Kim
Végülis együtt visszük el a balhét. Úgy látszik, mi ketten mindig a nagybejelentésekkel lepjük meg a szüleinket. Az első ilyen Axel érkezése volt. Este egy időpontban tettük meg egymástól külön. Most ugyanúgy egyszerre mondtuk ki a tóparti házunk nappalijában, ahogy Alex-el egymásra néztünk:
Egy francia kastélyba költözünk! - a reakciók teljesen megegyeztek az elvárásainkkal. Szokás szerint Alex szülei egy picit már bentebb voltak. Többet tudtak az egészről, mert Alex jelezte, hogy szeretné eladni a házat. Tehát Alex szülei kevésbé voltak meglepve, mint az én szüleim. Alex apja zsebre tett kézzel állt. Elegánsan mint mindig, kicsit jobban látszik rajta a kor, mint apámon, de csakis azért, mert enyhén pocakot eresztett. De az arca kisimultabb, kerekebb, és még mindig szőkés a haja. Még csak meg sem szólal. Alex jobban érzékeli, az arca rezdüléseit. Anyáink az első megdöbbenés után kérdések záporát zúdítják ránk.
Egy kastélyba? Hogyan fogjátok fenntartani? Hány szoba van ott? Egyáltalán milyen állapotban van? És olyan messzire? Franciaországba nyaralni szokás, nem odaköltözni!
Alex, te nem szólsz semmit? - fordul meg végül Stefi és az apósomra néz.
Ezen a szinten nekem már nincsen beleszólásom Stefi. De teljességgel elhibázott döntésnek tartom - mondja ki szárazon. Fáradtan elnéz, aztán csak megereszt egy kérdést. - Mikori építés? - néz Alexre.
Az 1740-es években épült - feleli röviden Alex.
Közmű?
Nincs - tőmondatokban pingpongoznak. Ez már az Alex és apja közötti harc. Ismerem. Rövid, tömör.
Pfh - Alex apja nemtetszőn a fejét rázva kinéz a tóra. Csak sejtésem van mire gondol. - Menjünk Stefi! - mondja teljes önuralommal és az ajtó felé indul.
Apa! Várj! - szól utána Alex.
Mi akarsz fiam? A döntéseid nagy többségéhez sosem kérted ki a véleményemet. De most sincs értelme, hiszen te már eldöntötted. Ahogy ismerlek már el is indítottad az egész folyamatot. Ezért a lépésedért sem tudlak megtapsolni, ilyen erővel nyisd ki az ablakot és szórd ki rajta a pénzt - becsapja az ajtót maga mögött. Alex ott maradt az ajtót bámulva. De várható volt a második támadás.
Éppen Franciaországot néztétek ki? - apámnál tovább tartott a sokk, amiből most felszínre tört a dühe. - Miből fogtok élni? Nincsen semmi végzettségetek! Az hogy az anyanyelvetek az angol nem sok mindenre lesz elég, ha közben csapnivaló a franciátok! Teljességgel ésszerűtlen lépés szokás szerint és tudom honnan származik az ötletmag! Kim! Te folyton faszságokba rángatsz mindenkit! Különösen szerencsétlen Alexet! Felcsináltattad vele magad! Elvetetted magad! Most meg eladatod vele az apja házát! Hogy elköltözz valami lepukkant kastélyba! Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy az ilyen hülyeségeket kitől örökölted? Mert, hogy tőlem nem az biztos.
Mert, hogy akkor tőlem igaz? - csattan fel anyám. Kész, balhé, a köbön. Karba tett kézzel nézem az egészet. - Mert szerinted én vagyok az, akinek nincs egy csepp logikája sem. Aki egy Alex Goodwint akart volna inkább magának! Szerintem, meg Kim tipikusan te vagy! Hogy a létező legextrémebb helyekről ugorjon a mélybe! Mit fogtok kezdeni egy kisgyerekkel ott? Távol tőlünk.
Azért eddig sem voltatok túl nagy segítség - jegyzem meg.
Hogyan fogtok ott boldogulni? - sopánkodik anyám.
Alex, fel nem foghatom, hogy adtad erre a fejedet - csattan apám Alexre. - Pontosan tudod milyen Kim! Teljesen használhatatlan! Mind anya, mind feleség egy csődtömeg! Hogy vállalhatod, hogy átviszed őket a csatornán?! Miközben pontosan tudom, hogy mit gondolsz róla! Még főzni sem tud! Egy vicc az egész! Kimmel éppen Franciaország! Ami köztudottan a laza erkölcseiről volt híres! Akárcsak Kim! Egy ribanc, Franciaországban! Mi lesz ebből? Kettőt sem pislogsz és úgy fel leszel szarvazva…!
Elég volt! - ordítja el magát Alex. Jézusom! Még én is megijedtem! Axel felsír én kapom az ölembe. - Takarodjatok a házamból! Kifelé! Tűnés! Elég volt ebből!
Gyere Kim velünk! - pattan fel a kanapéról anyám sietve.
Menj, ha akarsz menj! - kiabálja nekem Alex.
Nem… én nem - szorítom magamhoz Axelt és rettegve nézem a két férfit. Képesek és a szemünk láttára verekszenek össze. Szinte szétveti a ház falait a feszültség. Apám sarkon fordul és anyámmal együtt távoznak.
Alex a tó felé a hátsó teraszon át hagyja el a házat. Bent maradok a gyerekkel a karomban. Csak megkövülten állok a kapcsolataink romjainál. Mert hogy mindent rommá tettünk egyetlen kijelentéssel az most már biztos. Az utolsó szálat is Alex kitessékelte a házból. Magunk maradtunk. Bármit is hoz ez a döntésünk, viselnünk kell örökre a következményeit. Mindkettőnk szüleit vérig sértettük.
Axel miután megnyugodott el is alszik. Lapos cipőt húzok és Alex után megyek a partra. A tavon siklik a SUP-on. Lassan. Komótosan. Nyugtatja magát. Hónapok óta nem volt vizen. Talán tényleg innen indult minden. Keveset törődtünk saját magunkkal. Annyira csak a létfenntartásra fókuszáltunk. Nem törődtünk a lelkünkkel. A saját lelkünkkel. Egymáséval. Lesétálok a víz széléhez.
Szia! - Alex felém irányítja a SUP-ot. Könnyed csobbanások a lapáttal a tó vizében.
Szia! Csatlakozol? - megállítja a deszkát és várakozón rám néz.
Oké! - biccentek és Alex kinyújtott tenyerébe támaszkodva átlépek a deszkára. A telefonom a farzsebembe csúsztatom és átölelem Alex derekát. - Létezik, hogy ezt utoljára Devonban csináltuk?
Mit?
A közös SUP-pozást.
Igen -Alex messze lök minket a parttól. Könnyedén siklunk a vizen. Milyen békés és csendes itt minden. Ahogy Alex szereti. Szép a tóvidék, különösen, ha nem esik az eső. a tó, a dombok, békés minden. Devonnal szemben ennek az északi régiónak is megvan ugyanúgy a szépsége.
A tengeren nem lesz ilyen nyugodt a SUP.
Több lesz az izgalom. Kihívás. Kalandosabb.
De te nem a kalandokat szereted, hanem a nyugalmat - Alex csendesen evez előrefelé.
Majd megszokom.
Nem akarom, hogy kompromisszumokkal élj miattam. Maradjunk Alex. Még nem késő visszacsinálni.
Apád miatt?
Miattad.
Én már eldöntöttem Kim - hajtja előre a deszkánkat Alex.
Most már csak együtt evezünk tovább? - kérdezem.
Ja.
Búcsúzol a tótól igazam van? - értem meg végre Alexet.
Amíg otthon laktam minden nap SUP-oztam a tavon. Esőben is. Ha nem esett durván.
Mert, hogy itt annyit esik.
Igen.
Te szeretted Kendalt.
Bárhol jól tudja érezni magát az ember, ha akarja. Kim. Csak akarat kérdése. Jó lesz Franciaország, mert akarjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése