen. Most nem nekem kellene itt állnom a Cola House nappalijában, hanem Colleen-nak. Őt kellett volna, hogy feleségül vegye. Egy alternatív univerzumban ez így is lenne. Colleen Ace felesége. És nem én. Ahogy Ace lelkesen, de óvakodva a reakciómtól ezt az egész ötletét elmondja, pontosan tudom. Ismét… összehasonlítás lesz.
Nem akarom összehasonlítani magam Colleen-nal. S nem akarom, hogy Ace ezt tegye. Velem. Velünk. Mert ebből az összehasonlításból én mindig rosszul fogok kijönni, alulmaradok.
Tudom, hogy nem vagy Colleen - mondja kimérten Ace.
Nem, nem tudod.
De igen. Mert őt sosem kellett tanítanom erre. Ő DJ volt és most is az - feleli fagyosan Ace.
Baszódj meg Ace! - sziszegem és otthagyom a nappaliban a felfordulás közepette.
Kiborultam. Lehet csak túl sok minden van most. A gardróbszoba sminkasztalánál nézem magam a tükörben. Megy le a nap és ajtócsapódásokat hallok kintről. Kocsik érkeznek és ebből tudom, hogy Ace megint egy kis szokásos házibulit tart. Csak a haveri kör. Akkora haveri köre van, mint egy egész településnek. Sosem tartom számon őket és mindenkinek csak a művésznevét ismerem. Vagy azt sem.
Csak sejtem, hogy itt van Colleen is. Úgyhogy, a ma este vagy meg sem jelenek… vagy egy bosszúruha kell. Ha alul is maradok, de… akkor is jelen leszek. Feltűnő jelenés leszek. Ruhát keresek. És leszedem a kék körömlakkot. Átfestem élénkpirosra a körmeimet. Vörös tűsarkú cipőt húzok. Piros karmen kivágású miniruhát választok és átfésülöm a hajam.
Kattintok egy képet és átküldöm Kimnek.
“Bosszúruha?”
“ IGEN!!!”
“Kösz.”
Ace ilyenkor sosem várja el, hogy én lássam őket vendégül. Általában a klubból szokott átirányítani egy mixert, és hidegtálakat rendel. Most sem csalódom. Ace hatékonyan szervezi a bulijait. Nincs fix DJ. Adogatják egymásnak a DJ pultot, hiszen mindenki DJ, vagy legalábbis ért a zenéhez. Ha jól látom most Bede adja a zenét. Igen, még a Night klubbos Bede.
Mit kérsz Liv? - kérdezi a mixer. Biztosan ismer. Általában mindenki tudja, hogy én ki vagyok. Hogy én Ace felesége vagyok. Én kevésbé ismerem a klub vagy a kertészet dolgozóit, vagy Ace végtelen ismerőseit mind.
Egy rum alapú koktélt keverj, ma erősebbet - könyökölök a pultra nyugodtan.
Koktél sok rummal rendel - mosolyog és rutinosan készíti a koktélomat. Kis ernyőt is kapok hozzá. - A ház asszonyának - nyújtja át.
Kösz - a szívószállal kevergetve az italt nekiindulok Ace bulijának. Vérnarancs színű koktélt kaptam, talán a ruhám színe ihlette. Ace-el ellentétes irányban mozgunk. Látom a szemem sarkából, hogy észrevett. De én is kerülöm. Jobb ma nem is beszélni már. A láthatatlan frontvonal két széléről méregetjük egymást. Ace a DJ pulthoz lép, elkéri a pultot és szemmel tartva engem, félfülesezik. Kever valamit. Hátrarázom a hajam és keresztben átsétálok előtte. Az alap basszusra bedobja Omar Rudbergtől a Mi casa su casa-t. Szokásos. A dal nekem szól. Ace a pult mögött szuggesztíven engem néz. A vállam felett visszanézek és megemelem felé a koktélos poharamat, majd hidegen továbblépek. Ace és én úgy mozgunk, mint a kötöttpályás sakkfigurák a sakktábla két szélén. Figyelemmel kísérve a másik mozgását. Végigkísér Omar Rudberg hangja: az én házam, a te házad.
A Cola House terasza is óriási, ahogy az udvarunk is. Főleg, akkor, amikor rádöbbenek, mennyi ember elfér ennyi helyen. Ace kertészetéből télálló pálmafélék adnak árnyékokat az éjszakába. Az egyik pálma alatt állok meg.
A kertünk tele van emberekkel, a jakuzzink is, fűtött teraszunk van, szinte trópusi a meleg ezen a koraőszi napon is, nem akarok nyilvánosan veszekedni Ace-el. Többen rám köszönnek. Csak biccentek. Úgysem ismerem őket. Finom női kéz érinti meg a karomat.
Szia, ne haragudj rá! - Colleen lép hozzám. -... és rám sem - teszi hozzá.
Követségben Colleen? - kérdezek rá és futólag Ace felé nézek. Látom, hogy kettőnket tart szemmel. Minket figyel.
Liv, Ace nem akar rosszat…
Én már csak azt unom, hogy sosem ketten beszélünk meg dolgokat, hanem mindig egy egész stáb tud róla - felelem, de közben Ace-t nézem elutasítóan.
Amikor elvállalta rád gondolt - mondja Colleen.
Valószínűleg mindenki hamarabb tudta az egészet, mint én - forgatom kedvetlenül a gyümölcsöket a szívószálammal a koktélom alján. - Pedig ez is mint sok minden más, igazán elsősorban ránk tartozna, tehát előbb jó lett volna, ha én tudom meg, mint bárki más. De… hát ez Ace. Ace pontosan ilyen. Dylan, Te, egész Manchester, sőt a megye… tudta, hogy meg akarja kérni a kezem, csak én nem - lehet nem is narancslével van felöntve a koktélom, hanem tonikkal. furcsa keserű szájízt hagy. Bár lehet ez a saját szám íze ma.
Ez… Ace…és a bizonytalanságai - mosolyog Colleen.
Szerintem meg az egoizmusa. Ő dönt. Kérdések nélkül. Terhességről, házasságról, most éppen BBC szereplésről… amit én nem is akarok… amibe a beleegyezésemet sem adtam. Amibe jogom lett volna nekem is dönteni. Talán. Colleen… én nem haragszom rád. Jobb vagy nálam. Pontosan tudom. De én vagyok Ace felesége. Jó lenne, ha ezzel Ace is tisztába jönne. Bocsáss meg Colleen….
Liv…! - ellépek Colleentól és az üres koktélos poharamat a pultra teszem, és egy másikat emelek el a tálcáról, végigsétálok a kertünk teraszburkolatán. Nem tudok indulat nélkül beszélni Colleen-nal. Féltékeny vagyok rá. Nem akarok az lenni és mégis. Mert mindenben jobb nálam. Sorolhatnám mennyi mindenben jobb mint én. Ért a zenéhez, jobban néz ki nálam, és még gyereket is tudott szülni. Mindaz, ami miatt Ace bánhatja, hogy azt a kapcsolatát elcseszte és helyette maradtam neki én. Ezzel a gondolatmenettel nagyon durván be fogom forgatni magam. Körbenézek, hova menekülhetnék ebben a forgatagban.
Jut egy kis hely nekem is a saját jakuzzinkban? - kérdezem a medence szélénél állva. Azt hiszem Ariel emelkedik ki kapkodva a medencéből, hogy átadja a helyét. Félrelököm a tűsarkúimat, ahogy kicsúsztatom belőle a lábam és könnyedén átlépek a medencébe. A vörös ruhámban úgy ahogy vagyok beleereszkedem a habzó, pezsgőfürdőbe.
Mindenki nevetgél, dübörög a techno a kertben. Mennyire unom már ezeket az esteket, a házibulikat, a klub bulikat, már a leandereinket is a lampionok fényében. Folyton nyüzsög az élet a Cola Houseban. Tudom, hogy Ace-el mindig ez volt. Állandóan… pörgött. Állandóan volt valami, sosem volt kihúzva a lefolyó, mindig csak rátöltött, hol hideget, hol meleget, de nem engedte le a pezsgést az életében. Nem gondoltam, hogy az otthon azt jelenti az olvasatában, hogy lesz még egy helyszín, ahol klubéletet él. És nem… házaséletet. Idegesít, hogy mindig vannak nálunk. Ha nincsenek, akkor meg Ace is a klubban van. Mintha Ace lenne maga a klub. Talán a negyedik koktélnál vesztem el.
A vörös csipkebugyimmal a kezemben kacarászok, végre jó kedvem van, végre nem érdekel senki és semmi, és Dylan az, aki véget vet a jakuzzi botrányomnak, egyszerűen kiemel a vízből és a bugyimat a zsebébe gyűri.
Liv! Liv! Gyerünk szállj ki! - lágyan paskolja az arcomat hirtelen reszketni kezdek, ahogy kiemel a jakuzzi meleg vizéből.
Dylan! Elrontottad a mulatságomat! - tiltakozom, de Dylan egy köntöst ad rám. - Mindig! - ismerős cigaretta illata van. Mint ott a várudvaron, ahogy kikönyökölt a korlátra. Megdobogtatta a szívemet, akkoriban.- Miért választottad anyámat? Miért? Ott a várban! Tényleg ennyire nem tetszettem?
Esetlen kis tacskókölyök voltál! Most is az vagy! Igyál! - egy pohár vizet nyom a kezembe. - Totál részeg vagy! Örülj, hogy anyád nem lát így! Ha tudná hogyan élsz Ace-el!
Pontosan tudja! Az anyák zsigerileg ellenzik, hogy az ember lánya egy ilyenhez menjen feleségül! Ezért nem akarja Ace-t látni sem. Meg is értem. Néha én is ezt érzem. Nem is akarom látni sem. Most sem - Ace-el sosem jelenhetünk meg a lila-szürke lakásban. Ace tiltott egyén. Mindig csak akkor volt nálunk, ha anyám nem volt otthon. Nem változott ez igazán a házasságunkkal sem. Ace nem jött még velem anyámhoz. Mert anyám nem tudja elfogadni Ace-t.
Bódultságomban lassan fogom fel, hogy Dylan csak azért van velem, mert várják, hogy a vendégeink lassan hazafelé szállingózzanak és én még a maradék méltóságomban maradhassak. Ne rendezzek jelenetet! Dylan cigire gyújt és engem néz. Kevés stabilitásom volt egész életemben. De Dylan mellett beszélgetni, miközben ő elszív egy cigit az mindig… stabil pont volt. Megnyugtat és a cigaretta kicsalja a szememből a könnyeimet is. Gyorsan borult a hangulatom a féktelen kacagásból sírásba.
Mondjad csak, hülye picsa vagyok! - sírom a köntösöm ujjára hajtva a fejem.
Nem vagy az Liv - fújja az ég felé a füstöt Dylan.
Istenem azt se tudom vettem e fel melltartót vagy elhagytam a jakuzziban - tapogatom magam bágyadtan. - Add a bugyimat, anyám megölne, ha egy piros bugyival a zsebedben állítanál haza - tartom a tenyerem felé. Dylan a nedves csipkeanyagot a kezembe nyomja. Eltüntetem a fürdőköpenyem zsebében. Belélegzem Dylan cigarettájának illatát. Csendben peregnek a könnyeim. Azt hiszem kicsit elbóbiskoltam. Már lekapcsolták az alaptuccot. Vége a házibulinak.
Indulsz? - a hátam mögött hallom Ace halk rekedtes mély hangját.
Lassan, ja - feleli halkan Dylan.
Holnap benézel?
Aha, a hangtechnikát beállítom reggel.
Kösz - feleli Ace.- Jó éjt! - hallom, ahogy Dylan felemelkedik mellőlem. Lehámoz magáról. Félig rajta aludtam el. Álmosan pislogok, ahogy Dylan után nézek. Ketten maradunk Ace-el. A Cola House hangulat buli után. Mély csend telepedik közénk.
Már aláírtad a szerződést igaz? - kérdezem fásultan Ace-t.
Semmi sincs kőbe vésve - feleli Ace. Némán biccentek.
Oké… - elmúlt az alkohol hatása. Vége a leszarom érzésnek, ami annyira jól esett. Semmi sem érdekelt. A saját házamban azt csinálok, amit akarok. Lefejtem magamról a ruhákat és meztelenül visszalépek a csendes medencébe.Teljesen üres vagyok. - Ace! Vajon megélem azt, hogy egyszer mi ketten… közösen hozunk… egy döntést? Úgy, hogy megbeszéljük? Mi ketten? Mondjuk úgy, ahogy ezt egy fiatal húsz éves pár meg tudja tenni? Kim és Alex? Ők közösen hoztak döntéseket, hogy megtartanak egy váratlanul érkező babát. Közösen választottak új otthont. Vagy mi sosem leszünk ennyire egy hullámhosszon? - elmerülök a vízben. Ahogy feljövök Ace a medence szélénél állva engem néz.
Tudom… hogy hoztam egy elhibázott döntést. Akkor Liv. Tudom. Körülbelül minden hónapban hozzám vágod. Legalább egyszer. Megkapom, amikor neked megjön. És szembesülünk a ténnyel, hogy ebben a hónapban sem sikerült. Tudom, hogy hoztam egy rossz döntést. Amiből nem engedtem akkor. Hiba volt. Liv. Nem tudom, hogyan vezekeljem. Nem tudom. Azt hittem… kijavíthatom azt a hibát. Sajnálom. Tényleg. Őszintén, amit akkor döntöttem. Nagyon rossz döntés volt. Én tényleg próbálok… változtatni ezen. De ha őszintén belegondolsz Liv, utoljára februárban volt igazán jó szeretkezésünk,… azóta…csináljuk de…az nem olyan…
Igen… tudom… - a víz felszínén lebegek és nézem a fejem felett az eget. Keresem a csillagokat. Ace felnyalábolja a vizes ruháimat a földről, csak a köntösömet hagyja ott és magamra hagy. A Cola House végre csak a miénk. De jobb-e így? Hogy nincs velünk senki?
Tudom miért hív folyton vendégeket Ace. Mert ha ketten maradunk talán már megöljük egymást. A házibulijaink legalább azt az illúziót keltik, hogy boldogok vagyunk. A társaságban vegyülünk. Sokan vannak körülöttünk, nem egymással vagyunk elfoglalva és a problémáinkkal. Tehát egyik buliból a másik buliba haladunk. Ez az idilli párosunk, a házasságunk. Az elején annyira tetszett ez. Ace mellett megjelenni egy buliban. Mint a felesége.
De aztán ez a kezdeti izgalom kezdett elmúlni… már századjára nem volt olyan különleges Ace mellett megjelenni egy zenétől hangos helyen.
Emlékszem Dylan is éjszakai életet élt. Tudtam, hogy Ace is. Amíg nem éltünk együtt nem tűnt fel, hogy ez mennyire… fárasztó. Mintha a mérleg két szélén lennénk. Ace este aktív, én napközben. Nehéz egyeztetni az óráinkat. Hogy több minőségi időt töltsünk együtt. Bármelyikünk is áldozza be az ébren töltött óráit, azzal a pihenőideje sérül. Nekem az estékkel, Ace-nek a nappalokkal. Folyamatos kompromisszumok.
Ace most sem szólt rám, hogy fejezzem már be, hogy viselkedjek. Csak Dylant állította rám. Mert Ace azt mondta: ez a Cola House. Itt önmagam lehetek. Tegyek, amit akarok. Nem fog felülbírálni. Csináljam. Otthon vagyok. Ez volt a megállapodásunk. Ace ígérete.
Nem érzékelem az időt. Csendes az éjszaka. Halkan lépek a zuhany alá és engedem magamra a forró zuhanyvizet. Ace már alszik, átbújtatom a fejemen a selyemhálóinget és a takaró alá bújok. Az utolsó lámpát is leoltom a Cola Houseban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése