Aranyfesték

 Alex

Mennyire vékonyak itt a falak? Már késő végiggondolni. Kim hangos volt az éjszaka és a mellettünk levő szobában az unokatesójáék szálltak meg. Hát szívás. Ezt csak akkor vágom le, amikor Ace mindent tudó mosollyal vigyorog ránk a reggelizőasztalnál.  Az ágy annyira kényelmes volt, hogy az otthoni matracunk sem jobb. Ezek a franciák tényleg tudnak valamit.

Kim tejes teát készít a gyereknek. Le sem tagadhatjuk, hogy angolok vagyunk.  Kim vonásai kisimultak. Boldog. S ettől a képtől én is visszanyertem a magabiztosságomat. Vége a talajt vesztett állapotomnak. Mert az én legjobb tulajdonságaimat Kim hozta ki belőlem, aki feltétel nélkül megbízott bennem, aki mellett minden döntésemmel úgy éreztem, hogy jobb ember vagyok. Én ebben a létállapotban tudok alkotni, teremteni, most talán egy új otthont magunknak. Egy igazi otthont. Amiért megéri minden megnyert és elvesztett csatát végigcsinálni. Harcolni és megvédeni. Kim elismeréséért, Kim inspiráló szeretetével magam mögött. Egyszerűen élvezet nézni, a hajlékony mozgását, a jókedvét, a derűjét. Kim Franciaországban van. A hely, ahol működőképes. Ismét. Az a közeg, ahol ő valamiért jól érzi magát. S ettől én is jól érzem magam.

• Francia reggeli! Ezt mindig el tudnám képzelni, minden reggel! - Kim nyalogatja az ujjáról az áfonyalekvárt és újabb croissant ken. - Tudjátok mi hiányzik? Egy kis pezsgő! Alex, ha ide költözünk minden reggel ágyban, francia pezsgős reggelink legyen - ragadja meg a kezem Kim.

• Ha marad egyáltalán pénzünk pezsgőre - dörmögöm és teát készítek én is.

• A felújításnál amit csak lehet csinálj magad - adja a tanácsot Ace. - Ami menthető újítsd fel.

• Túlzás, hogy ezermester lennék - bólogatok. - Apám mellett otthon, a napjaim kilencven százalékában csak maketteket készítettem. Szóval ragasztani éppen jól tudok - ingatom fejem.

• Majd belejössz! Nézd a jó oldalát, itt elrontani már semmit sem tudsz - nevet Ace. A helyzet komikus, de valamiért nem tudok nevetni, inkább aggasztó az ingatlan állapota.

• A kastély  elég üres, nagy terek üresen - méltatlankodom. - Néhol inkább omladozik.

• A padlásra elég sok mindent felhalmoztak - említi meg Liv.

• A padláson a tetőn tátongó lyukakkal voltam elfoglalva, nem is érdekelt az a sok kacat - fújtatok és csak nézem, ahogy Liv issza a narancslevét.

• Lyukas a tetőnk? - néz rám döbbenten Kim. Axel miatt szinte semmit sem látott az álomkastélyából. Én néztem végig mindent, amitől pontosan érzem a döntés súlya az enyém. Ismét. Ha megvettem ezt az ingatlant  az az én döntésem lesz. Kim csak élvezi. Devon érzés. Újra.

• Igen. Szóval az a legégetőbb probléma, kábé minden másnál fontosabb. Apám szerint ha a tető szar minden szar - húzom el a szám. - Márpedig ő nívó- és pritzker-díjas sztárépítész, csak tudja!

• Vétek nem kihasználni egy ilyen kapcsolati hálót - rázza a fejét Ace.

• Ez elvi kérdés már.  Apám nem fog segíteni, hiszen egy full extrás házat dobunk el ezért a romhalmazért - magyarázom.

• Talán apám - veti fel Kim.

• Liam csak azért kiherélne, hogy felcsináltalak, szóval biztos, hogy nem fog egy egész építészbrigádot mellénk állítani. Franciaországban kell keresnünk néhány megbízható személyt, lehetőleg, akik a közelben laknak - sorolom.

• Fejben már mindent végigfuttattál igaz? - néz rám oldalt Kim. - Eszméletlen agya van - mutat rám a késhegyével de a szemközt ülő párosnak mondja.

• Pontosan. Szóval csipkedd magad, mert terveim vannak veled - nézek rá oldalt. Kim megnyalja az ajkát. - Nem az, amire gondolsz. Kimegyünk a francia Devonodhoz. A Tű-sziklához és onnan besétálunk a kastélyhoz. 

• Most? - Kim meglepetten néz fel rám.

• Ha nem haragszotok… - nézek a szemközt ülő házaspárra. Liv a falatot rágva integet, hogy mehetünk. Kim ámulva néz, felhúzom a székből és a babakocsival együtt irányítom az étteremből a part felé.

A part mentén fúj a szél és sirályok hangja hallatszik, akárcsak Devonban. Leülünk a partra és nézzük a tengert.

• El tudnék itt aludni, olyan álmosító - könyököl hátra Kim.

• Én meg bánom, hogy nem hoztam a deszkámat. Meg kellene nézni milyen SUP-on itt a víz.

• Van olyan mint a tóvidék? - kérdezi Kim. Értékelem, hogy gondol rám. Ez nekem szól. Tudja. Én tóparton nőttem fel, ő a tenger mellett. Bár éppen olyan jól ismerem azt a partszakaszt ott a fenyveseknél, hiszen számtalanszor kivittem oda Kimet.

• Meg tudnám szokni - biccentek rá. - Végre csak mi. Megnyugtató - nézzük a víz fodrozódását. A partra szaladó hullámokat. - Nem rossz környék, de az orvosi ellátás elég vacak - oldom fel a telefonom és mindenfélét keresgélek a környéken.

• Micsoda szempontok - mormolja Kim, a gyerek babakocsijából hajtott a feje alá egy kis takarót, hanyatt fekszik mellettem.

• Tekintve, hogy kisgyerekkel költözünk ez is szempont lesz Kim. Gyerekorvos, iskola. Hova fog járni a gyerek? Milyen nyelven tanul majd az iskolában? Franciául?

• Gondolom. Jól előre szaladtál időben.

• Hosszú távú terveink vannak a kastéllyal nem?

• Persze.

• Akkor?

• Akkor ott fogok megöregedni? - néz rám Kim. - A kastély lesz az utolsó épület amit látni fogok?

• Igen. Nagy valószínűséggel. Vagy maradunk Kendalban - nézek fel Kimre a telefonomból.

• Nyomasztó érzés.

• Gondolj arra, hogy az ágy, amit felújítok, lehet, hogy számtalan francia pasi abban halt meg.

• Pfh, dobd inkább ki! - fintorog Kim.

• Azt hittem szereted a franciákat - nevetek rá.

• Élve - nevet vissza Kim.

• Szerintem hetekig a padláson lévő lomot fogjuk szelektálni. Remek időtöltés lesz a depressziód ellen. Készülhetsz, annyi pókháló van, hogy öröm lesz takarítanod. Csupa fizikai aktivitás.

• Az intelligens házunkban még erre sem volt esély.

• Programozott időben kellett még takarítani is - nevetek fel. - Itt nem fenyeget az a veszély, hogy a ház rád szól, hogy takarítsd ki. Ezt a házat vagy negyven éve senki sem takarította. Tiéd a pálya Kim!

• Én ezt nem gondoltam át! - rázza a fejét Kim. - Kezd zord kép körvonalazódni ezen a francia vászonképen.

• Ne aggódj, majd én bearanyozom neked.

• Hogyan?

• Veszek aranyfestéket - ugratom, de csak félig, egy részét komolyan gondolom.

• A reggeli francia pezsgőm mellé - sandít rám Kim félmosollyal a szája körül.

• Természetesen, egy üveg pezsgő és egy aranyfesték. Már írom is a bevásárlólistát -  ránézek a telefonomra, de már látom, hogy túl sokáig időztünk a tengerparton. - Mehetünk megnézni a kastélyt? Csak mi?

• Már alig várom, hogy leporoljam az évszázados koszt a kastélyunkról  - bólint Kim és felállva a babakocsit az erdő felé irányítja maga előtt.