Manchy

Wave

“Amy, mi legyen? Játszunk tovább? Szombat este kilenckor az üzletháznál. King Wave”

Az irodában az excel táblák közt váltogatok, megrendelési statisztikák, napi, heti és havi jelentések. Az a hihetetlen, hogy simán arra gondoltam, hogy ha gyorsabban dolgozok, hamarabb végzek. De nem. Itt valahogy a munkának nem akar vége lenni, tehát rájöttem fölösleges megszakadnom, mert akkor sem szabadulok hamarabb.

Apám közölte, hogy kiírt szabadságra az “ellógott napokért”. Mintha sok szabadságom lenne. Azt hittem egy vezetőnek több szabadsága van. Lehet akkor, ha nem az apja a főnöke? Nem tudom, de a tudat, hogy a szabadnapjaim kevesebbek lettek eléggé  elvették a kedvemet a mai naptól, meg ettől az egész bentléttől is. Utálom az egész irodai melót. Hogy az egész napomat itt cseszem szét.

Ha a baráti társaságban akad egy pár, biztos, hogy mindkét fél megtalál, amikor baja van. Úgyhogy meg sem lepődöm, hogy a két nagy város, London és Manchester is megtalál. Miért nem neveztük inkább Chelsea-nek? Már harmadjára hív, habozok, de végül fogadom a hívást.

• Szia! Nagyon sok a dolgom - teszem a fülemhez a telefont.
• Beszélhetnénk, négyszemközt? - olyan a hangja, mintha szarrá bőgte volna magát. Nyilván így is van.
• Dolgozom, tele vagyok minden értelmetlen feladattal terhelve - felnézek a porosodó scannelőmre.
• Kimegyek, csak beszéljünk.
• Ötig biztos, hogy bent leszek - közben email-em jön Londontól. Hihetetlenek! Miért nem tudják megoldani a kapcsolati problémáikat maguk? Miért kell engem is belevonni?
• Akkor fél hatkor a központi üzletházban. Kösz. Szia! - már le is tette.  Megnyitom London levelét.

“Lesz miből fizetni. Beálltam. Manchester Royal Mail Sorting & Delivery Office. Lon”

“Király! Posta. Királyi Posta! Wave”

“Ha-Ha! Látom, megtalált a humoros oldalad Lon”

“Az egész zacskóm tele a humorommal W”

“Ugorj be Manchesterbe!”

“Ma nem. A csajsziddal van találkám. Wave”

“No jé! Csak nem? Lon”

“Te hülye vagy?!”

“Mit tudom én, belőle kinézem. Nem belőled. Lon”

Nincs időm válaszolni, mert eltereli a figyelmemet, hogy új emailem érkezik. A titokzatos zöld szemű, vörös hajú Amytől. Állatira jó segge van a csajnak.

“Játsszunk!”

Ez az egyetlen szó. Elindította a lavinát. Nem kérdés. Benne van. Izgalmas játék lesz. Ettől a perctől csak a szombat estére tudok gondolni. Csak egy sort írok vissza:

“Partyruhában gyere ;)”

Próbálok bentről játszani, de folyton ledobál a net. Ettől meg ideges leszek. Mindjárt öt óra. Nincs kedvem Manchyvel találkozni. Susannak hívják amúgy. Szóval a kedvem hozzá a mai napra a zéróhoz közelít. Nagyon nem akarom ezt a beszélgetést, mert értelmetlen. Minden értelmetlen dologtól szabadulnék és ez egy teljesen fölös kör. De valahogy Manchy az a csaj volt, aki nem nagyon vágta le, hogy mondjuk az ember nem akar tőle mást csak szexet.

Amikor mi jártunk akkor is folyton mindenféle apró-cseprő ügyekkel terhelt, és nem értette, hogy engem ez a része nem érdekel.  Láthatóan nem fogta fel, hogy Londonnak is éppen akkor csak egy dugás kellett. Az üzletház belső szökőkútjánál találkozunk.

• Szia! - Manchy hozzám bújik, mint régen anyámék kanapéján. - Beszéltél Lonnal?
• Persze, hogy beszéltem vele - magamhoz szorítom, és megcsap az az édeskés illat, még mindig ugyanazt a parfümöt használja.
• És?
• Mit és? Manchy! Már átbeszéltük, nem voltam ott, nem tudom mi volt, nem az én témám!
• Akarta! - csattog Manchy és hosszú szőke haja suhog körülötte.
• Baszni akart semmi mást! - sziszegem neki.
• Nem igaz. Azt kérdeztem, hogy így is akarja-e, hogy nem védekezünk? És biztosan akarja-e?
• Akkor ez egy kibaszottul nagy kommunikációs hiba! Semmi több! - Manchy kétségbeesetten néz rám. Fáradt vagyok hozzá. Zárnak a boltok. A fehérneműszalon is, szóval nem nagyon akarok most  két csajjal egy időben összefutni.
• Üljünk be valahova, ne itt beszéljünk - a derekára simítom a tenyerem és magammal húzom a teaházba, s két fekete teát rendelek. Manchy mellém ül a bőrkanapén, kifújja az orrát. Natúr színű a körömlakkja.
• Tévedtem - sóhajtja. - Mindennel. Szívás. Megkérhetted volna a kezem.
• Meg kellett volna kérnem a kezed? - hátradőlök és csak fáradtan nevetek.
• Miért ne?
• Voltak jó részek, nem mondom - biccentek és érzem a tarkómon Manchy hosszú, vékony ujjait. Egyszerre masszíroz és izgat vele. Ezt sokat csinálta régen.
• Akkor mindezt kikerültem volna.
• Várj még tíz évet, és talán - Manchy az ajkát nyalja. Aztán én nyalom. Azt sem tudom mit csinálok. Sima reflex. Manchy hajlékony és készséges, hamvas szőke és állati teste van, magas, csinos. - Tudod, mit? Vétek elcseszned ezt a vonzó csinos alkatot! - annyira lágy a haja, puha és én most teljesen széttúrom. Manchy pontosan ez, akárhol nekem adná magát itt és most is. Manchy természetében talán éppen ez a hiba. Ez a mérhetetlen szeretethiány, amitől könnyen adja magát bele mindenféle kapcsolatokba. A szexben keresi a szeretetet. Pedig a kettő nagyon nem ugyanaz.  Ahogy London és én sem vagyunk ugyanazok. Úgy tűnik Manchynak mindegy. - Én nem vagyok Lon! - húzódom el és a vad csók utáni pihegésben nézünk egymásra.
• Én… tudom…
• Nem Manchy, nem vagy képben. Ez London gyereke. És nem az enyém. Eszem ágában sincs felnevelni más gyerekét Manchy - elfordulok és a teába kortyolok. - Ha arra játszottál, hogy idejössz, elcsábítasz és ezzel talán eléred, hogy én akarjak tőled valamit, akkor benézted. Ha azt gondolod, hogy Londonra van bármilyen befolyásom ez ügyben, abban is tévedsz. London nekem kijelentette, hogy nem érdekled, ilyen szinten különösen nem.
• És téged sem…
• Mert szerinted én most huszonöt évesen gyereket akarok? Meg házasodni? Dehogy! -  idegesen simítom, a hajamat, végül újrakötöm a csomót. - Manchy! Ezt Londonnal rendezd le, ne velem! Ha bármiben is reménykedsz velem kapcsolatban, akkor azt rosszul teszed! Talán Londonnal még próbálkozhatsz, bár én nem fűznék ahhoz sem nagy reményt!
• Legalább tudom, miért voltatok mindig olyan nagy barátok! Ugyanolyan egyformán bunkók vagytok! Nektek nem kapcsolat kellett soha, csak szex! Kisfiúk vagytok, akik nagyfiúsat játszanak, de valójában képtelenek vagytok felnőni! A szexen kívül csak játszottatok mindig is! Így képzelitek az életet? Szex és Játék? Talán egyszer majd felnőttök, de az fájni fog! Addig is jó játékot Wave! - Manchy faképnél hagy, én fizetek és hazamegyek.

Mark is itthon van. Mindig olyan nyugodt gyerek volt. A kezelés óta még inkább. Sosem vagyok képben, hogy vajon benyugtatózta-e magát.

• Szia! Figyu!
• Na mit akarsz már te is! - zökkenek a gamer székembe.
• Ha rámírt egy csaj, szerinted akar valamit?
• Mit írt?
• Hogy lépjek fel az accountjára és játszak vele egy kicsit!
• Ugye azt azért tudod, hogy nem arra gondolt, hogy vele játszadozz el, hanem hogy húzzad a pontjait felfelé? A játékban. Érted? - morgok rá. Már megint gyökér.
• Majdnem. Végre akart tőlem valamit egy csaj. Tudod segítséget kér, meg minden! Lehet, csak egy átlátszó trükk.
• Mark! Ha a játékban egy csaj segítséget kér ,az önző kihasználás és semmi több. Ezek játékos agyúak. Hány százaléka a csajoknak játszik itt, hah? Kábé 1 %. Na az nem csajagyú. Az úgy gondolkodik mint te. Bocs ez nem jó példa, mert neked punciagyad van. Szóval úgy gondolkodik, mint egy srác. Na.
• Kösz. Látom szar napod volt az irodában - morogja és visszafordul a képernyő felé.
• Jaj ne hisztizz már!
• Nem hisztizek! Te vagy egy fasz!
• Jó, nem veled kezdett ki a terhes excsajod, aki éppen apát keres a gyerekének. Szóval szakadj ma le rólam!
• Felcsináltál valakit? Úristen, ha ezt apa megtudja, kiherél! - Mark kikerekedett szemekkel néz rám.
• Nem az enyém a kölyök, na menj már, játszani akarok, szóval három órán át kussoljál és hozzám se szólj semmi hülye értelmetlen kérdéssel ne gyere!
• Ja hülye kérdés volt. Senki nem akarna tőled gyereket - motyogja az orra alatt Mark. - De azt biztos többen kívánták, hogy leszáradhatna a tököd.
• Befoghatnád! - szólok rá, de már a jelszavamat gépelem a játékba. Szinte törvényszerű, hogy ha szar a napod, akkor a játék is szar. Amikor zsinórban vesztek, akkor jobb felállni, mert egyrészt felhúzom magam, másrészt rengeteg időt vagyok képes játékban maradni. Hajnal egykor fekszem le, és a héten a sorozat nem akar véget érni.

Bent az irodában email fogad. Amy írt.

“Szia, szép a barátnőd, de a fehérneműméret tényleg nem az övé volt. Amy”

“Látom van érzéked, hogyan kell rosszkor rossz pillanatokat elkapni. Wave”

“Ez is a játék része? Hány csajt szédítesz egyszerre? Amy”

“ Ebből komoly kommunikációs vita fog adódni Amy, és tényleg nem szeretném ezt emailben lerendezni, mert nagyon félrevinnénk. Wave”

“Személyesen nem nagyon szoktunk beszélgetni… Amy”

“Változtassak stratégiát? :) Wave”

“Ne”

“Kívánlak”

“Én is :)”

“Odamenjek?”

“Dolgozom.”

“Én is. Szombat?”

“Ok.”