A tartóba szorítom a telefonom és az ipari negyed felé veszem az irányt. Kim csörget videóhívásra.
Szia Csajszi! - kiáltja, ahogy felveszem. - Hazafelé? Hazafelé? Mit fogsz csinálni otthon?
Még nem tudom. Nyomott a hangulatom. Ace ma kábé azt hitte beleugrottam a dokknál a csatornába.
Normál életérzés, én néha egy kanál vízben meg tudnék fojtani bárkit - elnevetem magam rajta.
Mit csináltok?
Egész nap festéket kapirgáltam az ablakkeretekről! Szerinted? Hogy néz ki a körmöm, nézd meg! - Kim a kezét felém fordítva mutatja. A piros lámpánál megállok és ránézek. Csupa vörös az ujja.
Tíz körömmel estél neki? - nevetek.
Alexnek, meg a hajamnak, hogy én ezt kitaláltam magunknak - legyint Kim. - Figyu az én körmöm most gáz, de ha legközelebb megyek Manchesterbe olyan ász körmöt festünk magunknak, hogy az mögött a Louvre összes festménye elbújhat. Tudod mi a neve? Óceán! Az alap tengerkék, és fehér csillag a szélén, pici ezüstös, kékes kövecskékkel, fehér hullámvonalakkal. Nézd!
Hű! Meseszép! - nézem meg a képet, amit átdob, és bekanyarodok a Cola House elé. Leállítom a motort. A kezembe veszem a telefont.
Próbáld ki! - bíztat Kim.
Ilyen műveket én körömre sem tudok festeni! Ehhez te kellesz Kim! - keresgélem ki a ház kulcsait a táskámból és benyitok.
Mutasd a körmöd! - felé fordítom a kezem.
Ó te! Mint egy óvodás! Azonnal kenj rá valamit! – méltatlankodik és én csak nevetek Kimen. - Elsírom magam ezen az ablakkereten! - sóhajt. - Nézd! - az ablak felé fordítja a kamerát.
Szép lesz! - biztatom.
Most festem - Kim belemártja az ecsetet a festékbe. - Éppen nem arról álmodoztam, hogy a napjaimból nyolc órákat ablakkeret festéssel fogok tölteni, amikor azt mondtam egész életemben festeni akarok. Te mit csináltál?
Dolgoztam. Kiültem a St. Peter’-s térre ebédelni - a hűtőből kiveszem a tésztasalátát és szedek magamnak. Az Irwell melletti panorámaablakhoz ülök és a villámra szurkálom a tésztákat. - Képzeld, lehet… megnézett egy pasas.
WoW! Kezd izgalmas lenni a téma! Mesélj, jó pasas? - hajol közelebb a telefonba Kim.
Nem rossz - nézek oldalt. - Nem túl magas, vékony, olyan, intelligensnek nézett ki. Azon gondolkodtam, ki az, aki bort iszik az ebédhez. Olyan kifinomult ízlésre utal. Csak egy pohár bor, elegánsan volt öltözve.
Bejött neked?
Nem is tudom. Talán.
Derítsd ki! Menj el, holnap is ugyanabban az időben. Ha ott lesz… ki tudja?! - Kim ravaszul cicceg rám. - Liv egy nagyvárosban vagy, egy második London! Flörtölj! Rád fér! Én itt max a pacsirtákkal flörtölhetek! - sóhajt Kim. - Megértem az összes Disney hercegnőt, hogy le akart lépni otthonról. Uncsi!
Kim, miről beszélsz?! - ér oda Alex és így ránézésre belefordította a telefont a festékesdobozba, mert minden fehér.
Alex! Ne! - kacag Kim.
Hol a herceged?
Itt van, na menj már, Livvel akarok beszélni még!
Szia Liv! Bocs épp fontos dolgunk akadt! - emeli fel a telefont Alex és kacsint rám.
OK. Jól van, menjetek, turbékoljatok! - nevetek rájuk.
Liv! Tegyél fel egy frissítő arcmaszkot! - kiáltja még be Kim Alex mögött.
Csókolunk téged és a család DJ-jét! - integetnek és kinyomják. Annyira jó hangulatuk volt. Üdítő velük beszélni. Kim lendülete ragadós. De ahogy vége a hívásnak leül a hangulatom. Lehervad az arcomról a mosoly. Egyedül maradok a magányommal. Elment az étvágyam is. Kikaparom a maradékot és úgy döntök rám fér egy zuhany tényleg.
Zuhany után, megfogadva Kim tanácsát teszek fel egy arcmaszkot és a sminkasztalomnál keresgélek a lakkok közt. Óceánt éppen festeni nem tudok, de van kék színű körömlakkom. A kisujjamat festem éppen, amikor csengetnek. Sóhajtok egyet és mezítláb végigsietek a folyosón. Kinyitom a bejárati ajtót és megrökönyödve állok ott. Thunderzap az. Még a TOP DJ műsorából, akit Ace felkarolt. Ott dolgozik Ace klubjában.
Liv? - kérdez rá bizonytalanul. Csak lassan esik le, hogy azért kérdőjelezte meg, mert nem ismer rám. Jézusom! A bejárati ajtó melletti tükörben látom, hogy fehér fürdőköntösben, mezítláb vagyok, egy törülközőturbánnal a fejemen és rajtam van az arcmaszk! Rémes! Mi a fenét keres itt ez a srác?
Szia! - nyögöm ki nem túl barátságosan.
Zavarok? - kérdezi a bejárati ajtónk előtt állva.
Nem tudom. Zavarsz? - kérdezek vissza bizonytalanul. Engem mondjuk igen, de mi van, ha Ace-t meg nem. Ace semmit sem mondott, meg Dylan sem, meg senki sem. Sosem tudhatom ki bukkan fel a házunknál. És mettől meddig van nálunk. Néha úgy érzem egy átjáró házban lakunk.
Ace küldött - mondja, és szemmel láthatóan nem zavartatja magát. Ace teljes kapcsolati körére ez a jellemző. Senki sem jön zavarba semmin. Ellentétben velem.
Jól van, hát ha Ace küldött, akkor gyere be! - fogalmam sincs mit akarhat. Ide ez a belépő kód. Ace küldött. Akkor tessék, a Cola House ajtaja nyitva áll mindenki előtt, akit Ace küld.
Oké, akkor hozom a cuccokat! - csapja össze a tenyerét és nekilát egy platós kocsiról lepakolni. Bakker! Mi a franc ez? Ámultan nézem, ahogy Thunderzap ki-be pakolászik, újabb és újabb hangrendszer ketyeréket hozogat. Mintha nem lenne tele a házunk így is mindenféle hangrendszerrel. A nappaliban állítgatja fel a dolgokat. Csak karba tett kézzel állok és elhűlve nézem Thunderzap rendezkedését az én nappalimban. Ez a kép fogadja Ace-t is amikor hazaér. Mert én lefagytam. A Fordban dübörög a zene. Hallom ahogy Ace lendületesen bekanyarodik és lefékez. Feltolja a napszemüvegét az orráról és belép.
Liv? Te meg hogy nézel ki? - szörnyülködik el, ahogy végigmér.
Én? - el is felejtettem, hogy itt állok bambán, arcmaszkkal az arcomon és nem értem mi történik a nappalimban. - Azt hittem ma délután egyedül leszek - nyögöm és sietve lehúzom a fátyolmaszkot az arcomról.
Hamarabb akartam ideérni, mindenki előtt még beszélni veled, csak volt bent még egy kis dolog - húz az Irwell melletti asztalhoz. Nekünk ez a tárgyalóasztalunk. Mindent itt beszélünk meg. - Ülj le! - nyom le a székre Ace.
Mi ez!? - intek a kezemmel Thunderzap tevékenysége felé. - Felforgatja az egész nappalinkat! - szólok rá.
Mondom, hogy beszélni akartam veled valamiről - Ace a konyhába lép és a sokféle kóláspoharaink közül egy fekete poharat választ és tölt bele a hűtött kólából. - Szóval ne légy ideges!
Már most ideges vagyok! Mi történik a nappalinkban? - csattanok rá.
Egymásra épült az egész folyamat itt az elmúlt napokban és mindenről olyan gyorsan kellett dönteni….
Rátérnél a lényegre? - kérdezek rá ingerülten. Az ujjaimat a gránitpultnak ütögetem és rájövök, hogy a tíz körmömből csak egyetlen van kifestve: kékre. A kisujjam. Ace is azt nézi.
Jött egy üzleti lehetőség és megragadtam – feleli Ace. Megereszkedik a vállam. Ace állandóan ezt csinálja. Folyton. Üzlet, üzlet, üzlet. Nyugtatóan lehunyom a szemhéjamat és átsimítok rajta az ujjaimmal. Inkább hagytam volna a maszkot az arcomon. Akarok én erről bármit is tudni?
Mennyiben érint ez engem? - vagyis hány napig lesz felforgatva a nappalink!? Sikítani tudnék.
Eléggé! Mélyen.. - mondja ki Ace.
Tessék?! - pattan fel a szemem és Ace-re meredek. - Ezt hogy érted?
Nyugodj meg Liv!
Totál nem nyugtatsz meg azzal, ahogy mondod, hogy nyugodjak meg! - csattanok rá. Idegesen lebontom a turbánt a fejemről és ingerülten dörzsölgetni kezdem a törölközővel a hajvégeimet. Ace csendben követi a tekintetével a mozdulataimat.
Azt mondtad, jobb lenne, ha több időt töltenénk együtt… a baba miatt is - megint ezt a hülye szöveget mondja. Ez az adu ásza. Mintha ezzel meg lehetne magyarázni bármit is. Ez is azért van, meg az is azért van.
Úgy, hogy mindenki itt van a nappalinkban és jön-megy a házban folyton valaki? Én úgy értettem, hogy kettesben legyünk! - csattanok fel.
Az orvos szerint is minőségi időt kellene együtt töltenünk.
Milyen minőség az, hogy Thunderzap mamuthangszórókat pakol le a nappaliban? - Világítástechnika érkezik. Elborzadva nézem, hogy mivel terheli tele a gyönyörű, letisztult nappalinkat.
Jobban megismerjük egymást!
Ace! Ne fárassz jó?! - ugrok le a székről, felcsúszik a köntösöm, és rájövök, hogy a köntös alatt meztelen vagyok, már az sem érdekel, ha Thunderzap látott bármit is! Idegesen járkálok az ablak előtt. - Kezdem azt érezni, hogy ennél jobban már nem akarlak megismerni sem téged, sem magamat.
Liv!
Jó mondjad! Kíváncsian várom, mi lesz ebből - állok meg karba tett kézzel és várakozón Ace-re nézek.
A BBC Manchestertől…
Ühüm… - húzom el a szám.
Ne ühümgess! Megkerestek egy egyedi lehetőséggel. Csinálnánk egy konzervműsort, amit aztán értékesítenénk csak online felületen, előfizetőknek.
Még mindig nem értem miért van szükség ehhez a nappalinkra és rám - fújtatok.
Nos azért mert DJ órákat vennénk fel teljesen kezdő szintről és Liv… te lennél az, akit megtanítanék DJ-zni - mondja ki egy szuszra Ace. Nagyot kortyol a kólából és rám néz. Óvatos a tekintete.
Hogy mit csináltál? - kérdezem döbbenten.
A műsor címe is valami ilyesmi lesz: hogyan tanítottam meg a feleségemet DJ-zni - feleli Ace.
Ez egy borzalmas ötlet Ace! - jelentem ki hidegen.
Miért?
Semmi nem tetszik belőle! - fújtatom elutasítóan.
Együtt lehetnénk, egy csomó időt, te és én! És megtanulnál kicsit zenélni, aztán együtt zenélhetnénk - sikáló-keverő mozdulatot tesz a pulton, olyan laza Ace stílusban.
Én nem vagyok Colleen! - szakítom félbe hidegen Ace-t. Ace ledermedve néz rám és a kijelentésem éle és hangereje Thunderzapot is megállította a mozgásban. Rezzenéstelenül nézzük egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése