DJ lesson 6

 A hajnal első sugarai anyámék teraszán talál rám, ahogy Dylan is, amint kilép. Cigire gyújt és kikönyököl a korlátra.

• Rossz helyen vagy - összegzi szűkszavúan.

• Mi? - nézek rá a könnyeimet a pulóverem ujjába törölve.

• Te… Itt…. a teraszunkon… -- az ajkai közé veszi a cigarettaszálat és nézem, ahogy megszívja. - Szóval?

• Láttad a kocsim az utcában, igaz?

• Mögötted parkolok, ja - bólint. - És?

• Nem tudom…úgy érzem… romokban a házasságom.

• Nem csak te.

• Nem csak én érzem így? Mert még ki?

• Hát Ace.

• Persze, ki más - nézem a kezemen a platinagyűrűmet. Ace választása. Mert a platina időtállóbb, mint a nemesfém. Ez a platina talán a házasságunkat is időtállóbban bírja ki. Természetesen Dylan-nal megbeszélte. Vele igen. Velem nem. Hát ez Ace. - Ace többé kevésbé tegnap megfogalmazta, hogy a házasság, mint minden normál házasság a gyereknemzés céljából köttetett. Mivel ez nem jön össze… hát akkor mi értelme a mi házasságunknak? - kérdőn Dylanre nézek. - Az egész fölösleges. Igaz? Ace és én… csak törleszteni akarta a múltat igaz? Tisztítani a lelkiismeretén. De nem jött össze. Michelle szintjére csúsztam. Nem tudja megváltoztatni a múltat.

• Te élsz Liv - emlékeztet Dylan.

• Igen persze, de… milyen élet ez így? - csendben sírok, Dylan komótosan szívja a cigarettáját. Már megszokta tőlünk ezeket. Csendes kísérője Ace és az én szenvedésemnek, kapcsolatomnak. Minden drámán végigkísérve minket.

• LIV?! - anyám lép ki hozzánk. Nagyot sóhajtok. - Mit keresel te itt? Gyere be! - int be maga után és az étkezőhöz ül. Beletörődve követem. Áttörlöm az arcom a könnyeimtől. A fejünk fölött a polcon ott van a fényképkeretben az én esküvői képem. Ace és én a manchesteri katedrális előtt.

• Anya!

• Liv! Mindig ez lesz? Mindig? Adódik egy kis gond és te itt vagy nálunk. Nem csinálhatod ezt így az életben! Ez nem megy! Maradj! Old meg! Vagy váljatok el! Bár szerintem össze sem kellett volna házasodnotok! Én az utolsó percben is megkérdeztem, hogy biztos vagy te ebben? - igen, remek élmény volt. Mielőtt az oltár felé indultam, anyám utolsó kérdése ez volt: biztos ezt akarod Liv? Most még visszaléphetsz! Rémes de még az anyakönyvvezető is arról beszélt, hogy most még minden szép és jó, de majd jönnek a nehéz napok. Kábé még az anyakönyvvezetőnk is le akart beszélni. Pocsék esküvő volt.

• Anya!

• Kezdetektől elleneztem ezt a kapcsolatot nagyon jól tudod! Semmi sem tetszett abban, ami ez a DJ világ.  És lám! Nem működik! Itt vagy, folyton, és sírsz! Ez miatt a DJ miatt. Állandóan ezt látom! Hogy tönkretesz téged! Abortuszra küldött! Aztán elcsábított az egyetlen normális férfitól, Noeltől is! Sosem voltál te az első az életében ez az igazság. Mindig mást helyezett előtérbe, a prioritásaival van a legnagyobb probléma! - anyám kegyetlen realitása. Mert igen, igaza van. Pontosan tudom, hogy már hányszor volt ugyanez. Nem először lépek bele ebbe a mederbe. Hogy itt vagyok összetörten. Ace miatt.

• Anya, ezzel nem segítesz! - sírom.

•  Tudom, csak… aggódom érted! Nem tetszik ez az egész! Miért is nem mentél hozzá Noelhez, már rég unokám lehetne! Ettől a DJ-től sosem lesz gyereked!  - ha van aki Ace-nél jobban ért hozzá, hogyan kell egy szenvedőbe belerúgni, na anyám ilyen. Ace sem gyenge, de anyám rajta is túltesz. Mennyire hasonlóak tudnak lenni ilyenkor! Ők sosem vigasztaltak… mintha a szavaikkal csak tovább akarnának edzeni. Könyörtelenek, ha látják a fájdalmamat. Jobb sosem mutatni, hogy mennyire össze vagyok törve.

• Anya! Most miért kell ezt?! - kiáltok rá. S csak zokogok, képtelen vagyok abbahagyni a sírást.

• Felhívom! -  csattan anyám és kész intézkedni. Dylan lép be a veszekedésünket hallva.

• Hagyd Marianne, majd én! - fogja le anyám kezét Dylan és Ace-t csörgeti. - Nálunk van Liv, érte tudsz jönni vagy vigyem én hozzád?

Ace értem jön. A fekete Ford leparkol a ház előtt. Végtelen esték és bulik emléke ez. A fiatal koromból. Ace jött és én elvarázsolódtam. Odáig és vissza voltam, hogy egy DJ-vel járok. Mintha a főnyeremény lenne az enyém. Akkoriban hittem is, hogy így van. Most már iratmegsemmisítőbe tenném azt a nyertes szelvényt a házassági anyakönyvünkkel együtt. Bezökkenek Ace mellé a Fordba. Kifacsart vagyok, mint egy citrom. Amióta Ace-el vagyok, azóta nem segít, a lelkemen, ha hazamegyek anyámékhoz. Igen, ezt vettem észre. Mert anyám haragszik rám, hogy mégiscsak ez mellett a DJ mellett kötöttem ki. Anyámnál nem tudok megvigasztalódni. A Fordban a Will you love me tomorrow szól a The Shirellestől. Hihetetlen. Ha valami örök az életemben, hát akkor Ace mellett Ace szivatása.

• Megint a régi nóta Ace? - kérdezem fáradtan.

• Ez mindig jó játék volt köztünk Liv.

• Ezt a játékot igazán csak te szeretted játszani Ace. Egyoldalú volt. Mint annyi minden a kapcsolatunkban. Néha igen úgy érzem, hogy igazán csak én szerettelek Ace. Én vittem bele magam ebbe a kapcsolatba. Jelenleg nem tudom, hogy ami a múltban és a jelenben szerelem volt, az működik-e holnap is - felelem ködösen. - Szeretném meghívni az unokatesómékat a Cola House-ba - jelentem ki hirtelen felindulásból. Jelen állapotomban tényleg azt érzem egyedül Kim képes kirobbantani ebből a mélységből. Ha vele beszélek úgy érzem élek, lélegzem. Kell a lendülete, hogy kirángasson.

• Oké - feleli nyugodtan Ace. A Cola Housenál kiszállunk, kedvetlenül látom, hogy a teljes stáb már csak ránk vár.

• Rendbe kell szedjem magam kicsit - mondom erőltetett nyugalommal.

• Amennyi időre csak szükséged van - biccent Ace és lelassulva követ a folyosón. Kezet fog Jasonnal és lent marad a BBC-s stábtagokkal beszélgetni.

Egy óra alatt szedem rendbe magam annyira, hogy úgy érzem felvételhez vállalható külsőm van. Egész este kisírtam a lelkem. Most már jó leszek. Csak Ace tudja igazán, hogy mennyire sok alapozó van rajtam, ami mögé elrejtek most mindent. Igaza van, ez a régi görcsös Liv Somerhalder, aki festék mögé kell rejtse magát, hogy megerősödjön. Ace azt mondta… mindig is idegesítette az akkori énem. Lehet… mégiscsak igaz, jobban szerettem én őt, mint ő engem?

• Jól vagy? - súgja Ace, ahogy mellé érek a DJ pulthoz a kamera elé.

• Menni fog! - biccentek és mély levegőt veszek.

• Oké - Ace a kamera felé fordul. Jason számol be nekünk a felvételhez.

• Sziasztok! Itt újra Ace és Liv, egyenesen a manchesteri Cola House- otthonunkból! - Ace félmosollyal néz a kamerába - és nagyon, nagyon rosszul viselkedtünk az elmúlt időben. Nyugi, csak viccelek. Nagyon jól vagyunk, minden rendben van, igaz Liv? Mondj nekik kérlek néhány példát mennyire okésak vagyunk! - erőtlenül mutatok két lájkot a kezeimmel, félszeg mosollyal. - Szuper, na miről is fog ma tanulni a kis asszonykám! Egy átmenetet tanítok neked Liv. Most azt tanulod meg, hogyan lehet egy nagyon lassú számból egy nagyon távoli sebességű másik számhoz közelíteni. például egy 124-es bpm-es számot egy 174-es bpm-hez közelíteni. Na egy szóval, hogyan csinálnád meg? Meg tudnád csinálni? - néz rám Ace.

• Nem - rázom a fejem, enyhe kényszerű mosollyal.

• Nem tudod, akkor menjünk is bele, és mutassuk meg, hogyan kell ezt csinálni. - Ace a pult felé fordul és a laptopot mutatja - Tehát ismered, ezen az oldalon van egy szám, ami 124 bpm-es a másik oldalon pedig egy 174 bpm-es. Ma ezeket a tempó csúszkákat fogjuk használni - mutatja meg a DJ pulton a csúszkákat. - Tessék told fel - óvatosan felcsúsztatom. - Na most, ha látod ez a szám nem megy fel csak 131 bpm-re, ami közel sincs a vágyott 174-es leütéshez. Szóval növelni kell a tempócsúszka tartományát, ezt megteheted itt a programon belül. Ha megnöveled itt 244-ig akkor azt kell tudnod, hogy a csúszka innentől nagyon érzékeny lesz a legapróbb mozgásokra is. Na már most használhatod a szinkronizálás gombot. Általában a szakmában, úgy tartjuk, hogy ha valaki a szinkronizálás gombot használja az nem is igazi DJ. És egyáltalán hol van a fejhallgató? Eddig még nem is használtál fejhallgatót igaz? Na szóval szinkronizáljuk ezt a számot, ezzel a számmal. Tehát átmenetet fogunk végrehajtani. A következőt csináljuk: növeljük az új szám hangerejét, miközben növeljük a sebességét, közben erről elkezdjük levenni a frekvenciákat, az újhoz pedig hozzáadogatni a frekvenciákat. Menni fog?

• Elég idegessé tettél - jelentem ki.

• Jó, előbb megmutatom neked az egészet, hogy mit kell csinálnod - Ace kezeit nézem a pulton, lazán csinálja az egészet. Könnyedén, profin.  - Így, kicsit lehet lassabban csinálnám, azért elég nagy leütésszámot kell ugrani, tehát 50 leütéssel több lesz, ez azért nem kis váltás érződik. Na gyere Liv, visszaállítjuk az egészet az alap indulásra - Ace igazgatja a pulton a dolgokat. Helyet cserélünk. Idegesen indítom el a számot és közben végig a laptopon nézem a leütésszámokat. Ahogy Ace csinálja elkezdem felfelé huzigatni a kis kiálló kart szépen lassan növelve a leütésszámot, majd ahogy elérem a megfelelő 174-es számot elkezdem a frekvenciákat állítgatni, igazán a sok gombból nem tudom pontosan ugyanazokat tekergetem-e. Borzalmas az eredmény, amit kapok.

• Igen, hát nem hangzik túl jól - biccent Ace. - Igazán az a helyzet voltak olyan pillanatok amikor pánikba estél.

• Melletted csaknem minden pillanat ilyen - jegyzem meg fanyarul. Ace futólag oldalt néz rám.

• DJ-ként ha hibázol, akkor az emberek elmennek…

• Az életben? - nézek rá vissza.

• Ott… lehet, hogy nem mennek el, lehet… hibázni… - kibeszélünk a műsorból Ace is tudja én is. A hibáinkról beszélünk. Ace hibáiról. Ace rám néz. - A DJ pultnál a legjobb, ha nem csinálsz semmit túl hirtelen. Ez egy készség. Az életben is. Ne csinálj semmit túl hirtelen Liv. Azt hiszem, ma is tanultál valamit. Most már csak ezt kell gyakorolnod. Ne csinálj semmit túl hirtelen.

• Most nem fogom itt ezt gyakorolni, sose lenne vége ennek a leckének - nézek fel Jasonra.

• Tudom, te mindig csak azt akarod, hogy legyen már vége a DJ órádnak - nevet rám Ace.

• Pontosan - bólintok rá komolyan.

• OKé, a mai leckében azt tanítottam meg az asszonykámnak, hogy semmit ne tegyen túl hirtelen. Köszönöm, hogy ma is velem tartottatok, találkozunk a következő videóban, sziasztok! - mindketten integetünk és Jason jelez, hogy oké, vége a felvételnek. Leveszem a mikroportot és otthagyom Ace-t a nappaliban.

DJ lesson 5

 Megfogadtam Kim javaslatát és beültem a St. Peter’s téri teraszra. A tegnapi férfi. Itt van. Oldalt ül nekem, ugyanúgy a barátjával van.  Mindketten igen jól öltözöttek. Elegáns sötétkék ingben van. Szépen kidolgozott a felsőteste. Látszik, hogy sokat adhat a testképére. Szép vékony világosbarna a szemöldöke, formára borotvált borostás az arca, minden hajszála a helyén van. Mintha egyenesen ma jött volna a fodrásztól. Elegánsak a mozdulatai. Ma is bort iszik. Vöröset. A barátja vezethet, ha ő mindig borozhat. Lassan kortyol a borból. Oldalt néz rám. Tudom miért jöttem, és miért néztem meg őket. Hogy mi tetszett bennük. Noelre emlékeztetnek. Egy férfira, egy férjre, aki elegánsan jelenik meg. Minden, ami Ace ellentettje.  Ace stílusa mindig is a kapucnis pulóver, póló farival volt és fűzős edzőcipővel. Ace-t talán még sosem láttam talpas pohárból bort inni. Ace kólát iszik. Mindig. Én meg egy nagyon tradicionális családból származom. Anyám folyton elegánsan öltözött, ahogy apám is. Nem én leszek a család fekete báránya. Az én lázadásom csendes lázadás, de mindig igyekeztem beilleszkedni a családi elvárásokba. A családban Kim az, aki mindent felégetett maga mögött. Talán azért segítettem hozzá, azzal az ingatlanközvetítéssel. Valósítsa meg magát, törjön ki a családi tradíciókból, szabadítsa fel magát. Mit csinálok én itt? 

Kizártnak tartom, hogy miattam ültek volna be ide ma is ebédelni.  Nem érzem magam ennyire különlegesnek. Flörtölésben sem vagyok jó.  Lehet, hogy mindig itt ebédelnek. Ki tudja? Lehet a közelben dolgoznak.

Ideges gépeléssel ráírok Kimre:

“Itt vannak. Az étterem teraszán.”

“ Muti őket! Lőjj egy képet róluk, csak lazán!”

Sután tartom a telefont, próbálom, csak az asztalon, nem feltűnően csinálni, egy közelítős képpel rákattintok a srácokra. Megvan a kép! Átdobom Kimnek!

“Nem rossz. Kár, hogy nem vagyok ott veled, már a mi asztalunknál ülnének!”

“Abban nem is kételkedtem. Annyira jó lenne Kim. Gyertek el Manchesterbe!”

“ok”

“Két pasi együtt ebédel, borozva, szerintem… melegek. Talán pont most van a pride Manchesterben…”

• Szia! Megtaláltalak! - lazán a szemközti székbe vágja magát, sötét techno pólójával mindent kitakar a szemközt ülő két férfiból. Feltolja a napszemüvegét a sapkájára.

• Ace! - hátradőlök a székemben és kedvetlenül méregetem. - Mi járatban a St. Peter’s téren?

• Tisztázó beszélgetésre jöttem. Beülhettünk volna együtt a Midland-ba is. Ebédelhetnénk együtt, ha akarnád.

• Talán nem akartam -  totál mélyponton vagyok, mert azzal, hogy pasival látnak, most már száz, hogy a teraszon az a két pasi… még egy flörtölési esélyem sem lehet. Megadóan sóhajtok és Ace-re nézek.

• Kerülsz, menekülsz, semmit nem beszélünk meg. Ismét előbújt belőled az a Liv Somerhalder, akit megismertem.

• Szerintem meg te nem beszélsz meg velem dolgokat. A felvételt sem. Ahogy az az Ace, akit megismertem a klubban.

• Nem volt kötelező megcsinálnod. Mondtam, ha nem, akkor nem.

• Mindegy.

• Nem mindegy.

• Dehogynem, ez neked pénzügyi kérdés lett, mint minden - nem tudom lehet, veszekszünk. Feszült vagyok én is, Ace is. Hátrahúzom a hajam az arcomból és elnézek.

• Liv, azzal, hogy elvettelek a teljes vagyonom felét is birtoklod ez nagyjából azért úgy képben van neked ugye? Mármint, ha el akarnál válni.

• Honnan jött ez fel? Hogy el akarnék válni? - feszülök meg.

• Nem tudom, mostanában, úgy teszel, mintha mindenért én lennék a hibás.  Jössz-mész, fújtatsz rám mint egy macska. Azért érzem a folyamatos negatív rezonanciát, még ha nem is vagyok mindig otthon.

• És ebből azt vonod le, hogy csak a pénzedért mentem hozzád, és  hogy részesüljek a vagyonodból. Egyre jobb vagy komolyan. Amikor megismertelek totál nem tudtál a pénzzel bánni, én végeztem pénzügy-számvitelt, de te üzletember lettél. Mindenben az üzletet látod. A  BBC kezdő DJ oktatóvideó csomagban is - tényleg próbálom nem megemelni a hangom, már csak azért is, mert nem szeretném, ha hallaná az a két pasi, hogy mi ketten miről beszélgetünk.

• Jött, a lehetőség, megragadtam. Ennyi - válaszolja ingerülten Ace.

• Régen nem érdekeltek a lehetőségek, csak az elveid.

• Az emberek változnak. Különösen ha törés van az életükben.

• Lehet, hogy azt az Ace-t szerettem igazán, aki akkor voltál.

• Lehet, hogy az az Ace már nem létezik Liv.

• Tudod, amit ma reggel mondtál… elgondolkodtatott.

• Noel?

• Igen. Aznap, karácsonykor. Két opcióm volt. Hozzámegyek egy bankárhoz, vagy egy szórakoztatóiparból meggazdagodott vállalkozóhoz. Ezt akkor lehet nem láttam ilyen tisztán. de pénzügyi szinten mi a különbség a bankár és a vállalkozó közt? Mindkettő a maga hasznát nézi. Mi a hasznod ebből az egészből?

• Ez köztünk Liv, mindig is lelkiismereti kérdés volt. Attól a nyártól kezdve. Az egész folyamat. Minden… a pénzről szólt. Részemről. Vagyonteremtés. Ennyi volt a cél.

• Már megvan a vagyonod.

• Nem tudok leállni. Átállt az agyam erre. Csináljunk még egy passzív jövedelemforrást. Miért ne? Miért ne lehetne egy oktató videósorozatom? Aki DJ-zni szeretne, az megtanulhat. Kifizeti az online tanfolyamot és gyakorolhat otthon.

• Talán csak ezért nem jön össze a baba. Folyton agyalsz valamin, folyton stresszelsz.

• Szerintem Liv, arra nincsen szükség, hogy te dolgozz. Nem vagyunk rászorulva. Te sem vagy rászorulva. Miért nem tudsz, te annyival megelégedni, hogy a feleségem vagy? Egyáltalán nem kellene mással foglalkoznod, csak hogy teherbe ess. Felőlem egész nap ötletelhetnél rajta otthon.  Hazamegyek, csináljuk kész.  Liv, minden kivizsgálás után is rendben vagyunk. Lásd be te is mentálisan nem vagyunk ott, hogy ez összejöjjön.

• Ace… tulajdonképpen ugyanarról beszélünk, csak két teljesen ellentétes oldalt látunk.  

• Pontosabban?

• Miért ment olyan könnyen ott tizennégy évvel korábban a teherbe esésem?

• Mert fiatalabbak voltunk?

• Nem is ez volt ebben az egészben a lényeg, Ace…igazán most kezdem érteni, az akkori önmagamat is. Lányiskolába jártam, elnyomva a szüleim által, megtűrten. Miközben mindig volt az a belső rejtett lázadó oldalam. Nagyon könnyű volt vonzódnom, olyan férfiakhoz, akik ezt elő tudták hívni belőlem. Mint Dylan. Meg akartam élni a saját lázadásomat és ezért volt teljesen egyszerű mód erre az, hogy egy lázadó sráccal, egy DJ-vel járjak. De most….

• … ez a lázadó srác már eltűnt…

• Igen.

• Egy komoly, folyton elfoglalt zenész üzletember maradt a férjed. Aki téged is beáldoz az üzlet oltárán.

• Igen.

• Ráadásul már egy gyereket sem tudunk összehozni mi ketten. Vagyis te mint pénzügyi szakember megállapíthatod, hogy a kapcsolatunk, vagy jelen esetben a házasságunk már régen nem nullszaldós.

• Jobb is, ha nem mérlegelem voltunk-e valaha is nullszaldósak.

• Liv, tudom fáj a gondolat, de lehet hogy meg kellene próbálkoznod megbarátkozni a gondolattal, hogy nekünk… talán soha nem lesz gyerekünk. És ezen gondolat alapján átértékelnünk, azt, hogy mit akarunk egymással, ezzel a házassággal, mert az, amit eredetileg szerettünk volna, abból semmi sem valósult meg. Igazán… én azt hiszem ezt kellene elfogadnod és innen tovább lépnünk. Ha tudunk együtt… ha nem… akkor külön - Ace száraz, nyugodt kíméletlen hangsúlyával ez valahogy még durvább. Kemény szavak. Igazak. Észre sem veszem, mint egy könnyű zápor, peregnek a szememből a könnyek. Kettőnk közül Ace a felnőttebb. Talán ezért is, neki kellett ezt kimondania.  - Úgyhogy, ha szeretsz egyedül emészteni, akkor nem is zavarlak ebben. Jó étvágyat! - Ace felemelkedik és magamra hagy. Ott maradok összetörten és csak lehunyt szemhéjam alól peregnek ki a könnyeim. Én erre a teraszra csak sírni járok.  Zavartan írok rá Bonnie-ra, hogy részemről halasszon mindent a jövő hétre. Képtelen vagyok ilyen lelkiállapotban dolgozni.

Céltalanul kocsikázom a városban, rutinköröket teszek a kocsival. Ma klubest van. Ace estje. Ilyenkor korábban is megy, később is jön haza a klubból. Mehetnék vele. Nem tudom Ace-től elvárás lett volna, hogy a kísérője vagyok az életének? Az estjeinek? Techno feleség kellene, hogy legyek? Adjam fel teljesen önmagam? A munkám? Mindenem?

Én nem ilyen családban nőttem fel. Rossz példa van előttem. Anyám példáján okulva sosem bízom eléggé egy kapcsolatban, egy férfiban. A nappaliban állva habozva teszem a pendrive-ot a lejátszóba. Ma este, úgyis egyedül vagyok otthon.  Tökéletes gondolkodós este. A kanapéra kucorodva a takaróba burkolódzom és elindítom a lejátszást.

Az esküvői videónk. Ráírok az unokahúgomra.

“Kim! Ti szoktátok nézni az esküvői videótokat?”

“Nincs is olyanunk! Polgárpukkasztó esküvőnk volt. Mindketten edzőcipőben voltunk!”

“Nekünk éppen az ellentettje. Puccos esküvőnk volt, fél Manchester a vendégünk volt!”

“Tudom Liv, ott voltam. Igaz totál eláztam, nem sok emlékem maradt. Valamiért úgy érzem ez nem egy boldog nosztalgiás este lesz!”

“Mert nem is az… Ace mindig eléri, hogy romokban legyek és sírjak. Terád is így hat Alex?”

“ Nem. Alex és én… mi inkább mint két testvér egymás mellett vagyunk. Miközben megőrjítjük egymást.  Különbözőségünkben is nagyon hasonlóak. De mi problémamegoldásra rendezkedtünk be.”

“ Nem is tudom… eddig is tudtam, de Ace mindig szélsőséges érzelmeket vált ki belőlem. Nagyon a csúcs és nagyon a mély.”

“Mert hatással van rád! Ez jó!”

“ A mélypontokon lenni miatta nem olyan jó érzés.  Ace szerint új célt kell találnunk a házasságunkban, ha sosem lesz gyerekünk!”

“fuh Liv, figyelj, ebben totál nem én leszek az embered, mert tudod, mi a gyerek miatt házasodtunk össze… de azt hiszem most ott kellene, hogy legyek!”

“Az remek lenne! Gyertek el! Amilyen hamar csak tudtok!”

“ megbeszéltük! Ne sírj csajszi, inkább igyál! Kimes technika!”

A manchesteri katedrálisban esküdtünk, a Midland Hotelben volt a nászéjszakánk. A lakodalmunkban minden klasszikus felszólalt. Még Rock the Boat is ment, a bulizós vendégeinkkel mind egy csónakban. Techno ritmusban, átdolgozva, Dylan vezényletével csináltuk. Előre-hátra, balra, jobbra, hogy mindenki egyszerre mozgassa a hajót. Én és Ace ültünk elől kormányosként a gyönyörű fehér menyasszonyi ruhámban a földön. Ace-el csókot is váltottunk, amit a mögöttünk levő párok is nevetve követtek, mintha a koreográfia része lenne.

Ace talán sokat ivott aznap. Vidámnak tűnt. Én inkább nyűgnek éreztem a teljes procedúrát. Megrendezte Ace az esküvőjét, az ismerőseinek.  Szerintem kevésbé szólt az a nap kettőnkről. Brutál költségvetése volt az egész esküvőnek. Puccos esküvő volt. Én kicsit úgy éreztem akkor is, hogy feleslegesen. Ace gáláns volt, mindent ő rendezett. A teljes költségvetés az ő pénztárcáját terhelte. 

Nem szoktuk az esküvői videónkat nézni. Egyszer néztük meg, a videós munkáját értékelve kábé. Nagyon szép felvételeket csinált. Tényleg minőségi. Szinte meghitt, romantikus, lassításokkal, legjobb kamerabeállításokkal.  Szép képek. Nem éreztem sem ennyire szépnek, sem ennyire vidámnak az eseményt. Ace vágya volt az egész felhajtás. Az is, hogy apám kísérjen az oltárhoz. Én önszántamból sosem akartam volna ilyet.  Az esküvői tanúm a nagybátyám, Liam volt. Aki mellettem állva és nézve az egészet csak ennyit mondott:

• Túl sokat flancoltok! Két gyűrű, két tanú és ugyanúgy házasok lennétek. Mi így csináltuk és még házasok vagyunk.

Csak halványan mosolyogtam rá. De valójában egyetértettem. Nem az esküvő nagysága a boldogság fokmérője. Nem tudom miért nézem újra és újra ma este ezt a videót… amin mindent utálok. Megörökítve a videón mindazt, amit nem szerettem. Anyám teljes elutasítása, apám kritikai negativitása, közeli és távoli családom kicsit érdektelen statiszta jelenléte, és Ace végtelen ismerőseinek köre, akik mind jókedvűen, vidáman élvezik az én esküvőmet. Ace aki mindenkivel beszélt, mindenkivel nevetett, mindenkivel koccintott, mindenkivel foglalkozott… csak igazán velem nem. Én csak a fehérbe öltöztetett kelléke voltam az esküvői track-jéhez. Most úgy érzem, Ace mellett az egész életem ilyen. Mint ez az esküvő.

Mivel fogytam, a ruhám enyhén bő lett rám, a cipőm meg szorított, egész nap melegem volt és úgy éreztem csorog rólam a verejték és mindeközben mindenkire próbáltam kedvesen mosolyogni, de a felvételeken is látszik, hogy én inkább komoly, mint boldog menyasszony voltam.

Mindebben az őrült forgatagban pedig csak annyi járt a fejemben, hogy soha nem abba szerettem bele, aki a tökéletes volt számomra, hanem aki az életem adott pillanatában ott volt és szükségem volt rá. Dylan, Noel, Ace.

Egyikük sem volt tökéletes… végtelenül távol álltak a számomra tökéletes társtól. De mégis adott helyzetben… rájuk volt szükségem, azokra az érzésekre, amit kiváltottak belőlem. Noelt azóta sem láttam. Ace…hullámhegyek és hullámvölgyek sorozata, távol a tökéletességtől, vele most zátonyra futottunk… és ebből… várható mi következik.

DJ lesson 4

 A reggel fájdalmas. Szétterülve fekszem a hatalmas franciaágyunkba süppedve és…

Bummm…. tuc…tuc… tucc.. bummm

Basszus! - a fejembe húzom a párnámat. Nem hiszem el! Mennyi az idő? - álmosan tapogatódzom a telefonom után. Nyolc óra múlt. A hangok a nappalinkból jönnek és úgy tűnik egy egész baromfiudvar vár odalent. Ace már nincs mellettem az ágyban. Régen felkelhetett.

Bummm..tucc-tucc-tucc… mindig ez van. Ebben a házban folyton…szól a zene…

Kibotorkálok a fürdőszobába. Ace már a tusfürdőillatát is kiszellőztette, nyitva a fürdőszoba ablakunk. Kedvetlenül mosok fogat. Nincs hangulatom ehhez a felvételhez. Tulajdonképpen még mindig meg sem beszéltük. Mit vegyek fel? Amit egy klubestre vennék?

Egy techno feliratú  póló? Nem az túl sok. Ace-t ismerve ő feketében van. Tehát én is egy klasszikus kivágású fekete testhez simuló hosszított felsőt veszek fel. Csak átfésülöm a hajam, leengedve hagyom. Kifessem magam? Micsoda tanácstalanság. Mégiscsak teszek fel valami színt az arcomra, egy felvételen jobban mutat. Amúgy is lehet elég sápadt vagyok ma.

Megadom magam a borzalmas hangoknak és lesétálok az emeletről a földszinti nappalinkba.

Mindenki nyüzsög a nappaliban. Tévések jönnek-mennek. Szörnyülködve nézem a káoszt. Ace talán a producerrel beszélget, amikor megragadom a karját.

• Ace! - felém fordul.

• Liv! De jó, hogy jössz! A DJ leckék producere Jason Hill, ha emlékszel a TOP DJ műsorában ő volt az egyik véleményező zsűritag - mutatja be sietve.

• Olívia Norton! Örvendek! - fogok vele kezet. - Ace, beszélhetnék veled négyszemközt? - kérdezem nyugodtan. Ace a fejébe nyomja a sapkáját, de követ. A saját privát házi stúdiójába megyünk. Az legalább hangszigetelt.

• Még nem egyeztem bele - állok meg a szoba közepén.

• Akkor? Küldjem el őket? - kérdezi karba tett kézzel Ace. Kidomborodnak a karizmai ettől a mozdulattól. A fejemet rázom.

• Miért nem lehetett ezt előzetesen megbeszélni velem?

• Mert alig találkoztunk, emlékszel?  Folyton voltál valahol vagy te vagy én.  Erre mondtam, hogy szinte nem is látjuk egymást. Mintha nem is tudom… kerülnél.

• Nem kerüllek.

• Gondoltam a felvételek ideje alatt együtt lehetnénk.

• Nekem dolgoznom kell Ace.

• Ezerszer mondtam, hogy nincs rá szükség. Nem kell, hogy dolgozz, maradhatnál itthon. Van elég pénzem ahhoz, hogy a feleségemnek soha ne kelljen dolgoznia.

• Szétvetne az unalom.

• Tudom, gyereket kellene, hogy csináljak neked. Mit szólsz egy kutyához?

• Nem kell kutya. Nem leszek gyerektelen kutyás nő! - fakadok ki.

• Oké. Itt az alkalom. Beszéljük meg - ül a bőrszékébe Ace. - Vállalod a szereplést vagy sem?

• Hányan fogják látni?

• A promóciós időben többen, de csak a  marketing videót. A többit nem.

• Mennyi időbe fog ez telni?

• Amíg el nem sajátítod az alapokat.

• Rémesen hangzik. Ha megvan az alap leszállsz rólam? - kérdezem.

• A cél, hogy egy track-et úgy, ahogy önállóan össze tudj dobni.

• Ebéd után be kell mennem az irodába.

• Délelőtt forgatunk, nem több, oké?

• Most már ne csak munkaidőm után, de a délelőttjeimen is játszam el, hogy mennyire csodásak vagyunk együtt? - kérdezem hidegen.

• Kivételesen jó lenne, ha inkább önmagadat adnád.

• Ha önmagam adom, azt senki sem nézné - felelek rá.

• Akkor maradj a szokásos karót nyelt csaj, akiből legszívesebben kibasztam volna a görcsöt - fakad ki Ace.

• Ritka bunkó szemétláda vagy, csak hogy tudd.

• Hozzámehettél volna Noelhez is! 

Oké. Adásszünet. Szerintem tátva maradt a szám. Ace-en is látom, hogy tudja túllőtt a célon. De már nem szívhatja vissza. 

• Bocs, Liv, bocs! - összeteszi a két tenyerét és a szája elé szorítja. Ace nyers fogalmazása. Mindig. Éles. Tűpontos. Realisztikus. Ezért fáj. Iszonyatosan fáj. Mindig is értett ehhez. Soha senki nem tudott annyira megsérteni, megbántani, mint…Ace. Mert tőle igenis számítottak ezek a mondatok. Nem voltam immunis rájuk. Hatottak rám. Most is érzem, hogy hat rám.  Ha elbőgöm magam oda a sminkem. Ace levegőt venni sem mer, csak szorítja imára feszített ujjait a szája előtt. A gyűrűs ujján a vastag platinagyűrűnkkel. 

• Egy élmény lesz megörökíteni az utókor számára házasságunk eme emlékezetes időszakát Brian! - mosolygom tettetett jókedvvel és sarkon fordulva kivonulok a nappalinkba. Istenem csak ne sírjam el magam!

Kapok egy mikroportot a ruhám alá, egészen a mellkasomhoz csiptetve. Ez fogja felvenni a hangomat.  A DJ pult mellett állok. Láttam ezerszer már. De sosem kellett hozzáérnem. Nem vagyok erre felkészülve. Rémálmaim egyike. Reflektorfényt kaptam. Nem bírom az ilyesmit. Feszült és ideges leszek tőle. Érzem, hogy izzad a tenyerem.

• Mit kell tennem? - nézek Jasonra, aki csípőre tett kézzel magabiztosan irányít mindent. Az egész nappalink az irányítása alatt áll.

• Egy laza bemutatkozás lesz. Semmi Extra. A műsort Ace viszi, te abszolút csak asszisztálsz Liv.  Az oktatón van a hangsúly nem rajtad.

• Rendben, értem. Menni fog - bólogatok erőtlenül. Ace mellém ér, de rá sem merek nézni. Csak érzékelem a bicepszére feszülő fekete pólóját, a törött horgonytetoválása esik felém. Sosincs zavarban. Megszokta a szereplést. Összekészülnek a felvételhez. Ace a Cola House és a műsor házigazdájaként kezdi a felvezetést:

• Üdv mindenkinek én DJ Ace vagyok a manchesteri otthonunkból a Cola House-ból, és ebben a videósorozatban megmutatom, hogyan tanítom meg a feleségemet, hogy igazi DJ legyen! Íme az alapok, amihez ma szükségem lesz, a feleségem. Tehát egy feleség, tessék itt áll mellettem. Az első kérdés hozzá, kérlek mutatkozz be nekünk - néz rám Ace és várakozón felém tartja a tenyerét.

• Heló Ace, én a feleséged vagyok és Livnek hívnak - mosolygok rá, csak Ace tudja mennyire természetellenes és mesterkélt ez a mosolyom. 

• Következő kérdés, mond hogy vettelek rá, hogy te DJ legyél?

• Sehogy. Fogalmam sincs. Szerintem soha nem tettél ilyet, tehát nem is értem miért állok most itt melletted - kinézek Jasonra, aki csak kacsintva mutatja, hogy ok.

• Édes vagy, elárulom, hogy semmi ritmusérzéke nincs, szóval most hogy ide álltunk ehhez a videóhoz én válogattam elő néhány zenét - veszi át a szót Ace. - Vagyis ezek nem olyan bugyuta számok, mint amilyeneket te válogatnál, hanem az én válogatásom lesz és bemutatjuk mennyire jó kapcsolatban is vagyunk mi… a zenével… tehát nézzük is az első tracket - Ace megnyom a DJ pulton egy gombot és ritmusra elkezd mozogni, csatlakozom hozzá. -... és most nézzük meg a másik számot - megnyom egy másik gombot és arra is mozogni kezd. - Szóval, amit ma megtanítok neked, hogyan hozunk össze két számot - Ace a laptopjára mutat. Ott is nagyjából a DJ pult szerű felépítés van, a program. - Az egyik oldal az egyik, a másik oldal a másik szám. Ha megnézed a számokat, itt látod, hogy eltérő a leütésük száma. Vagyis a gyorsaságuk. Az egyik szám 123 a másik 125 leütéses, vagyis nem egyforma a gyorsaságuk. Tehát ahogy összeilleszted a két számot az a következő.  mindkettőnek 125 kell, hogy legyen a leütése. Ezért ezt a kerek lemezfelületet kicsit meghúzod így. Nézed a számokat látod! 125-re húzod a lassabbat. Ha egyezik a két szám ritmusra, akkor meg kell találni a megfelelő pontot, amikor a kettőt átváltod. Szépen áramlatban beépíteni az egyiket, a másikba. Tehát ütöd az alapritmust. pam-pam-pam- pam - Ace a mutatóujját a keverőpultnak érinti. - Gyerünk csináld! - együtt ütjük az alapritmust. - Szuper. Gyere cseréljünk helyet. Állj a pulthoz! - fogja meg a derekamat és maga előtt áthúz a pult elé.

• Jó, hát nem igazán érzem, hogy mit kellene csinálnom - érintgetem meg a pultot és a laptopot nézem.

• Alapritmus! - üti a mérőket Ace. Felveszem én is a ritmust a mutatóujjammal ütve a ritmust, lemásolva azt, ahogy Ace csinálja és megpróbálom átváltani. Lenyomom a gombot, furcsa torz lesz a hangzás.

• Rossz, rossz időben - túrom a fülem mögé a hajam.

• Ja, ja, ja - Ace belenyúl a pultba és leállítja a zenét. - Semmi pánik. Próbáld újra! - elindítom újra a számot, ütöm az alapritmust és megpróbálom váltani. Megint összebúg az egész. Ace nevetve állítja le a zenét.  - Újra. Koncentrálj, és próbáld ütemre áthozni, nézd itt látod a basszus kiugrásait - mutat a laptopra ahogy fel-felvillan minden ütés. Elindítom a zenét és most csak azokat a kis villanásokat figyelem. Villan, villan, villan, most!

• Jó! Megvan! - Ace rázza magát a zenére. - na figyelj, megyünk tovább. Látod, amikor a szöveg van minden szóra elkezd világítani ez a nyolc kis gomb. Pam-pam-pam-pam. Látod megy a szöveg, haladnak a villanások. ahol a szöveg ott lesz zöld a gomb. Na most ezzel fogunk kicsit játszani. Követed szépen a szöveget ahogy ugrál itt neked a nyolc gombon és mondjuk csak a no szócskát fogod dupláztatni a következőképpen - Ace ahogy a no szó zöldre várt megnyomja és újra felhangzik a no. - Látod? Tehát ezzel tudod késleltetni, ismételtetni a szöveget. Próbáld ki - lenyomja nekem a gombot és én ismételtetgetem a számban a szavakat. - Úgy, ok, éld ki a kreativitásod - vigyorog fel a kamerába Ace.

• Ok, rendben - bólogatok és nyomkodom a gombokat.

• Jó, utolsó feladvány. Átváltod a két számot, tehát egyiket lehúzod, másikat feltolod és a bejátszott új számmal játszadozol, hogy megakasztod a szöveget. Menni fog? - néz rám Ace. 

• Jól van - bólintok és Ace beigazítja nekem újra a számokat az eredeti felállásra. Elindítom az első számot, a rákeverést megint elrontom. 

• Nem, nem… semmi baj - nevet Ace és visszatekeri  nekem a számot.  Koncentráltan figyelem a laptopot és a pultot felváltva. Elindítom az első számot és idegesen várom a megfelelő pillanatot, amikor válthatok. Ace már integet, hogy húzzam a csúszkát, kapkodva keresgélem, hogy mit kell húznom és bár nagyon megkésetten, de ráhúzom az új számot. Átment. Megvolt a váltás. Nyomogatom a duplázást a szövegen és erre Ace úgy integet, mint ahogy fesztiválokon csinálta, a horgonykarkötője ritmusra gördül a csuklóján.

• Oké! - Ace leállítja a zenét és a pultra támaszkodik a tenyerével. - Na. Mit gondolsz? Most az első DJ leckéd után. Leszel a feleségem még?

• Hááát…. - Ace nem várja meg a választ, hanem a kamera felé fordul.

• Találkozunk a következő leckében, iratkozzatok fel, a kezdő DJ leszek videóinkra. DJ Ace voltam, és holnap folytatjuk! Viszlát! - integet Ace és én is megemelem a tenyerem.

• Éés… ennyi! - Jason elégedetten  lép hozzánk. - Jók voltatok! Szuper! Természetes. Laza, könnyed. Nem is kell több. 

• Ha ennyi volt, akkor én megyek is! Viszlát Jason! - lépek el a két férfitől és sietve átöltözöm a gardróbban. A nappaliban még a tévések pakolnak össze, amikor becsapom a ház ajtaját és kocsiba szállok.