DJ lesson 4

 A reggel fájdalmas. Szétterülve fekszem a hatalmas franciaágyunkba süppedve és…

Bummm…. tuc…tuc… tucc.. bummm

Basszus! - a fejembe húzom a párnámat. Nem hiszem el! Mennyi az idő? - álmosan tapogatódzom a telefonom után. Nyolc óra múlt. A hangok a nappalinkból jönnek és úgy tűnik egy egész baromfiudvar vár odalent. Ace már nincs mellettem az ágyban. Régen felkelhetett.

Bummm..tucc-tucc-tucc… mindig ez van. Ebben a házban folyton…szól a zene…

Kibotorkálok a fürdőszobába. Ace már a tusfürdőillatát is kiszellőztette, nyitva a fürdőszoba ablakunk. Kedvetlenül mosok fogat. Nincs hangulatom ehhez a felvételhez. Tulajdonképpen még mindig meg sem beszéltük. Mit vegyek fel? Amit egy klubestre vennék?

Egy techno feliratú  póló? Nem az túl sok. Ace-t ismerve ő feketében van. Tehát én is egy klasszikus kivágású fekete testhez simuló hosszított felsőt veszek fel. Csak átfésülöm a hajam, leengedve hagyom. Kifessem magam? Micsoda tanácstalanság. Mégiscsak teszek fel valami színt az arcomra, egy felvételen jobban mutat. Amúgy is lehet elég sápadt vagyok ma.

Megadom magam a borzalmas hangoknak és lesétálok az emeletről a földszinti nappalinkba.

Mindenki nyüzsög a nappaliban. Tévések jönnek-mennek. Szörnyülködve nézem a káoszt. Ace talán a producerrel beszélget, amikor megragadom a karját.

• Ace! - felém fordul.

• Liv! De jó, hogy jössz! A DJ leckék producere Jason Hill, ha emlékszel a TOP DJ műsorában ő volt az egyik véleményező zsűritag - mutatja be sietve.

• Olívia Norton! Örvendek! - fogok vele kezet. - Ace, beszélhetnék veled négyszemközt? - kérdezem nyugodtan. Ace a fejébe nyomja a sapkáját, de követ. A saját privát házi stúdiójába megyünk. Az legalább hangszigetelt.

• Még nem egyeztem bele - állok meg a szoba közepén.

• Akkor? Küldjem el őket? - kérdezi karba tett kézzel Ace. Kidomborodnak a karizmai ettől a mozdulattól. A fejemet rázom.

• Miért nem lehetett ezt előzetesen megbeszélni velem?

• Mert alig találkoztunk, emlékszel?  Folyton voltál valahol vagy te vagy én.  Erre mondtam, hogy szinte nem is látjuk egymást. Mintha nem is tudom… kerülnél.

• Nem kerüllek.

• Gondoltam a felvételek ideje alatt együtt lehetnénk.

• Nekem dolgoznom kell Ace.

• Ezerszer mondtam, hogy nincs rá szükség. Nem kell, hogy dolgozz, maradhatnál itthon. Van elég pénzem ahhoz, hogy a feleségemnek soha ne kelljen dolgoznia.

• Szétvetne az unalom.

• Tudom, gyereket kellene, hogy csináljak neked. Mit szólsz egy kutyához?

• Nem kell kutya. Nem leszek gyerektelen kutyás nő! - fakadok ki.

• Oké. Itt az alkalom. Beszéljük meg - ül a bőrszékébe Ace. - Vállalod a szereplést vagy sem?

• Hányan fogják látni?

• A promóciós időben többen, de csak a  marketing videót. A többit nem.

• Mennyi időbe fog ez telni?

• Amíg el nem sajátítod az alapokat.

• Rémesen hangzik. Ha megvan az alap leszállsz rólam? - kérdezem.

• A cél, hogy egy track-et úgy, ahogy önállóan össze tudj dobni.

• Ebéd után be kell mennem az irodába.

• Délelőtt forgatunk, nem több, oké?

• Most már ne csak munkaidőm után, de a délelőttjeimen is játszam el, hogy mennyire csodásak vagyunk együtt? - kérdezem hidegen.

• Kivételesen jó lenne, ha inkább önmagadat adnád.

• Ha önmagam adom, azt senki sem nézné - felelek rá.

• Akkor maradj a szokásos karót nyelt csaj, akiből legszívesebben kibasztam volna a görcsöt - fakad ki Ace.

• Ritka bunkó szemétláda vagy, csak hogy tudd.

• Hozzámehettél volna Noelhez is! 

Oké. Adásszünet. Szerintem tátva maradt a szám. Ace-en is látom, hogy tudja túllőtt a célon. De már nem szívhatja vissza. 

• Bocs, Liv, bocs! - összeteszi a két tenyerét és a szája elé szorítja. Ace nyers fogalmazása. Mindig. Éles. Tűpontos. Realisztikus. Ezért fáj. Iszonyatosan fáj. Mindig is értett ehhez. Soha senki nem tudott annyira megsérteni, megbántani, mint…Ace. Mert tőle igenis számítottak ezek a mondatok. Nem voltam immunis rájuk. Hatottak rám. Most is érzem, hogy hat rám.  Ha elbőgöm magam oda a sminkem. Ace levegőt venni sem mer, csak szorítja imára feszített ujjait a szája előtt. A gyűrűs ujján a vastag platinagyűrűnkkel. 

• Egy élmény lesz megörökíteni az utókor számára házasságunk eme emlékezetes időszakát Brian! - mosolygom tettetett jókedvvel és sarkon fordulva kivonulok a nappalinkba. Istenem csak ne sírjam el magam!

Kapok egy mikroportot a ruhám alá, egészen a mellkasomhoz csiptetve. Ez fogja felvenni a hangomat.  A DJ pult mellett állok. Láttam ezerszer már. De sosem kellett hozzáérnem. Nem vagyok erre felkészülve. Rémálmaim egyike. Reflektorfényt kaptam. Nem bírom az ilyesmit. Feszült és ideges leszek tőle. Érzem, hogy izzad a tenyerem.

• Mit kell tennem? - nézek Jasonra, aki csípőre tett kézzel magabiztosan irányít mindent. Az egész nappalink az irányítása alatt áll.

• Egy laza bemutatkozás lesz. Semmi Extra. A műsort Ace viszi, te abszolút csak asszisztálsz Liv.  Az oktatón van a hangsúly nem rajtad.

• Rendben, értem. Menni fog - bólogatok erőtlenül. Ace mellém ér, de rá sem merek nézni. Csak érzékelem a bicepszére feszülő fekete pólóját, a törött horgonytetoválása esik felém. Sosincs zavarban. Megszokta a szereplést. Összekészülnek a felvételhez. Ace a Cola House és a műsor házigazdájaként kezdi a felvezetést:

• Üdv mindenkinek én DJ Ace vagyok a manchesteri otthonunkból a Cola House-ból, és ebben a videósorozatban megmutatom, hogyan tanítom meg a feleségemet, hogy igazi DJ legyen! Íme az alapok, amihez ma szükségem lesz, a feleségem. Tehát egy feleség, tessék itt áll mellettem. Az első kérdés hozzá, kérlek mutatkozz be nekünk - néz rám Ace és várakozón felém tartja a tenyerét.

• Heló Ace, én a feleséged vagyok és Livnek hívnak - mosolygok rá, csak Ace tudja mennyire természetellenes és mesterkélt ez a mosolyom. 

• Következő kérdés, mond hogy vettelek rá, hogy te DJ legyél?

• Sehogy. Fogalmam sincs. Szerintem soha nem tettél ilyet, tehát nem is értem miért állok most itt melletted - kinézek Jasonra, aki csak kacsintva mutatja, hogy ok.

• Édes vagy, elárulom, hogy semmi ritmusérzéke nincs, szóval most hogy ide álltunk ehhez a videóhoz én válogattam elő néhány zenét - veszi át a szót Ace. - Vagyis ezek nem olyan bugyuta számok, mint amilyeneket te válogatnál, hanem az én válogatásom lesz és bemutatjuk mennyire jó kapcsolatban is vagyunk mi… a zenével… tehát nézzük is az első tracket - Ace megnyom a DJ pulton egy gombot és ritmusra elkezd mozogni, csatlakozom hozzá. -... és most nézzük meg a másik számot - megnyom egy másik gombot és arra is mozogni kezd. - Szóval, amit ma megtanítok neked, hogyan hozunk össze két számot - Ace a laptopjára mutat. Ott is nagyjából a DJ pult szerű felépítés van, a program. - Az egyik oldal az egyik, a másik oldal a másik szám. Ha megnézed a számokat, itt látod, hogy eltérő a leütésük száma. Vagyis a gyorsaságuk. Az egyik szám 123 a másik 125 leütéses, vagyis nem egyforma a gyorsaságuk. Tehát ahogy összeilleszted a két számot az a következő.  mindkettőnek 125 kell, hogy legyen a leütése. Ezért ezt a kerek lemezfelületet kicsit meghúzod így. Nézed a számokat látod! 125-re húzod a lassabbat. Ha egyezik a két szám ritmusra, akkor meg kell találni a megfelelő pontot, amikor a kettőt átváltod. Szépen áramlatban beépíteni az egyiket, a másikba. Tehát ütöd az alapritmust. pam-pam-pam- pam - Ace a mutatóujját a keverőpultnak érinti. - Gyerünk csináld! - együtt ütjük az alapritmust. - Szuper. Gyere cseréljünk helyet. Állj a pulthoz! - fogja meg a derekamat és maga előtt áthúz a pult elé.

• Jó, hát nem igazán érzem, hogy mit kellene csinálnom - érintgetem meg a pultot és a laptopot nézem.

• Alapritmus! - üti a mérőket Ace. Felveszem én is a ritmust a mutatóujjammal ütve a ritmust, lemásolva azt, ahogy Ace csinálja és megpróbálom átváltani. Lenyomom a gombot, furcsa torz lesz a hangzás.

• Rossz, rossz időben - túrom a fülem mögé a hajam.

• Ja, ja, ja - Ace belenyúl a pultba és leállítja a zenét. - Semmi pánik. Próbáld újra! - elindítom újra a számot, ütöm az alapritmust és megpróbálom váltani. Megint összebúg az egész. Ace nevetve állítja le a zenét.  - Újra. Koncentrálj, és próbáld ütemre áthozni, nézd itt látod a basszus kiugrásait - mutat a laptopra ahogy fel-felvillan minden ütés. Elindítom a zenét és most csak azokat a kis villanásokat figyelem. Villan, villan, villan, most!

• Jó! Megvan! - Ace rázza magát a zenére. - na figyelj, megyünk tovább. Látod, amikor a szöveg van minden szóra elkezd világítani ez a nyolc kis gomb. Pam-pam-pam-pam. Látod megy a szöveg, haladnak a villanások. ahol a szöveg ott lesz zöld a gomb. Na most ezzel fogunk kicsit játszani. Követed szépen a szöveget ahogy ugrál itt neked a nyolc gombon és mondjuk csak a no szócskát fogod dupláztatni a következőképpen - Ace ahogy a no szó zöldre várt megnyomja és újra felhangzik a no. - Látod? Tehát ezzel tudod késleltetni, ismételtetni a szöveget. Próbáld ki - lenyomja nekem a gombot és én ismételtetgetem a számban a szavakat. - Úgy, ok, éld ki a kreativitásod - vigyorog fel a kamerába Ace.

• Ok, rendben - bólogatok és nyomkodom a gombokat.

• Jó, utolsó feladvány. Átváltod a két számot, tehát egyiket lehúzod, másikat feltolod és a bejátszott új számmal játszadozol, hogy megakasztod a szöveget. Menni fog? - néz rám Ace. 

• Jól van - bólintok és Ace beigazítja nekem újra a számokat az eredeti felállásra. Elindítom az első számot, a rákeverést megint elrontom. 

• Nem, nem… semmi baj - nevet Ace és visszatekeri  nekem a számot.  Koncentráltan figyelem a laptopot és a pultot felváltva. Elindítom az első számot és idegesen várom a megfelelő pillanatot, amikor válthatok. Ace már integet, hogy húzzam a csúszkát, kapkodva keresgélem, hogy mit kell húznom és bár nagyon megkésetten, de ráhúzom az új számot. Átment. Megvolt a váltás. Nyomogatom a duplázást a szövegen és erre Ace úgy integet, mint ahogy fesztiválokon csinálta, a horgonykarkötője ritmusra gördül a csuklóján.

• Oké! - Ace leállítja a zenét és a pultra támaszkodik a tenyerével. - Na. Mit gondolsz? Most az első DJ leckéd után. Leszel a feleségem még?

• Hááát…. - Ace nem várja meg a választ, hanem a kamera felé fordul.

• Találkozunk a következő leckében, iratkozzatok fel, a kezdő DJ leszek videóinkra. DJ Ace voltam, és holnap folytatjuk! Viszlát! - integet Ace és én is megemelem a tenyerem.

• Éés… ennyi! - Jason elégedetten  lép hozzánk. - Jók voltatok! Szuper! Természetes. Laza, könnyed. Nem is kell több. 

• Ha ennyi volt, akkor én megyek is! Viszlát Jason! - lépek el a két férfitől és sietve átöltözöm a gardróbban. A nappaliban még a tévések pakolnak össze, amikor becsapom a ház ajtaját és kocsiba szállok.

DJ lesson 3

 Mindig… mindig Colleen-hoz hasonlítottam magam. Mert tudom mennyire tökéletes páros voltak együtt. Ace és Colleen. Most nem nekem kellene itt állnom a Cola House nappalijában, hanem Colleen-nak.  Őt kellett volna, hogy feleségül vegye. Egy alternatív univerzumban ez így is lenne. Colleen Ace felesége. És nem én. Ahogy Ace lelkesen, de óvakodva a reakciómtól ezt az egész ötletét elmondja, pontosan tudom. Ismét… összehasonlítás lesz.

Nem akarom összehasonlítani magam Colleen-nal. S nem akarom, hogy Ace ezt tegye. Velem. Velünk.  Mert ebből az összehasonlításból én mindig rosszul fogok kijönni, alulmaradok. 

• Tudom, hogy nem vagy Colleen - mondja kimérten Ace.

• Nem, nem tudod.

• De igen. Mert őt sosem kellett tanítanom erre. Ő DJ volt és most is az - feleli fagyosan Ace.

• Baszódj meg Ace! - sziszegem és otthagyom a nappaliban a felfordulás közepette.

Kiborultam. Lehet csak túl sok minden van most. A gardróbszoba sminkasztalánál nézem magam a tükörben. Megy le a nap és ajtócsapódásokat hallok kintről. Kocsik érkeznek és ebből tudom, hogy Ace megint egy  kis szokásos házibulit tart. Csak a haveri kör. Akkora haveri köre van, mint egy egész településnek. Sosem tartom számon őket és mindenkinek csak a művésznevét ismerem. Vagy azt sem.

Csak sejtem, hogy itt van Colleen is. Úgyhogy, a ma este vagy meg sem jelenek… vagy egy bosszúruha kell. Ha alul is maradok, de… akkor is  jelen leszek. Feltűnő jelenés leszek. Ruhát keresek. És leszedem a kék körömlakkot. Átfestem élénkpirosra a körmeimet. Vörös tűsarkú cipőt húzok. Piros karmen kivágású miniruhát választok és átfésülöm a hajam.

Kattintok egy képet és átküldöm Kimnek.

“Bosszúruha?”

“ IGEN!!!”

“Kösz.”

Ace ilyenkor sosem várja el, hogy én lássam őket vendégül. Általában a klubból szokott átirányítani egy mixert, és hidegtálakat rendel. Most sem csalódom. Ace hatékonyan szervezi a bulijait. Nincs fix DJ. Adogatják egymásnak a DJ pultot, hiszen mindenki DJ, vagy legalábbis ért a zenéhez. Ha jól látom most Bede adja a zenét. Igen, még a Night klubbos Bede. 

• Mit kérsz Liv? - kérdezi a mixer. Biztosan ismer. Általában mindenki tudja, hogy én ki vagyok. Hogy én Ace felesége vagyok. Én kevésbé ismerem a klub vagy a kertészet dolgozóit, vagy Ace végtelen ismerőseit mind. 

• Egy rum alapú koktélt keverj, ma erősebbet - könyökölök a pultra nyugodtan.

• Koktél sok rummal rendel - mosolyog és rutinosan készíti a koktélomat. Kis ernyőt is kapok hozzá.  - A ház asszonyának - nyújtja át.

• Kösz - a szívószállal kevergetve az italt nekiindulok Ace bulijának. Vérnarancs színű koktélt kaptam, talán a ruhám színe ihlette. Ace-el ellentétes irányban mozgunk. Látom a szemem sarkából, hogy észrevett. De én is kerülöm. Jobb ma nem is beszélni már. A láthatatlan frontvonal két széléről méregetjük egymást. Ace a DJ pulthoz lép, elkéri a pultot és szemmel tartva engem, félfülesezik. Kever valamit. Hátrarázom a hajam és keresztben átsétálok előtte. Az alap basszusra bedobja Omar Rudbergtől a Mi casa su casa-t. Szokásos. A dal nekem szól. Ace a pult mögött szuggesztíven engem néz. A vállam felett visszanézek és megemelem felé a koktélos poharamat, majd hidegen továbblépek. Ace és én úgy mozgunk, mint a kötöttpályás sakkfigurák a sakktábla két szélén. Figyelemmel kísérve a másik mozgását. Végigkísér Omar Rudberg hangja: az én házam, a te házad.

A Cola House terasza is óriási, ahogy az udvarunk is. Főleg, akkor, amikor rádöbbenek, mennyi ember elfér ennyi helyen. Ace kertészetéből télálló pálmafélék adnak árnyékokat az éjszakába. Az egyik pálma alatt állok meg.

A kertünk tele van emberekkel, a jakuzzink is, fűtött teraszunk van, szinte trópusi a meleg ezen a koraőszi napon is, nem akarok nyilvánosan veszekedni Ace-el. Többen rám köszönnek. Csak biccentek. Úgysem ismerem őket. Finom női kéz érinti meg a karomat.

• Szia, ne haragudj rá! - Colleen lép hozzám. -... és rám sem - teszi hozzá.

• Követségben Colleen? - kérdezek rá és futólag Ace felé nézek. Látom, hogy kettőnket tart szemmel. Minket figyel.

• Liv, Ace nem akar rosszat…

• Én már csak azt unom, hogy sosem ketten beszélünk meg dolgokat, hanem mindig egy egész stáb tud róla - felelem, de közben Ace-t nézem elutasítóan.

• Amikor elvállalta rád gondolt - mondja Colleen.

• Valószínűleg mindenki hamarabb tudta az egészet, mint én - forgatom kedvetlenül a gyümölcsöket a szívószálammal a koktélom alján. - Pedig ez is mint sok minden más, igazán elsősorban ránk tartozna, tehát előbb jó lett volna, ha én tudom meg, mint bárki más. De… hát ez Ace. Ace pontosan ilyen. Dylan, Te, egész Manchester, sőt a megye… tudta, hogy meg akarja kérni a kezem, csak én nem - lehet nem is narancslével van felöntve a koktélom, hanem tonikkal. furcsa keserű szájízt hagy. Bár lehet ez a saját szám íze ma.

• Ez… Ace…és a bizonytalanságai - mosolyog Colleen.

• Szerintem meg az egoizmusa. Ő dönt. Kérdések nélkül. Terhességről, házasságról,  most éppen BBC szereplésről… amit én nem is akarok… amibe a beleegyezésemet sem adtam. Amibe jogom lett volna nekem is dönteni. Talán. Colleen… én nem haragszom rád. Jobb vagy nálam. Pontosan tudom. De én vagyok Ace felesége. Jó lenne, ha ezzel Ace is tisztába jönne. Bocsáss meg Colleen….

• Liv…! - ellépek Colleentól és az üres koktélos poharamat a pultra teszem, és egy másikat emelek el a tálcáról, végigsétálok a kertünk teraszburkolatán. Nem tudok indulat nélkül beszélni Colleen-nal. Féltékeny vagyok rá. Nem akarok az lenni és mégis. Mert mindenben jobb nálam. Sorolhatnám mennyi mindenben jobb mint én. Ért a zenéhez, jobban néz ki nálam, és még gyereket is tudott szülni. Mindaz, ami miatt Ace bánhatja, hogy azt a kapcsolatát elcseszte és helyette maradtam neki én. Ezzel a gondolatmenettel nagyon durván be fogom forgatni magam. Körbenézek, hova menekülhetnék ebben a forgatagban.

• Jut egy kis hely nekem is a saját jakuzzinkban? - kérdezem a medence szélénél állva. Azt hiszem Ariel emelkedik ki kapkodva a medencéből, hogy átadja a helyét. Félrelököm a tűsarkúimat, ahogy kicsúsztatom belőle a lábam és könnyedén átlépek a medencébe. A vörös ruhámban úgy ahogy vagyok beleereszkedem a habzó, pezsgőfürdőbe. 

Mindenki nevetgél, dübörög a techno a kertben. Mennyire unom már ezeket az esteket, a házibulikat, a klub bulikat, már a leandereinket is a lampionok fényében. Folyton nyüzsög az élet a Cola Houseban.  Tudom, hogy Ace-el mindig ez volt. Állandóan… pörgött. Állandóan volt valami, sosem volt kihúzva a lefolyó, mindig csak rátöltött, hol hideget, hol meleget, de nem engedte le a pezsgést az életében. Nem gondoltam, hogy az otthon azt jelenti az olvasatában, hogy lesz még egy helyszín, ahol klubéletet él. És nem… házaséletet. Idegesít, hogy mindig vannak nálunk. Ha nincsenek, akkor meg Ace is a klubban van. Mintha Ace lenne maga a klub.  Talán a negyedik koktélnál vesztem el. 

A vörös csipkebugyimmal a kezemben kacarászok, végre jó kedvem van, végre nem érdekel senki és semmi, és Dylan az, aki véget vet a jakuzzi botrányomnak, egyszerűen kiemel a vízből és a bugyimat a zsebébe gyűri.

• Liv! Liv! Gyerünk szállj ki! - lágyan paskolja az arcomat hirtelen reszketni kezdek, ahogy kiemel a jakuzzi meleg vizéből. 

• Dylan! Elrontottad a mulatságomat! - tiltakozom, de Dylan egy köntöst ad rám. - Mindig! - ismerős cigaretta illata van. Mint ott a várudvaron, ahogy kikönyökölt a korlátra. Megdobogtatta a szívemet, akkoriban.- Miért választottad anyámat? Miért? Ott a várban! Tényleg ennyire nem tetszettem?

• Esetlen kis tacskókölyök voltál! Most is az vagy! Igyál! - egy pohár vizet nyom a kezembe. - Totál részeg vagy! Örülj, hogy anyád nem lát így! Ha tudná hogyan élsz Ace-el!

• Pontosan tudja! Az anyák zsigerileg ellenzik, hogy az ember lánya egy ilyenhez menjen feleségül!  Ezért nem akarja Ace-t látni sem. Meg is értem. Néha én is ezt érzem. Nem is akarom látni sem. Most sem - Ace-el sosem jelenhetünk meg a lila-szürke lakásban. Ace tiltott egyén. Mindig csak akkor volt nálunk, ha anyám nem volt otthon. Nem változott ez igazán a házasságunkkal sem. Ace nem jött még velem anyámhoz. Mert anyám nem tudja elfogadni Ace-t. 

Bódultságomban lassan fogom fel, hogy Dylan csak azért van velem, mert várják, hogy a vendégeink lassan hazafelé szállingózzanak és én még a maradék méltóságomban maradhassak.  Ne rendezzek jelenetet! Dylan cigire gyújt és engem néz. Kevés stabilitásom volt egész életemben. De Dylan mellett beszélgetni, miközben ő elszív egy cigit az mindig… stabil pont volt. Megnyugtat és a cigaretta kicsalja a szememből a könnyeimet is. Gyorsan borult a hangulatom a féktelen kacagásból sírásba.

• Mondjad csak, hülye picsa vagyok! - sírom a köntösöm ujjára hajtva a fejem.

• Nem vagy az Liv - fújja az ég felé a füstöt Dylan.

• Istenem azt se tudom vettem e fel melltartót vagy elhagytam a jakuzziban -  tapogatom magam bágyadtan. - Add a bugyimat, anyám megölne, ha egy piros bugyival a zsebedben állítanál haza - tartom a tenyerem felé. Dylan a nedves csipkeanyagot a kezembe nyomja. Eltüntetem a fürdőköpenyem zsebében. Belélegzem Dylan cigarettájának illatát. Csendben peregnek a könnyeim. Azt hiszem kicsit elbóbiskoltam. Már lekapcsolták az alaptuccot. Vége a házibulinak. 

• Indulsz? - a hátam mögött hallom Ace  halk rekedtes mély hangját.

• Lassan, ja - feleli halkan Dylan.

• Holnap benézel?

• Aha, a hangtechnikát beállítom reggel.

• Kösz - feleli Ace.- Jó éjt! - hallom, ahogy Dylan felemelkedik mellőlem. Lehámoz magáról. Félig rajta aludtam el. Álmosan pislogok, ahogy Dylan után nézek. Ketten maradunk Ace-el. A Cola House hangulat buli után. Mély csend telepedik közénk.

• Már aláírtad a szerződést igaz? - kérdezem fásultan Ace-t.

• Semmi sincs kőbe vésve - feleli Ace. Némán biccentek.

• Oké… - elmúlt az alkohol hatása. Vége a leszarom érzésnek, ami annyira jól esett. Semmi sem érdekelt. A saját házamban azt csinálok, amit akarok. Lefejtem magamról a ruhákat és meztelenül visszalépek a csendes medencébe.Teljesen üres vagyok. - Ace! Vajon megélem azt, hogy egyszer mi ketten… közösen hozunk… egy döntést? Úgy, hogy megbeszéljük? Mi ketten? Mondjuk úgy, ahogy ezt egy  fiatal húsz éves pár meg tudja tenni? Kim és Alex? Ők közösen hoztak döntéseket, hogy megtartanak egy váratlanul érkező babát. Közösen választottak új otthont. Vagy mi sosem leszünk ennyire egy hullámhosszon? - elmerülök a vízben. Ahogy feljövök Ace a medence szélénél állva engem néz.

• Tudom… hogy hoztam egy elhibázott döntést. Akkor Liv. Tudom. Körülbelül minden hónapban hozzám vágod. Legalább egyszer. Megkapom, amikor neked megjön. És szembesülünk a ténnyel, hogy ebben a hónapban sem sikerült. Tudom, hogy hoztam egy rossz döntést. Amiből nem engedtem akkor. Hiba volt. Liv. Nem tudom, hogyan vezekeljem. Nem tudom. Azt hittem… kijavíthatom azt a hibát. Sajnálom. Tényleg. Őszintén, amit akkor döntöttem. Nagyon rossz döntés volt.  Én tényleg próbálok… változtatni ezen. De ha őszintén belegondolsz Liv, utoljára februárban volt igazán jó szeretkezésünk,… azóta…csináljuk de…az nem olyan…

• Igen… tudom… - a víz felszínén lebegek és nézem a fejem felett az eget. Keresem a csillagokat. Ace felnyalábolja a vizes ruháimat a földről, csak a köntösömet hagyja ott és magamra hagy. A Cola House végre csak a miénk. De jobb-e így? Hogy nincs velünk senki?

Tudom miért hív folyton vendégeket Ace. Mert ha ketten maradunk talán már megöljük egymást. A házibulijaink legalább azt az illúziót keltik, hogy boldogok vagyunk. A társaságban vegyülünk. Sokan vannak körülöttünk, nem egymással vagyunk elfoglalva és a problémáinkkal. Tehát egyik buliból a másik buliba haladunk. Ez az idilli párosunk, a házasságunk. Az elején annyira tetszett ez. Ace mellett megjelenni egy buliban. Mint a felesége. 

De aztán ez a kezdeti izgalom kezdett elmúlni… már századjára nem volt olyan különleges Ace mellett megjelenni egy zenétől hangos helyen.

Emlékszem Dylan is éjszakai életet élt. Tudtam, hogy Ace is. Amíg nem éltünk együtt nem tűnt fel, hogy ez mennyire… fárasztó. Mintha a mérleg két szélén lennénk. Ace este aktív, én napközben. Nehéz egyeztetni az óráinkat. Hogy több minőségi időt töltsünk együtt. Bármelyikünk is áldozza be az ébren töltött óráit, azzal a pihenőideje sérül. Nekem az estékkel, Ace-nek a nappalokkal. Folyamatos kompromisszumok.

Ace most sem szólt rám, hogy fejezzem már be, hogy viselkedjek. Csak Dylant állította rám. Mert Ace azt mondta: ez a Cola House. Itt önmagam lehetek. Tegyek, amit akarok. Nem fog felülbírálni. Csináljam. Otthon vagyok. Ez volt a megállapodásunk. Ace ígérete.

Nem érzékelem az időt. Csendes az éjszaka. Halkan lépek a zuhany alá és engedem magamra a forró zuhanyvizet. Ace már alszik, átbújtatom a fejemen a selyemhálóinget és a takaró alá bújok. Az utolsó lámpát is leoltom a Cola Houseban.

DJ lesson 2

 A tartóba szorítom a telefonom és az ipari negyed felé veszem az irányt. Kim csörget videóhívásra.

• Szia Csajszi! - kiáltja, ahogy felveszem. - Hazafelé? Hazafelé? Mit fogsz csinálni otthon?

• Még nem tudom. Nyomott a hangulatom. Ace ma kábé azt hitte beleugrottam a dokknál a csatornába.

• Normál életérzés, én néha egy kanál vízben meg tudnék fojtani bárkit - elnevetem magam rajta.

• Mit csináltok?

• Egész nap festéket kapirgáltam az ablakkeretekről! Szerinted? Hogy néz ki a körmöm, nézd meg! - Kim a kezét felém fordítva mutatja. A piros lámpánál megállok és ránézek. Csupa vörös az ujja.

• Tíz körömmel estél neki? - nevetek.

• Alexnek, meg a hajamnak, hogy én ezt kitaláltam magunknak - legyint Kim.  - Figyu az én körmöm most gáz, de ha legközelebb megyek Manchesterbe olyan ász körmöt festünk magunknak, hogy az mögött a Louvre összes festménye elbújhat. Tudod mi a neve? Óceán! Az alap tengerkék, és fehér csillag a szélén, pici ezüstös, kékes kövecskékkel, fehér hullámvonalakkal. Nézd!

• Hű! Meseszép! - nézem meg a képet, amit átdob, és bekanyarodok a Cola House elé. Leállítom a motort. A kezembe veszem a telefont.

• Próbáld ki! - bíztat Kim.

• Ilyen műveket én körömre sem tudok festeni! Ehhez te kellesz Kim! - keresgélem ki a ház kulcsait a táskámból és benyitok.

• Mutasd a körmöd! - felé fordítom a kezem.

• Ó te! Mint egy óvodás! Azonnal kenj rá valamit! – méltatlankodik és én csak nevetek Kimen.  - Elsírom magam ezen az ablakkereten! - sóhajt. - Nézd! - az ablak felé fordítja a kamerát.

• Szép lesz! - biztatom. 

• Most festem - Kim belemártja az ecsetet a festékbe. - Éppen nem arról álmodoztam, hogy a napjaimból nyolc órákat ablakkeret festéssel fogok tölteni, amikor azt mondtam egész életemben festeni akarok. Te mit csináltál?

• Dolgoztam. Kiültem a St. Peter’-s térre ebédelni - a hűtőből kiveszem a tésztasalátát és szedek magamnak. Az Irwell melletti panorámaablakhoz ülök és a villámra szurkálom a tésztákat. - Képzeld, lehet… megnézett egy pasas.

• WoW! Kezd izgalmas lenni a téma! Mesélj, jó pasas? - hajol közelebb a telefonba Kim.

• Nem rossz - nézek oldalt. - Nem túl magas, vékony, olyan, intelligensnek nézett ki. Azon gondolkodtam, ki az, aki bort iszik az ebédhez. Olyan kifinomult ízlésre utal. Csak egy pohár bor, elegánsan volt öltözve.

• Bejött neked?

• Nem is tudom. Talán.

• Derítsd ki! Menj el, holnap is ugyanabban az időben. Ha ott lesz… ki tudja?! - Kim ravaszul cicceg rám. - Liv egy nagyvárosban vagy, egy második London!  Flörtölj! Rád fér! Én itt max a pacsirtákkal flörtölhetek! - sóhajt Kim. - Megértem az összes Disney hercegnőt, hogy le akart lépni otthonról. Uncsi!

• Kim, miről beszélsz?! - ér oda Alex és így ránézésre belefordította a telefont a festékesdobozba, mert minden fehér.

• Alex! Ne! - kacag Kim.

• Hol a herceged?

• Itt van, na menj már, Livvel akarok beszélni még!

• Szia Liv! Bocs épp fontos dolgunk akadt! - emeli fel a telefont Alex és kacsint rám.

• OK. Jól van, menjetek, turbékoljatok! - nevetek rájuk.

• Liv! Tegyél fel egy frissítő arcmaszkot! - kiáltja még be Kim Alex mögött.

• Csókolunk téged és a család DJ-jét! - integetnek és kinyomják.   Annyira jó hangulatuk volt. Üdítő velük beszélni. Kim lendülete ragadós. De ahogy vége a hívásnak leül a hangulatom. Lehervad az arcomról a mosoly. Egyedül maradok a magányommal. Elment az étvágyam is. Kikaparom a maradékot és úgy döntök rám fér egy zuhany tényleg.

Zuhany után, megfogadva Kim tanácsát teszek fel egy arcmaszkot és a sminkasztalomnál keresgélek a lakkok közt. Óceánt éppen festeni nem tudok, de van kék színű körömlakkom. A kisujjamat festem éppen, amikor csengetnek. Sóhajtok egyet és mezítláb végigsietek a folyosón. Kinyitom a bejárati ajtót és megrökönyödve állok ott. Thunderzap az. Még a TOP DJ műsorából, akit Ace felkarolt. Ott dolgozik Ace klubjában. 

• Liv? - kérdez rá bizonytalanul. Csak lassan esik le, hogy azért kérdőjelezte meg, mert nem ismer rám. Jézusom! A bejárati ajtó melletti tükörben látom, hogy fehér fürdőköntösben, mezítláb vagyok, egy törülközőturbánnal a fejemen és rajtam van az arcmaszk! Rémes! Mi a fenét keres itt ez a srác?

• Szia! - nyögöm ki nem túl barátságosan.

• Zavarok? - kérdezi a bejárati ajtónk előtt állva.

• Nem tudom. Zavarsz? - kérdezek vissza bizonytalanul. Engem mondjuk igen, de mi van, ha Ace-t meg nem.  Ace semmit sem mondott, meg Dylan sem, meg senki sem.  Sosem tudhatom ki bukkan fel a házunknál. És mettől meddig van nálunk. Néha úgy érzem egy átjáró házban lakunk.

• Ace küldött - mondja, és szemmel láthatóan nem zavartatja magát. Ace teljes kapcsolati körére ez a jellemző. Senki sem jön zavarba semmin. Ellentétben velem.

• Jól van, hát ha Ace küldött, akkor gyere be! - fogalmam sincs mit akarhat. Ide ez a belépő kód. Ace küldött. Akkor tessék, a Cola House ajtaja nyitva áll mindenki előtt, akit Ace küld.

• Oké, akkor hozom a cuccokat! - csapja össze a tenyerét és nekilát egy platós kocsiról lepakolni. Bakker! Mi a franc ez?  Ámultan nézem, ahogy Thunderzap ki-be pakolászik, újabb és újabb hangrendszer ketyeréket hozogat. Mintha nem lenne tele a házunk így is mindenféle hangrendszerrel.  A nappaliban állítgatja fel a dolgokat.  Csak karba tett kézzel állok és elhűlve nézem Thunderzap rendezkedését az én nappalimban. Ez a kép fogadja Ace-t is amikor hazaér. Mert én lefagytam. A Fordban dübörög a zene. Hallom ahogy Ace lendületesen bekanyarodik és lefékez. Feltolja a napszemüvegét az orráról és belép.

• Liv? Te meg hogy nézel ki? - szörnyülködik el, ahogy végigmér.

• Én? - el is felejtettem, hogy itt állok bambán, arcmaszkkal az arcomon és nem értem mi történik a nappalimban. - Azt hittem ma délután egyedül leszek - nyögöm és sietve lehúzom a fátyolmaszkot az arcomról.

• Hamarabb akartam ideérni, mindenki előtt még beszélni veled, csak volt bent még egy kis dolog - húz az Irwell melletti asztalhoz. Nekünk ez a tárgyalóasztalunk. Mindent itt beszélünk meg. - Ülj le! - nyom le a székre Ace.

• Mi ez!? - intek a kezemmel Thunderzap tevékenysége felé. - Felforgatja az egész nappalinkat! - szólok rá.

• Mondom, hogy beszélni akartam veled valamiről - Ace a konyhába lép és a sokféle kóláspoharaink közül egy fekete poharat választ és tölt bele a hűtött kólából. - Szóval ne légy ideges!

• Már most ideges vagyok!  Mi történik a nappalinkban? - csattanok rá. 

• Egymásra épült az egész folyamat itt az elmúlt napokban és mindenről olyan gyorsan kellett dönteni….

• Rátérnél a lényegre? - kérdezek rá ingerülten. Az ujjaimat a gránitpultnak ütögetem és rájövök, hogy a tíz körmömből csak egyetlen van kifestve: kékre. A kisujjam. Ace is azt nézi.

• Jött egy üzleti lehetőség és megragadtam – feleli Ace. Megereszkedik a vállam.  Ace állandóan ezt csinálja.  Folyton. Üzlet, üzlet, üzlet. Nyugtatóan lehunyom a szemhéjamat és átsimítok rajta az ujjaimmal. Inkább hagytam volna a maszkot az arcomon. Akarok én erről bármit is tudni?

• Mennyiben érint ez engem? - vagyis hány napig lesz felforgatva a nappalink!? Sikítani tudnék.

• Eléggé! Mélyen.. - mondja ki Ace.

• Tessék?! - pattan fel a szemem és Ace-re meredek. - Ezt hogy érted?

• Nyugodj meg Liv!

• Totál nem nyugtatsz meg azzal, ahogy mondod, hogy nyugodjak meg! - csattanok rá. Idegesen lebontom a turbánt a fejemről és  ingerülten dörzsölgetni kezdem a törölközővel a hajvégeimet. Ace csendben követi a tekintetével a mozdulataimat.

• Azt mondtad, jobb lenne, ha több időt töltenénk együtt… a baba miatt is - megint ezt a hülye szöveget mondja. Ez az adu ásza. Mintha ezzel meg lehetne magyarázni bármit is. Ez is azért van, meg az is azért van. 

• Úgy, hogy mindenki itt van a nappalinkban és jön-megy a házban folyton valaki? Én úgy értettem, hogy kettesben legyünk! - csattanok fel. 

• Az orvos szerint is minőségi időt kellene együtt töltenünk.

• Milyen minőség az, hogy Thunderzap  mamuthangszórókat pakol le a  nappaliban? -  Világítástechnika érkezik. Elborzadva nézem, hogy mivel terheli tele a gyönyörű, letisztult nappalinkat.

• Jobban megismerjük egymást!

• Ace! Ne fárassz jó?! - ugrok le a székről, felcsúszik a köntösöm, és rájövök, hogy a köntös alatt meztelen vagyok, már az sem érdekel, ha Thunderzap látott bármit is! Idegesen járkálok az ablak előtt. -  Kezdem azt érezni, hogy ennél jobban már nem akarlak megismerni sem téged, sem magamat. 

• Liv!

• Jó mondjad! Kíváncsian várom, mi lesz ebből - állok meg karba tett kézzel és várakozón Ace-re nézek.

• A BBC Manchestertől…

• Ühüm… - húzom el a szám.

• Ne ühümgess! Megkerestek egy egyedi lehetőséggel. Csinálnánk egy konzervműsort, amit aztán értékesítenénk csak online felületen, előfizetőknek.

• Még mindig nem értem miért van szükség ehhez a nappalinkra és rám - fújtatok.

• Nos azért mert DJ órákat vennénk  fel teljesen kezdő szintről és Liv… te lennél az, akit megtanítanék DJ-zni - mondja ki egy szuszra Ace. Nagyot kortyol a kólából és rám néz. Óvatos a tekintete.

• Hogy mit csináltál? - kérdezem döbbenten.

• A műsor címe is valami ilyesmi lesz: hogyan tanítottam meg a feleségemet DJ-zni - feleli Ace.

• Ez egy borzalmas ötlet Ace! - jelentem ki hidegen.

• Miért?

• Semmi nem tetszik belőle! - fújtatom elutasítóan.

• Együtt lehetnénk,  egy csomó időt, te és én! És megtanulnál kicsit zenélni, aztán együtt zenélhetnénk - sikáló-keverő mozdulatot tesz a pulton, olyan laza Ace stílusban. 

• Én nem vagyok Colleen! - szakítom félbe hidegen Ace-t. Ace ledermedve néz rám és a kijelentésem éle és hangereje Thunderzapot is megállította a mozgásban. Rezzenéstelenül nézzük egymást.